Huk a barbár kipiszkálta a csipát bal szeme sarkából, és elmerengve rágcsálni kezdte. Két üveg bor után kicsit szentimentális hangulatba került.

A két üveg borral tíz perc alatt végzett, gondolta kiélvezi annak aromáját, nem vedeli be egy húzásra. Tíz perc alatt a múltkor végzett egy csapat útonállóval, ezért gondolta, hogy ez az időintervallum megfelel a borhoz is.

Elégedetten csámcsogva végigsvenkelt a mai esti összegyűlteken, majd közepeset sóhajtva fedezte fel a felé integető Pufffot.

Pufffról annyit érdemes megjegyezni, hogy varázsló volt, és beszélő névvel rendelkezett.

Egyesek szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy várfal előtt történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel vállszélességű terpeszben, majd lassan az égnek emelte két kezét. Szeme sarkából figyelte társait, s a hatás kedvéért halandzsázni kezdett, miközben próbálta megmozgatni a várfal termésköveit.

Tíz perc elteltével izzadni kezdett. Ezek után elmosolyodott, mivel érezte, hogy megmozdul valami. Persze nem a kő volt, hanem a mögötte álló törpe, aki elunta a dolgot, és kedvenc buzogányát lóbálva indult a fal felé, hogy majd ő mindjárt utat bont. Mikor ütésre emelte volna fegyverét, ráesett egy jókora kő a falból ilyen hangot adva: pufff.

Mások szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy bozótosban történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel. Vetett lábával egy vállszélességű terpeszt, és szemével egy lekicsinylő pillantást a bal kéz felől nyugtalanul mocorgó törpére. Két kezét az égnek emelte, és a törpe bosszantására, akarom mondani a hatás kedvéért dúdolni kezdett egy hosszabb ork altatódalt.

Tíz perc múlva a törpe megunta a várakozást, és egy kölcsön kapott éles karddal hadonászva elindult a tüskés susnyás ellen. Kettőt lépett, de egy inda orvul a bokájára tekeredett, elgáncsolva őt, amitől a szintén jókora tövisekkel rendelkező aljnövényzetbe zuhant ilyen hangot hallatva: pufff.

Megint mások szerint akkor kapta a nevét, amikor egyszer elrontott egy varázslatot. Ez egy labirintusban történt, amin át kellett volna jutniuk. Pufff megállt a problémás rész előtt négy méterrel, vállszélességűnél kisebb terpeszben, mivel szűk volt a hely. Elmotyogott egy látásélesítő varázst, majd faarccal bólogatva bámult előre a még mindig sötét folyosóra.

Tíz perc múlva közölte a társasággal, hogy az előttük álló rész a következő kanyarig veszélytelen. Jó példával előjárva maga indult el elsőnek, rögtön rálépve egy kiálló padlódarabra. Az nesztelenül lesüllyedt pár centit, elfordított egy kapcsolót, ami rövidre zárt egy védővarázslatot. Lassú surrogás hangzott fel, és a mennyezet felől egy termetes homokzsák esett a mit sem sejtő törpére, ilyen hangot adva ki: pufff.

Pufff szerint viszont akkor ragadt rá ez a név, amikor orrba vágott egy törpét, aki a fenti három variáció egyikét hangoztatta hallótávolságon belül. Különben is a törpék fogyóeszközök kalandozás közben.

Pufff lassan abbahagyta az integetést, majd helyet foglalt a barbárral szemközt. Szemrevételezte az üres borospalackokat, és rövid gondolkodás után rendelt egy zöld élőhalott koktélt.

Erről az italról annyit érdemes megjegyezni, hogy nem lehet tudni, honnan kapta a nevét.

Egyesek szerint az egyik titkos összetevőjének lehet valamilyen köze az élőhalottakhoz. Bár abban igen bizonytalanok, hogy ez az összetevő a vérük, a nyáluk, tüsszentéskor távozó több komponensű izéjük, vagy csak egyszerűen valamely ledarált testrészük.

Mások szerint a titkos összetevő tulajdonképpen csak egy egyszerű kis növény, igaz csak egyes mocsarakban terem. Élőhalottakat az alapanyag begyűjtésénél használnak, mivel a kezdeti időkben túl sokan fulladtak bele a mocsárba a munkavégzés során.

