A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Moderálásra váró alkotások
Elbírálásra váró alkotások
Elfogadott műkedvelő alkotás
Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-12-16, 11:09:15
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » MŰKEDVELŐ ALKOTÁS » Elfogadott műkedvelő alkotás [ Alkotás hozzáadása ]

Mad World - 1. rész

A nem túl távoli jövőben, 2018-ban a Brit társadalom teljesen kifordult magából, emberek milliói ölik halomra egymást Anglia romokban heverő utcáin. Csoportokra tagolódva 1-1 emberrel az élükön, fegyverarzenállal felszerelve mészárolnak az utcákon, jó esetben két lehetőséget adva a védtelen, halálra rémült tömegnek; csatlakoznak vagy meghalnak. Az országot egymás között részekre osztva fésülik át utcáról-utcára, házról-házra ellenállókat keresve, mindenre elszánt vezérekkel a csapatok élén tartják rettegésben a reményt vesztett, a miértre a választ továbbra is kereső ártatlanokat.
Egy kihaltnak tűnő kis utca átkutatása során, az egyik épület melletti sötét sikátorból hallatszó mocorgásra lesznek figyelmesek. -Frank nézzétek meg mi volt az!- –Hangzik az utasítás valaki szájából, ki háttal állva a többieknek, gyors pillantásaival fűrkészi tovább az utca többi részét. -Rendben parancsnok- Érkezik a válasz Franktől, aki a következő pillanatban már hevesen közli felettesével: - Hárman vannak uram!...Egy nő és két kislány, megpróbáltak elrejtőzni. Mi legyen velük? - A parancsnok továbbra is háttal a többieknek, erőteljes, ellentmondást nem tűrő hangon a következőket mondja: - Miért kérdezel olyat amire már úgy is tudod a választ katona!....Tedd amit tenned kell! - Frank egy pillanatra behunyja szemét, majd újra kinyitja. Tekintetében üresség tükröződik, fejét kissé leszegve nagyot sóhajt, de mondani csak annyit mond: - Igen uram! -, majd habozás nélkül háromszor elsüti pisztolyát.
Az értelmetlennek tűnő pusztítás, rombolás ellenére ezeknek a bármire képes vadállatoknak komoly és egyben elrettentő céljuk van, egy küldetés ha úgy tetszik, melyet már 4 éve útjára indítottak. Seregeik száma mára több százezresre duzzadt, brutalitástól nem visszariadva fénysebességgel haladnak céljuk megvalósítása, végzetük beteljesítése felé.

2014

Szokatlanul sötét fellegek gyülekeznek Anglia felett, amik végül soha nem látott esőzésben, mennydörgésben törnek ki. Az emberek többsége inkább bezárkózik otthonába és várja, hogy elcsendesedjen a vihar.

Harold

Harold Light már 2 éve üzemelteti saját kis kocsmáját, mely a Menedék nevet kapta gazdájától. Főleg barátai látogatják a helyet, meg azok akiknek még egy pohár sörre sem telik, tudja ugyanis mindenki a környéken, hogy Harold előszeretettel hitelez boldog-boldogtalannak. Legjobb barátja és egyben szurkoló társa Fred felnéz Haroldra, őt tartja a kis baráti közösség szellemi vezetőjének, szerinte ő tartja össze a bandát, ő a fő szóvívő. Egy nehéz nap után Harold hazatér szerény, Liverpool egyik csendes utcáján lévő lakásába, ahol felesége Jannice várja. A nőt láthatóan valami bántja, arcára van írva, hogy nincs minden rendben.
Jannice: -Milyen napod volt?
Harold: -Csak a szokásos szívem, volt egy kis balhé, páran többet ittak a kelleténél de semmi komoly. Ígértem egy ingyen kört nekik holnapra ha szépen hazamennek. Úgy látszik jól tudom kezelni a feszült helyzeteket.
Jannice: -Vagy szimplán csak hülye vagy! Még ahhoz sincs eszed hogy észre vedd ha kihasználnak!
Harold: -Miért mondod ezt?
Jannice: -Nézdd meg hogy élünk! Te nem teszel semmit, hogy ez megváltozzon! Te csak elmész a kocsmádba minden nap, hogy a haverokkal ökörködj, és még munkának nevezed?!
Harold: -Mindig ugyanaz a műsor! Én meg vagyok elégedve az életünkkel.
Jannice: -De én nem! Ennél én többre vágyom! Nyaralni szeretnék! Eljárni szórakozni!
Harold: -Tudtad hogy milyen vagyok, hogy miből élek amikor hozzám jöttél. Nem telik ilyen dolgokra.

