A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 15:14:36
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Craz [ Alkotás hozzáadása ]

Száz lépés

A szikrázó nap vidáman sütött le az alant elterülő Simagöröngyösre, ahol a Petőfi utca 24. előtt majdnem én is ugyanúgy cselekedtem. Mármint nem szikráztam, sütöttem, hanem elterültem.

Kalimpálva találtam meg az egyensúlyomat. Ijedten néztem körbe, de szerencsére senki nem figyelt fel ügyetlenkedésemre. Egy zombit láttam csak, de az messze volt és háttal állt nekem. Próbáltam lassan és mélyeket lélegezni. Utána gyorsan és mélyeket. Majd kombináltam e kettőt. Mindhiába, az idegbaj kerülgetett.

Zombik. A rohadt életbe. Pedig minden milyen szép volt minden pár nappal ezelőtt. Na jó, relatíve szép, a mai naphoz viszonyítva.

 

Egy hete – pénteken – még vidáman battyogtam hazafele az újgarázda ellen készülő tüntetés egyeztető tárgyalásáról. Mindazodáig segéd mű- és tehén(ki)vezető voltam, amíg fel nem számolták a tehenészetet. Egész életemben az az egy állásom volt, és nem panaszkodtam. Séta közben pár üveg behűtött sör lebegett a szemem előtt. Ennek fényében jövőmet tervezgettem.

Elhatároztam, hogy elmegyek alvó ügynöknek; addig fogok inni és aludni, amíg fel nem kell robbantani valamit. Mondjuk az egész újgarázdát. Ezen tetszetős elhatározásomat otthon pár liter sörbe zárt alkohollal pecsételtem meg, majd bensőmben felszabadítva a C2H5OH-t nyugovóra dőltem. Nem sokkal később a robbanás ébresztett.

Tíz percre rá a lángokat bámulva becsapottnak éreztem magam, hiszen kihagytak a tűzijátékból. Jó lett volna legalább a füst illatát érezni, de a szél az ellenkező irányba vitte.

Lehet, hogy ezért nem lettem zombi.

 

Egy parkoló piros Zsiguli mögött lihegtem ki magam, ami így szétverve lehangoló látványt nyújtott. Reméltem, én nem nézek ki ilyen szánalmasan. Felsóhajtottam, majd szemrevételeztem a maradék távolságot, ami a garázsomtól elválasztott. Lelki szemeim előtt felrémlett a citromsárga Simsonom, de az elsődleges cél most a mellette lévő szerszámosláda volt. Meg egy-két kerti eszköz, ami jó lenne a zombik ellen. Például a kedvenc ásóm. Az nehéz is, meg éles is.

Az utcán csend honolt, gyanús csend. Gyorsnak kell lennem és hangtalannak. Na jó, ez csak száz lépés lesz. Nem lehetetlen. El kell jutnom odáig. Menni fog. Gyerünk. Futás.

 

Az első élőhalottal szerdán találkoztam. Mit sem sejtve haladtam a kocsma felé, utam a temető mellett vitt. Magas, kőből rakott kerítés zárta el a kilátást, csak a gesztenyefák lombja kandikált ki felette, mint egy-egy pajkos gyerek kobakja, ha Marokmarcsát akarták meglesni, ahogy meztelenül napozik a hátsókertben.

Vigyorogva gondoltam rá, hogy ez már nekem is sikerül jó párszor, amikor furcsa morgást hallottam kiszűrődni a halottak birodalmából. Először azt hittem, hogy Cerbi lehet, a temetőőr kutyája.

Cerbiről azt érdemes megjegyezni, hogy a nevét valamilyen rémállatról kapta, ami az egyik filmben szerepelt tavaly a moziban. Ugyanis a vásznon a szörny ugyanúgy morgott, mint a kutya, akit addig a napig Fifikének hívtak. A szörnynek amúgy három feje is volt, ami szintén stimmel, mert a kutyulinak az íkúja volt három, mivel az a hülye temetőőr kiskorában pálinkába áztatott kenyérrel etette. Valószínűleg azért, mert őt is azzal etették kiskorában. Morogni viszont tudott. Az őr, ha elfogyott a pálesz, Fifike – azaz Cerbi – csak úgy.

A morgás folyamatosan ismétlődött, és valamilyen furcsa felhangot is kapott, amit én a temetőkerítés hanghullámtorzító hatásának véltem. Nem is gondoltam, akkor milyen közel jártam az igazsághoz. Mármint nem a hanghullámtorzítás szempontjából, hanem a hullám, avagy a hullák kérdésében.

