A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Moderálásra váró alkotások
Elbírálásra váró alkotások
Elfogadott műkedvelő alkotás
Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-12-18, 03:19:26
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » MŰKEDVELŐ ALKOTÁS » Elfogadott műkedvelő alkotás [ Alkotás hozzáadása ]

Az amerikai tudományos-fantasztikus film az ötvenes években

A sci-fi filmek története szinte egyidős a film történetével, ami érthető is, hiszen az új találmánnyal olyan dolgokat is meg lehetett mutatni, amit a való életben nem láthatunk. A filmtrükköknek, azok folyamatos fejlődésének, az erőfitogtatásnak a kezdetektől fogva kitűnő lehetősége a tudományos vagy tudománytalan fantasztikum. Már a némafilmek korában celluloidra vittek sok kedvelt irodalmi művet vagy témát.

A második világháború idején viszont kissé megtorpant az óriási kezdeti lendület. A harmincas és negyvenes években a sci-fi (és a horror) közkedvelt alakjai többnyire az őrült tudósok voltak, akik fantasztikus találmányaikkal ijesztgették a kiszolgáltatott emberiséget. Mivel az emberek a mindennapokban is soha nem képzelt borzalmakat éltek át, a háborúk sújtotta Európa országaiban a valódi sci-fi egy időre leköltözött a vászonról, a Harmadik Birodalomban egyenesen tiltott műfajnak számított.

Az ínséges idők után az Amerikai Egyesült Államokban éledt újjá a sci-fi filmgyártás és egyetlen zsánerben sem tapasztalt virágzásnak indult: a mesés ’50-es években szinte futószalagon készültek a produkciók. Szerettem volna összeszámolni az évtized fantasztikus filmjeit, de kétszáz után elakadtam… – szerény becsléseim szerint akár háromszáz sci-fi is készülhetett; arányérzékünk érdekében azt kell elképzelnünk, mintha mostanában minden második csütörtökön új sci-fit nézhetnénk a moziban, nyaranta heti rendszerességgel is akár… tíz éven keresztül! Mindezt úgy vitték véghez, hogy alig-alig születtek remake-ek, regényadaptációk és képregényfilmek, a tévés sci-fi pedig csak a következő évtizedben indul majd hódító útjára.

Az első néhány ígéretes próbálkozás mind látványában, mind mondanivalójában okot adott arra, hogy azt hihessék: a filmes sci-fi elérte a nagykorúságot, ám hamar kiderült, hogy ez bizony még csak a komolytalan kamaszkor, annak összes problémájával. Sokaknál az ötvenes évek egyet jelentenek a B-filmekkel, amelyek jellemzői a gyatra  színészi alakítás, a bárgyú forgatókönyv és a kevés pénzből gazdálkodás. A B-kategóriás filmek legszívesebben előrángatott és legkirívóbb példája Ed Wood 9-es terv a világűrből című filmje, ami elsősorban döbbenetes blődségeivel és nézhetetlenségével lett igazán klasszikus. Főszereplője, Lugosi Béla (a mi Bélánk!) e film forgatása közben hunyt el félúton.

Elenyészően kevés próbálkozás született vígjátéki szinten, a korszak kulcsszava inkább a félelem volt a Csendes-óceán mindkét partján, az USA Japánnal együtt a paranoia-filmek nagyhatalma lett. E filmek első hullámát a nukleáris holocaust rémét megtestesítő cudar lények képviselték. Akár atomrobbanás szakított ki ősi lényeket, akár a sugárzás hatására nőttek óriásivá egyébként is sokakban undort keltő rovarok vagy hüllők, de nyomukban mindenütt csak a pusztítás maradt. Japánban roppant népszerűek voltak a szörnyfilmek, első képviselőjük Honda Isiró, a kaidzsu-eiga királyának szülötte, Gojira, azaz Godzilla, aki a folytatásokban hasonszőrű rémségekkel is megverekedett. (Ugye mindenkinek ismerősek ezek a low-budget alkotások, ahol jelmezes színészek karatézzák egymást széjjel, és közben véletlenül rálépnek a házakra. A B-kategória a legmulatságosabban a Kingu Kongu tai Gojira – King Kong Godzilla ellen – című remekben érezteti hatását, ahol a kevés pénz miatt a makettházakban nem is volt bútor, a majom szigetén élő bennszülött néger törzset pedig feketére suvikszolt képű japán színészek alakították!)

