Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
Eszter szülési szabadsága leteltével kénytelen olt munkahelyet váltani, mert az országosan jó hírű lánygimnáziumban - ahol már négy éve tanított - helyét az igazgató betöltötte kebelbarátjával , így Eszternek nem jutott óra. Nehéz helyzetbe került, mert december közepén - a tanév fele idejében nem volt könnyű helyet találni. Végül sok sírás után és a hivatalok többszöri felkeresése után helyettesítő állást kapott egy ipari szakközépiskolában. A váltás kedvezőtlen hatással volt lelkivilágára , mert az új iskola elég gyenge színvonalú intézményként volt ismert, csak fiúk tanultak itt szakmát. Mivel többségük műszaki érdeklődésű volt, Eszter a maga humán tárgyaival nem sok sikerélményre számíthatott. Pedagógiai érzéke, tudása, türelme átsegítette a kezdeti nehézségeken. A kolléga - akit helyettesített - visszatérése után őt is megtartották. Az iskola igazgató helyettese megnyerő külsejű, kedves, mosolygós, de felettébb ambiciózus, hiú férfi volt. Nem rendelkezett középiskolai tanári képesítéssel, de ez nem zavarta abban, hogy úgy viselkedjék, mint aki minden tantárgyban tökéletesen otthon van, bármelyik kollégát - szükség esetén - szakszerűen helyettesíteni tudja , természetesen megfelelő óradíjért. /ez az összeg duplája volt a nem szakszerű helyettesi díjnak./
A város művelődési osztálya által évente hirdetett pályázatokra rendre benevezett, és ehhez igénybe vett minden legális és nem legális segítséget. Hamarosan észrevette, hogy Eszternek jó érzéke van az irodalmi művek stilizálásához és a szerkesztői munkához - ugyanis az iskolai ünnepélyekre többnyire ő állította össze az ünnepi műsorokat - és ezt a lehetőséget is igénybe vette a dicsőségre vágyó igazgató helyettes. Beosztásánál fogva főnöke volt Eszternek, és ezt kihasználva megbízta egy szombati napon, hogy hétfőre az átadott sokféle, összelopkodott szövegből szerkesszen neki pályázatot. Stilizálja, bontsa fejezetekre, adjon címeket a réseknek - egyszóval, készen szeretné látni, hogy az iskolai titkárnővel legépeltesse. Eszter bosszankodott a rövid, ráadásul hétvégi határidő miatt, de nem mert e a kérést megtagadni. Ráment a munkára két félnap, de elvégezte a munkát és hétfőn gépelésre kész állapotban átadta megbízójának. Hozzá tartozik a feladat lényegéhez egy könnyelmű ígéret: a kis főnök - tanúk előtt - ígérte, hogy ha nyer a pályázat, harmadát a díjnak átadja az érdemi munkát végző kolléganőnek. Lássanak csodát: a pályázat első díjat nyert, illő pénzjutalommal. A tantestület gratulált, ünnepelte sikeres igazgatóhelyettesét. Eszter azonban hasztalan várta az ígért pénzt, a részesedést a jutalomból. Kissé méltatlankodva - több kolléga jelenlétében meg is említette ezt - mire fillérre kiszámolva megkapta az őt a megállapodás értelmében kapott összeget. Az igazi nyereség azonban az volt, hogy több efféle megbízást nem kapott főnökétől. keresett magának másik balekot. Az ambíciói ezzel korántsem merültek ki. Mindenképp az igazgatói posztot akarta megszerezni. Epedve várta, hogy az akkori igazgató nyugdíjba menjen és őt nevezzék ki utódjául. Már hosszú évek óta csak helyettes volt és elég tapasztalatot szerzett - gondolta ő - de nem kapta meg a vezetői beosztást, mert nem volt meg hozzá a képzettsége. Ezért elhatározta, hogy doktori címet szerez. elhatározását tett követte, nekilátott az anyagbeszerzésnek a disszertáció elkészítéséhez. A helyi főiskola irattárából kölcsön vett egy tanulmányt és ennek anyagát némileg átrendezve, kiegészítve más forrásokból, beadta elbírálásra doktori dolgozatot. A dolgozatot elfogadták, de a szóbeli vizsgán első próbálkozásra megbukott, másodszorra sikerült - talán talált magának korrupt bíráló bizottsági tagokat?! - büszkén írta neve elé minden alkalommal a bűvös dr címet. Ezek után sikerült egy másik szakközépiskolában megüresedő igazgatói állást elnyernie. Dicsősége azonban nem fénylett sokáig. Tanév végén az áruház kirakatába a végzős osztályok elhelyezték a tablókat, és természetesen az új igazgató fényképe ott virított dr. X Y néven. Ekkor azonban sokan felfigyeltek erre és a tanár, akinek tanulmányából a disszertációt plagizálta, feljelentette. Nagy botrány alakult ebből, vizsgálat indult és a címet megóvták, a tablókról letörölték. A további vizsgálatok pedig gazdasági csalásokra is fényt derítettek . A dicsőség helyébe szégyen lépett, állásából is felfüggesztették...de nem sokáig bánkódott, mert huncut, kedélyes szélhámosok nem szoktak bánkódni az ilyen kis kudarcokon - vállat vont és ezentúl nem ismerte meg a régi kollégákat. Végül is élt a lehetőséggel...és ez neki megérte, hisz belekóstolt a hatalomba...
Kedves Kaporka! Maximálisan egyetértek Andyval és elnézésedet kérem, ha netán rosszindulatot, okoskodást véltél volna felfedezni a hozzászólásomban. Mint már írtam is, ha azzal kezded szomorú történeted, hogy ez történt veled, egy szikra negatívitást sem kaptál volna. Kizárólag azért írtuk mindezt, mert azt feltételeztük, hogy a nagyközönség számára készült irodalmi műről van szó. Még egyszer elnézésedet kérem, nem akartalak semmilyen módon megbántani és őszintén együtt érzek veled a történtekért. Sajnos szemét az élet, vannak ilyen emberek. Hál istennek, hogy lebukott. Szerintem a tanári pályáját már nem tudja folytatni, tehát voltaképpen megbűnhődött. Az, hogy kifelé nem mutat megbánást, látszólag nem törődik a történtekkel, csak a látszat. Ez a fajta, törtető embertípus rettentően szeretne sikeres lenni, és nagyon megviseli, ha nem jön neki össze. Szerintem a hapi belül szétrágja magát a történtektől és egy idő után bele fog rokkanni. Neked minden jót kívánok, remélem sikerül elhelyezkedned és egy idő után újra eljössz közénk írni. Minden jót és SZERETETTEL VÁRUNK!
Szia Kedves Kaporka! A probléma ott lehet, hogy ez egy irodalmi, művészeti oldal, a Te írásod pedig egy élőszóban elmondott (természetesen felháborító, és igazságtalan) magánéleti esemény nyers feljegyzése. Teljesen megértelek, ha azonosulsz a hősöddel, és egyfajta megrázó élményt is okozott a történet olvasása, de azt Neked is el kell ismerned, hogy ez nem egy novella, se nem karcolat, vagy esszé, hanem "csupán" egy történet jól-rosszul elmondott vázlata. Te is tudod ezt nem? A társaim csupán formailag cincálták szét, a történetből sugárzó felháborodás mindenkit magával ragadott, biztos vagyok benne!
Isten hozott minálunk! Sajnálom, hogy valamelyikünk szükségét érezte az egy csillag kiosztásának. Nem értek vele egyet, mert ez műkedvelő kategória, ahol az iskolakezdés első éveihez hasonlóan, nem szerencsés osztályozni. A helyesírást érdemes átnézetned legközelebb valakivel, mert valóban elvárás ebben a szakmában, és elkerülheted a mostani kényelmetlen helyzetet. Aardvarknak igaza van, rossz a szerkezet. Nem tudjuk mi a mű lényege: a tanárnő kálváriája vagy az igazgatóhelyettes törtetése. Nagyon nehéz mindkét célt elérni: együttérzést szerezni a t.nőnek és felhördülést a diri tetteire. Esetleg megoldás lenne, ha a tanárnő valamely lépésének következménye lenne a tag bukása, illetve erkölcsi győzelmet szerezne a tanárnő. Javaslom legközelebb írd ki, hogy személyes élmény, vagy megtörtént esemény. Jóval enyhébb elbírálásban lenne részed. Összességében sajnálom, hogy ennyire negatív véleményt kaptál írásodra. Sok sikert kívánok Neked a továbbiakban, és erőt a folytatáshoz!