A csevej után lefekszenek aludni, a férfinak azonnal sikerül is álomba merülnie, felesége viszont könnyes szemekkel a mennyezetet bámulja. Másnap reggel Jannice arra ébred, hogy férje nincs mellette az ágyban, kimegy a nappaliba és látja, amint Harold készülődik valahova. - Hova mész? - Kérdi. - Készülök a meccsre, a fiúk már árnak. - - Ja persze, majdnem el is felejtettem, hogy ma meccs van. Ahelyett, hogy csak nézed, csinálhatnád is! Rád férne! - Vágja hozzá férjéhez durván Jannice, majd feldúltan visszamegy szobájába az ajtót rendesen becsapva maga után. Harold felveszi mezét, majd arcát szeretett csapata színeire festve neki lát a mintegy 20 perces sétának a stadionhoz. Gyorsan szedi a lábát, még a ház udvarának kapujánál fekvő, rá gúnyosan mosolygó hajléktalannal sem foglalkozik, nehogy elkéssen.
Egy jó 30-40 fős csoport már ott várakozik mire Harold is felbukkan, megpillantva a bandát elindul feléjük. - Szép volt a múltkori!...Szevasz Herold!...Hajrá főnök! Liverpool! Liverpool! Liverpool! - Kiabálják szolíd tapsvihar kíséretében, amint meglátják kopasz fejét. - Ugyan srácok! Nem nagy ügy, csak tettem amit a szívem súgott. - Mondja Harold mosolyogva. - Értjük, szóval a szíved súgta hogy menj neki egy magad 10 fővárosi köcsögnek, és rúgatsd szét a segged....még jó hogy nem a szíved van az agyad helyén. - Szól a tömegből valaki, miután többen is nevetésben törnek ki. - Nem lehet mindenki olyan beszari, mint te Fred. - Mondja Herold fapofával, majd sunyi mosollyal az arcán jelzi cimborájának, hogy csak ugratta. - Meg kellett volna várnod minket....tudod, hogy veled vagyunk, bárhova követnénk. Aggódtunk érted, jó látni, hogy egyben vagy főnök. - Így Fred. Ez magas labda Haroldnak, le is csapja gyorsan: - Engem ti ne féltsetek, ha valaki miatt aggódni kell, ha velem történik valami, azok ti vagytok. Főleg te Fred....ha nem lennék itt, azt sem tudnád melyik a mi csapatunk. - Hangos nevetésben tör ki mindenki, megalapozva tehát a jó hangulat.
A csaknem 2 órával ezelőtt még derült, jókedvű, szimpatikus fickók most egytől egyik letörve, fejüket rázva, halkan, de idegesen vesézik ki a rangadón elszenvedett fájó vereség lehetséges okait. Harold sem poénkodik már, legszívesebben indulna haza, hogy a mindennapi söröcskéje mellett kényelmes foteljában szenderüljön el a tv előtt. Lépteiket az ellenfél csapat, az Everton szúrkolói szakítják meg, körülbelül 50-en lehetnek, egyikük megtalálja keresetlen szavaival Haroldot: - Beszoptátok dagikám! Takarodjatok haza, ez már a mi területünk...bevettük a váratokat! - A férfi gúnyosan nevetve, újjával mutogatva kiabál tovább Haroldnak: - Te dagadt fasz, húzz anyádba és vidd a havejaidat is.....vagy jobban tenned inkább ha hazamennél az asszonyhoz és megadnád neki amire vágyik, akkor talán nem hozzám jönne ha fasz kell neki!!! - Harold egyszerűen nincs olyan hangulatban, hogy válaszra méltassa az őt provokáló férfit. Lenyugtatja társait, majd mindnyájukat beinvitálja a Menedékbe egy ingyen körre, hogy együtt feledjék bánatukat. Kicsit felöntenek a garratra, majd pár órával később szép lassan elindulnak az otthonaikba. Hazaérve Harold meglepően tapasztalja, hogy felesége még ébren van.....a nő zokog, szemei vérben forognak, újabb vitát kezdeményez: - Te rohadék!! Hogy nézel ki már megint?! Nézd meg mit tettél velem...egy lyukban kell rohadnom a hájas fejeddel együtt! Torkig vagyok veled!! - Harold nehezen összerakva a szavakat lehordja feleségét: - A legtöbb ismerősöm örülne ha ilyen élete lenne, befoghatnád végre a pofádat, és elkezdhetnél tisztességes feleség módjára viselkedni!! - Janice teljsesen kikelve magából: -Örüljek? Minek?! Annak, hogy a haverjaidat itatod a szánalmas kocsmádban?! Nyomorult semmirekellő mind, de a legnagyobb balfasz te vagy mind közül!! Azt sem veszed észre, hogy a saját feleséged hónapok óta csal téged, te szerencsétlen!!! - - Mit mondtál?! Mit mondtál te kurva?!! - Ordít vissza Harold, majd önkontrollját teljesen elveszítve kioszt 2-3 pofont, a nagyobbik fajtából. Láthatóan folytatni szeretné még az ütlegelést, de egy pillanatra valami át fut az agyán. - Ki az?! Mondd meg hogy ki az!! Everton szurkoló az a rohadék?! Igen? Mondd ki!! - Faggatózik hevesen. Jannice kipirosodott arccal csak annyit felel: - Igen...az -, majd fogja már előre elkészített bőröndjeit, és kisétál az ajtón.

