A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Moderálásra váró alkotások
Elbírálásra váró alkotások
Elfogadott műkedvelő alkotás
Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2020-08-13, 09:17:51
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » MŰKEDVELŐ ALKOTÁS » Elfogadott műkedvelő alkotás [ Alkotás hozzáadása ]

Elmentél
"Nemcsak asszonyok szoktak elvetélni és nemcsak magzatot. Valószínű, hogy majd' minden ember elvetél néhányszor. Kiszakad belőle egy szerelem, egy gondolat, egy terv, egy elhivatottság - sűrű és nehéz vérzés kíséretében. De nem minden vetélés merő veszteség. Aki egyszer viselős volt, az már örökre tud valamit." (Ancsel Éva)

Elmentél.... Anélkül mentél el, hogy még csak arról sem tudtam, hogy itt voltál. Jöttödet nem jelezte semmi, nem gyúlt újabb csillag az égen, nem kelt fel ragyogóbban a nap, az eső sem esett szelídebben, a szél sem fújt finomabban. Csodák sem történtek. Nem éreztem, nem tudtam, hogy itt vagy. Nem vártalak, mert nem tudtam, hogy egyszer majd csak megérkezel, mint rég várt utazó távoli útjáról. Nem tudtam, hogy egy új élet sarjadzik bennem, hogy egy új világ bontakozik ki, tör a fény felé, mint tavaszi zápor után a földbe elhintett magból a virág.
Elmentél.... Érkezésedet nem mutatta semmi, távoztodat annál inkább. Nem maradtál sokáig, de rövid ittléted mély nyomokat hagyott bennem, megváltoztatott bennem valamit, ami örökre kitörölhetetlen marad míg csak élek. Kiszakadtál belőlem, s magaddal vittél mindent, amiben hittem: csodát, álmokat, érzéseket.
Elmentél... Ébren álmodtam rólad, hogy milyen lettél volna, ha itt maradsz. Velem. Nekem. Velünk és nekünk. Épp olyan lettél volna, amilyennek lenned kell: egy darab belőlem, s egy darab belőle - megvalósult közös álmunk piciny kis csodája, életünk csillaga, mely fényesen beragyogja a sötét égboltot.
Elmentél... Amit itt hagytál, az csupán üresség, sírás, fájdalom. S egy csöppnyi félelem, hogy jöttöd talán soha többé nem adatik meg számomra. Miután itt hagytál, sírva hajtottam fejem a párnámra esténként, könnyek közt keresve az okokat a külvilágban s magamban, hogy miért. Miért mentél el? Miért nem maradtál? Miért váltál égen átfutó hullócsillaggá?
Aztán megértettem. Nehéz volt elfogadnom, de megértettem. Még nem volt itt az ideje, hogy maradj. Még nem. De hiszem, mert hinnem kell benne, hogy újra jönni fogsz, ha eljő az idő. Maradni fogsz, hogy olyanná válhass, hogy olyanná lehess, mint álmaimban. Jönni fogsz, ha itt lesz az ideje, s én várni fogok rád. Megígérem. Várlak.

Forrás:

Csoport: Elfogadott műkedvelő alkotás | Hozzáadta: Lorelai (2012-12-29) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 429 | Hozzászólások: 2 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 1
0   Spam
1 AndyBaron   (2012-12-29 22:13:25) [Anyag]
Na: ez jó rövid és velős!





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...