Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
A nap felkelt, és megvilágította a hómezőt. A nagy, havas pusztaság kihalt volt, és az életet csupán egy saskeselyű jelentette, amely egyre kisebb és kisebb köröket írt le egy pont felett. Majd lecsapott. A táplálékot egy elpusztult rénszarvas húsa adta, amin már alig volt hús. A szarvas lábszáráról csippentett le nagyobb cafatokat. Mikor hirtelen trombitálás szállt a pusztán keresztül. A madár felkapta a fejét. Egy pár pillanatig hallgatózott, majd inkább visszatért a táplálékához. Majd egy újabb hangot, de most halálhörgést hozott a szél. Melybe más is belekeveredett.
- Hús – mondta az ősz hajú vadász, miközben a kőkésével felvágta az állat lábán lévő bőrt. Majd egy nyers csíkot vágott az így kibukkanó vörös húsból, és bekapta. A vadászcsapat tizennégy tagú volt. Zord tekintetű férfiak. A hatalmas mamutot még az éjszaka ejtették el. A szörnyeteg a jobb oldalára fordulva feküdt. A törzs főnöke, Hals büszkén figyelte, ahogy a harcosok halomba rendezik a húst és a bőröket. - Este lakomát csapunk – mormogta elégedetten. - Most ejtettük el az utolsót – lépett oda hozzá Orogom, a törzs másik vezetője. Az öregebb férfi volt az, aki a népet a lélek ösvényein vezette. Ő üdvözölte az újonnan szülötteket, és ő búcsúztatta az elmenőket. De a törzsfőnöke indulatosan felé fordult. - Akkor elmegyünk oda, ahova a Rézbőrűek mentek. Ott még vannak Élő Hegyek! De Orogom megrázta a fejét. - Azt a földet, amelyen ők elmentek már régen elöntötte a Nagy Víz. Hals nem hitte el. Pedig a törzs látója elmondta. Ő volt az, aki olyan dolgokba is belelátott, ami nem itt, és nem most volt. Soha nem tévedett. És ha nem lesz Élő Hegy, akkor a törzsére nélkülözés fog várni… - Mit tanácsolsz? A Látó megrázta a fejét. - El kell mennünk innen. Most már semmi keresnivalónk itt.
Sokszor kelt fel a nap, és nyugodott le, mire a Keselyű Klán elment az Örök Jég földjéről. Először keletre vándoroltak, de a Sárga Folyó Népe elüldözte őket. A nagy pusztán vándoroltak, ahol az évek során számos törzstől tanultak. Hosszú ideig egy földön éltek a Kovácsok népével, és megtanulták a fémek megmunkálását. De itt túl sokan lettek. Meg kellett küzdeniük a területért. A háború sokáig tartott, és ők vesztettek. Menniük kellett. Megérkeztek a Folyóközbe, ahol kisebb királyságok harcoltak az uralomért. Ezek közül kiemelkedett Agade és Nimrud városa. VIII. Nimród legyőzte a betörő Keselyű törzset, a csatában lévő érdemeik miatt meghagyta a szabadságukat, de rákényszerítette Tízezredik Hals főnökre, hogy harcoljon az ő zászlaja alatt. Innentől a Keselyüknek népe harcba indult a Nimródok uralma alatt.
