Hali!
Azt hiszem, előttem sokmindent elmondtak, amit én is szerettem volna. (hsz előtt mindig átfutom a többit, hogy ne legyen gubanc)
A jó dolgok: olvasmányosan írsz, az E/2 nagyon jó!
A rossz dolgok: nézőpontváltás megoldása (az ember csak kapkodja a fejét, hogy mi van?) és ezzel nálam kifújt
Tény, hogy kellene számodra egy korrektor, aki átnézi az írásaid nyelvtani, meg stilisztikai szempontból... esetleg a dinamikában is segít egy picit.
Összességében viszont jó vót, nekem teccet!

Azt tanácsolom, hogy a regényírással légy nagyon óvatos. A regény az nem hosszúra írt novella. (Meg aztán, ha most lebeszéllek róla, egyel kevesebb konkurensem lesz. )
Előtte nagyon meg kell tanulni a szerkesztést, a poénok kidolgozását, és a tömör fogalmazást. Ha csak azért regény, mert hosszú, de ennek a hátterében bőbeszédűség van, akkor nem lesz jó. (Mondom: Egyel kevesebb konkurenst akarok!)
Látom, toltál fel még egy novit, mindjárt elolvasom.

Bár ez egyfajta előzménye a készülő regényemnek. Legalábbis a robotfőhősöm ugyanazokkal a problémákkal szembesül mint itt.

Köszi a kritikákat, hidd el, hogy nekem még egy atomháború sem tudná elvenni a kedvem az írástól. Ha kiderülne, hogy holnap eltrafálja a földet egy kisbolygó nem pánikolnék, gyorsabban kezdenék el gépelni.
Ez a sztori még nagyon kezdeti stádiumban volt. Fiatal voltam és bohó, eszembe jutott, és legépeltem, de ha így állunk, akkor többet nem írok.

Csak vicceltem.

Lehet egyszer újra előveszem és remakelem.:D

A sztori nem lenne rossz, de sokkal jobb lenne (és ez mindenféle novira vonatkozik) , ha a végét megcsavarnád. A csattanó nagyon hiányzik nekem. Mivel az ilyen témájú scifiket már rengetegen feldolgozták (a van Damme féle Cyborg-tól a Matrix-ig), csak úgy lesz emlékezetes egy novi, ha a végén a homlokomra csapok: Na, erre nem gondoltam! (ilyen az Eredet a Viharsziget és a Repoman, bocs, hogy filmes címekkel dobálózok, de ezek ugranak be jobban ). A nézőpontváltást csak nagyon indokolt esetben használj, de inkább sehogy… Ha komolyan akarod venni az írást, mert minden pályázatról azonnal kidobják a novit. Ha mégis ragaszkodsz hozzá, akkor vagy dőlt betűvel, vagy külön bekezdés, előtte-utána három csillag.
A legnagyobb hibád a szóismétlés. Néhány példa:
Nem érdekelte, talál magának munkát. Nem akart viszont újra a hadsereg közelébe kerülni. Nem, többet ilyenben nem akar asszisztálni.
Az érzékelőid életre kelnek. A szenzorjaid érzékelik a szél süvítését,
Csak most kapott észbe, hogy az a város nem egy katonai bázis, hanem egy város is.
Egy másodperc alatt mérlegeled a helyzetet. Becélzod a járművet és tüzelsz. Egy másodperc alatt vége.
ordított fel Colt és felállt és kikapta a másik szájából a cigarettát, aztán eldobta és eltaposta. Fel akarta pofozni, de csak ennyi telet tőle.
Nagyon megakasztja az olvasást. Egy pici átvariálással mindegyik kiküszöbölhető.
A jó viszont a noviban az e/2 nézőpont. Nagyon kevesen írnak benne, és nem is mindegyik sztorihoz jó. Ehhez viszont passzolt.
Nem akarom elvenni a kedved az írástól, csak rámutatok azokra a hibákra, amiket mindenki elkövet az elején.