Ned

Ned Harris nagypályás bróker, milliókat keresett már össze azzal, hogy mindent el tud adni az embereknek. Brightoni nyaralójában épp ma esti barátnőjével van, akit alig pár órája szedett fel egy közeli bárban. A hosszúra nyúló éjszaka után reggel, mikor épp tusolni indul, a nappaliban megpillantja húgát, Carent, amint az elítélően néz rá.
Caren: -Bátyus, kit hoztál már fel megint? Tudom hogy ez nem Kate cipője, egy órája hívott hogy mi van veled...miért nem keresed?
Ned: -Caren kérlek...Kate-tel ez semmi komoly, alig pár hete ismerem. Semmi köze hozzá, hogy mikor, és kivel vagyok éppen, mondd meg neki, hogy ne küldjön téged nyomozgatni utánnam.
Caren: -Hogy lehetsz ilyen érzéketlen?! Komolyan, néha úgy érzem nem is vagyunk vértestvérek...Az a lány komolyan gondolja veled! Nem kellene már megállapodni végre?
Ned: -Nem gondolhatja komolyan! Miért hiszi, hogy elég jó lehet nekem? Ha az lenne, akkor keresném...nem egyértelmű neki, hogy mi a szitu?! De tudod mit? Hagyjuk már az én magánéletemet, mondtam hogy öregen, és magányosan fogok meghalni. Mi újság a suliban? Minden ok?
Caren: - Jajj te! Ha így folytatod úgy is fogsz. Igen, amúgy minden ok, jól megy a tanulás és....és szeretnélek bemutatni majd valakinek.
Ned: -Mi? Csak nem pasid van?! Tudod jól, hogy mi a véleményem erről a dologról.
Caren: -Nincs semmi jogod beleszólni ebbe, 26 éves vagyok nem ez az első kapcsolatom...nem kell beszámolnom neked mindenről. Egyébként Allan jó fej, kedvelni fogod. Orvosnak tanul.
Ned: -Én csak féltelek, meg kell védenem téged. Te vagy a legfontosabb nekem, tudod jól.
Caren: -Attól hogy már anyáék nincsenek velünk, még nem szorulok a pátyolgatásodra.
Ned: -Jó jó, nem akarok veszekedni, hisz alig látjuk egymást mostanában. Persze, szívesen megismerném a barátodat...Allan, ugye? Gyertek el holnap a lakásomra vacsorára.
Ja, és szólj, ha bármire szükséged van...pénz vagy akármi.
Caren: -Persze, szólok, ha a milliomos bátyám kisegíthet pár fonttal. Rendben vagyok Ned, már feltöltötted a bankszámlámat.
Ned: -Tudod hogy szeretlek, ugye?
Caren: -Igen...és én is téged. Annak ellenére, hogy egy seggfej vagy.