- Pajzsokat össze! – ordította Sokadik Hals főnök. - Pajzsokat össze! – kiáltotta utána Ferns. A Keselyűk csattogó hang kíséretében érintették össze a pajzsaikat, és képeztek így áthatolatlan falat. Ferns érezte a társainak a bűzét. Harcosok voltak. Ferns büszke volt, hogy a Keselyűk fekete páncélingjét, és lemezvértjét viselheti, mely szabadon hagyta a karjait. A fejét egy Élő Hegy koponyája alapján kovácsolt sisak fedte, az elején két elefántagyart formázó dísz volt. - Nimród király azt parancsolta, hogy végezzünk, az összeesel! – kiáltotta Sokadik Hals főnök. A válasz erre a harcosok dühödt és vérgőzös ordítása volt. Ötezer emberbőrbe bújt vadállat. Barbárok. - És hogy a minósz fejét elvigyük neki – feltartotta a kezét, amiben egy díszes bárd volt -, nem engedhetjük, hogy ez a mocskos banda tovább fosztogassa Nimród városának szövetségeseit. A sereg egy hosszú vonalban állt fel. Az előttük lévő hegyoldalban már gyülekeztek a minósz erői. Aranyos páncélú, délceg férfiak, akik előreszegezték a dárdáikat. Krata szigetén voltak a Középső Tenger déli részén. A minósz a szörnyetegkirály, aki olyan nagy erővel rendelkezett, hogy a puszta kezével le tudta tépni egy harcos fejét. Nem tudni honnan jött, de a harcosai már egy jó ideje zaklatták a Középső Tenger partvidékét. Nimrud városa sikeresen visszaverte a támadásukat, és elfogta az egyik hajójukat, majd az alapján flottát épített. A minósz erői megindultak. A sereg egy vonalba fejlődött fel, a dárdáikat előreszegezték, hogy felnyársalhassák a Keselyüket. - Ismeritek Ötödik Hals főnök történetét. Amikor egymaga tartotta fel az utolsó… - Hirtelen rájuk zúdult az ellenséges sereg minden ereje. Ferns, aki a törzsfő első fegyvertartója, érezte, hogy a domboldalon érkező harcosok minden ereje és lendülete a fegyvereikbe költözik. És ez az erő nyomta vissza őket. A combjaiban lévő izmok a fájdalomig feszültek, ahogy a bicepszében lévők is. Az egész teste egy nagy fájdalom volt. Szinte áthatolt csizmáján a sziget kavicsos talajának érdessége. Egyszerre ordítottak fel a dühtől és a fájdalomtól. Miközben az ellenséges harcosoknak a sisakjuk T alakú nyílásán át kilátszott a harci lázban égő szemük. Tagbaszakadt emberek voltak ezek a harcosok: ez látszott is az erejükön, ahogy megpróbáltak rést ütni a pajzsfalon. Mindenüket beleadták. Ferns karjain kidagadtak az izmok. Az ellenség katonái elkeseredetten felordítottak. Ahogy ők is. - Most! – ordította Sokadik Hals főnök. A katonák egyszerre lendítették meg a pajzsaikat. Az izmaikban lévő erő parittyaként száguldott végig a karjukon. A pajzsokat tartó kezek hihetetlen erővel lendültek előre. Ez már a minósz dárdásainak sok volt. A fegyvereik hangos reccsenések kíséretében törtek el, és az ellenfél harcosai hátra tántorodtak ettől. A Keselyűk ezt kihasználva kapták elő a kardjaikat, és rontottak előre.
