Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
Az én szívem játszik, Ingemen átlátszik, Másik szívvel kacérkodik Hajnalhasadásig.
Jöttél… Hirtelen és váratlanul. Titokzatos messzeségből rég várt idegen. Lángoló meteorként csapódtál bele sivár életembe, fenekestül felforgatva mindazt, amiben hittem. Csillagok gyúltak az éj sötét egén.
Rám találtál… Csöndesen és mosolyogva, mint gyöngyhalász a tenger mélyén rejlő kagylóra. Tavaszt hoztál kihűlt szívembe. Reményt hoztál, hogy van miért élnem, hogy a tél után mindig eljön a kikelet megannyi virággal és csodával.
Itt voltál… Feltártad lelkem titkos százegyedik szobáját, vággyal, szenvedéllyel, szerelemmel fűszerezve lopott időnk titkos pillanatait. Becézgettél, simogattál, édes szavaid ittam, mint hűs forrás vizét. elvesztem szemeid tükrében, s hullottam beléd, mint lepke a lángba. Sorsunk összefonódott az örök összetartozás hitében.
Elmentél… Nekem már csak a könny maradt, a fájdalom. Bánatos madár lett a lelkem sápadt holdfényben fürödve. Árván maradt az álmából kitakart rózsa.
S ha mégis visszajönnél… Hálát nem várva odaadnék neked mindent: gyöngyöt, kardot, kétfejű sast, liliomot. De legfőképp a liliomot.
