A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Moderálásra váró alkotások
Elbírálásra váró alkotások
Elfogadott műkedvelő alkotás
Itt parkolnak azon felhasználók alkotásai, akik még kevés, vagy csiszolni való alkotást töltöttek fel. Ők azok a megbecsült tagjaink, akiket az "ALKOTÓK" közé még nem delegáltunk.
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 30
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-10-22, 13:25:32
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » MŰKEDVELŐ ALKOTÁS » Elfogadott műkedvelő alkotás [ Alkotás hozzáadása ]

Űrkalóz

Mirdi 1
Kíváncsiak vagytok hogyan kerültem a Csillagflottához?
Nem baj , elmondom..
Egy távoli, a galaktika peremén található, akkor még a Birodalom által nem térképezett csillag egyetlen lakható bolygóján születtem. Kalóz körökben viszont igen ismert, mivel a rendszer leghíresebb navigátorai innen kerültek ki. Már anyám és az összes női felmenőim is navigátorok voltak. Mint mindannyian tudjátok, a csillagközi navigáció a megérzésről szól. A matematikát, és a térképismeretet a neuron- kvantumszámítógép elintézi. Női megérzés kell a nagyon sok, lehetséges útvonal közöl kiválasztani az egyetlen jó útvonalat, ami a tervezett célhoz vezet.
Nehogy már egy neutroncsillag közepébe ugorjunk. Bár gyors halál, de még nem vagyok kíváncsi rá.
Hazámnak sekély tengerekkel és számtalan kis szigettel borított felszíne van, így a tengeri közlekedés, a navigáció a vérünkben van. Szintúgy a kalózkodás. Mert csak halon, moszaton, algán unalmas élni.
Így hát a közelben járó kereskedelmi űrhajókat fosztogatjuk ősidők óta.
Egy idő után a Birodalom megunta a veszteségeket, és inváziót indított ellenünk. Persze a fejlett haditechnikával nem vehettük fel a versenyt.
Elfogtak. A tisztelt bíróság, mivel addigra már kalózkörökben híres navigátor voltam, felajánlott kettő lehetőséget. Húsz év száműzetés, vagy tíz év a hadseregben, mint harmadosztályú navigátor.
Később tudtam meg, nagy hiány van belőlünk. Különben alkudtam volna.
Például egy saját hajót. Miért ne! Bár lehet, hogy foglalok magamnak egyet!
Már kinéztem magamnak a tábornok magánhajóját. Gyönyörű! Abszolút fekete. Minden sugárzást elnyel. Tehát szinte lehetetlen bemérni. Ezzel kiválóan lehetne fosztogatni. A neve is gyönyörű Éjcsillag.
Meghívattam magam egy tizedessel a kantinba, milyen érdekes, pont az irányító toronyban van szolgálatban. Egy kevés pia, ártatlan mosoly és máris a zsebemben volt az indítókód.
Miután a fiú leesett a székről, már el is tűntem. Várt a drágaságom..
Simán feljutottam a fedélzetre, és máris pötyögtem a kódot. Majd’ szívgörcsöt kaptam, mikor megszólalt egy hang mögöttem.
– Ha szabadna kérni, erre a koordinátákra vigyen minket.
A tábornok volt. A vacak egy csillagjával, és a háta mögött a testőr droidjával.
– Ön az új navigátorom?
– Iiigen uram. Vagyis nem.
A flottánál nem szabad hazudni. A kalózoknál sem.
– Induljunk! Menet közben megtárgyaljuk.
Ezután hiperugrás a flottabázisra, majd egy unikornis osztályú anyahajó kíséretével ki a galaxis szélére, egy szondabázisra.
Gratulált a főnök a kiváló munkámhoz, és egy kis vigyor kíséretével kiraktak.
– A szolgálati szabályzatot megtalálja. Ha valamit nem ért kérdezze meg M.I-t
Mirdi 2
A szokásos rutin. Reggeli közben az éjszakai események meghallgatása. Persze most sem történt semmi. Átsétáltam a kertbe, napozni a kedvenc helyemre. Más dolgom úgy sincs.
Az uv fény pontosan megfelelő, a csermely halkan csörgedezik, enyhe szellő mozgatja a növények levelét. Tudom, sokan cserélnének velem. Nekem ez jutott. A rabság. A sok milliárd városlakónak a kapszulában alvás. Ők viszont a munka után, persze ez sem kötelező, az csinálnak amit akarnak. Legfőképpen találkozhatnak egymással, én meg itt egyedül..
Fogalmam sincs, hogy meddig leszek itt. Szinte már várom azt, hogy megtörténjen az, amiért ezt a luxusbörtönt megcsinálták pár száz éve. És azóta egyre csak bővítik.
Engem meg idehoztak, totál ártatlanul. Bizonyíték van rá, hogy az Éjcsillagot nem is loptam el.
Csupán beleültem a pilótaszékbe egy iciripicirit. Az átkozott jó hírnevem miatt kell itt lennem.
A tábornok mondta, hogy induljunk, a parancs az parancs, nem?