Ferns egyre hátrébb és hátrébb húzódott, miközben a kék és piros lidércfényben égő múmiák elindultak felé a szűk folyosón. Előkapta a kardját. Azt a kardot, amit még a Kratai csatában forgatott. Ezek a szörnyek még Nimrud régi királyainak voltak a porhüvelyei, de inkább árnyékaik voltak régi önmaguknak: Az egykor díszes temetési ruháikat az idő már rég foszlányokká rothasztotta, az egykor nemes arcok már csak összeszáradt koponyák voltak. A testükben démoni tűz munkálkodott, mely kék lángok formájában világított a szemükbe. A mozgásuk morbid módon emberi volt. Az egyik múmia kezében buzogányt szorongatott, a másik porhüvely csatabárdot tartott. Nimrud királyai mellé temették a kedvenc fegyvereiket. Ferns maga elé tartotta kardját. Ha csak ezért hajózott keresztül a Középső Tengeren, és ezért vágott át a Sziklasíkon. Akkor nem adja magát… Az elől haladó múmia felemelte a csatabárdját, de Ferns kivédte az ütést, majd visszacsapott. De az élőhalott hárította. Egy másik is előrelendült kardjával, a fiatal harcos hasa felé vágott. Ferns kikerülte. Hirtelen egy harmadik élőhulla is lecsapott rá balról. De a harcos számított rá, és visszavágott. A lénynek már csak a feje alsó része volt meg…
… Ferns kivédte a lándzsás kardjának csapását, majd egy vágást indított ellenfele nyaka felé, az védekezően felemelte a kardját, de Ferns belerúgott a férfi hasfalába. Az megtántorodott a fájdalomtól, és Ferns ezt használta ki; a következő pillanatban a katona vérét beitta a föld. Hamarosan a Krata sziget partjának kavicsos homokját hullák borították, ahogy keselyű népének válogatott harcosai visszaszorították a minósz katonáit. - TÁMADÁS! – menydörgött egy hang. Mindenki felnézett. A lény egy hegyen volt, és egy valóságos szörnyeteg: magasabb, mint bármelyik ember, a feje egy bikáé, és a fekete volt, éjfekete. - Ott a szörnyetegkirály! – kiáltotta Hals főnök. A minósz felordított. A katonái felnéztek az urukra, majd vissza a Keselyükre. Majd egy inkább rémült, mint dühös kiáltás kíséretében elkezdtek újra rohanni a Keselyűk felé. Ferns felemelte a pajzsát, a közeledő harcos feje pont ütközött vele. Az arca megszűnt létezni Ferns pengéjének hála, egy másik csapást védett ki, és mért egy vízszintes ütést alulról a hónaljára. A férfi karja lerepült, aztán a feje következett. Egy szakállas harcos leteremtette az egyik katonát, és megadta neki a kegyelemdöfést. Egy ifjú egyszerre két harcossal küzdött, az egyiknek kettévágta a dárdáját, míg a másik fejét levágta a pajzsának éles szegélyével, és kivédte az életben maradt csapását a kardjával. Majd egyszerűen belevágta a pajzsát a hasába. Ez már nem hadsereg volt, hanem csürhe. Egyesek menekültek, míg mások makacsul felvették a harcot az egyre jobban előrenyomuló Keselyükkel. Ferns hátba szúrta az egyiket, és kivédte egy másik csapását…
… a múmia egy vérfagyasztó üvöltés kíséretében rátámadt. Ferns lebukott a lény alabárdja elől, aztán hasba szúrta. De az előretolta magát a kardján. Elvégre halott volt. Ferns azonnal eleresztette a kardot, és egy rúgással eltörte a hulla térdkalácsát. Az térdre esett. A feje a következő pillanatban már távol volt a testtől. De a szörnyeteg teste elindult a koponyája felé. Ferns egy másik lény karját vágta le, és elkerülte egy súlyos harci kalapács csapását. Visszahátrált a folyosón. Hol végtagokat vágott le, hol kivédte a múmiák csapásait. De azok csak jöttek. A bennük égő állandó lidércfény kék izzásba borította a folyosót, megmutatva a most már üres fali fülkéket, amikben még a hullák aludták örök álmukat. Ott árválkodtak bennük a kincsek, melyek egykor a túlvilágon felhasználható vagyonként raktak a holttestek mellé. Hátralépett. Hirtelen azt érezte, hogy a jobb lába alatt lesüllyed a padló egy része. A plafon elkezdett veszettül rázkódni. Ferns elgurult a leszakadó mennyezet elől. Ami kilapított egy tucat élőhalottat…
