A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Moderálásra váró alkotások
Elbírálásra váró alkotások
Elfogadott műkedvelő alkotás
Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2020-08-13, 08:33:33
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » MŰKEDVELŐ ALKOTÁS » Elfogadott műkedvelő alkotás [ Alkotás hozzáadása ]

Üzlettársak
- Hajni, mi történt veled? – meredtem az összevert, alvadt vérrel borított leányzóra.
- Apa, neked azzal nem kell foglalkoznod.
- De mégis, ki tette ezt veled? Hogyan történt?
- Nem akarok beszélni róla.
- És a hernyóember? Azt hol hagytad?
- Nincs többé – sütötte le a szemeit. – A lényeg, hogy elhoztam neked, amit kértél – nyomta kezembe a
méregzöld albumot. – Most pedig lécci segíts felmenni a szobámba.
Konkrétan ölben kellett felvinnem a vastag combú szőkeséget, majd felcsörögtem az ügyeletet. A szerzemény
pedig még mindig érintetlenül hevert a dohányzóasztalon, nem várakoztathattam tovább a cég felvirágoztatásának
leendő zálogát. Az album, telis-tele a 19. század leghíresebb szörnyszülöttjeivel. Fényképek, nevek és a
felbecsülhetetlen értékű DNS molekulát rejtő hajszálak. A felemás ember, aki ép jobbkezén és csökevényes bal
lábán kúszott-mászott. Másik két végtagjára csupán a közvetlenül a törzsből kinövő ujjacskák utaltak. Tőle
jobbra kétorrú, háromszemű férfi. Alatta a teknőcnő, aki csont nélküli lábakkal született.
És mindez csak egy kis ízelítő. Semmi kétség nem volt afelől, hogy ezzel az albummal elképesztő távlatok
nyílnak meg előttünk. De addig még hosszú volt az út. Először is mihamarabb lelket kellett öntenem a lányomba.
Hajni szerette a lábbeliket, de magassarkút sosem láttam rajta. Nem az ő stílusa, mondogatta mindig. Inkább a
bakancs vagy a bőrcsizma, de azokat se boltban vette. Az ágyán végignyúlva órákig is el tudott bambulni a
katalógus fölött. Szóval cipőkkel le lehetett venni a lábáról, de abban az állapotában ez édeskevés lett
volna. Olyasmi kellett, amiben valóban örömét tudja lelni.

***
- Hajni, kapsz tőlem valamit, amitől sokkal jobban leszel.
- Apa, nagyon sajnálom, de... Nekem most semmihez sincs kedvem. Tudom, hogy nagy szükség lenne a munkámra, meg
minden, de nem fog menni, egyszerűen nem és nem.
- Ne aggódj, tudom, mivel lehet felvidítani téged.
- Á, totál ki vagyok purcanva. Úgyse tudsz segíteni rajtam.
- De igen. Van egy meglepetésem – húztam elő a hátam mögül a méregzöld albumot. – Válassz magadnak egy
torzszülöttet. Bármelyiket, kivéve a befőtteket az album végén. Az összes többi csak rád vár. Válassz csak ki
egyet. Ő lesz az első, akit legyárthatsz. Ha elkészül, azt tehetsz vele, amit csak akarsz.
A monoklik alatt is elkerekedtek a búzakék szemek. Hajni nem hitt a fülének.
- Apa, azt akarod mondani, hogy egy torzszülöttet kapok tőled?
- Igen.
- Csak úgy? Pedig egy csomó pénzbe kerül!
- Nem számít, Hajni, nem számít. Az a fontos, hogy vidámnak lássalak.
Hajni meghatottan ölelte át a nyakamat. Átvette az albumot, és az ágyán végignyúlva izgatott lapozgatásba
kezdett.


***


Reggelihez készülődtem. Pirítós, rántotta, kávé. A jól bevált kombó. Többnyire még az első falat előtt szoktam
átfutni az embrióérlelők és a tenyésztőtartályok előző esti paramétereit. De most az összes gép üresen
várakozott. Csak még egy kis türelem...
- Na, Hajni, tudod-e már, hogy ki lesz az új játszótársad?
- Aha, a pónilány lett a nyertes, megnézed?
- Persze, mutasd csak – vettem át a felém nyújtott albumot.
A torzszülött, aki hamarosan új életre kel, négykézláb, visszafelé hajló térdekkel nézett farkasszemet velem.
Hátán óvodás forma kisfiú lovagolt, sajátos módot választva a fagyipénz elköltésére. Egy másik fényképen előre
meredő lábfejjel térdelt a leányzó, ahogy csak az ő fajtája képes. A felirat szerint Ella Harperként
született, bár nem tudom, hogy ezt minek kellett odabiggyeszteni, hisz a plakátokon meg a képeslapokon mindig
csak a művésznevet tüntették fel.
Akkoriban nem lehetett több 12-13 évesnél. A szülei biztos még kislánykorában adták el egy cirkusznak, hogy
legalább ennyi haszna legyen a kis nyomoréknak. Én nem ezt választottam volna, annyi érdekesebb játszótárs
kínálkozott fel az albumban. Node egy jó apa sose szólja le a gyereke ízlését.
- Tudod, Hajni, erről eszembe jut, hogy régebben mindig egy pónit akartál szülinapodra.
- Apa, nem vagyok már óvodás!
- Jó, most nem azért mondtam... Nincs még kész a pirítós?
- De. Hányat kérsz?
- Kettő elég lesz. Szóval, szerintem az álmaink sosem szűnnek meg létezni csak úgy, legfeljebb egy kicsit
átalakulnak.
- Mondjuk ez tényleg igaz. De mit is tehetnék, ez a pónilány annyira aranyos! Vehetek nyerget is hozzá?
- Anélkül semmit sem ér egy pónilány.
- Sirály! Na, és mi legyen a többi érlelővel? Lesznek testvérei a pónilánynak?
- Persze. Csinálj még háromszeműt, hernyóembert, teknőcnőt, meg persze egy elefántembert is.
- Rendben, apa. Megiszod a maradék kávét?