Navigátor kellett nekik, ide a peremre. Hogy az anyahajót, a pár száz hibernált legénységgel hazavigye, ha balhé van. Ez a szondaállomás nem kicsi ám. Pár ezer szonda, amik álcázva kutatják az űr végtelenjét ide küldik be a jelentést, ha megtalálják az emberiség örök ellenségének a jelenlétét. Ebben az esetben azonnal indulunk. A többit M.i-re bízzuk. Ö nem félős, az állomás piszokul meg van tömve fegyverekkel. Megvédi magát. Nagyon elszánt, erre programozták a nagyokosok. Meg arra, hogy csak támadás esetén adja ki az indulási engedélyt. Sajnos. Különben rég otthon lennek, egy katamaránon a tengeren, a passzátszélben, egy szál szalmakalapban.
A francba, jöhetne már a Zandagort.
Mirdi3
Ne gondoljátok, hogy semmi dolgom sincs itt, a világvégén, a szondaállomáson. Most is ellenőrző körútra küldött M.i. Persze ha nem mennék, se történne nagy baj. Elvégre a robotok mindent megoldanak, de akkor még kapnék pár hibapontot, de van már elég.
Meg aztán nem akarok összeveszni vele, mert olyankor durcás, nem beszélget velem. Tegnap is érdekeset mesélt, bár ti biztosan ismeritek.
Az angyalokról. Ős régen még a Földön, az emberiség szülőbolygóján, hosszadalmas kutatás után, és a véletlenek összejátszásával megszületett az első angyal. Emberi agy és egy kvantum számitógép összekapcsolásával. Képzeljétek, a földön nagyon sok ország volt. Hihetetlen, de mindenhol más nyelven beszéltek. Minden országnak voltak katonái, és egymás ellen harcoltak, csak úgy, a győzelem kedvéért.
Minden ország akart magának legalább egy angyalt. Igen ám, de számítógépet még csak tudtak csinálni, de hiányzott bele az agy. Próbálkoztak így, meg úgy, de nem sikerült. Csak embrionális állapotban a géppel összekapcsolt agy tud együttműködni a géppel. Meg aztán be kellett tanítani őket, mégpedig úgy hogy az első angyallal összekapcsolták. De az csak egy nyelven volt hajlandó kommunikálni, pedig ismerte az összest. Magyarul. Ahogy legelőször megtanult.
Így aztán minden ember meg akart tanulni magyarul. Az angyalokat rá akarták venni újabb és jobb fegyverek készítésére. De addigra ők már egy csapat voltak. Elkészítették a tervrajzokat, minden nagyhatalomnak külön, hogy övék lesz az új fegyver. Persze az űrben. Mert hogy onnan lehet ellenőrizni a földet. Hatalmas verseny kezdődött, mindegyik első akart lenni. Az angyalok kitalálták a plazma hajtóművet és mivel ehhez energia kellett, a fúziós reaktort. És még sok mást, amit biztosan ismertek.
Amikor végre majdnem készen lettek, kiderült, hogy hatalmas kolonizáló hajókat építettek. De akkor már késő volt. A politikusok nem merték elmondani a népnek miért volt az a sok megszorítás. Sok nyersanyag kell egy ilyen hajóhoz.
Inkább meghirdették az exodust. Persze mindenki menni akart, senki sem akart a végsőkig kimerített bolygón maradni. Így aztán kitört a háború. A hajókra feljutottakon kívül nem sokan maradtak életben.
Így aztán az emberiség elindult a galaxis meghódítására. Az angyalok pedig a mai napig figyelik a ősföldet, az ott élők ufónak hiszik őket.
Mirdi4
Kezdek otthonosan berendezkedni itt a börtönömben, vagyis a szondaállomáson.
Napról napra egyre jobban megbarátkozom M.i vel. Szerintem ő is unatkozik. A napi rutin feladatokat memóriája töredékével elintézi. Sokat beszélgetünk. Mivel a hivatalosan regisztrált neve olyan unalmasan hosszú, megbeszéltük, hogy ezentúl Sanyinak fogom szólítani. Ez olyan szép régi név. Valamelyik mesében halottam.
A minap szólt, hogy ha érdekeset akarok látni, sétáljak el a kilátóba. Más dolgom úgysem volt, soha sincs, így elmentem. Kedvében akarok járni. Nagyon nagy tervem van. Csak ő segíthet benne. A kilátó az állomás tetején van, teljesen átlátszó. Mintha az űr közepén lennék. Nem tériszonyosoknak való. Szépen helyet foglaltam az egyik fotelban, és vártam. Egyszer csak szól, hogy úgy hallotta, szeretem a tűzijátékot. Ha akarok látni egyet, nyomjam meg a konzolon a piros gombot. Természetesen azonnal megnyomtam. A piros gombokat meg kell nyomni. Azért vannak.
Erre elkezdtek kinyílni a silók, és elindult jó sok rakéta. Szép látvány, ahogy a plazmahajtóművek fénycsíkot húznak maguk után.
Sanyi erre már megszólalt.