Megint mások szerint az ital elnevezéséhez egy rövid történet kapcsolódik. Ami így hangzik:

A megszokott péntek esti tivornya után egy kisebb baráti társaság tartott hazafelé a Nyakonöntött Próbagoblinhoz címzett vendéglátó ipari helyiségből, amikor a nem messzi patakparton találtak egy hullát. Átlagos, mindennapi hullának tűnt. Nagyobb külsérelmi nyomok nem voltak rajta, leszámítva egy kést, ami a hátából állt ki.

Rövid tanakodás után nekitámasztották egy fatörzsnek, egyikük egy apró virágot tűzött a gomblyukába, másikuk vidáman vállon veregette, és a nála lévő pohárból – ami még a kocsmában megtetszett neki – pár decit leöntött a hulla torkán. Aki erre magához tért.

Igaz, élete hátralévő részében sokat köhögött, és gyakran panaszkodott nehéz légzésre.

Pufff lassan letette poharát az asztalra, majd nagyot sóhajtva fedezte fel a feléjük integető törpét. Pufff szerint a törpéről semmit sem érdemes megjegyezni.

– Ezt nézzétek! – kezdte Garden köszönés helyett, és az üres poharakat arrébb tolva egy papírlapot helyezett az asztalra.

 – Nocsak, egy térkép – konstatálta a varázsló, megpróbálva kisilabizálni a rajta lévő jeleket.

– Csakis kincses térkép lehet! – lelkendezett a törpe.

– Aha – helyeselt Huk is, és Puffftól várt megerősítést.

A varázsló felidézett egy kereső varázst, és már majdnem belekezdett az első szavakba, amikor eszébe jutott, hova tette a szemüvegét. Így mindjárt jobban látott.

A varázsló felidézett egy másik kereső varázst, amit a térképre bocsátott. A jobb felső sarokban villogni kezdett egy betűcsoportosulás.

– A mi városunkat ábrázolja – közölte a kis asztaltársasággal.

– Ezt én is megmondhattam volna, mindenféle hókuszpókusz nélkül – kezdte a törpe.

– Persze, mert te annyira okos vagy – kezdte a varázsló.

– Akkor erre igyunk! – vágott közbe Huk, kiváló stratégiai érzékről téve tanúbizonyságot. Már persze nem azért, hogy ezzel megelőzzön egy vitát a törpe és a varázsló közt, és így elkerüljön egy bizonyos végkimenetelű csetepatét, hanem azért, hogy ezzel megelőzzön egy vitát a törpe és a varázsló közt, s így hamarabb hozzájuthasson a következő palack borhoz.

Fél óra, három boros üveg, három koktélos pohár és három sörös korsó elteltével már ez az este sem fenyegetett annak a veszélyével, hogy huzamosabb ideig józanok maradnak. Szerencsére Huk előrelátóan még délután lefoglalta a szállásukat. Igaz akkor nem tudta, hogy Garden egy kincses térképet fog szerezni, de legalább még eggyel több indok még eggyel több üveg borhoz.

Miközben a másnapi akció részleteit tervezték, egy óvatlan pillanatban Pufff valamilyen port szórt Garden sörébe, aki ezt nem vette észre, mivel épp hevesen magyarázott valamit, keveselve a magával vihető fegyverek számát.

A törpe józansága versenyt futott az idővel. Garden végül engedett a többség véleményének, de eldöntötte, hogyha holnap nem figyelnek rá, csak azért is bepakol még egy buzogányt az útra.

Nem sokkal később furcsamód szédülni kezdett. Nem értette miért, hiszen nem ivott még olyan sok sört, a mellékhelyiséget is csak háromszor látogatta meg az elmúlt percekben. Elgondolkozva nézte az imbolygó poharat a vigyorgó varázsló kezében. Ő is ivott már zöld élőhalott koktélt régebben, bár kicsit sokallta az érte felszámított összeget.

– Na jó, én is kérek abból a mosogatóléből – döntött végül Garden, bízva, hogy attól majd elmúlik a szédülése, ami kezdte egyre jobban zavarni.

Öt perc múlva a barbár és a törpe habozni látszott. Előző még mindig az előbb elhangzottakat fontolgatta, de végül a bornál maradt; utóbbinak félreértették az italrendelését.

Garden mindezek után émelyegni kezdett. Nem tudta volna megmondani, mikor tört rá az érzés, de kitartónak bizonyult, sőt szédülése is fokozódott.