***

- Apa, nem fogsz örömtáncot lejteni a látványtól.
A hideg kirázott, ahogy megláttam az embrióérlelők tartalmát a monitoron.
- Senki nem fogja megvenni ezeket. Értéktelen vackok.
- Tudom, hidd el, nagyon, nagyon sajnálom, de hidd el, én mindent megtettem, odafigyeltem mindenre, én csak...
- Jól van, Hajni, nem biztos, hogy a te hibád. Szükségünk lesz egy vérprofi szakemberre.
- A sakkozó haverodra gondolsz?
- Igen, a Bayer Gézára.
- Remélem, ő elboldogul majd. Ha már én csődöt mondtam...
- Ugyan, egyszerűen csak sokkal összetettebb ez a feladat, mint gondoltuk. Egyelőre annyit tehetünk, hogy
várjuk a Gézát, és kitisztítjuk az érlelőket.
- Te, az egyik lehet, hogy mégis jó lesz.
- Melyik az?
- A négyes érlelő. Pont a pónilány. Ugye, őt nem kell kidobni? Felismerhetően befelé forduló lábak, egyébként
átlagos magzat.
- Ez az egy tényleg jó lesz talán.
- És áll még, amit mondtál, hogy...
- Igen. Az ígéret szép szó. Ha elkészült, és nem kell kidobni, akkor a tied lesz még így is.
- Juhú! Nekem van a legeslegjobb apukám az egész Tejútrendszerben!
Ötből egy. Elég gyatra arány...


***


- Ernő, ezt nem mondod komolyan... – ráncolta azt a magas homlokát Géza, az Újpesti Ivadék Kombinát
laborvezetője. – A lányod még csak két éve van a pályán, nyilván még sokat kell tanulnia, de tőled azért
többet vártam volna! Az ivadékfejlődés a genetikán kívül rengeteg más tényezőn is múlik!
- Jó, ez rendben van, de...
- Miből gondoltad, hogy minden további nélkül szimulálni tudod az eredeti körülményeket?
- Miért, azt nem lehet?
- Dehogynem! Csak épp sokkal komolyabban kell venni a részleteket. Ernő, Ernő, mire mennél te nélkülem? Tudod,
mit? Elkészítem neked a torzszülötteid gyártástechnológiáját, cserébe 20 százalékot kapok a késztermékek után.
- Legyen tíz.
- Tizenöt.
- Jó, tizenöt, de akkor foglalkozz a befőttekkel is – mutattam az album legvégén tündöklő, formalinban úszó
halva született csecsemőkre. – A küklopsz és a hableány például garantált üzleti siker lenne.
- Megteszem, amit tudok. Elvégre innentől kezdve ez az én érdekem is. Írjál erről szerződést.
- Jól van, holnap átküldöm neked.
- És még valami.
- Micsoda?
- Ondómintát kéne készítenem a hajszálakból.
- De minek?
- Még ezt sem tudod? A hímivarsejtek jelentik a legkönnyebben hozzáférhető DNS forrást. Nem kell attól félned,
hogy elrontod a mintavételezést, és onnantól kezdve lőttek az egésznek.
- Na de mi lesz a női ivadékokkal?
- Belőlük is ugyanúgy lehet, az nem jelent semmi nehézséget. Bár tudom, hogy neked legalábbis furcsán hangzik
így kimondva az, hogy női ondó.
- Jó, ezen mondjuk túlteszem magam, de egy hajszálból közvetlenül ondóminta, ez akkor is olyan bizarr. Én nem
is hallottam még ilyesmiről.
- Jó, hogy nem. A metodikát mi magunk fejlesztettük ki a kombinátban. Nevezheted mesterséges herének is, ha
úgy könnyebb elképzelned. Hasznos, ha valami gixer van. Csak épp nem igazán legális, szóval nehogy eljárjon a
szád. Ez ipari titok. Na, most, hogy ezt megbeszéltük, akár kezdhetjük is a sakkot.
Felmentünk a szobámba, hogy eldöntsük, ki a jobb. Megint agresszívan kezdett az ellenfelem, nekem jobbára csak
a védekezés maradt. Pedig igyekszem elkerülni az ilyen kényszerhelyzetet.
- Te, Ernő, mióta is ismerjük már egymást? – nézett fel Géza a parti közepén.
- Tíz éve legalább.
- Szerintem van az több is. Sakk – fenyegetett a királynőjével. Mindig ezt csinálja, nem is tudom, mihez
kezdene, ha nem pont ilyen feminista játékot nyomnánk. – Csak azért kérdezem, mert jó ideje el akartam már
mondani neked valamit.
- Bármiről is van szó, nekem nyugodtan elmondhatod.
- Jó. Szóval... Én egy felnőtt csecsemő vagyok.
Kiejtettem kezemből a királyt, aztán bevertem a fejemet, ahogy lehajoltam érte.
- Ne hülyéskedj, ilyesmivel akarsz engem kizökkenteni a játékból?
- Ez az igazság. Mások előtt mindig annyira felnőttnek kell tűnnöm, de ha hazamegyek és nincs más dolgom,
egyből pelenkába bújok, játszogatok a járókában, felülök a hintalóra...
- Te tényleg szivatsz engem! Nem vagy egy izomkolosszus, de azért még alattad is összecsuklana egy hintaló!
- Vannak erre szakosodott cégek, amik kifejezetten nekünk gyártanak babacuccokat. Igazából nem is gondolnád,
milyen sokan vagyunk. Csak épp a külvilág nem sokat tud rólunk, nem értik mi ebben a jó. Egyszerűen csak
muszáj egy kicsit megfeledkezni az elvárásokról, és élvezni mindazt, amit a társadalom csak a kisbabák
kiváltságának tart. Én megdolgozom a pénzemért, megérdemlem, hogy időnként újra átéljem azt az időt, amikor
még minden olyan egyszerű volt. Mondd, Ernő, te ugye megértesz engem?
- Próbállak...
- Ez is valami. Nem könnyű ám állandóan titkolózni. A legtöbb ember tele van előítélettel, pedig mi nem ártunk
a légynek se. Egyébként azt ugye tudod, hogy bármit is lépsz, utána matt lesz a vége?
Tudtam én azt, csak nem érdekelt már. Egy hirtelen kiapattant ötleten agyaltam, ilyenkor minden másodlagossá
válik.


