Andy Baron

A diktátor naplójából

Tűzparancshoz elég volt egy intés

Nem is néztem milyen a kivégzés

Ablaktól el nem tartozik másra

Hogy izgat a fegyver ugatása

E napot azért írom naplómban

Külön lapon mert tényleg valóban

Leráztam a múltat én azt tettem

Mára felnőtt diktátorrá lettem...

A váramból néztem hogyan is volt

Összeveszett ronda tömeg tombolt

Szélzavarta hó fedte a válluk

Nem fogták fel mily végzet vár rájuk

A kandallómban szép tűz dorombolt

De lent zavarodott tömeg tombolt

Folyónak partján félig ruhában

Hó hullt rájuk ferdén januárban...

Emlékszem rá hogy gyermeki múltam

Bennem élt és majdnem el is szúrtam

Előbb vezér is csak nem szeretem

Módjára lehettem fegyveresen

Gyermek voltam addíg nem is egyszer

Amíg seggbe nem rúgott a rendszer

És immár pont mint a diktátorok

Ravaszságom előtt fegyvertorok...

Akik legkedvesebb embereim

Kutyául fázhattak is odakinn

Károgásig fagyott szitokszóval

Rosszban is voltak a vén folyóval

Őrájuk volt leggyakrabban szükség

Agyagszívük vak engedelmesség

Meg is fagyott dermedt a szitokszó

Nem is nagyon értette a folyó...

A rakparton akkor velük szemben

Kiverve házukból  csak lepelben  

Fázott ellenzékem és családom

Minden tőlem elfordult barátom

A rakpartról engem nézni véltek

Géppisztolyból kaptak nehezéket

Utoljára hihettek aljasnak

Megsúghatták úszva a halaknak...

Hangoskodni nem maradt már senki

A géppisztoly csövében hisz semmi

Könnyű szépség nem vehető észre

Vagy a percben tértek végre észre

Akkor vasak céloztak feléjük

Meg is fagyott a renegát lelkük

Folyam jege alá úszó félelem

Így lett nekem az ötödik elem...

Tűzparancshoz elég volt egy intés,

Nem is néztem milyen a kivégzés

Ablaktól el nem tartozik másra

Hogy izgat a fegyver kattogása

Most lapoznék inkább eddig írtam

Elúsztak és jegyezni sem bírtam

Elúsztak a folyóval a testek

Köszi felnőtt diktátorrá tettek...