– Én még sosem csináltam kecskével!

– Nyugi, nem lesz semmi baj.

– De mi lesz, ha elrontom?

– Ezt nem lehet elrontani.

– Te sokszor csináltad már?

– Persze. Kecskével, kakassal, tehénnel, macskával, mikor mit sikerült szerezni hozzá.

– És mindig ugyanúgy?

– Naná. Nincs nagy különbség egy macska és egy kecske között.

– Így jó lesz? – kérdezte, miközben óvatosan, de eltökélten közelebb húzódott a megkötözött kecskéhez.

– Állj egy kicsit még közelebb hozzá, és próbáld nagyobb erővel, mint egy macskánál, hogy kellőképpen hatoljon a húsba. Látod, ebből a szögből egy erőteljes mozdulattal pont eléred a kecske gé pontját.

– Mi az a gé pont? – vonta össze szemöldökét a lány, mert egy gé pontról már tudott, de gyanús volt, hogy ez nem az.

– Hát a szíve csücskénél a gémóver pont. Ha a kés hegye eléri, a kontaktméreg egy pillanat alatt végez vele.

– Kontaktméreg?

– Nyugi, ötven fok felett azonnal lebomlik.

– Biztos?

– Persze.

– És utána?

– Ha az állat lelke eltávozik, a Másnaposság istene elfogadja az áldozatot, és telíti a kecske húsát vitaminokkal és különféle ásványi anyagokkal, amitől még jobb íze is lesz, nem csak gyógyító hatása.

– Az tök jó! – lelkendezett a lány.

– Este pedig olyan paprikás kecskét főzök belőle, hogy mind a tíz ujjadat megnyalod utána. Sőt, ha malacul eszel, és a kaja lecsöpög a jobb lábad nagyujjára, akkor azt is megnyalod, és úgy már tizenegy.