***


- Ne már, apa, komolyan vele akarsz osztozkodni a hasznodon? Azért ez megaciki! Most tényleg pelust hord,
cumizik, meg minden?
- Ezzel te ne foglalkozz. Géza egy darabig mindennap átnéz majd, ha végzett a kombinátban. Segít véghezvinni a
tervemet. Neked csak annyi a dolgod, hogy tanulj tőle. Át fogja hozni a...
- Cumisüvegét?
- A műszereit! Lesd el, hogyan kell használni, meg egyáltalán, igyekezz minál többet tanulni tőle!
- Mit is? Hogy kell behugyozni? Végül is ja, nem is értem, hogy bírtam ki ennyi ideig szobatisztán! Bizony, az
a sok elvesztegetett év...
- Kiszórakoztad magad?
- Én már életem végéig elleszek ezzel, akkora poén!
- Hajni, hagyd ezt abba, és viselkedj rendesen! Nem akarom, hogy panasz legyen rád!
- Hát már nevetni se szabad?
- Géza előtt biztos nem!
- Oksa, oksa, de azért hadd kérdezzek már rá még egyszer: tényleg hagyod, hogy egy óriáscsecsemő zsebelje be a
hasznodat?
- Erre a kérdésre magad is tudod a választ...


***


A profilváltás utáni legelső termékünk csak arra várt, hogy előlépjen a tenyésztőtartályból. Mindig hevesebben
ver a szívem, ha látom eltűnni a táplevest a lefolyóban. Hajni egy utolsó pillantást vetett a kijelzőre, majd
megigazgatta zsokéruháját és szőke copfjait.
- Isten hozott Angyalföldön! – vezette elő a torzszülöttet. – Biztos sokat unatkoztál odabenn, gondolom, alig
várod már, hogy végre játsszunk valamit. – Elengedte a pipaszár kezeket, mire az ivadék földre rogyott és
felvette a védjegyét képező pónipózt. – Nézd csak, ezt neked vettem, ugye, örülsz neki? – mutatta fel a műbőr
nyerget.
Felszerszámozta az ivadékot és elfoglalta az őt megillető helyet.
- Gyi, te paci! – legyintette meg az erőlködő ivadék pofáját.
Az ivadék összeszedte minden erejét. Négykézlábra állt, megbicsakló mozdulatokkal körbecipelte combos gazdáját
a tenyésztőteremben, majd összerogyott. Hajni kezdett feloldódni, immár a szögekkel kivert pálca is szerepet
kapott. Sűrűsödő piros pöttyös mintázat törte meg a csempefal egyhangúságát. Hajni végül lemondott a
lovaglólecke folytatásáról.
- Jól van, legközelebb jobban megy majd – simogatta kedvesen a pónilány feje búbját. – Biztosan megéheztél
már.
Előhalászott a táskából egy marék szalmát, amit a tanácstalan torzszülött elé dobott.
-Azt mondtam, egyél, te rohadék!
Jókorát rúgott az ivadék pofájába. A vérrel bőségesen átitatott kis kazal végre fogyni kezdett, ám a kirepült
fogak jócskán rontottak a hatékonyságon.


***


- Na, Ernő, most már kész van az összes torzszülött technológiai utasítása – mondta büszkén Géza – Ezzel a
jegyzékkel Hajni akár már a februári ivadékbörzére is elkészülhet a mintapéldányokkal – nyújtotta kezembe a
frissen elkészült, ujjnyi vastag nyomtatványt. Még érezni lehetett a nyomtató melegét. – Meg kell, hogy
mondjam, kellemesen csalódtam a lányodban. Sokkal érdeklődőbb, mint gondoltam. Nagyon megfogta ez a
mesterséges sperma téma.
- De azért néha ugye a torzszülöttgyártás is szóba került köztetek?
- Mintegy érintőlegesen – csapott rá a jegyzékre széles vigyor mellett.
- Jól van, a többit sakkozás közben is megbeszélhetjük, nem igaz?
- Nagyon be vagy már zsongva. Pedig a múltkor nem sok esélyt hagytam neked.
- Na, de majd most... Csapjunk is a lovak közé!
- Várj, még nem pakoltam össze a cuccaimat.
- Ugyan, ráér az később is.
- Nagyon ki akarsz te kapni.
- Azt majd meglátjuk, Géza! – A lépcső felé tereltem a vendéget. – Megbontok két sört, te menj csak fel, hisz
ismered a járást.
- Jó, addig felállítom az asztalt.
Hajni a konyhában kuncogott hátratett kézzel. Egy pillanatra még visszanéztem, hogy tényleg felment-e Géza,
majd a hűtőhöz léptem.
- Megszerezted? – szegeztem a kérdést a lányomnak.
- Persze, itt van nálam, – mutatott fel egy hajszálat – de mondd csak, nem fog megéhezni ez az édi-bédi
kisbaba?
- Te csak koncentrálj a saját feladatodra.
- De most miért, szívesen turmixolnék répát, az ilyen csöppségeknek az dukál! Szépen bekanalazod a kis
szájába, ölbe veszed, megbüfizteted...
- Nem hagynád abba?
- Csak most kezdtem el! Tudod, milyen kurvanehéz volt visszafognom magam a haverod előtt? Valahogy ki kell
buknia belőlem!
- Az addig rendben van, csak ne mindig engem fárasztanál a hülyeségeiddel – fordultam sarkon.
Rakoncátlan ez a lány, de azért jóra való.
A sakkban ezúttal sem termett sok babér nekem. A múltkoriak fényében nagyobb szégyennek éreztem az újabb
vereséget, de hát ettől a kis örömtől már igazán nem akartam megfosztani őt, úgyhogy megköszöntem a játékot.
- Lehet, hogy ma te győztél, de hidd el, ez volt az utolsó alkalom.
- Aha, perszem, utolsó alkalom. Mindig ezzel a szöveggel jössz nekem.
- Én már csak ilyen vagyok...