… a hirtelen megjelenő árnyalak sötét tornádóként tépte szét az egymással viaskodó harcosokat. Majd a halott harcosok között elindult. Hamarosan alakot öltött a lény. A kezeiben egy hatalmas kétélű bárdot szorongatott, a szemeiben gonoszság csillogott, ahogy a fegyverével harcosokat vágott ketté, vagy taposta el őket. Nem válogatott. A saját katonáiból is véres pépet csinált. Ferns dühödten felordított mikor meglátta, épp úgy mint Sokadik Hals főnök. A társai voltak. A barátai. Együtt mulattak, együtt harcoltak. A lény eltaposta az egyik katonáját, majd félbevágott egy másik rátámadó harcost. De Hals előbb érkezett meg…
… Ferns felmászott a trónterembe vezető létrán. Ezen a nyíláson vitték le a halottakat a kriptába. Bosszút akart. A minósz megölte a barátait, a vezérét, a népét. Sötét volt, de őt csak a bosszúvágy vitte előre. A hátán ott volt Sokadik Hals baltája, amit még a népe utolsó látója áldott meg. Látók már nincsenek. Az ő karjaiban halt meg az utolsó. Ő tőle tudta meg, hogy a minósz egy olyan ősi isteni faj utolsó képviselője, mely uralta a világ ezen részét még az ősidőkben, és hogy csak az égből hullott fém végezhet velük, amit megáldott az utolsó varázsló. Hamarosan megérkezett a korhadt csapóajtóhoz. Megpróbálta felemelni, de túl nehéz volt. Újra megpróbálta, de nem ment. Majd harmadszorra. Hirtelen egy szőrös kar törte át a korhadt fát, és kapta el, a következő pillanatban már repült is, és elsötétült előtte a világ.
… a minósz és Hals főnök fegyverei összecsapódtak. Majd a szörnyeteg az idős férfi felé vágott, de az lebukott, és a lába felé támadott, de a lény hátraugrott. Majd megpróbálta eltiporni a főnököt. De az a korát meghazudtoló gyorsasággal hátraugrott. A minósz előrelépett…
…a tábortűz körül megivott sör emléke. …a társai történetei. …az együtt megvívott csaták. … Ferns azonnal felkelt, amikor a minósz felemelte a lábát, hogy kilapítsa a harcost. Balra gurult, majd azonnal felugrott, és előrántotta a Főnökök Baltáját…
… Hals főnök kivédte a minósz csapását, majd a hasa felé ütött, eközben a szörnyetegkirály harcosai is odasereglettek, hogy segítsenek neki, de a minósz nem tartott igényt a segítségükre: körülötte szél támadt. Az égből fekete villámok csaptak le. A harcosok közül sokan lángra gyulladtak. Ferns megállt. Döbbenten figyelte a pusztítást…
… - Már láttam ezt a fegyvert – mondta a minósz. Ferns a minósz hasa felé csapott, de az kivédte a bárdjával. Majd a bikafejű lény felemelte a kezét, hirtelen egy lökéshullám taszította hátra a harcost. Érezte, ahogy a minósz varázslatának tüze lassan megtámadja a lelkét azzal fenyegetve, hogy elemészti…
… - A rég volt főnökök szelleme van ebben a fegyverben! – ordította Hals dühösen –, ez a balta adja a Keselyű népének erejét. - Erő? – dörmögte a minósz. – Ez már régen csak egy isteni fémből készült vashulladék. Semmit sem ér ez egy isten áldása nélkül. Hals újra csapásra emelte a fegyverét. - Végeztél a harcosaimmal!- kiáltotta az öreg harcos, és magasra emelte a fegyverét. A minósz hárította az ütést, aztán visszatámadott. - Ti meg annak idején végeztetek a mi népünkkel! – bömbölte a minósz…
