Kedves Flóri!
Nem illő a kritikát előbb említeni, mint magát az írást, de Clamavi olyan alaposan szedte ízekre az írásod elejét, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bevallom, sok minden zavart engem is a munkádban, de szeretnék lényegesen kíméletesebb lenni nála - nem is tudom miért, talán azért, mert a gorombaság már engem is elriasztott egy-két helyről. Nem szeretnék a kemény hangnemben senkihez csatlakozni. Új fiú vagyok itt, és korántsem eléggé magabiztos a saját képességeimben ahhoz, hogy bátran legyek szigorú. Mégis azt tanácsolom, hogy a mondatait érdemes lenne megfogadnod, mert a magam szerény képességein belül, talán az utolsó hozzászólását leszámítva nem tudnék vitázni vele.
A magam lényegesen szelídebb eszközeivel elmondom egy részét annak, ami zavart engem olvasáskor.
Nem sikerült kiderítenem, hogy ez az embertelen közeg miképpen jött létre, milyen kapcsolatban van velünk, és milyen következtetéseket kell levonnom belőle, pedig azt hiszem, ez fontos. Amikor olvasok, szeretem, ha útmutatást kapok arra, mit teszek jól vagy rosszul. Mit látok jól, vagy rosszul; esetleg mutatnak nekem valamit, amit magamtól nem, vagy másként látnék. Ebből itt semmit sem tapasztalok. Olyan helyszínen zajlanak események, amelyekkel semmi kapcsolatom, pedig én is ebben a városban élek. Tudni szeretném, hogy a teljesen embertelen körülmények az én korosztályom vagy bármelyik korosztály milyen hibájából alakultak ki! Erre sincs utalás.
Nem szeretnék bőbeszédű lenni, ezért az ilyen jellegű fenntartásaimat nem folytatom, csak egy technikai jellegű információt osztok meg Veled. Nem úgy, mint irodalmi szakember, mert nem vagyok az, hanem csak úgy, mint egy olvasó.
Egy nemlétező világ, nem létező szakmájának zsargonját zúdítod ránk, és csak pislogunk a temérdek felismerhetetlen és megfejthetetlen jelenség, fogalom és cselekmény között, pedig ahhoz, hogy értsük, némi ismeretre lenne szükségünk. Lényegesen kevesebb egzotikum kellene az élvezhetőséghez, sok helyen némi utalás is elég lenne arra - nem is tudom mire, mert nem adtál hozzá támpontokat - amit le akarsz festeni. Ne vigyél be minket egy olyan erdőbe, ahol csak rémségek várnak ránk, de ez az erdő nekünk annyira idegen, hogy még arra sincs elegendő lehetőségünk, hogy eligazodjunk benne, mi a rémség és mi nem!
Végezetül Obbot, Clamavival ellentétben nem ajánlom. A tanácsait aligha fogod tudni hasznosítani, mert hiányzik belőle Clamavi szelídsége. Tobzódni fog a hibáidban, és még jobban elriaszt az írástól, mint Clamavi tette.

Szia Flóri!
Átküldenéd a Word fájlt, köszi!

Elmondanám, hogy nekem nincsen semmilyen ellenérzésem Profundissal vagy épp írói munkásságával szemben, csak épp nem szeretem visszafogni magam, ha kritikát írok. Eddig valahogy mindig megúsztam, hogy magamra haragítsak egy hozzá hasonló mimózát, és ebből azt a téves következtetést vontam le, hogy minden író(palántá)nak szüksége van őszinte véleményre.

Ha már így történt, nem fogok térden kúszva bocsánatért esedezni. Legszívesebben még hozzátenném, hogy amúgy is szarok az egészre, de nem teszem.

Szia, írtam egy privátot, azt gondolom erről...
Ne is idegesítsétek egymást, szerintem, mert felesleges, hiszen az oldal szisztémája lehetőséget ad mindenkinek, hogy moderálja az alkotásainál hozzászólókat, ennek a szelepnek ki kell vezetnie a gőzt!