Másnap Ned egy éjszakai bárban épp egy kirívóan öltözött hölgyeménnyel társalog: - Szóval...te ezek szerint profi vagy? - - Igen szivi, az egyik legjobb...tudni akarod, hogy miért?- Mondja csábítóan a nő. - Hogy a francba ne akarnám?! - Vágja rá Ned felcsigázva, a nő azonnal fel is oldja a titkot: - 1 ezresért bármit megtehetsz velem...2-ért még annál is többet. Ti brókerek a pénzetekkel bárkit megkaphattok, de olyan kevés van, aki bármit meg tud adni nektek...aki kielégíti minden piszkos fantáziádat. Nos én ilyen vagyok. - Ned arcán huncut mosoly keletkezik, majd a következő megjegyzést teszi: - A tökéletes nő...minden bróker álma. Mit is mondtál mi a neved? - Kérdésére rövid válasz érkezik: - Szólíts csak Zoenak. -
A lány Ned legbetegebb vágyait is teljesíti, pár óra múlva mindketten elégedett képpel, gondtalanul fekszenek az ágyon.

Ned: -Te vagy az első aki...
Zoe: -Tudom...jó volt, ugye?
Ned: -Azt megmondom baby...ha nem bánod keresni foglak még.
Zoe: -Csak nyugodtan. Jó képű brókereknek mindig elérhető vagyok...sőt van egy kis előnyöd is, köszönhetően a nagyra nőt barátodnak.
Ned: -Ezt igazán jó hallani.

Furcsa mód Zoe az első, akinek társaságát igazán élvezi Ned, beszélgetésük alatt a férfi lassan megnyílik a nő előtt, valamiféle hirtelen jött bizalmat érez iránta, annak ellenére, hogy nem is ismerik egymást.

Zoe: -Életvidám srácnak tűnsz, tele vagy pénzzel, élvezed az életet. Mondd! Van valami, ami igazán fel tud dühíteni?
Ned: -Hmmm...tényleg érdekel?
Zoe: -Igen, azért kérdezem.
Ned: -Hát a sok bevándorló ki tud akasztani. Tudod, lassan már előnyösebb helyzetben vannak, mint mi. Persze gondolhatod, hogy mit számít ez nekem, hisz mindenem meg van. Viszont apám melós volt. Nem voltunk jó viszonyban, elköltöztem otthonról és karriert csináltam. Soha nem engedte, hogy segítsek. A makacs, vén fasz! 20 évig dolgozott asztalosként egy műhelyben, sosem volt pénze sajátot nyitni, épp hogy megéltek valahogy. Ahogy öregedett, úgy esett vissza a teljesítménye, lassúlt, és a szeme sem volt már a régi. Amikor a gyárat végül megvette egy kínai vagy koreai...vagy mit tudom én, milyen származású üzletember, apámat elbocsájtották...a megüresedett poszt pedig pont kapóra jött az egyik kicsi, sárga unokaöcsikének.
Zoe: -Ez durva, nagyon sajnálom.
Ned: -Mivel máshoz nem értett, a szakmájában pedig már nem volt versenyképes, így munkanélkül maradt, még évekkel a nyúgdíjazása előtt. Ezután 3 hónapig tartott neki, hogy a halálba igya magát ahelyett, hogy elfogadta volna a segítségemet. Nem sokkal később anyám is elment, nem tudták megmondani a halál pontos okát...gondolom a sok stressz lehetett, ami a vén fasz miatt gyülemlett fel benne. Az egyetlen jó az egészben, hogy most már gondoskodhatok a húgomról, nem kell többet nélkülöznie.
Zoe: - Hmm...ez érdekes.
Ned: -Mégis, mi ebben olyan kibaszott érdekes?
Zoe: -Jajj bocsi, csak különös egybeesés. Azt hiszed mindig kurva akartam lenni? Röviden annyi a történet, hogy árvaházban nevelkedtem, 14 évesen viszont elraboltak. Az akcentusukból ítélve valamelyik deli államból jöhettek, talán albánok voltak...és mint kiderült a gyermekprostitúció volt az egyik jövedelemforrásuk. Ők tettek azzá, ami most vagyok. 18 évesen elszöktem, és az ott szerzett tapasztalatomat hasznosítva egyéni vállalkozásba kezdtem.
Ned: -Uram Isten!
Zoe: -Ugyan! Azért annyira nem rossz, legalább meg van mindenem. Ki tudja meddig jutottam volna az árvaházból. Szóval én sem rajongom túlzottan a külföldiekért, nekem elhiheted. Te....te most mosolyogsz? Mi olyan vicces?
Ned: -Semmi, csak sosem gondoltam volna, hogy egy kurva érdekes is tud lenni.