… a mellkasához szorította a baltát. Érezte, hogy valami különös erő önti el a lelkét, mely elmossa a sötét varázslatot. Felugrott, és szembe nézett az ellenségével. A minósz elindult felé. - A Keselyű népének tagja vagy – ismerte fel a szörnyeteg. Ferns felemelte a baltát. - Nálam van a Főnökök Baltája – mondta büszkén a harcos. A minósz arcáról nem tudott semmilyen érzelmet sem kiolvasni. - Igen, az utolsó varázstárgy ebben a világban. Épp úgy, ahogy én vagyok az utolsó félisteni lény. Ferns megkerülte a szörnyet. - Miről beszélsz? - Kezdetben a világban faunok, kentaurok, nimfák, titánok és minószok éltek. Aztán jött az ember, és mindenkit kiirtott. Én maradtam utolsónak ebből a világból – mondta a teremtmény. – Miután végeztettek az észak óriási macskáival, mozgó hegyeivel és egyszarvúival, mi felkeltünk ellenetek. Ti válaszul kiirtottátok az erdőinket, feltörtétek a földjeinket, kibányásztátok a hegyeink kincseit, és a barmaitokat a mezőinkre küldtétek. Ezek nélkül mi hamar kihaltunk. Kivéve engem. - Hazudsz. – De a minósz odalépett hozzá, és megnézte a baltát. Ferns látta hogy a szörnyeteg valahogy megenyhült, ahogy meglátta a fegyvert. - Ha elpusztítasz, akkor vége lesz ennek a világnak, de ha nem, akkor én válok lassan semmivé. Azt hittem, hogy ha hatalmat szerzek az emberek felett, akkor ezzel csak elodázom a véget. Pedig nem. Csak addig voltunk halhatatlanok amíg… Ferns meglátta, hogy a minósz leengedte a bárdját tartó kezét. Ki kell használnia. És ki is használta. Felemelte a baltát… A következő pillanatban a minósz hasán egy vágás jelent meg. A minósz megszólalt. - Köszönöm – mondta - tudtam, hogy nem habozol, ha a túlélésetek a tét. A minósz térdre esett. Ferns hátrébb állt. - Félek, hogy ha ti fogjátok uralni a világot, akkor már semmi sem lesz ugyanaz. Háborúztok a hatalomért– mondta a haldokló élőlény -, de ez egy ilyen korszak lesz. Azt hittem, hogy ha ezeket az érzéseket a magamévá teszem, akkor legyőzhetlek titeket. De titeket nem lehet legyőzni… Hirtelen fény jelent meg a sebéből, ami elnyelte a lény testét. Egy hatalmas villanásban eltűnt. Ferns odalépett. A kezében ott volt a Főnökök Baltája.
… - Nimród király halott. – mondta a minósz, – hamarosan vége lesz a ti korotoknak. A fiaitok, és lányaitok a rabszolgáim lesznek. A büntetésetek az lesz, hogy nektek kell felépíteni, azt, amit ti pusztítottatok el. Visszavágott Halsnak. - Te szörnyeteg! – ordította Hals. Újból összecsaptak. Ferns gyáván egy szikla mögött bujkált. Így lesz vége a nemzetségének? Közbelépett volna, de nem mert. A küzdelemből csak az egymással harcoló fém csattogását hallotta. Majd egy fájdalmas ordítást. A minósz eltűnt.
Ferns odarohant Hals főnök holttestéhez, és bosszút esküdött… A Kratai csata után egy évvel, Ferns megnézte a nemrég megölt minósz hullájának helyét… A Nimrud felett zsarnokoskodó Minósz legyőzése után Ferns, a Keselyű nemzetségének Nimrudban maradt harcosaival, keletre vándorolt, ahol királyságot alapított… A királyság megalapítása után ötven évvel, Ferns a halálos ágyán tollba mondta a történetét, az ott ülő délről jött Írnoknak. Ez volt a Keselyű Regéjének utolsó fejezete.