Szeretett főszerkesztőnk kérésére egy kicsit finomítok a reakciómon. Szóval: elhiszem, hogy embert próbáló feladat akár csak 11 sort is elolvasni bármely írásomból. Azt sem kétlem, hogy ennyiből fel lehet mérni az írói vénám totális hiányát, sőt, igazi műértőnek ez már az első szóból leesik.

Moderálni nem fogok senkit, ha Profundis vállalja, hogy ez a véleménye, akkor maradjon csak így.

Búcsúzom tőled, többé, ne beszélgessünk, ha lehet. Megkérlek rá, ne csipegess, ne minősíts, ha lehet ne is szólj hozzám. Irodalomtudásod már értékeltem novellád néhány sorának elemzésével, nincs szükségem a tanácsaidra. Ne tévesszen meg mostani szerénységem és udvariasságom. Visszafogom magam, mert ez egy irodalmi oldal, de meglehetősen vulgáris szókincsem van és indulatos vagyok. Volt már pár balhém hasonló fazonokkal, de most szeretném elkerülni a botrányt. Amennyiben személyes problémád van velem, keress rá a De Profundis Clamavi névre a karcolaton, ott ki van téve minden adatom. A valódi nevem is megadom alul, ha rákeresel a Google-ban könnyen rámtalálhatsz, foglalkozásom miatt sok link mutat kereskedelmi honlapjaimra. Felhívhatsz telefonon, találkozhatunk élőben. Dolgozó, alkotó ember vagyok és három gyerek apja, semmi kedvem veled kakaskodni. Ha mégsem fogadod meg kérésemet harc lesz köztünk, amit meg fogsz bánni. Leendő hozzászólásaidat törlöm írásaim alól, ne fáraszd magad.
Béke veled De Profundis Clamavi alias Urbánszki László