De vissza az ötvenes évekhez és Amerikához: a nukleáris katasztrófák emberek méreteit is megváltoztatták. Bert I. Gordon rendezésében készült A küklopsz, Az elképesztő kolosszális ember és annak folytatása, A kolosszális rém háborúja (rendezett ő őrülttudósos-emberzsugorítósat is: A báb-emberek támadása), Nathan Juran ellenben Az ötven láb magas nő támadásáról készített mozit, noha a nő nem atomsugárzás, hanem másfajta baleset eredményeképpen lesz hatalmas brünhilda.

A korszak filmjei a legtöbbször viszont a Vörös Veszedelemre utalnak – közvetve vagy nyíltan. Nyíltan, mint a Repülő csészealjban, ahol az amerikaiak orosz kémekkel veszik fel a harcot a földi fejlesztésű jármű birtoklásáért. A hidegháborús fenyegetettség érzése viszont gyakrabban jelentkezett inváziós filmek formájában: a direkt földönkívüli invázió mellett temérdek beépülős-testrablós is készült, ez utóbbiak jellemzője, hogy árnyaltabb társadalombírálatot kínálnak, előnye, hogy a pocsék alakítások és az ostoba történet elkendőzhető ezzel, valamint a maszkokon és trükkökön is sokat lehet spórolni vele. Érdekes módon ezek a filmek a szervezett fogyasztói társadalom kritizálói is, ez a fajta agymosás nem sokban különbözik a kommunistaveszélytől, ugyanúgy az amerikai értékeket, az individualizmust fenyegeti. A beépülve-zombisító támadók főszereplésével készült filmek talán legismertebbike A testrablók inváziójavolt.

És íme néhány példa a még burkoltabb célzásokra:

1.    Az Ők! címet viselő, filmtörténeti mérföldkővé lett alkotásban a totalitárius diktatúrát modellező hangyák társadalma terjeszkedik egyre, a rovarokat egyetlen hangyakirálynő irányítja. Maga a cím is roppant kifejező, hiszen ezek nem „mi” vagyunk, hanem „ők”, tehát ellenség.
2.    A masszában az alaktalan támadó zselé egyre nagyobb lesz, ahogy szegény amerikaiakat emészti sorra. És minden ilyen alkalommal izzóvörös színt vesz fel és folytatja ámokcsuszamlását Steve McQueen ellencsapásáig.
3.    A Mars közelsége miatt kitűnő kiindulópontja a támadásoknak, színe miatt pedig kitűnő lehetőség az antikommunista célozgatásoknak. Ki is aknázzák a filmesek elégszer.
4.    A húszezer öl mélyről jött szörny neve redoszaurusz! Ilyen lény tudomásom szerint nem létezett, de ízlelgessük csak kicsit a nevét: red-o-szaurusz! Ennyi erővel lehetne akár „komcsiszaurusz” is…
5.    A Halálos sáskában milyen alakú a sáskák feje? Hát kalapács! És a keze? Az meg sarló…

Elképzelhető persze, hogy az említett példáim csupán erőltetett belemagyarázások, bár úgy vélem, hogy ahhoz túl sok a véletlen. Szinte történelmi tényként kezelik, hogy a hidegháborús félelem az USA államilag támogatott fóbiája volt, ezek a filmalkotások már nem is csupán a sci-fi, hanem egyenesen a pszi-fi kategóriába sorolhatók, freudi és jungi tudatalatti rettegésekkel. A szörnyfilmek nézése mentálisan mindenképp nyugtató hatást vált ki a pszichében, mert a szörnyszülötteket a végén mindig legyőzik. A filmek szerint ehhez persze kell a kormány segítsége is.
A kormány, az FBI, a katonaság elintézi a dolgot, hol lángszóróval, hol rakétával, hol torpedóval, hol egy egész bolygó felrobbantásával. Sohasem a tudósok a hősök, néha még ők a hibásak, pedig ők fedezik fel a rémet (vagy éppen ők teremtik), és ők adnak hasznos ötleteket az elpusztítására. (Igaz, az elején nem átallnak arra célozni, hogy a példányt meg kellene őrizni a tudomány számára.) Csakhogy a hatalom szerint többet ártanak, mint használnak a mellébeszélésükkel, az okoskodás tudvalevőleg az agyafúrt komcsik szokása. A filmekben éppen ezért kerülik a hosszas, részletes magyarázkodást: tenni kell, nincs idő a szócséplésre, és ez a magatartás a filmiparban is erény.