Charles

Charles Oden ezredes családjával él Londonban, egy szép, kertes, családi házban. A katonaságnál nem csak magas beosztása miatt, hanem éles esze, jó meglátásai miatt is nagy tiszteletnek örvend, mindig számításba veszik véleményét. Kisfia, a 10 éves Zac, apja nyomdokaiba lépve katona szeretne lenni, 12 éves lánya, Abigél pedig orvos. Akárcsak a munkában, Charles otthon is keménykezű, ugyanakkor odaadó családapa. Egy szombat délután a férfi épp egy beszédet tanul dolgozószobájában, mikor felesége belép az ajtón.

Charles: Jessica! Észre sem vettem, hogy bejöttél. Hogy vagy drágám? Milyen napod volt?
Jessica: Nem túl jó. Az utolsó órán Zac osztályában tanítottam...úgy láttam, mintha kiközösítené a többi gyerek.
Charles: Mi lehet az oka?
Jessica: Nem tudom, úgy láttam, hogy nem igazán tud beilleszkedni a többiek közé. Eljárhatna itthonról néha a barátaihoz, nem gondolod? Nem tesz jót neki, hogy iskola után itthon is fegyelem várja...hagyni kellene egy kicsit, hogy gyerek legyen.
Charles: Butaság! Abban nincs semmi rossz, ha időben felkel, rendben tartja a szobáját, és a tanulásra koncentrál. Így lesz belőle tisztességes ember, meglátod drágám! És Abigél?
Jessica: Vele minden rendben, továbbra is kitűnő mindenből.
Charles: Helyes! Most ha megbocsájtasz, eléggé elfoglalt vagyok.
Jessica: Mi az, amit olvasol?
Charles: A hétfői beszédem. Elfogadták az új kiképzési rendszert amit javasoltam...én fogom bemutatni.
Jessica: Ez igen drágám! Gratulálok! Én csak...
Charles: Mi az, mit szeretnél mondani?
Jessica: Én csak szeretném, ha néha normális családként viselkednénk. Normális, hétköznapi családként. Legalább néha elmehetnénk valahova, amit a gyerekek is élveznének, ahol jól éreznénk magunkat. Kicsit kikapcsolódnánk. Nem gondolod, hogy jó ötlet lenne?
Charles: Erről nem nyitok vitát! A nyári szünetben Zac megy cserkésztáborba, Abigél pedig hétfőn biológiai kirándulásra az osztályával. Ennél többre nincs szükség!

