Nem tudom, maguk hogy vannak vele, de én személy szerint szeretek élni. Márpedig, ha az embert a teljes galaxiánus titkosszolgálat üldözi, erre nem túl jók az esélyek.
A szobában kellemes félhomály, halk zene és furcsán ismerős illat fogadott. Bevallom, kicsit zavarban voltam, életemben először mentem el masszírozásra… Illetve helyesebb, ha úgy fogalmazok, először mentem el hivatalos masszírozóhoz, a szerelmemmel régebben már részesítettük egymást ebben az örömben, de az más volt. Gondoltam, egy lazítós hétvége megkoronázása lenne egy ilyen kezelés.
Rexi épp a menyasszonyához
készült. Tudta az illemet; megtisztította fogsorát, meghempergőzött egy
oszlásnak indult dögben, mivel tudta, hogy a kedvesének sokat számítanak az
illatok, s mindenképpen jó benyomást akart tenni rá. Bár kapcsolatuk már
túljutott a kezdeti etikettszerű ismerkedésen, de azért lecsapott egy csapat
rágcsálóra, egy kövérebbet a szájába kapott, vigyázva, nehogy összeroppantsa a
gerincét, hogy még élve, melegen tudja átadni Neki, ahogyan szereti. A drágának.
Amit kínálok: ha megtagadja Istent, akkor biztosítom önnek az örök kárhozatot. Higgye el, a pokol nem olyan rossz hely, mint amilyennek a mennyei propaganda beállítja. Tudom, az ajánlatom első hangzásra meglepő, de kérem, hallgasson meg. Tudja, hány ember áll ott kint, hogy meghaljon és a csont és húsdarabkáit imádhassa? Mi ketten tudjuk, hogy ön csak egy bűnös és esendő lélek, de ők nem. El tudja képzelni, micsoda bálványimádást rendeznek majd a csontjai felett? Hogyan fogják könnyezve a sírját csókolgatni? Hogy mekkora bazilikát emelnek majd a csontjai fölé? Hogy azzal, hogy önző módon szent életet élt, hány egyszerű lelket visz majd ezzel a bálványimádásba? Az egész pedig csak egy hazugság, mert egy sem lesz közöttük, aki komolyan venné azt, amit maga. Nekik csak a csont-csókolgatás a fontos. Meg hogy egy kis szerencse jusson nekik. Az egész örökkévalóságban kólikás tehenekkel, csirkevésszel akar foglalkozni?
Kor Og parancsnok 