(Mi itt Kelet-Európában jókat mulatgatunk a múlt propagandafilmjein: hát a helyzet azért odaát sem volt különb! Érdemes lenne úgy nézni ezeket a filmeket, hogy mi is érezzük, amit az akkori mozinéző érzett. Mennyire vették vajon komolyan a készítők és a közönség ezeket az alkotásokat? Könnyen el tudom képzelni, hogy nagyon is.)

Eddig csakis azt a közhelyszerű megállapítást ragoztuk, hogy ’50-es évek = gagyi, propaganda, B-kategória. Igazságtalanság (és valótlanság) lenne ennyiben maradni, hiszen a sok fércművön kívül sok remekmű is született, és őszintén szólva az arány nem rosszabb, mint napjainkban. Most tehát néhány mondatban szeretnék bemutatni egy-két örökbecsű, értékes klasszikust, és nekünk, magyaroknak, érdemes figyelni a filmek magyar vonatkozásait is:

1. Irány a Hold – Heinlein: Galileo űrhajó című regényéből született színvonalas feldolgozás George Pal (Pál György) producerkedésével, egy rakétaszakértő közreműködésével, tudományos igénnyel, dokumentumfilm jelleggel, 19 évvel a valós holdutazás előtt! Sikerét éppen a tudományos hitelességnek köszönheti: láthattunk benne űrsétát, súlytalanságot és a profi sminkmesternek köszönhetően azt is, hogy fest a nagyfokú gyorsulás hatása az emberi arcon. A lenyűgöző látványhoz Chesley Bonestell holdfestményei is hozzájárultak…
2.   Világok összeütközése – Philip Wylie & Edwin Balmer írta az alapjául szolgáló regényt, a filmet a gyaníthatóan magyar származású Rudolf Máté rendezte meg. A dráma kedvelői megfigyelhetik, mik a társadalmi hatásai egy küszöbön álló katasztrófának, mesteri földrengéses, szökőáras jelenetei miatt Oscart is kaptak a gyönyörű effektusok. A Föld a Bellus csillaggal fog ütközni; lottósorsolással választják ki, kik kezdhetnek új életet kísérő bolygóján, a csodaszép Zyrán. Ebből merített ihletet a Deep Impact is… és már készül a 2010-es remake :/
3.  Amikor megállt a Föld – Harry Bates: Farewell To The Master című novellájából, az egyik első film, ahol segítő szándékkal, jóindulatúan jönnek az idegenek (Klaatu és égimeszelő robotja, Gort). Csak a csinos nő, a kisfiú és a tudós istápolgatja, a többi ember ellenségesen, gyanakodva fogadja, ezért kénytelen fenyegetni az emberiséget, majd Gort demonstrál is. Oscart nem kapott, a látvány ugyanis otromba, a közönséget a mondanivaló fogta meg.
4.   Világok harca – a Pal + Haskin páros munkája H. G. Wells regénye alapján. A marsi támadók Anglia helyett a jóléti Amerikát veszik célba. Ez is kapott Oscart az effektusok miatt, Chesley Bonestell bolygófestményei már az első pillanatokban rabul ejtik a nézőt. Ilyen tömeges invázió csak ebben meg a Harryhausen műhelyéből kikerült A Föld a repülő csészealjak ellen c. filmben látható; utóbbiban segítségért jönnek, mert haldoklik a bolygójuk, ám az emberek ellenséges fogadtatására kénytelenek visszatámadni.
5.   Az űr meghódítása – A kiváló Chesley Bonestell készítette a film csillagászati-művészeti háttereit, akárcsak az alapjául szolgáló non-fiction könyv illusztrációit, a másik forrás a rakéta-tudós Werner von Braun könyve volt. A készítők Pal és Byron Haskin. Nincsenek a filmben gülüszemű szörnyetegek – van viszont az emberiség jövőjéért nemzetközi összefogásban! tevékenykedő tudományos expedíció (nemzetközi legénységgel). George Pal szándéka szerint a Conquest of Space-nek kellett volna az első Űrodüsszeiának lennie – de sajnos a stúdió úgy megnyirbálta a költségvetést, hogy a vénuszi és jupiteres expedíció ugrott, és maradt csak a Mars… A filmben minden megvan, ami szem-, szájnak ingere: kocsikerék űrállomás (A 2001 előtt jó tíz évvel!), szivar alakú rakéta és űrtaxi is – káprázatos. (A képek alapján legalábbis: ezt a filmet sajna még nem láttam; az ismertetéséhez többek közt Eolomea solariás fórumtárs véleményét idéztem.)
6.  30 millió kilométer a Földig (a magyar kiadás címe: Űrszörny) – Szicília partjai mellett csapódik a tengerbe egy földi űrhajó fedélzetén a yimirrel, a vénuszlakóval, aki a mi légkörünkben nő csupán irdatlan méretűre Ray Harryhausen trükkjeivel. Érdekes újdonság, hogy ő nem NY-t, LA-t vagy Tokiót tiporja, hanem Rómát.
7.   A 20,000 öl mélyről jött szörny (magyar kiadása: Pánik New Yorkban) – Ray Bradbury: Ködkürt című novellájából. A közhiedelemmel ellentétben nem a japánok Gojirája volt az első tengermélyről, robbanásra szabadult ősgyík, hanem ez a redoszaurusz ugyancsak Harryhausen mester műhelyéből, a lénnyel a film végén Lee van Cleef végez.
8. (Ha már számok…: ) 20,000 mérföld a tenger alatt – Kirk Douglas főszereplésével egy egyáltalán nem spórolós, a vernei hangulatot a mai napig a legjobban visszaadó, igen nívós adaptáció. (Tegye fel a kezét, aki azt hitte gyerekkorában, hogy Verne Gyula magyar!)
9.   A légy – George Langelaan novellájából Kurt Neumann, a Rocketship X-M rendezője forgatta. Zseniális, hátborzongató, vérbeli sci-fi. Sokkal jobb, mint a Cronenberg-féle feldolgozás!
10.   A hihetetlenül zsugorodó ember – Jack Arnold, a korszak egyik legnagyobb rendezője készítette. Na ez a film egy hálaisten. Robert Scott Careynek természetesen először nehezére esik feltalálnia magát az egyre óriásibb környezetben, de szépen beletanul, új célokat talál új képességeinek megfelelően, mi több, a végén különlegesnek érzi magát ettől.
11.  Tiltott bolygó – A MGM látványos filmje üdítő változatosságot jelentett a hidegháborús dömping derekán. A mű a korszak zsánerelemeinek összefoglalása; színei, tempója, hangulata, mondanivalója a hatvanas évek Star Trek sorozatát vetíti elő. Morbius doktor a krellektől örökölt berendezésekkel konkrét testet ad az emberi tudatalattiban lappangó szörnyeknek. És mintha csak az ötvenes évek paranoia-filmjeit akarná eltemetni: a szörnyeteg végül megsemmisül. (A film szereplőit a magyar származású Shakespeare Vilmos A vihar c. drámája ihlette.)