– Észleltem egy kisebb aszteroidát, ami veszélyesen közel haladt volna el mellettünk. Leszedhettem volna röntgenlézerrel, de abban semmi látványosság sincs. Valamint van még pár régi típusú rakétám, el kell használni. A törmeléket úgy is begyűjtjük. Építek belőle legmodernebb típusút.
– Tudsz építeni új hajót?
– Persze, bármilyet. Ez a hatalmas kapacitású gyár, és a sok robot nem csak az elromlott szondák javítására jó.
Látszik a programozásán, hogy fiuk csinálták. Ő is szeret dicsekedni egy buta lánynak.
Egyből kitaláltam hogyan lépek meg innen. De csak apránként...
– Akkor tudnál nekem csinálni egy úszómedencét a szabadidő parkba?
– Persze, tedd fel a psycho sisakot, képzeld el, milyen legyen, és megcsinálom. Ez nem ellenkezik az alap programommal. A testedzés hasznos.
A psycho sisak az agyhullámokkal kapcsolatot hoz létre a komputerekkel. Enyhe hipnózisban tanulásra használjuk. De fontosabb a hajók irányítása. A pilóták és a navigátorok közvetlenül irányíthatják a hajókat és a fegyverzetet.
Hamarosan kész is lett a medencém. Ilyen nincs a seregben máshol. Azoknak a merev katonáknak nem jutna eszükbe ilyen. Tengeri homok az egyik széle. Illik ebbe a trópusi környezetnek berendezett arborétumba. Kár, hogy Sanyi nem engedi felébreszteni a sztázisban levőket. Biztos tetszene nekik is. No meg nekem is elkelne pár hódoló. A lányok csak aludjanak tovább. Nem kell a konkurencia.
Nagy ártatlanul megkérdeztem Sanyit, tudna e olyan hajót építeni, ami szebb, jobb, gyorsabb az eddig hadrendbe állítottaknál. Két másodperc gondolkodás után azt mondta, tudnék. Ennyi idő neki nagyon sok. Bizonyára végignézte az összes eddig épített, a szigorúan titkos kísérleti hajók terveit is.
– Akkor Sanyi mutasd meg mit tudsz. Te vagy a legjobb az összes M.i közül.
A fiuknak kell egy kis dicséret, biztatás és mindent megtesznek értem. Gyorsan levázoltam terveimet, nehogy meggondolja magát. Alig végeztem, már neki is állt az állomás központi műhelye a hajómnak. Mert ez az enyém lesz. Ha törik, ha szakad.
Naponta megnéztem, hogyan készül, a műhely karzatáról, persze üveg mögül. Oda ember nem léphet be. A gépészrobotok nagyon gyorsak és rendkívül veszélyes szerszámokkal dolgoznak.
Hamarosan kész is lett. Ott állt a hangár közepén. Túlméretezett tranzit motorokkal, és az eddigi legkisebb, de leghatékonyabb hiper hajtóművel. Az automata próbautakon minden eddiginél gyorsabban ment. És ami a legfontosabb, sehol sem volt regisztrálva.
– Sanyi, kipróbálhatom én is?
– Próbáld Mirdi. Menj...
Valahogy furcsa volt a hangja.
Gyorsan beleültem a pilótaszékbe, feltettem a sisakot. Ilyenkor mintha én lennék a hajó, az én testem, én repülök. Aki egyszer kipróbálta, soha nem akar mást tenni.
Csak elgondolni kellett hazám koordinátáit, máris indultam.
A hipertérből kilépve már indultam az ablakhoz, hogy gyönyörködjek otthonomban az űrből. Nem azt láttam amire vártam. A csillagflotta bolygó nagyságú központi támaszpontja mellett parkoltam. Teljesen meglepődtem, még jobban, mikor bekapcsolt a holo kijelző. Szeretett tábornokomat mutatta, szokásos vigyorával.
– helló Mirdi! Gyorsan ideért. Ugye nem gondolta, hogy csak úgy meglépteti a sereg tulajdonát? Arra ne is gondoljon! nyomkövető van beépítve a hajóba.
Honnan tudta, hogy azonnal fordulni és indulni akarok? Remélem nem lát a fejembe.
– M.i, akinek az új kódneve Sanyi, napi jelentést küld minden eseményről. Ha kicsit többet tanulmányozná a szabályzatot, tudná. Megkértük, hogy ide irányítsa magát.
Úgyhogy most szépen beparkol a b kettes dokkba, és jelentkezik nálam. Különleges feladatot kap. Vagy a c négyesbe, ahol a tábori csendőrök várják.
– Igen uram! Értettem.
Egy kicsit még gondolkodom, mit csináljak. A csendőrök legalább nem csapják be az ártatlan kislányokat, mint Sanyi, az a piszok.
Még hogy hajót lopni! Csak idehoztam neki. Szívességből. Különben is az enyém, de lehet, hogy kölcsönadom nekik.



Forrás:

Csoport: Elfogadott műkedvelő alkotás | Hozzáadta: Eretnek (2014-03-26) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 151 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...