Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
Ezen művem elég érdekes lehet majd sokak számára, de ki-ki gondoljon arra amire akar, mikor olvassa.
Annyit elmondhatok: több van a szavak mögé rejtve mint gondolnánk, és mindenki máshol találja majd a megértést!
Első próbálkozásom amatőr íróként. Kíváncsi lennék külső véleményekre, építő kritikákra, illetve szeretném, ha valaki megmondaná nekem egyenesen, ha nincs az íráshoz tehetségem, és nem kellene erőltetnem a dolgot. Én úgy érzem, hogy kitaláltam egy jó történetet, -ami persze nem biztos, hogy igaz- csak írói képességeimben nem vagyok biztos, ezért is döntöttem úgy, hogy feltöltöm ide készülő regényem 1-2. epizódját, és megnézem, milyen visszajelzések születnek.
Egyik kedvenc versem címét kapta ez az írás. Igaz, nem kifejezett történet, de... nem kitalált történet szülte e sorokat, hanem szubjektív és mély érzésekből gyökerezik.
Ez a vers Arany János: Család kör című versének mintájára íródott. A nyolcvanas évek falusi kocsmájának hangulatát idézi. Mondhatnám; Arany János után szabadon.
Elárulom. Ebben a novellában semmi extra nincs. Ha esetleg kivennénk belőle az elején lévő őskori részt, a múmiákat, a nagyizmu barbár harcost királyfira cserélnénk, a minotauruszt pedig sárkányra, esetleg a bosszú vágyat a királylányra cserélném le, akkor ez egy tündérmese lenne. Írtam egy történetet a mítoszok végéről és a történelem kezdetéről.
Mint említettem a bemutatkozásomban, ezzel a novellával indult el az írás felé vezető utam. Egyszer azon filóztam egy unalmas informatika órán, hogy mi lenne, hogy ha egyszer csak egy szuperintelligens komputer fogná magát és öntudatra ébredne?
És mi lenne, hogy ha ezt nem a szokványos első szám harmadik személyben, hanem első szám másodikban mondanám el?
És mi lenne, hogy ha ezt az egészet egy izgalmas akciódús sztori keretein belül, mondjuk egy marsi csata színhelyére tenném?