***


- Ajánlott küldemény Aczél Hajnalka részére.
- Nocsak! És mi lenne az?
- Húsipari gyártástechnológia kisüzemeknek – olvasta fel a postásfiú.
- Végre megérkezett! – jelent meg Hajni hófehér kezeslábasban. Aláfirkantotta a nevét, kikapta a srác kezéből
a lapos csomagot, majd dolga végeztével el is vonult volna. Elköszöntem a postástól, majd kérdőre vontam a
lányomat.
- Hajni, mi ez az egész?
- Egy oktatófilm – szorította magához a dobozkát.
- Minek az neked?
- Ajj, már ezerszer megbeszéltük, hogy nem leszek hentes, mert azt csak fiúknak szabad, meg bla, bla, bla...
De azért még érdekelhet, hogyan készül az a sok hentesáru, nem igaz, apa?
- Végül is arra fordítod a szabadidődet, amire akarod.
- Még jó hogy! Sőt, kezet kéne csókolnod nekem, hogy elkészítettem a haverod spermamintáját! Basszus, így
kimondva azért ez iszonyat hülyén hangzik...
- Én hálás vagyok neked, amiért asszisztálsz a tervemhez, egyszerűen csak... Tudni szeretném, hogy mire
készülsz, te lány.
- Akkor gyere, és megmutatom, de aztán ne csodálkozz, ha magad alá csinálsz!
Lányom után siettem a pincébe. A kissé már viseltes pónilány a munkaasztal közepén guggolt a maga sajátos
módján. Mellette harántcsíkos rózsaszín-fekete laptop virított nyitott lejátszóval. Hajni kapkodva vetkőztette
le a lemezt, hogy aztán megetesse a számítógépét. Valami még eszébe jutott, gyengéden a torzszülötthöz
fordult.
- Tudod, kicsi pónilány, mindenki, még ti, ivadékok is valamilyen határozott céllal érteztek erre az
elcseszett világra. Kinek mi jut – kattintott a háromszög alakú ikonra.
- Kisüzemi körülmények között ma is gyártanak lókolbászt, – hangzott a laptop hangszóróiból – noha a termék
szélesebb körű elterjedésének bizonyos tényezők gátat szabnak.
Szép nagy darab hentes nyomta kissé unott arccal a bemagolt szöveget. Fehér öltözete szakasztott olyan volt,
mint amit Hajni is viselt éppen.
- A legnagyobb probléma a lóhús nehéz hozzáférhetősége. A lókolbász gyártásával foglalkozó húsipari cégek
csaknem minden esetben ügető pályákról szerzik be a levágásra szánt kivénhedt állatokat. Ebből adódóan a
feldolgozott hús nem a lehető legjobb minőségű, élvezeti értéke kevésbé tud érvényesülni. Ideálisabb lenne
kifejezetten vágóhídi feldolgozásra szánt állatok tenyésztése, hiszen így biztosítható lenne a friss lóhús,
ezáltal a magasabb hozzáadott értéket képviselő késztermék is.
- Ha ez nem friss, akkor semmi sem az! – tekerte Hajni a húsdarálót.
A pónilány vádlijáról minden tekeréssel újabb kis izomköteg fejtődött le. A darálócsiga összeroncsolta a még
eleven húst, majd a penge és a tárcsa fejezte be az aprítási műveletet. Szívecskékkel díszített tálban gyűlt
össze a darálék.
A jól megtermett hentes bácsi vöröslő masszával teli vájdlingban kezdett turkálni.
- Fontos, hogy a sót és a fűszereket mihamarabb összekeverjük a darált hússal. Így az ízek összeérése
harmonikusabb lesz.
- Basszus, miért nem ezzel kezdted? Nekünk igazán harmonikás összeérés kell, nem igaz, pónilány?
Hajni felkapta a sóval és erőspaprikával teli mélytányért, majd nekiállt beledörzsölni a tartalmát az ivadék
felnyitott vádlijába. A torzszülött összeszorított fogakkal remegett.


***


Tervem második felvonása következett. Az elsötétített antigravból figyeltem, ahogy a zsibongó kisiskolások
megrohanják Hajni, a kis átváltozóművész hotdogstandját. Itt a suli előtt mindennapos látvány az ilyesmi. Az
aprócska vásárlók csivitelő csapatokban érkeztek. De minden osztályban akad egy-két magának való stréber, akit
a kicsöngetéssel sem lehet elzavarni. Mert egy fontos dologra muszáj rákérdezniük tanóra után. Igen, ez pont
az a típus, amelyik a másik nem helyett max a vécécsészével kerül közvetlen kapcsolatba. A stöpszli, szeplős
kissrác is pont ilyen mártogatnivaló geeknek tűnt.
- Ez jó lesz – utasítottam lányomat a fülében elhelyezett gyufahegynyi fülhallgatón keresztül.
Hajni észrevétlenül pehér port szórt a ketchupos hotdog tetejére. A kis okostojás harapott egyet, majd zavart
képet vágott. Karja elernyedt, a felsózott járdára pottyantotta frissen vásárolt eledelét. Lányom biztatóan
megveregette a vállát.
- Nem baj, kisfiú, bárkivel megesik ez – mutatott a mócsingra.
- Olyan furán érzem magam, nem lehet, hogy...
- Nem lesz semmi baj. Talán valami étel allergiád van. Ott hátul, az antigravomban van egy tesztcsík, csak be
kell nyálaznod.
Hajni a csomagtartóhoz terelte a gyereket. A visszapillantóból figyeltem, ahogy Hajni keresgélést imitál. A
kissrác már alig állt a lábán.
- Itt kell lennie valahol. Vagy talán a kesztyűtartóban?
Az okostojás végre elájult. Hajni besúvasztotta a magatehetetlen testet a csomagtartóba. Jómagam kiszálltam és
átvettem a standot a lányomtól, aki bepattant az antigravba. A jármű darázsfészket idéző hanggal emelkedett
fel a talajról, hogy aztán elhúzzon a lepukkant téglaházak között.
Bőven maradt még kifli és virsli. Késő délután már alig néhány vásárlóra számíthattam a kihalt utcában, hisz a
nebulák már otthon múlatták az időt. Számítógépeztek, bambultak a térbeli TV előtt, az ivadékokkal játszottak
vagy belevetették magukat a tanulásba. De ami a szeplős kissrácot illeti, neki egész más programja akadt.
Csak estefelé hozta vissza őt a lányom, mikor már lehúztam a rolót, és a kocsiszekrénynek dőlve majszoltam a
megmaradt hotdogok egyikét. Ügyelve, nehogy összemaszatoljam a fehér ingemet.
- Csinálnál nekem is egyet? – kunyerált Hajni, ahogy a takaróba csavart kupact előhúzta a csomagtartóból.
- Csinálhatok, de egy kicsit szottyadt már a virsli – fintorogtam.
- Jó lesz az nekem.
Visszaslattyogtam hát a pult elé.
- Mustárral vagy kecsappal kéred?
- Mustárral.
Sárga csíkot húztam a kettévágott kifliből kikandikáló húsrúdra. Fél szemmel a lányomat figyeltem, ahogy
belehajítja a meztelen gyereket a szemetes konténerbe. Elővette a Géza kivonatával teli spricnit, és
végiglocsolta a pőre testet. Egy kevés a megtépázott ruházatra is jutott. Fémes dübörgéssel zárult le a
konténer fedele. Dolgunk végeztével mindketten beültünk az antigravba.
- Jó még az a hotdog? – néztem Hajnira, miközben beindítottam a „darázsfészket”.
- Hát, nem túl elit. De az élet ezerszer rothadtabb.