 

 



Forrás:

Csoport: Elfogadott műkedvelő alkotás | Hozzáadta: AndyBaron (2011-11-11) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 528 | Hozzászólások: 6 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 4
0   Spam
4 randolph   (2011-11-25 23:08:48)
Ez nagyon tanulságos volt...
Ezután remegve merem bevallani, hogy én kb négyszer láttam a "Plan 9", pontosan a blődségei miatt imádom (meg is van DVD-n... ezt már tényleg csak zárójelben) biggrin
Azonban nyugtat a tudat, hogy a fent felsorolt 11 műből is volt részem nem egyhez, sőt! (ja, most próbálok kompenzálni, és meggyőzni mindenkit, hogy nincsen ízlésficamom) biggrin
A cikk maga remek! Elismerésem az írónak!

0   Spam
3 AndyBaron   (2011-11-15 09:13:48)
...mondjuk Péter nem ficánkolt ennyit, miközben karajokizott...

0   Spam
2 AndyBaron   (2011-11-12 11:30:45)
Persze, hogy Verne Gyula magyar, ahogyan Sekszpír Vilmos is, mondhat akármit erről az az irodalomtörténész, aki viszont szerb (Szerb Antal, a szerk.). Az Attila-dombon jöttek ki a szintén magyar Szűz Mária vezetésével egy tölgyfából, hogy találkozzanak Ötvenláb Brünhildával, aki német, és a császár áldását hozta Lugosi Béla exhumálásához. Béla ugyancsak magyar, és ellentétben Elvissel, ő tényleg nem halt meg! Elvis is magyar lehetett, mert ötvenhatos forradalmár volt egyszer, egy mondat erejéig, ez a bizonyíték...
biggrin

0   Spam
1 Mickey   (2011-11-12 10:34:23)
"mintha mostanában minden második csütörtökön új sci-fit nézhetnénk a moziban, nyaranta heti rendszerességgel is akár… tíz éven keresztül! " De jó is lenne...
Redoszaurusz biggrin





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...