- „vastag combú szőkeséget” – Gyakori hibája a kezdő íróknak, hogy fölös jelzőkkel halmozzák tele az írásukat. Jelenleg az apa emlékezését hallgatjuk, aki természetesen ismeri gyermeke méreteit, vagyis nem látja el leányát gondolatban olyan jelzőkkel, ami számára nyilvánvaló. Ha teltnek gondolja a lányát, akkor sem a combvastagságát elemzi gondolatban, hanem ilyesmire gondol: jó húsban lévő, megtermett stb. Az apa gyengéden gondol a lányára, a köztük lévő kapcsolatra lehetne utalni ezzel a jelzővel. Ez a megjegyzés egy kívülálló gondolata, semmiképpen sem az apáé. A comboknak van némi erotikus töltete, és egy normális apa nagyon kerüli, hogy lányára, még gondolatban is nőként gondoljon. Fura, hogy az apa, akit közömbösen hagy a lánya sérülése, a gyerek combján filózik. Netán a későbbiekben lesz némi fajtalankodás köztük, és ezt akarod itt bevezetni?
- „majd felcsörögtem az ügyeletet” – Tekintettel arra a tényre, hogy az apának fogalma sem lehet arról, vajon milyen a telefon kijelző hangja, pontatlan ez a felcsörgettem szó. Előfordulhat, ugyanis az alábbi visszás eset: Felcsörgettem az ügyeletet, és a kórház folyosóját felcsendültek Chopin zongoraversenyének lágy hangjai. Ugyanis valószínű, hogy a kórház ügyeletén szolidabb hangokat használnak. Egyszerűbb, ha nem használsz téves infókat sugalló szavakat. Újra a tinédzserek világának egyszerűsített szókincsét érzem nálad, melyet egy írónak, hm, hm.
Írd azt, hogy felhívtam. A felcsörögtem az ügyeletet alapvetően pontatlan, téves képeket sugall. Az ember felhívja az orvosi ügyeletet, bejelenti a lánya állapotát, és megcsörrenti a haverját. Magával a szóval, melyet használok, már infókat közlök, hangulatot teremtek. Őszintén mondom, hogy olyan szintű az írásod, hogy kezd elmenni a kedvem az elemzéstől, de még reménykedem.
- „A szerzemény pedig még mindig érintetlenül hevert a dohányzóasztalon, nem várakoztathattam tovább a cég felvirágoztatásának leendő zálogát.” – Érdeklődöm miért alkalmaztad a „pedig” szót, melynek jelentése: azonban, annak ellenére, ugyanis semmi sem indokolja az eddig elhangzott párbeszédben.
- „pedig még mindig” – Juj, de ügyetlenül hangzik, ráadásul felesleges és értelmetlen. Miért írtad azt, hogy „még mindig”? Nincs indoklás az előzményekben. Azt várnánk, hogy legyen egy ilyesmi mondat: Tűzvész tombolt a szobában, de az album még mindig érintetlenül…
Az sem tisztázott miért nem várakoztathatta tovább az album, mondjuk karácsonyig, vagy az idők végezetéig. Azt már tudjuk, hogy a gyermeke állapota fikarcnyit sem érdekelte a hapsit. Hiányoljuk az okot: Nem várakoztathattam tovább, mert kíváncsi voltam, mert nagyon érdekelt stb. Vagy írd át a szót, vagy indokold meg!
„… hogy elhoztam neked, amit kértél – nyomta kezembe a méregzöld albumot.” Később: „A szerzemény
pedig még mindig érintetlenül hevert a dohányzóasztalon…” Tehát a lány átadja apjának az albumot, az apa felviszi a szobájába a lányt, telefonál, de az album közben a kezében van, mert nem írtad azt, hogy letette volna bárhová. Javaslom, vagy az apa dobja az asztalra, vagy a lány tegye oda, így elkerülhető egy felesleges mondat. - „érintetlen” – Miért lenne az, hisz az apa már a kezébe vette, sőt jóformán ráizzadt annyit cipelte magával. Lehet ismeretlen, titokzatos, de érintetlen már nem.

Eddig 714 karakternyi anyagot elemeztem 6 646 leütésnyi terjedelemben. Az alaposabb korrektúra ennél jóval hosszabbra nyúlna. Az egész írás terjedelme 25 600 karakter. Felszínes elemzése 250 000 leütés lenne, egy kisebb regény terjedelme. Nem fogom megtenni.
Mint mindketten tudjuk, az író nem jelzőkkel írja le a szereplőt, hanem tettein keresztül. Nem használok jelzőket munkád értékelésére, beszéljen helyettem az elemzés.

Ha megengedsz egy javaslatot, egyelőre ne írj regényt, de még hosszabb novellát sem. Javaslom Obb haverom Írnikék oldalát, ahol végtelen türelemmel pesztrál kezdő zseniket. Írj rövid novellákat és beszéld át Obbal. Jó érzéke van a kritikához, nekem is sokat segített. Ha már valamennyire belejöttél, keresd föl a karcolat.hu-t. Ide is rövidebb írásokat javasolnék és kellő szerénységet.

Elnézésedet kérem, hogy ígéretem ellenére nem jöttem korábban, de túl sok a munkám.
Lássuk:

„Hajni kalandjainak második felvonása” – sajnos mi ezen a helyen nem olvashattuk az első felvonást, ugyanis nem tetted még föl, vagyis értelmetlen az „euzúttal” (gondolom ezúttal-t jelent) szó, mely feltételezi az első írás olvasatát. Egy leendő, vagy tényleges írónak illik ismernie a szavak jelentését, főleg, ha akkora önbizalma van, mint neked! Csak akkor lehet ezúttal, ha már volt ezelőtt.
- „euzúttal az apja szemszögéből” – Tiszteljük meg az olvasót, azzal, hogy nem hagyunk benne elütést.
- Hajni, mi történt veled? – meredtem az összevert, alvadt vérrel borított leányzóra.
- Apa, neked azzal nem kell foglalkoznod. – Én felkiáltójelet tennék, ugyanis utasítja az apját.
- „De mégis, ki tette ezt veled? Hogyan történt?” – Nem ismerem a korod, esetleg még nem volt részed az apaság örömében, de teljességgel hiteltelen, hogy egy apát lánya összevert, sőt alvadt vérrel borított arca láttán, intellektuális kíváncsiság gyötörje: vajh ki tette, hogyan történt. Javasolnék indulatszavak használatát, meglepetés, iszonyat hangjait. Ha nem teremted meg az apa-lány kapcsolat hangulatát a - nagyon is fontos - kezdőmondatot arra herdáltad el, hogy egy illúzióromboló, mesterkélt beszélgetést bevezess. Azaz hangulatteremtés helyett, hangulatrombolást tettél.
- „Nem akarok beszélni róla.” – Megint az a fránya felkiáltójel. A lány nem mentegetőzik, nem kijelent, hanem akaratát fejezi ki. Szinte az apa arcába kiáltja.
- „Nincs többé – sütötte le a szemeit.” – Juj! A magyar nyelvtan nagyon határozottan megtiltja a páros szervek többes számú alakját. Amennyiben szükséges, akkor a mindkét szeme alakot javasolja. Indokolatlan, értelmetlen szabály, de meglehetősen alapszintű. Kezdő írdogálók tipikus hibája. Nem kívánlak minősíteni, de ez valóban elemi szint.
És a hernyóember? Azt hol hagytad? – Ha ember, akkor nem lehet „azt”használni. Egyébként is értelmetlen ennek a névmásnak a használata, hacsak nem az apa primitívségét akarod bemutatni. Javaslatom: És a hernyóember, hol hagytad?
– Most pedig lécci segíts felmenni a szobámba. – Óhaj közlése esetén is felkiáltójel javallott, legalábbis az MHSZ szerint.
- „Konkrétan ölben kellett felvinnem a vastag combú szőkeséget, majd felcsörögtem az ügyeletet.” – Ennek az egy mondatnak az elemzése el fog tartani egy ideig. A lány megsérült, nem tud járni, de az apa olyannyira laza, annyira érdektelen számára, hogy nem foglalkozik vele. Úgy érzed, hogy ezzel a mondattal képbe hoztál minket, megfelelően leírtad a szituációt, haladjunk tovább? Valószínűnek tartom, hogy ha netán ráment volna a lány szeme világa, akkor már hümmögne egyet, a két láb elvesztésekor esetleg rosszallóan csettintene. Mi ezzel a lazasággal a célod? Ha teremtett világodban mindenki ennyire közömbös az utódja, elődje irányába, akkor mi motiválhatta a lányt, hogy a halált is kockáztatva megszerezzen valamit egy olyan apának, akit nem érdekel a léte.
- „Konkrétan ölben kellett felvinnem” – Szűzmáriám! Ez a „konkrétan” a mai tinik szlengje, nyelvtani értelemben helytelen, bár elterjedt. Egy író, akkor használ csoport vagy rétegszavakat, ha értelme van. Amennyiben ez volt a szándékod, és a későbbiekben találunk indokot erre, akkor maradhatna, viszont egy, minimum középkorú apa emlékeiben nem gondolkodik tini szlengben. Az olvasónak az ugrik be, hogy egy tinédzser fogalmazását olvassa, akinek fogalma sincs a felnőtt társadalom szókincséről.

Akkor nincs mese! Ha fel lesz töltve mind az öt, egyben elolvasom, és véleményt mondok az egész ciklusról.

Bevallom őszintén, nem olvastam végig, mert lassan kezdek megcsömölni a témától. Már évek óta nem is olvastam tőled mást, leszámítva Rolit és Borit. Nincs valamilyen más témájú írásod?

Megformáztam Flóri Mesternek!