Először nem is tudta, mi lehet a probléma. Viszont amikor mellényúlt a frissen rendelt, de már csak félig teli korsójának, szomorúan konstatálta, hogy itt bizony bajok lesznek. Mégpedig, ha nem jut hozzá a benne aranyló sörhöz, akkor…

Szerencsére másodjára sikerrel járt, s ezen eseményt azonnal kihasználva leöntötte torkán (80%), és felsőruházatán (19%) a sört. Elégedetten böfögött egyet (-1%), majd a tűrhetően abszolvált attrakción felbuzdulva azonnal kért egy újabb korsót.

Persze telit.

Azonban itt kezdődtek a bajok.

Ismét mellényúlt.

A kocsma nagyterme pedig forogni kezdett körülötte.

De Garden nem adta fel. Vett egy nagy levegőt, majd keresett az asztalon egy fix pontot. Képzeletben két kézzel a pontba kapaszkodott, majd elmosolyodott, mivel a forgása lassulni kezdett. Egy rövid időre. Utána egyre gyorsabban kezdett forogni, immár a képzeletbeli fix pont körül.

De Garden nem adta fel. Vett egy nagy levegőt, majd keresett az asztalon egy másik fix pontot. Képzeletben most ebbe a két pontba kapaszkodott, majd elmosolyodott, mivel a forgása lassulni kezdett. Egy rövid időre. Utána egyre gyorsabban kezdett forogni, immár a képzeletbeli két fix pontot összekötő egyenes körül.

De Garden nem adta fel. Vett egy nagy levegőt, majd keresett a székén egy harmadik fix pontot. Képzeletben erre ráült, a másik kettőben megkapaszkodott, majd elmosolyodott, mivel a forgása lassulni kezdett. Egy rövid időre. Utána egyre gyorsabban kezdett forogni, immár a síkon, amin a képzeletbeli három pont helyezkedett el.

De Garden nem adta fel. Vett egy nagy levegőt, majd azonnal ki is fújta, mivel a nagy összpontosításban nem vette észre, hogy egymás után már négyszer vett levegőt, de idáig nem fújta ki azt. Ekkor Garden feladta, és lefordult a székről.

Pufff elégedetten nézte az asztal alá csúszó törpét, majd megkérte a barbárt, hozza el a szobakulcsokat. Vett egy nagy levegőt, majd kicsit durván felráncigálta a törpét a padlóról.

– Gyere szépen! – utasította a kóválygó nagyszakállút, és nagyjából irányba kezdte lökdösni.

– Nnahaggyámán – közölte a Garden, és Pufffot meglepve talpon maradt. – Hovamegyüngmán?

– Kedves barbár barátunk kivett egy lakosztályt éjszakára – válaszolt a varázsló.

– Deebenna szlállóló… - kezdte volna Garden lassan forgó nyelvvel, annál gyorsabban forgó aggyal, és az annál még gyorsabban forgó teremmel.

– Szálló ló? Ja az pegazuzs – adta meg a felvilágosítást Puff, már ő is kissé akadozó nyelvvel.

– Deebenna fogadozó…

– Fogadjunk?

– De itt nincsics lapos táj…

– Fogadjunkhihi? Már van az emeleten két egybe nyíló szoba.

– Nocsak, haladnak a korral a fogadósok? - Garden e tényen felbuzdulva meglepetésében most egész szépen artikulált.

– Á, nem, csak Huk a múlthéten szétverte az egyik szoba falát.

– Ahha. Igaz ez bar bar barátom? – kérdezte a törpe a közben visszatérő Huktól.

A barbár csak legyintett egyet, majd segített a varázslónak a lépcsőn felcipelni a közben elcsendesülő törpét. Az ajtóból viszont már visszafordult. Jó éjt kívánt a szobába bekacsázó kettősnek, és közölte, hogy rá még vár egy palack bor odalent.

A lépcsőn lefelé elővette a zsebéből a kincses térképet, amit elcsent a törpétől egy kínálkozó pillanatban. Mikor leért az emeletről, nem az ivó, hanem az istálló felé fordult…

Garden kora délután tért magához Pufff intenzív rázogatására. Nagyot ásítva tápászkodott fel az ágy mellől, és meglepetten fedezte fel a lakosztály nagyobbik szobájában egy asztalnál ülő barbárt. Huk előtt egy felfeszített tetejű láda volt, tele pénzzel és kisebb ékszerekkel.

– No amíg ti részegen feküdtetek, elhoztam a kincses ládát – közölte a barbár és megcsörgetett pár ezüstérmét a kezében.

Egy unottan köröző légy berepült a törpe tátott száján, majd a padlóra zuhant, és megdöglött.