Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
Este van, este van, tompulnak a fények, vígan kurjongatnak a részeg legények. Családiban mérik levét a kenyérnek, nem csoda így hát ha sokan betérnek.
Zúg a feje mindnek, meginog a lábuk de azért ők isznak nem újság ez náluk. Sört rendel a kovács, huszast dob a pultra s vágyakozva tekint a hatalmas korsóra.
Nagyot kurjant a pék, tizest tol a húrba, mire a prímás a nótáját elhúzza. Pultnak szédül a pék vérző szélű szájjal s kezeli a sebet szilvapálinkával.
Szédeleg a postás nem ügyelve másra, ebből még róka lesz akárki meglássa. Dúdolgat a kántor, nekimegy a falnak, nagyot koppan akkor, s az után elhallgat.
Összecsapja kezét a jó Márton atya, "Úgy nézel ki fiam, mint tehénen a gatya! Szedd már össze magad, haza kéne menni, holnap reggel mise. Ki fog énekelni?
Összekaparják hát s veretik az Úrral, elindul a kántor nagy dérrel meg durral. Alig tesz pár lépést, megfogan az átok, hajnalig bölcsője lesz a vizes árok.
Dunyhája az avar, párnája egy tégla, altatót énekel neki három béka. Szundikál egy cica a kemencesutba, ahová a szakács az asszony elől bújna.
Suhan a fakanál és karmol a macska, szegény jó szakácsunk világgá szaladna. Repül a cirmos a grabancánál fogva, nem esik a földre egy boglya felfogja.
Utána a szakács is hasonló képen, nem is megy ma haza, itt elalszik szépen. Nem bántja a neje, mára békén hagyja. Alszik már a szakács és dorombol a macska.
A pult előtt hasal egy kiszolgált bácsi, mit kereshet ott lent, mire oly kíváncsi? Bár már nagyon részeg, a pohara bánja, cinkosan kacsingat a pincér kislányra.
De ő rá sem pillant, új ruhája készen, holnap mise után esküvője lészen. Hazamegy az öreg, bezárják a kocsmát, a béka is elhallgat elunta a nótát.
Hazamegy a csapos egy demizson borral, csak a szakács horkol kánont a kántorral. Lassan hajnalodik, kigyúlnak a fények, hazaszédelegnek a részeg legény.
