A nő átvette a kávékat és az egyiket a férfinak adta:

- Hány cukorral kéred?

- Kettővel. Tudod, hogy már nem vagy velem, mindig hárommal iszom, legalább ennyi jó legyen abban, hogy nem vagyunk együtt. De közben szeretném, hogy még egyszer mellettem legyél, hogy reggel együtt főzzük a kávét és rám szólj, hogy ne igyam olyan édesen. Szeretném újra két cukorral inni a kávét.

- Talán… - válaszolt a nő, s ebben a befejezetlen mondatban minden benne volt. A remény, hogy igen, de a racionális nem is.

- Hány éve is ismerjük egymást? Talán nyolc… Annyi mindent megéltünk együtt.

- És annyi mindent nem.

- Igen, azt nem. És semmi olyasmit – bólintott a férfi.

- Nem rontottuk el. Nem akartalak elveszíteni.

- Talán én sem akartam. Én sem akartam elrontani – bólintott a férfi, de inkább témát váltott: Emlékszem, amikor beléptél a kocsmába, tudtam, hogy része leszel az életemnek.

- Egy kocsmába… Évek óta először mentem el otthonról és amilyen szerencsém volt, pont beléd akadtam.

- A fekete bőrkabátodban…

-Igen – mosolyodott el a nő. - A fekete bőrkabátomban, amit annyira szerettem. És amit leidétleneztél – csücsörítette el a száját.

- Mert idétlen is volt.

- Mennem kell – nézett a nő az órájára. Ha gondolod, a kocsimig még elszívhatunk egy cigit.

- Tudod, hogy van.

- Tudom – mosolyodott el a nő. - Még akkor is, ha lekésnéd a vonatodat.

- Jól ismersz – bólintott a férfi.

Lassan lépdeltek, de egyszer csak megérkeztek a kocsihoz.

- Indulnom kell… - nézett körbe a nő.

- Tudom. De köszönöm, hogy találkoztunk.

- Jó volt kicsit beszélgetni. De mielőtt elmennék, mutatnék valamit – behajolt a kocsiba és kicsit matatott.

Egy fekete bőrkabátot vett elő.

- Most kaptam. És – egy mélybíbor sálat vett elő – ezzel együtt, hogy néz ki?

- Gyönyörű vagy… Olyan nőies.

- Igen. Én is nőnek érzem magamat benne.

- Legfeljebb húsz évesnek nézel ki ebben.

- Mindig túlzol! Te mindig szebbnek látsz, mint a valóságban.

- Na jó… - helyesbített a férfi. - Ha a lelkesedésemet levonjuk, akkor maximum 21.

- Őrült! - nevetett fel a nő. - Vigyázz magadra!

- Te is! - ült be a nő a kocsiba és elindult.

A férfi még sokáig nézett utána. És tudta, hogy a nő új fekete bőrkabátja olyan válasz volt, amire jobb nem feltenni a kérdést. Talán nem is érdemes, mert a kérdéseknél fontosabb a válasz.