***

- Apa, nem láttad a húsipari oktatóanyagot?
- Nem, de már amúgy is menni készülök. Szerinted jó ez az álszakáll? – simítottam végig sebtében felragasztott
arcszőrzetemen.
- Nem rossz. Napcsemcsid is van?
- Persze – nyúltam a kabátzsebembe. – Na, hogy nézek ki?
- Mint egy maffiózó, teljesen! Ilyen szerkóban ha csak meglát a bíró, sittre is vág egyből!
- Na, azt majd meglátjuk, hogy ki kerül börtönbe, én vagy Géza!?
- De hát ő már most is ott van, nem?
- Jó, de még csak előzetesben. Viszont ma akár öt évre is hűvösre tehetik.
- iztos tök jól szórakozol majd. Én meg dettó. – kezdte törölgetni a hurkatöltőt kedvenc, angyalkás
konyharuhájával.


***


A Pesti Központi Kerületi Bíróság tárgyalóterme türelmetlen zsibongással várta az ítélet kihirdetését. Egy
ilyen pedofil botrány mindig úgy vonzza a média jeles képviselőit, mint romlott hús a legyeket. Főleg, ha
olyan köztiszteletben álló személy a vádlott, mint az Újpesti Ivadék Kombinát laborvezetője.
- Ekkora egy perverz állatot, villamosszék kéne az ilyeneknek! – sziszegte mellettem egy negyvenes nő fekete
bőrtáskával az ölében.
- De vajon mihez kellett neki a járóka, meg az a sok babacucc? – érdeklődött egy nyakkendős fazon.
- Ilyesmit jobb nem tudni – mondta valaki a hátam mögül. – Ez a tetű simán beszerezhetett volna ivadék
félterméket is!
- Azt mondják, az csak a testi vágyaikra hat.
Kamerák kereszttüzében tért vissza a kopaszodó, nagytokájú bíró, kezében a végzéssel.
- Bayer Géza bűnösnek találtatott kiskorú személlyel szemben elkövetett szexuális bántalmazás vádjában. Az
ítélet három év letöltendő szabadságvesztés és öt év közügyektől való eltiltás. Szakértői vélemények szerint
az agyképelemzés eredménye ugyan nem támasztja alá a bűnösséget, de az áldozat testén, illetve ruházatán
talált sperma minden kétséget kizáróan a vádlottól származik, továbbá a házkutatás során is . A bíróság
enyhítő körülményként vette figyelembe a vádlott büntetlen előéletét és azt a tényt, hogy a vádlott memocid
nevű gyógyszerrel akadályozta meg, hogy az áldozat emlékezzen a bűncselekményre.
És az a legszebb az egészben, hogy Géza egy szót sem szólhatott a mesterséges ondókészítésről, mert akkor meg
a kombinát igazgatójával kellett volna szembenéznie a titoktartás megszegése miatt! Nem csoda, hogy inkább az
életösztönére hallgatott, és a börtönt választotta...
- A tárgyalást berekesztem. Vezessék el a vádlottat – koppantott a bíró.
A terem hallgatásba burkolózva figyelte, ahogy két kigyúrt alak közrefogja Gézát. A kis nyápic szinte
elveszett az izmos karok között. Lehajtott fejjel, magába roskadva tűrte, hogy kivonszolják.