Jessica szomorúan nyugtázza férje szavait, de nem meri tovább feszegetni a kérdést, és inkább nekilát elkészíteni a vacsorát. Az asztali áldás természetesen ezúttal sem maradhat el, most Abigélen van a sor. Evés után jön a fogmosás, majd Charles bemegy fiához jó éjszakát kívánni. - Zac! Jól vagy fiam? Hogy megy a suli? - kérdi tőle. - Igen uram! - Suttogja a fiú. Charles elmosolyodik, és így szól gyermekéhez: - Nem kell uramnak szólítanod, kérlek hívj csak apának. - Zac határozott választ ad a férfinak: - A hazámat szeretném szolgálni ugyanúgy mint te, szeretném ha úgy kezelnél engem is, mint a közlegényeket...hogy minél felkészültebb legyek, amikor eljön az idő. - Charles nagy elégedettséggel fogadja el fia kérését, láthatóan nagyon büszke rá, hogy gyermeke így gondolkodik. Mielőtt még jobban elhúzná az időt, megöleli, megpuszilja, és kimegy szobájából. Benézve lányához látja, hogy Abigél már alszik. Lekapcsolja a villanyt, halkan pedig jó éjszakát kíván neki. Miután lefekszik felesége mellé az ágyba, a nő odabújik hozzá. Finom csókokat ad arcára, szájára, de Charles komoran így szól Jessicahoz: - Most nem szeretném, ne haragudj. - Az asszony arcára van írva, hogy mennyire rosszul esik neki férje elutasítása, de végül magában tartva bánatát, álomra hajtja fejét.
Másnap, a szokásos vasárnapi misén vesz részt az egész család, amit szintén Charles erőltet rá mindenkire. Már szüleivel gyerekkorában is ebbe a templomba jártak, és a hagyományt a mai napig sem törte meg. Peter, a színesbőrű tiszteletes mit sem sejtve a család gondjairól nagyon örül, hogy látja őket, meg is köszöni a férfinak, hogy minden héten tiszteletét teszik a templomban. Charles szerint ez csak természetes, hisz az Úr ad értelmet az életüknek, neki köszönhetik, hogy ilyen szép, szerinte gondtalan családi életet élhetnek. Eljön a hétfő reggel, Abigél már korábban elindult, hogy az osztályával részt vegyen a kiránduláson. Charles is készülődik már a mindössze pár metrómegállónyira lévő katonai bázisra, hogy megtartsa beszédét, Jessica pedig Zaccel együtt az iskolába tart kocsival. A nő láthatóan zavart, nem tudni meddig bírja még a nyomást, amit férje helyez a családra, és ő rá, szólni viszont semmit nem szól neki, helyette csak sok szerencsét és szép napot kíván urának.
Charles icsit lámpalázasan, de felkészülten beszéde megtartására lépne a mikrofon felé, amikor egyik kollégája félre hívja, azt mondja vészhelyzet van. Charles ilyedten követi munkatársát, aki egy telefont ad a kezébe, mondván a családjáról van szó. A vonal másik végén egy orvos van, közli a férfival, hogy felesége és kisfia balesetet szenvedett, megkéri, hogy minél előbb jöjjön be a városi kórházba.

2018

- Mik a legfrissebb hírek északról? - Kérdi Franktől felettese, mire a férfi így válaszol: - Azt a hírt kaptuk uram, hogy hamarosan befejezik az egész regió megtisztítását, csupán napok kérdése és egyesíthetjük erőinket. - A parancsnok elégedetten bólogat, majd így szól: - Remek! Ezek szerint Harold jól végzi a munkáját. Mi a helyzet Neddel a deli részen? - - Ők is nagyon jól haladnak uram! Már hetek óta csak minimális ellenállásba ütköznek, bár kétségtelenül felgyorsulna a folyamat, ha már az északiakkal kiegészülve ott lennénk segíteni, ahogyan terveztük. Mindent egybe vetve nem hinném, hogy bárki is képes lenne megállítani minket Oden parancsnok. Elképesztő eredményes a munkája, gratulálok uram! -



Forrás:

Csoport: Elfogadott műkedvelő alkotás | Hozzáadta: Norbi (2014-05-17) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 186 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...