Nem tudom, mennyivel jobbak a későbbi írásaid, engem elsősorban mindig a nyelvi és logikai buktatók szoktak kizökkentetni az olvasásból, és ezek vonják el a figyelmemet. Engedd meg, hogy ezzel kezdjem a véleményem ismertetését.
A történet szempontjából jelentéktelen helyen egyenrangú mondatokat két-háromszavas egyszerű mondatokra tördösni nem szép. Az olvasó botladozni fog. Ezt akkor alkalmazom, ha fel akarom hívni valamire a figyelmet, és szükségesnek tartom, hogy az olvasó aprókat lépjen előre.
Harcálláspont egy szó. Sokszor én is töröm a fejemet ilyesmin, egyre többször találom el, de a Wordot ki kell cselezni, ha tudni akarod a helyes megoldást. Ami gyanús, de nem tudom pontosan, leírom így is, úgy is. Csak ez után szabad elfogadni a Word segítségét.
"A számítógéped beazonosítja őket." Ennek akkor lenne értelme, ha a kiazonosítás fogalma is működne. A számítógép azonosítja őket.
"...A rakéták süvítve szállnak fel a levegőbe,... Mai író a Marsól beszélve nem használhatja a levegő kifejezést, mert ma már tudjuk, hogy ott gyakorlatilag nincs levegő. Ezt csak azoktól fogadjuk el, akik ezt még nem tudhatták. (Más kérdés Bradburytól a Marsbéli krónikák)
A váltást a nézőpontok között valamivel el kell különíteni. Vagy egy csillagocska, vagy dőlt betű stb... Ez sok helyen hiányzik ebben az írásban.
"A szilikon alapú izmaiknak hála..." Valaki nyugtasson már meg arról, hogy a birtokviszonyba becsípődött jelző előtt a névelő használata helytelen! Szerintem az.
"Én úgy tudtam, hogy beléjük taktikai processzort rakott." Ennek a mondatnak a helyességén nem is volt kedvem gondolkodni, ahhoz túlságosan ronda.
"...- De meg kellene néznie milyen célpontokat pusztított el -" Próbáld ki De nélkül! Simán elhagyod és kész. A De ellentétes kötőszó. Ma már nem gyilkolnak érte, ha a mondat elejére teszed, de a funkciója attól még ugyanez. Ha egy előző mondathoz kötődik - akkor sem értem miért - de elfogadják egy másik mondat elején. Itt miféle világos ellentétről van szó? Keresgélni kezdem, ahelyett, hogy tovább olvasnék.
"A képernyőn egy gyerek, egy gyerekét tartó anya, és öreg nő hologramja volt… " A létigét csak akkor írd le, ha feltétlen fontos. Itt könnyedén kikerülhető.
"...a kormánynak, az Etikát félre kell raknunk..." Párbeszédben nehéz nagybetűvel kezdeni fogalmakat, de miért is kezded nagybetűvel? Így írni pedig tényleg majdnem tilos.
"Csak egy valamiért csalatkozik mindig, mert nem jött rá valamire. Az intelligens lény mindig magát hozza létre. És most egy ilyen folyamat zajlik a szemünk előtt." Ez rendkívül zavaros gondolat, és szerintem nem is igaz. Jobb, ha az olvasót nem zavarjuk meg ilyen mondatokkal.
"...folytatja. Ez ilyen. A lázadás ..."
A pocsék közhelyeket még akkor is kerülni kell, ha azok nyelvtanilag helyesek. Itt a helyessége is vitatható.
"Nem szeretem bevallani, de inkább látnok. És nem vagyok rá büszke. " Itt a példa a tilalom értelmére. Vesszőt az és elé, és kisbetűt! Teljesen felesleges a két szigorúan egymáshoz tartozó mondatrész külön írni, aztán És-sel indítani.
"A finom hidraulikádat, a szilikonizmaidat...A finom hidraulikádat, a szilikonizmaidat..." Valaki mondja meg! Tényleg mondja meg, hogy miért rossz a névelő használata ezek előtt a jelzők előtt. Én is csak érzem, de nem tudom.
"Az evolúcióban minden pótolható. Még az ember is. " Egy ember által gyártott robot nem része az evolúciónak. A gondolattal egyébként is vitám van, kicsit árnyaltabban kellene fogalmazni.

A szándékodat nem sikerült megvalósítani, mert én nem azt érzem, hogy egy számítógépprogram önállósodott, hanem azt, valami számítógépes játék belső nézőpontja jelenik meg itt néha.
A végén, ha jól értettem arról esik szó, hogy az űrhajó számítógépe átállt a lázadó robotok oldalára. Kicsit homályos a leírás, és nem csattan. Ezt sokkal gondosabban ki kellett volna dolgozni. (Ha tényleg jól találtam meg a poént.)
Hagytam szemezgetni valót másoknak is. Az írónak jó munkát kívánok, ne veszítsd el a kedved, mi is így kezdtük. (vagy rosszabbul.)