***


Hazaérve a hentes bácsi jellegzetes baritonjára lettem figyelmes. A pincébe siettem, ahol a legtöbb ketrec már
új lakónak örvendett.
- A béltisztítás igen kényes és fontos művelet. Ha szennyeződések maradnak a bélben, az igen nagy mértékben
ronthatja a késztermék élvezeti értékét, illetve mikrobiológiai stabilitását. Mindenképp el kell kerülni a bél
idő előtti lehűlését, mert az a bélzsír kiválásához vezethet. A tisztítási műveletet langymeleg ecetes vízzel
végezzük. Mindenképp javasolt gumikesztyű viselete, mivel a savas közeg könnyen kimarhatja a fedetlen kezet.
- Na, apa, mi a szitkó? – nézett fel Hajni a pónilány kilógó beleivel foglalatoskodva.
-  Minden jól ment, nem kell osztoznunk senkivel – lelkendeztem. – Géza három évet fog ülni!
- Király! Téged viszont kértelek, hogy legyél jó kislány, és ne csúszkálj össze-vissza! – szólt a
torzszülöttre, majd pityirizett kicsit a laptopjával, mire a hentes megint dumálni kezdett.
- Kisüzemi körülmények között a kolbász tölteléket is hurkatöltővel juttatják be a bélbe. Illessszük a
megtisztított belet a hurkatöltőgép adagolónyílására – ügyködött hentes barátunk túlméretezett óvszerre hajazó
disznóbéllel a kézben. – Fejtsük fel teljes hosszában, ügyelve a légmentességre, hogy a töltési művelet közben
is megőrizzük a mikrobiológiai stabilitást.
- Pónilány, húzódj már közelebb! Mennyi baj van veled... Összevérzel mindent. De ne aggódj, hála nekem akkor
is mikrobilag stabil kolbi lesz belőled.
- A higiéniai szabályok maradéktalan betartásával elkerülhetjük a legsúlyosabb veszélyforrást, a Clostridium
Botulinum fertőzöttséget, azaz a botulizmust. A következő műveleti lépés az előkészített töltelék beadagolása
a hurkatöltő hengerbe.
-  Apa, ideadnád a tálat?
- A szívecskéset?
- Persze.
- Még mindig Gézán jár az agyad, ugye?
- Ennyire látszik?
- Aha. Ha már itt tartunk, szerinted mihez kezd a dutyiban?
- Könnyen megeshet, hogy adódnak majd gondjai a beilleszkedéssel. Ha ki is kerül élve, már csak egy emberi
roncs marad belőle.
- Küldj be neki egy kétliteres cumisüveget, azzal biztos ellenne.
- Az egyszerűbb hurkatöltő gépeknél manuálisan, tekeréssel biztosítjuk a töltődugattyú előrehaladását –
folytatta emberünk. – Gyakorlottság hiányában lassan, kellő körültekintéssel végezzük a töltési műveletet,
hogy elkerüljük a bél szakadását.
- Lári-fári! Szerintem szépen telik, nem igaz, apa?
- Mindjárt végzel is, aztán bonthatjuk a pezsgőt!
- Hú, de lelkes valaki! Mondjuk meg is kell becsülni a kellemes pillanatokat, hiszen olyan hamar végük szakad.
A pónilány nem bírta tovább, lehasznált fejecskéje hátrabicsaklott és jókorát koppant a munkaasztalon.
- Látod, apa, pont erről beszéltem.



Forrás:

Csoport: Elfogadott műkedvelő alkotás | Hozzáadta: Flóri (2011-06-14) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 688 | Hozzászólások: 12 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 11
0   Spam
11 Remete   (2011-09-02 08:55:30) [Anyag]
Kedves Flóri!
Nem illő a kritikát előbb említeni, mint magát az írást, de Clamavi olyan alaposan szedte ízekre az írásod elejét, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni. Bevallom, sok minden zavart engem is a munkádban, de szeretnék lényegesen kíméletesebb lenni nála - nem is tudom miért, talán azért, mert a gorombaság már engem is elriasztott egy-két helyről. Nem szeretnék a kemény hangnemben senkihez csatlakozni. Új fiú vagyok itt, és korántsem eléggé magabiztos a saját képességeimben ahhoz, hogy bátran legyek szigorú. Mégis azt tanácsolom, hogy a mondatait érdemes lenne megfogadnod, mert a magam szerény képességein belül, talán az utolsó hozzászólását leszámítva nem tudnék vitázni vele.
A magam lényegesen szelídebb eszközeivel elmondom egy részét annak, ami zavart engem olvasáskor.
Nem sikerült kiderítenem, hogy ez az embertelen közeg miképpen jött létre, milyen kapcsolatban van velünk, és milyen következtetéseket kell levonnom belőle, pedig azt hiszem, ez fontos. Amikor olvasok, szeretem, ha útmutatást kapok arra, mit teszek jól vagy rosszul. Mit látok jól, vagy rosszul; esetleg mutatnak nekem valamit, amit magamtól nem, vagy másként látnék. Ebből itt semmit sem tapasztalok. Olyan helyszínen zajlanak események, amelyekkel semmi kapcsolatom, pedig én is ebben a városban élek. Tudni szeretném, hogy a teljesen embertelen körülmények az én korosztályom vagy bármelyik korosztály milyen hibájából alakultak ki! Erre sincs utalás.
Nem szeretnék bőbeszédű lenni, ezért az ilyen jellegű fenntartásaimat nem folytatom, csak egy technikai jellegű információt osztok meg Veled. Nem úgy, mint irodalmi szakember, mert nem vagyok az, hanem csak úgy, mint egy olvasó.
Egy nemlétező világ, nem létező szakmájának zsargonját zúdítod ránk, és csak pislogunk a temérdek felismerhetetlen és megfejthetetlen jelenség, fogalom és cselekmény között, pedig ahhoz, hogy értsük, némi ismeretre lenne szükségünk. Lényegesen kevesebb egzotikum kellene az élvezhetőséghez, sok helyen némi utalás is elég lenne arra - nem is tudom mire, mert nem adtál hozzá támpontokat - amit le akarsz festeni. Ne vigyél be minket egy olyan erdőbe, ahol csak rémségek várnak ránk, de ez az erdő nekünk annyira idegen, hogy még arra sincs elegendő lehetőségünk, hogy eligazodjunk benne, mi a rémség és mi nem!
Végezetül Obbot, Clamavival ellentétben nem ajánlom. A tanácsait aligha fogod tudni hasznosítani, mert hiányzik belőle Clamavi szelídsége. Tobzódni fog a hibáidban, és még jobban elriaszt az írástól, mint Clamavi tette.

0   Spam
10 AndyBaron   (2011-07-11 20:07:37) [Anyag]
Szia Flóri!
Átküldenéd a Word fájlt, köszi!

0   Spam
9 Flóri   (2011-06-25 13:19:01) [Anyag]
Elmondanám, hogy nekem nincsen semmilyen ellenérzésem Profundissal vagy épp írói munkásságával szemben, csak épp nem szeretem visszafogni magam, ha kritikát írok. Eddig valahogy mindig megúsztam, hogy magamra haragítsak egy hozzá hasonló mimózát, és ebből azt a téves következtetést vontam le, hogy minden író(palántá)nak szüksége van őszinte véleményre.

Ha már így történt, nem fogok térden kúszva bocsánatért esedezni. Legszívesebben még hozzátenném, hogy amúgy is szarok az egészre, de nem teszem.

