A négyes asztalnál három dombitörpe foglalta a helyet – mármint Zafír Szellő, az ügyeletes félelf pincérnő szerint. Ebből is látszott, hogy a csinos, fehér kötényes lány csak pár napja űzte ezt a mesterséget. Ugyanis, bár egy dombitörpe kisebb egy embernél, elfnél vagy orknál (sőt pár centivel egy átlagos törpénél is) – így méretarányosan a gyomra is kisebb –, ugyanannyi térfogatú italt képes elfogyasztani, mint az imént felsoroltak. Sőt!

Zafír Szellő könnyed mozdulattal letette az asztalra az újabb három korsó sört, majd fellejtett a kanyarodó lépcsősoron.

Az asztalnál ekkor felállt az egyik törpe, és érdekes mozdulatokat mutatott be. Két társa felváltva kommentálta mindezt.

– Jön?

– Megy?

– Sétál?

– Cammog?

– Csoszog?

– Lépked?

– Mászkál?

– Sántikál?

– Csámpázik?

– Támolyog?

– Mérges?

– Csúnyán néz?

– Fogja a fejét?

– Na jó, elég! – szólt az alacsonyabbik. – Feladom. Hülye játék ez az aktiviti! – summázta a véleményét, majd fájdalmas, ugyanakkor furcsamód mohó arccal a büntetősör után nyúlt.