A novellaírást én is csak most tanulom, úgyhogy sokat nem okoskodhatom de szerintem vigyázz az információadagolásra. Akár regény, akár novella, (és novella esetében még inkább) nem kell minden háttér információt, adatot odaadni az olvasónak. Vannak, amelyeket elég, ha csak te tudsz, és velük csupán érezteted, vagy megcsillantod. Persze, ha fontos a cselekmémy megértéséhez, akkor el kell mondani, de akkor is vigyázni kell hogyan és hol adagolod. Na és természetesen, amikor egy egészen új, saját felépítésű világról van szó, akkor ez sokkal nehezebb. Nekem emiatt nehéz volt olvasni a novelládat, a sok információ agyonnyomta azt az érzésemet, hogy itt történik valami.

Épp a tegnap olvastam a nézőpontokról, és azon gondolkodtam, milyen keveset olvastam (ha egyáltalán olvastam) első szám második személyben mesélt történetet. Érdekes volt nekem ez a novella ilyen szempontból. A szókincsedhez gratulálok!
Ja, és egy zárójelben súgva, a párbeszédeknél a második kötőjel elé: NE tegyél pontot! nem nagy ügy, csak annyira zavar egem, amikor ilyent látok... valamiért. Azt szoktam mondani, ezt tudni, elég ha csupán egyszerű olvasó az ember. Na jó na, tudom, hogy miért zavar. Amikor írni kezdtem, nekem is szólni kellett.

Szóval szar a sztorim? Szóval igen?
Jó van....

Csak vicceltem.
Ez egy fiatalkori zsengém 18 éves lehettem, amikor rámjött a mesélhetnék, ez az egyik kedvenc sztorim.:D Persze a jövőben fogok még felrakni történeteket, és nem hagyom itt az oldalt.:)

Szia!
A minap felbukkant egy írójelölt asszony, és feltett egy szörnyen minősíthetetlen munkát (kaporka: Idegen tollakkal). Kiméletesen meg akartuk neki mondani, hogy mi a cuccal a probléma, erre jól berágott, és azóta sem jött.
Nem akarom, hogy Te is megsértődj, viszont Te teljesen más kategóriát képviselsz, mint az a nő.
Vele ellentétben, Te sci-fit írtál, jó fantáziával, használtad az asszociációt, meg mindenféle írói, mesélői készségeket, igaz néha nagyon rosszul. Az a nő valami sértettség történetét írta meg vázlatszerűen, éppen, hogy nem mondta ki, hogy csak fórumot keres a jajszavához. Nálad egyszerűen beindult a mesélőke, és ez jó.
Viszont: a novi nincs készen, ez egy ötletvázlat, használható részletekkel, és háttér infós részekkel. Több helyesírási, szórendi, tagolási hiba is van benne. Mondjuk idáig az a nő el sem jutott, mert ha a Tiéd ötletvázlat, az övé csak mondatok lejegyzetelése volt.
Szóval Neked van esélyed íróvá válni, de nagyon az elején vagy, hacsak ez nem egy ifjonti zsengéd, amit a történeti hűség kedvéért bedobtál kezdésnek, aztán jönnek az érettebbek.
Ha akarod komolyan, akkor maradj, és körülbelül nyolc-tíz írótárs (ezek már majdnem főállású írók, manapság szinte ez a legtöbb, amit elérhet egy alkotó) fog segíteni.
Mindjárt ideteszem az írást bemutató szövegedet is, amit automatikusan kijavítottam, hogy lásd a különbséget, de előbb még mondom, hogy ha nem sértődsz most meg, hanem maradsz, és fel-felraksz írásokat, vagy csak kérdezgetsz (vagy kombinálva), annak azért örülök, mert van benned fantázia és spiritusz.
Ez volt a Te bemutatód:
Mint említettem a bemutatkozásomal ezzel a novellával indult el az írás felé vezető utam. Egyszer azon filóztam egy unalmas informatika órán, hogy mi lenne, hogy ha egyszer csak egy szuperintelligens komputer fogná magát és öntudatra ébredne?

És mi lenne, hogy ha ezt nem a szokványos első szám harmadik személybe, hanem első szám másodikba mondanám el?

És mi lenne, hogy ha ezt egy izgalmas akciódús sztori közepette, mondjuk egy Marsi csata?