0   Spam
8 AndyBaron   (2011-06-24 21:16:40) [Anyag]
Szia, írtam egy privátot, azt gondolom erről...
Ne is idegesítsétek egymást, szerintem, mert felesleges, hiszen az oldal szisztémája lehetőséget ad mindenkinek, hogy moderálja az alkotásainál hozzászólókat, ennek a szelepnek ki kell vezetnie a gőzt! cool

0   Spam
7 Flóri   (2011-06-24 20:42:50) [Anyag]
Szeretett főszerkesztőnk kérésére egy kicsit finomítok a reakciómon. Szóval: elhiszem, hogy embert próbáló feladat akár csak 11 sort is elolvasni bármely írásomból. Azt sem kétlem, hogy ennyiből fel lehet mérni az írói vénám totális hiányát, sőt, igazi műértőnek ez már az első szóból leesik.

Moderálni nem fogok senkit, ha Profundis vállalja, hogy ez a véleménye, akkor maradjon csak így.

0   Spam
6 De_Profundis_Clamavi   (2011-06-24 17:43:11) [Anyag]
Búcsúzom tőled, többé, ne beszélgessünk, ha lehet. Megkérlek rá, ne csipegess, ne minősíts, ha lehet ne is szólj hozzám. Irodalomtudásod már értékeltem novellád néhány sorának elemzésével, nincs szükségem a tanácsaidra. Ne tévesszen meg mostani szerénységem és udvariasságom. Visszafogom magam, mert ez egy irodalmi oldal, de meglehetősen vulgáris szókincsem van és indulatos vagyok. Volt már pár balhém hasonló fazonokkal, de most szeretném elkerülni a botrányt. Amennyiben személyes problémád van velem, keress rá a De Profundis Clamavi névre a karcolaton, ott ki van téve minden adatom. A valódi nevem is megadom alul, ha rákeresel a Google-ban könnyen rámtalálhatsz, foglalkozásom miatt sok link mutat kereskedelmi honlapjaimra. Felhívhatsz telefonon, találkozhatunk élőben. Dolgozó, alkotó ember vagyok és három gyerek apja, semmi kedvem veled kakaskodni. Ha mégsem fogadod meg kérésemet harc lesz köztünk, amit meg fogsz bánni. Leendő hozzászólásaidat törlöm írásaim alól, ne fáraszd magad.
Béke veled De Profundis Clamavi alias Urbánszki László

0   Spam
5 De_Profundis_Clamavi   (2011-06-24 17:17:25) [Anyag]
- „vastag combú szőkeséget” – Gyakori hibája a kezdő íróknak, hogy fölös jelzőkkel halmozzák tele az írásukat. Jelenleg az apa emlékezését hallgatjuk, aki természetesen ismeri gyermeke méreteit, vagyis nem látja el leányát gondolatban olyan jelzőkkel, ami számára nyilvánvaló. Ha teltnek gondolja a lányát, akkor sem a combvastagságát elemzi gondolatban, hanem ilyesmire gondol: jó húsban lévő, megtermett stb. Az apa gyengéden gondol a lányára, a köztük lévő kapcsolatra lehetne utalni ezzel a jelzővel. Ez a megjegyzés egy kívülálló gondolata, semmiképpen sem az apáé. A comboknak van némi erotikus töltete, és egy normális apa nagyon kerüli, hogy lányára, még gondolatban is nőként gondoljon. Fura, hogy az apa, akit közömbösen hagy a lánya sérülése, a gyerek combján filózik. Netán a későbbiekben lesz némi fajtalankodás köztük, és ezt akarod itt bevezetni?
- „majd felcsörögtem az ügyeletet” – Tekintettel arra a tényre, hogy az apának fogalma sem lehet arról, vajon milyen a telefon kijelző hangja, pontatlan ez a felcsörgettem szó. Előfordulhat, ugyanis az alábbi visszás eset: Felcsörgettem az ügyeletet, és a kórház folyosóját felcsendültek Chopin zongoraversenyének lágy hangjai. Ugyanis valószínű, hogy a kórház ügyeletén szolidabb hangokat használnak. Egyszerűbb, ha nem használsz téves infókat sugalló szavakat. Újra a tinédzserek világának egyszerűsített szókincsét érzem nálad, melyet egy írónak, hm, hm.
Írd azt, hogy felhívtam. A felcsörögtem az ügyeletet alapvetően pontatlan, téves képeket sugall. Az ember felhívja az orvosi ügyeletet, bejelenti a lánya állapotát, és megcsörrenti a haverját. Magával a szóval, melyet használok, már infókat közlök, hangulatot teremtek. Őszintén mondom, hogy olyan szintű az írásod, hogy kezd elmenni a kedvem az elemzéstől, de még reménykedem.
- „A szerzemény pedig még mindig érintetlenül hevert a dohányzóasztalon, nem várakoztathattam tovább a cég felvirágoztatásának leendő zálogát.” – Érdeklődöm miért alkalmaztad a „pedig” szót, melynek jelentése: azonban, annak ellenére, ugyanis semmi sem indokolja az eddig elhangzott párbeszédben.
- „pedig még mindig” – Juj, de ügyetlenül hangzik, ráadásul felesleges és értelmetlen. Miért írtad azt, hogy „még mindig”? Nincs indoklás az előzményekben. Azt várnánk, hogy legyen egy ilyesmi mondat: Tűzvész tombolt a szobában, de az album még mindig érintetlenül…
Az sem tisztázott miért nem várakoztathatta tovább az album, mondjuk karácsonyig, vagy az idők végezetéig. Azt már tudjuk, hogy a gyermeke állapota fikarcnyit sem érdekelte a hapsit. Hiányoljuk az okot: Nem várakoztathattam tovább, mert kíváncsi voltam, mert nagyon érdekelt stb. Vagy írd át a szót, vagy indokold meg!
„… hogy elhoztam neked, amit kértél – nyomta kezembe a méregzöld albumot.” Később: „A szerzemény
pedig még mindig érintetlenül hevert a dohányzóasztalon…” Tehát a lány átadja apjának az albumot, az apa felviszi a szobájába a lányt, telefonál, de az album közben a kezében van, mert nem írtad azt, hogy letette volna bárhová. Javaslom, vagy az apa dobja az asztalra, vagy a lány tegye oda, így elkerülhető egy felesleges mondat. - „érintetlen” – Miért lenne az, hisz az apa már a kezébe vette, sőt jóformán ráizzadt annyit cipelte magával. Lehet ismeretlen, titokzatos, de érintetlen már nem.