Az idegborzoló hang párhuzamosan haladt velem, ahogy lassan közeledtem egy nagy rácsos kapuhoz, ami megtörte a kőkerítés egyhangúságát, mint a Muci nevű tehén anno a főművezető csicsás öltönyét, aki abban a tévhitben leledzett, hogy egy ilyen tarka négylábú jámbor jószág. Én persze tudtam, hogy reagál, ha jó helyen csíped meg. Mármint Mucit.

Már csak két lépés volt a kapuig, amikor hirtelen elhatároztam, hogy ráijesztek a bolhás négylábúra. Tehát ugrottam egy nagyot, majd rávicsorogtam a rács túloldalán álló…

Egészen a kocsmáig rohantam.

 

Nem egyszerű dolog hangtalanul futni. Főleg gumicsizmában. A rövidtávfutó atléták se kultiválják ezt a lábbelit, meg is értem őket. Bár látványnak nem lenne utolsó – kényszeríttettem a gondolataimat ezen irányba, hogy ne folyton a zombik járjanak csoszogósat agytekervényeim megviselt kanyarulataiban. Eszembe nem volt gumicsizmás gátfutó zombikra gondolni – az csak jött magától.

Féltávnál tarthattam, amikor láttam, loholásom nem lesz zavartalan. Két élőhalott tűnt fel jobbról. Jobban esett volna, ha nélkülöznöm kell dekoratív társaságukat, de ez a nap már rég el lett baszva.

Próbáltam még eszeveszettebben szedni a lábamat, hiába. A testi kontaktus elkerülhetetlennek látszott. A két másodperc alatt gondosan kitervelt vésztervemet hűen követve azt mondtam a közelebbi zombinak, hogy hadzsimeee, majd kecsesen előretartott gumicsizmával beleszálltam a felkínálkozó hasába.

A cuppogó hang kissé megzavart, így vesztettem egy kis időt, amíg fél lábon ugrálva kiráncigáltam ragaszkodni vágyó gumicipellőmet a feltárult medencecsont mellől. Ezért a másik áldozatomat csak visszakézből legyinthettem meg a fiatal napjaiban még vízálló, de azt így fegyverré avanzsálás közben elveszítő lábbelivel. A találat előtti suhogásból ítélve meg volt a kellő lendület, ezt tanúsította a zombi feje is, amely magára hagyva korpuszát meredeken emelkedő röppályára állt, sajnos a nem mindennapi fegyveremmel egyetemben. De így megtisztult az út, és máris rohanhattam tovább.

Precíziós mozdulattal belelépve lecsizmátlanított lábammal egy csilivili, és oly’ éles üvegszilánkba.

A hátralévő méterek során csak tartottam megszerzett előnyömet a hasba rúgott zombival szemben, mivel mozgáskultúrám a balesetből kifolyólag hasonlatossá vált az övéhez, attól eltekintve, hogy ő nem kaphatott az övéhez, mivel derékszíja pár kiló belsőséggel karöltve cserbenhagyta.

De ez a pár másodperc szabadidő elég volt ahhoz, hogy a garázsajtó előtt kibújjak maradék csizmácskámból, bevárjam a megfelelő pillanatot, és a már eredményes technikával megpróbáljam ama zombifejet is bolygóközi pályára állítani. Ez még nem ment, de elégedett voltam azzal a jó húsz méterrel is.

Mindezek után győztes hadvezérként besántikáltam a garázsba, ahol rövidtávú vágyaim beteljesedtek az ott megtalált tárgyak jóvoltából.

Tíz perc múlva a vidáman lesütő nap már citromsárga Simsonom nyergében talált, megcsillogtatta frissiben beszerzett fegyvereimet, és az összhatást még az sem rontotta, hogy a menetszél játékosan belekapott liffegő, véráztatta garfildes zoknimba.



Forrás:

Csoport: Craz | Hozzáadta: Craz (2011-09-22) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 825 | Hozzászólások: 3 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 2
0   Spam
2 AndyBaron   (2011-09-23 07:18:47) [Anyag]
Nos, Te tényleg nem ismersz a humorban tréfát! Ezen hozzászólást simán feltehetted volna önálló alkotásként is!
biggrin biggrin biggrin

0   Spam
1 Craz   (2011-09-23 00:38:10) [Anyag]
Több megoldás is lehetséges:

4.megoldás: Felhőfoszlányos teliholdas nyári éjszakán egy pohárnyi paradicsomlével dúsított vodkát raksz ki csalinak, és megvárod, amíg egy furcsa kinézetű vörös szemű denevér a Blody Maryt észlelvén a közelbe settenkedik. Ekkor elkapod, és belevágod egy turmixgépbe, majd a pohár tartalmának felét a denevérre öntve megnyomod a start gombot, miközben a maradékot kortyolgatva azon gondolkozol, hova is tetted a zoknit.





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...