"A lassan ébredező Géza valahonnan Közép-Európából származott. A gerillahadviselés alapszabálya a csapj oda, majd fuss el elv. Géza mindenesetre szaladni jól tudott. De a felszabadító harc minden eszméjével azonosult, úgymint az elnyomó rendszer végleges megdöntése, szabad cselekvési jog és szabad véleménynyilvánítás – legyen szó akár olyan csekélységről is, mint a mezőgazdaság reformpolitikája a kizsákmányoló spenótültetvényesekkel szemben."
A Titán-99 teherszállító hajó félgőzzel haladt megszokott útvonalán. A Zeusz fémbányáitól tartott a külső aszteroida övezet második legnagyobb hajógyára felé. A rendszer tizedik planétájához közeledett, amely egy négyes típusú gázóriás volt, kilenc holddal. A látvány ebből a szögből lenyűgöző volt, de jelen pillanatban ez a Titán-99-en sajnos senkit sem érdekelt.
Pár ezer kilométerrel odébb – a legnagyobb hold takarásában – Johhny, a mocsok elgondolkodva figyelte az óriásbolygón tomboló viharokat. Kisvártatva a főmonitor felé fordult – ami a kémműhold felvételét sugározta –, és kiadta a támadási parancsot.
Egyes nagyképű íjászok azt hangoztatják, hogy az ő vesszejük a gondolatnál is gyorsabban tud szállni. Ez persze csak mintapéldája a felelőtlen elbizakodottságnak, és az önfényezési mániának, hiszen az állítás valótlan. Legalábbis ami az emberek, elfek, törpék, és tulajdonképpen az összes értelmes fajt illeti. Kivéve a trollokat.
– Hogy mit?
– Elmagyarázom még egyszer, jó? Megáll az autó a sorompónál, az érzékelő
leolvassa a bejáratnál felhelyezett rúnát, ami tartalmazza az érkezési
időpontot. Ezzel egy időben a képernyő közepén kiíródik, hogy a kedves
vendégnek mennyit kell fizetnie. Maga elveszi a pénzt, ami után
megnyomja ezt a gombot – látja, direkt más színű, mint a többi –, majd
átadja az elismervényt, és feltekeri a sorompót. Érthető?
– Értem én, kérem – jött a válasz az ork dereka magasságából, aki arra gondolt, hogy jaj mamám.
– Munkakezdéskor igényelhet az öltözőben egy párnát, hogy a székről jól lássa a monitort.
– Ez praktikus dolog. Úgy érzem, meg fogok barátkozni ezzel a kattogó
micsodával – paskolta meg a halknak nem mondható gépház titán borítását,
ami kongó hangot adott.
A VI. Lidércfény pályázat, avagy "Barlangi medvék, sámánok és hideg sör" humoros kategóriájának II. helyezett alkotása.
Szerény személyemen, és Bubun kívül, Morcos is helyi legendának számított, bár szerintem nem tartották annyira híresnek, mint engem. Ámbár aktívan közreműködött abban, hogy a fogadó nevéhez hozzákötődjön a csempésztanya kiegészítés. Ugyanis a múlt ősszel egy hét leforgása alatt nyolcszor kellett Bubuval kicsempésznünk a hátsó kijáraton, amikor folyton idemászkált keresni őt a felesége.
Pufffról annyit érdemes megjegyezni, hogy varázsló volt, és beszélő névvel rendelkezett.
Egyesek szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy várfal előtt történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel vállszélességű terpeszben, majd lassan az égnek emelte két kezét. Szeme sarkából figyelte társait, s a hatás kedvéért halandzsázni kezdett, miközben próbálta megmozgatni a várfal termésköveit.
Tíz perc elteltével izzadni kezdett. Ezek után elmosolyodott, mivel érezte, hogy megmozdul valami. Persze nem a kő volt, hanem a mögötte álló törpe, aki elunta a dolgot, és kedvenc buzogányát lóbálva indult a fal felé, hogy majd ő mindjárt utat bont. Mikor ütésre emelte volna fegyverét, ráesett egy jókora kő a falból ilyen hangot adva: pufff.
1. Milyen
fegyvert részesítesz előnyben szórványos zombitámadáskor, vagyis olyan esetben,
amikor az élőhalottak fajlagos sűrűsége nem éri el a tizenhat négyzetméter per
darab kritikus határértéket?
Kyruga igazi
mezei boszorkány volt. Először lápi boszorkány akart lenni, de amikor másfél
évvel ezelőtt harmadszor ébredt arra, hogy a fáradságos munkával felépített
kunyhója ismét süllyedni kezdett, belátta, előnyösebb a mezei boszorkány lét.
A műben előforduló szereplők és karakterek szinte mind-mind csak mások képzeletének szülöttei.
Bármiféle hasonlítást köztem és a bizonyos mások között csak megtisztelésnek veszek.
– Hát te hová mész, piros arcú kisleány, csak nem a
nagymamádhoz? – tette fel az eszébe ötlő kérdést a teliholdkor mutáns
szörnyeteg. – Oda nem – felelte Piroska. – Hogyhogy? – értetlenkedett a teliholdkor mutáns
szörnyeteg, mivel azt hitte, megint valami baj van a szövegkönyvvel. – Tudod teliholdkor mutáns szörnyeteg, nekem nincs
nagymamám! – Miért, meghalt? – Á, ez nem ilyen egyszerű!
...A varázsjelek
fennmaradó része pedig a további lehetséges repülő behatolók ellen véd.
Úgymint: szitakötők, muslincák, döglegyek, szúnyogok, dongók, darazsak, halálfejes
lepkék, ádáz kolibrik, májusi cserbogarak, bölömbikák, denevérek, sasok,
gólyák, gilicék, barázdabillegetők, nádirigók, valamint repülő szőnyegen érkező
harci díszbe öltöztetett próbagoblinok...
Dezső
rezignáltan vette tudomásul, hogy a bal kezének lába kelt. Pedig hűen szolgálta
élete harminchárom évében, és halála után se volt vele semmilyen probléma,
egészen tegnap estig...
A saját novellám. Felolvassa: Bakonyi Orsolya.
Törpe