Eddig 714 karakternyi anyagot elemeztem 6 646 leütésnyi terjedelemben. Az alaposabb korrektúra ennél jóval hosszabbra nyúlna. Az egész írás terjedelme 25 600 karakter. Felszínes elemzése 250 000 leütés lenne, egy kisebb regény terjedelme. Nem fogom megtenni.
Mint mindketten tudjuk, az író nem jelzőkkel írja le a szereplőt, hanem tettein keresztül. Nem használok jelzőket munkád értékelésére, beszéljen helyettem az elemzés.

Ha megengedsz egy javaslatot, egyelőre ne írj regényt, de még hosszabb novellát sem. Javaslom Obb haverom Írnikék oldalát, ahol végtelen türelemmel pesztrál kezdő zseniket. Írj rövid novellákat és beszéld át Obbal. Jó érzéke van a kritikához, nekem is sokat segített. Ha már valamennyire belejöttél, keresd föl a karcolat.hu-t. Ide is rövidebb írásokat javasolnék és kellő szerénységet.

0   Spam
4 De_Profundis_Clamavi   (2011-06-24 17:16:18) [Anyag]
Elnézésedet kérem, hogy ígéretem ellenére nem jöttem korábban, de túl sok a munkám.
Lássuk:

„Hajni kalandjainak második felvonása” – sajnos mi ezen a helyen nem olvashattuk az első felvonást, ugyanis nem tetted még föl, vagyis értelmetlen az „euzúttal” (gondolom ezúttal-t jelent) szó, mely feltételezi az első írás olvasatát. Egy leendő, vagy tényleges írónak illik ismernie a szavak jelentését, főleg, ha akkora önbizalma van, mint neked! Csak akkor lehet ezúttal, ha már volt ezelőtt.
- „euzúttal az apja szemszögéből” – Tiszteljük meg az olvasót, azzal, hogy nem hagyunk benne elütést.
- Hajni, mi történt veled? – meredtem az összevert, alvadt vérrel borított leányzóra.
- Apa, neked azzal nem kell foglalkoznod. – Én felkiáltójelet tennék, ugyanis utasítja az apját.
- „De mégis, ki tette ezt veled? Hogyan történt?” – Nem ismerem a korod, esetleg még nem volt részed az apaság örömében, de teljességgel hiteltelen, hogy egy apát lánya összevert, sőt alvadt vérrel borított arca láttán, intellektuális kíváncsiság gyötörje: vajh ki tette, hogyan történt. Javasolnék indulatszavak használatát, meglepetés, iszonyat hangjait. Ha nem teremted meg az apa-lány kapcsolat hangulatát a - nagyon is fontos - kezdőmondatot arra herdáltad el, hogy egy illúzióromboló, mesterkélt beszélgetést bevezess. Azaz hangulatteremtés helyett, hangulatrombolást tettél.
- „Nem akarok beszélni róla.” – Megint az a fránya felkiáltójel. A lány nem mentegetőzik, nem kijelent, hanem akaratát fejezi ki. Szinte az apa arcába kiáltja.
- „Nincs többé – sütötte le a szemeit.” – Juj! A magyar nyelvtan nagyon határozottan megtiltja a páros szervek többes számú alakját. Amennyiben szükséges, akkor a mindkét szeme alakot javasolja. Indokolatlan, értelmetlen szabály, de meglehetősen alapszintű. Kezdő írdogálók tipikus hibája. Nem kívánlak minősíteni, de ez valóban elemi szint.
És a hernyóember? Azt hol hagytad? – Ha ember, akkor nem lehet „azt”használni. Egyébként is értelmetlen ennek a névmásnak a használata, hacsak nem az apa primitívségét akarod bemutatni. Javaslatom: És a hernyóember, hol hagytad?
– Most pedig lécci segíts felmenni a szobámba. – Óhaj közlése esetén is felkiáltójel javallott, legalábbis az MHSZ szerint.
- „Konkrétan ölben kellett felvinnem a vastag combú szőkeséget, majd felcsörögtem az ügyeletet.” – Ennek az egy mondatnak az elemzése el fog tartani egy ideig. A lány megsérült, nem tud járni, de az apa olyannyira laza, annyira érdektelen számára, hogy nem foglalkozik vele. Úgy érzed, hogy ezzel a mondattal képbe hoztál minket, megfelelően leírtad a szituációt, haladjunk tovább? Valószínűnek tartom, hogy ha netán ráment volna a lány szeme világa, akkor már hümmögne egyet, a két láb elvesztésekor esetleg rosszallóan csettintene. Mi ezzel a lazasággal a célod? Ha teremtett világodban mindenki ennyire közömbös az utódja, elődje irányába, akkor mi motiválhatta a lányt, hogy a halált is kockáztatva megszerezzen valamit egy olyan apának, akit nem érdekel a léte.
- „Konkrétan ölben kellett felvinnem” – Szűzmáriám! Ez a „konkrétan” a mai tinik szlengje, nyelvtani értelemben helytelen, bár elterjedt. Egy író, akkor használ csoport vagy rétegszavakat, ha értelme van. Amennyiben ez volt a szándékod, és a későbbiekben találunk indokot erre, akkor maradhatna, viszont egy, minimum középkorú apa emlékeiben nem gondolkodik tini szlengben. Az olvasónak az ugrik be, hogy egy tinédzser fogalmazását olvassa, akinek fogalma sincs a felnőtt társadalom szókincséről.

0   Spam
3 menma   (2011-06-19 18:04:58) [Anyag]
Akkor nincs mese! Ha fel lesz töltve mind az öt, egyben elolvasom, és véleményt mondok az egész ciklusról.

0   Spam
2 menma   (2011-06-18 11:59:08) [Anyag]
Bevallom őszintén, nem olvastam végig, mert lassan kezdek megcsömölni a témától. Már évek óta nem is olvastam tőled mást, leszámítva Rolit és Borit. Nincs valamilyen más témájú írásod?

0   Spam
1 AndyBaron   (2011-06-16 16:43:16) [Anyag]
Megformáztam Flóri Mesternek! clap





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...