"rénszarvas húsa adta, amin már alig volt hús. " "...nagyobb cafatokat. Mikor hirtelen trombitálás..." Gyakori hiba. Tegyél vesszőt, és másik mondatrész következhet. Nem "Mikor", hanem "amikor". "...hozott a szél. Melybe más is..." Vessző, kisbetű! Baromira szeretheted a húst. Jó kuncsaftja leszel egy belgyógyásznak. Az első két bekezdés 154 szó, ebből öt a hús. A szöveg 3.2 százaléka. "elfogta az egyik hajójukat, majd az alapján flottát épített." A hajó alapján építették a flottát? Kivitték a partra az alapját, aztán sablonokat, eszközöket állítottak az alapra, és azon készítették az új hajókat? Modern szövegben lehetne a ..."tervrajzai alapján..." de ez nem modern szöveg. A határozott (az) névelő kezdte el kavarni a fejemben a gondolatokat. Írhattad volna, hogy annak alapján, de inkább a mintájára vagy bármi egyéb. Onnan kezdve, hogy "A Minosz erői megindultak, jó nagy káosz van abban, hogy mikor ki mit csinál. Arról nem szólva, hogy szerintem a védelem soha sem zúdul sehova, hanem bevárja a rázúduló támadókat. A bicepszek tulajdonosáról most semmit sem tudok hirtelenében. Ez a csataleírás nem eléggé tiszta. Több hibája van. Ha a kezedben lévő lándzsát addig nyomod a fal felé, hogy az eltörjön, a törés pillanatában orra esel, és nem hátra tántorodsz. A ki-kit pofoz kérdése pont olyan megoldatlan, mint egy sokadik vonalbeli pofonos filmben. Nem tiszta, hogy ki püföli a másikat, és lehetne megfelelőbben részletezve az egész. Nem több részlet kell, hanem az, hogy értsem, a leírás alapján lássam. Jobban, mint egy vacak amerikai filmben. Időzavar: Kratai szigetén támadnak, és előkapja a kardot, amit a Kratai csatában forgatott. Ezek a szörnyek honnét keveredtek ide? A sci-fit az különbözteti meg a fantasytól, hogy itt nem akaszthatsz le a szögről menet közben új szereplőket, új csodaszereket, új zombikat. Az első bekezdés környékén felállítod a paramétereket, és nem piszkálod tovább. A zombi ismereteim szerint nem múmia. A múmiák Egyiptomban élnek a sírkamrákban, és bebalzsamozták meg felöltöztették őket sok tucatnyi méter szövetbe a haláluk után. "...A saját katonáiból is véres pépet csinált..." No most ez a rémkirály zombi, vagy sem. Ha az, akkor a saját katonái nem lehetnek véresek. Rosszul tudom? Zombik vérezhetnek? Mert, hogy véres pépet csinált belőlük. "Hals újra csapásra emelte a fegyverét. - Végeztél a harcosaimmal!- kiáltotta az öreg harcos, és magasra emelte a fegyverét. " Oké, hogy megismétled, de ettől sem lesz világosabb. Lehet, hogy figyelmetlen vagyok, lehet, hogy a sok összekapcsolhatatlan rész között elúszott a figyelmem, de még mindig nem tudom, ki Hals, ki Ferns. Ki a Minosz? Ki van a népemmel, ki van a népével, ki van a népükkel? "Ferns felemelte a baltát. - Nálam van a Főnökök Baltája – mondta büszkén a harcos." Igen, de melyik harcos mondja ezt? Ferns, Hals vagy Minosz? És miért büszke, és miért mondja? Több kérdésem nincs. "A Kratai csata után egy évvel, Ferns megnézte a nemrég megölt Minósz hullájának helyét… " Hogy múlik az idő! Semmit sem értek az egészből. Szerintem tényleg várj még a regényírással! Próbálj meg rövid, egyszerű történeteket írni! Két - három szereplővel, világos cselekményvonallal, tanuld meg azt elérni, hogy az olvasó mindig tudja kiről beszélsz! Azt is meg kell tanulnod, hogy ha valami történik a novellában, akkor előbb vagy utóbb tudjam meg, miért történik. Legyenek összefüggések. Ha csak egymást irtják a szereplők, abból semmit sem értek. Engedd, hogy egy-két szereplővel megbarátkozzak, lássak belőle valamit azon az egy információn kívül is, hogy létezik, és verekszik.
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