Igen érződik rajta, hogy hirtelen felindulásból, dühből íródott. ( Ha tévednék, elnézést kérek. ) Van benne elütés, volt helyett olt, merte helyett mert e, néhány nagyon furcsa mondat . Inkább szeretnék látni tőled egy olyan novit, amit tényleg Te találsz ki, nem pedig az élet…
Szia. Tulajdonképpen egy esszét írtál, aminek nehezen kivehető a mondanivalója. Az Aardvark írótárs által felsorolt hibákra nem térek ki még egyszer, hamár volt olyan alapos, hogy mindezekkel segítségedre próbált szolgálni. Annyit azért megerősítenék, hogy a tényleg a legalapvetőbb, hogy egy írást csak akkor rakj fel egy portálra, ahol majd szétcincálják azt, ha a legminimálisabb helyesírási hibát tartalmazza. Természetesen, ha vannak gondolataid, és azt szeretnéd megosztani másokkal, csak azért, mert valaki sok hibát talál első műveidben, ne menjen el a kedved. DE nem ártana elmélyedned a szerkesztés és írástechnika rejtelmeiben. Mindjárt ajánlanám a Karcolat.hu honlapot, ahol rengeteg kezdeti hibát orvosolhatsz, ha elolvasod a vonatkozó írásokat. Sok sikert, és kreatív írásokat!
Kedves Aporka! Ez a kicsiny írás akár az állatorvosi ló, rendelkezik az összes hibával, amit ilyen hosszon el lehet követni. Kezdjük a külcsínnel! Legközelebb használj szövegszerkesztőt, például Wordöt, ami az alapvető nyelvtani hibákat kiszűri, így nem lesznek szóköz után vesszők, kisbetűvel kezdett mondatok és összefolyó három pontok. A CRLT+'-' (mínusz a numerikus billentyűzeten) használatával tudsz majd gondolatjelet használni a kötőjel helyett. Az igazgatóhelyettes egy szó, és ezt az írás egy későbbi pontján magad is így használod. A hozzátartozik szintén egy szó, legalábbis abban az értelemben, ahogy itt előfordul. Aztán a központozás. A vesszőkkel egyszerűen nem jössz ki, az látszik. Olyan sok a hiányzó vessző, hogy nincs is értelme felsorolni. Én azt szoktam tenni amikor bizonytalan vagyok, hogy keresek valami hasonló szövegrészt egy már kiadott műben, és onnan teszem a magamévá a gondolatjelek és vesszők használati módját. Esetleg ezen a linken is találsz segítséget: Központozás. A végére hagytam a tartalmi részt. Egy ilyen rövid íráson belül nem megerőltető, hogy megmaradjunk a kezdeti nézőpontnál. Elkezdtük Eszterrel, de az utolsó két bekezdésben felszívódott szegény, és már csak a plagizáló diri maradt. A novellák lényege, hogy rövid, de velős írás, kihegyezve egy csattanóra. A tiédben csak a rövidség működik, mert nincs csattanó, és velősnek sem mondható, mert nincs benne egyetlen olyan mondat sem, amiért megérte volna elolvasni. Inkább olyan érzésem támadt, hogy egy személyes élményedet panaszoltad el. Lehet panaszkodni, de annak is meg kell adni a módját. Itt nem tudtam eldönteni, hogy miről is szól, mit is akar a tudtomra adni a történet. Eszter érzéseit avagy a diri érdektelen könyöklését. Nincs ebben a novellában olyan pont, ami indokolná a megírásának szükségességét.
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
