A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-12-18, 03:07:02
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Rozványi [ Alkotás hozzáadása ]

Kávémesék: „Úsz”

A folyóparti falu kilométerben nem volt messze a várostól, mégis, mintha évszázadok választották volna el tőle. nem volt rá igaz a mondás, hogy „megállt az idő”, hiszen ott sohasem mozdult semmi sem, csak teltek a napok, a hónapok, az évek és az évszázadok. A parasztok minden reggel felkeltek, ellátták a földet, az állatokat, vasárnap ünnepi ruhát vettek fel és elmentek a templomba. Nem vitték semmire, mégis teljes volt a világuk.

Azokban az években még csodaszámba ment, ha egy kocsi magától ment, s nem kellett elé ökröt vagy lovat fogni, így fél szemmel mindenki az automobilt figyelte, amivel a két pantallós úriember érkezett. Igaz, senki nem hagyta abba a munkát, de azért félszemmel mindenki a jövevényeket figyelte.

Azok megálltak a falu határában, kiszálltak és nagyban magyaráztak valamit egymásnak. Aztán visszaültek, beindították a motort és újra keresztülhajtottak a falun, olyan érdeklődéssel nézve körbe, mintha egy szafarin a bennszülötteket tanulmányoznák.

Néhány hónap múlva munkások érkeztek, alapokat ástak, falakat húztak fel. A falusiak csak csendben néztek egymásra. Hiszen azt a területet néhány évente mindig elönti a folyó, hát ezek a városiak ezt nem tudják? De nem mondtak semmit sem, hiszen tudták, hogy a parasztnak „hallgass” a neve.

Amikor elkészült a ház, a pantallós úriember szépen berendezte, a falusi gyerekek arról álmodoztak, hogy a várban a király sem élhet gazdagabban, mint ahogy a pantallós úriember a „kastélyában”, ahogy a villát nevezték. Igaz, gyakran járt le a faluba, főleg hétvégenként, de a templomban sohasem látták. Városiak, mondták maguk között a falusiak – és ebben a szóban, ahogy kiejtették: „városiak”, minden büszkeségük benne volt.

Egyszer váltottak csak vele pár szót, amikor bement az elöljáróságra, hogy megkérdezze, hogy nem lenne-e valami jóravaló ember, aki télen vigyázná a házát, a távollétében. Egyszerű, jóindulatú kérdés volt talán, de a falusiakat vérig sértette. Köztük nincs olyan, aki elvenné, ami a másé! Mit gondol ez róluk?

Teltek az évek, s a folyó, ahogy a falusiak megjósolták, kiöntött és elárasztotta a házat. A falusiak nem tehettek semmit, hiszen a házon lakat volt, csak tehetetlenül nézték, ahogy a víz elviszi azt a sok finom holmit. Egy kislány cserfentett csak ennyit: „Úszik a zsidó…” Neki mindenki, aki a városból jött, nadrágot viselt és nem járt templomba, ennek minősült. Az apja felhúzta a szemét, az anyja meg egy nyaklevest kevert le neki: a falun törvénye tiltotta, hogy mások bajának örüljenek.

A pantallós ember nemsokára új mesterembereket küldött és rendbe hozatta a villát.

 

És az idő elérte a falut: kitört a háború… Először csak a tanító rakta ki a rádiót az ablakba, majd lassan eltünedeztek a férfiak, s helyettük csak hivatalos hangú levelek érkeztek a frontról. Majd az égen feltűntek a bombázó repülőgépek és hivatalos személy érkezett a városból, aki pecséttel zárta le a villát. Újabb hónapok elteltével katonák jöttek, védállásokat építettek és továbbvonultak. Már tél volt, a folyó kacsintott a jégnek, amikor egy gazdátlan csónakot sodort partra az át.  A csónakban a pokrócok alatt egy falubeli legény feküdt. Elvitték szülei házába, pálinkával megélesztették, de az csak menni akart. Nem szólt egy szót sem arról, hogy mi történt a városban, hogy miért úszott le egy csónakban, csak annyit, hogy mennie kell, úsznia tovább. Már senkinek sem volt ereje arra, hogy tartóztassa, senki sem merte azt mondani, hogy itt vagy ott jobb lenne, hát elköszönt a szüleitől és továbbereszkedett alá a folyón.

Hangosak voltak az éjszakák ágyúzástól, néha a felhők tükrözték a harcok fényeit a városból, s a víz holttesteket sodort ki a partra. A legtöbbjük már felismerhetetlen volt, de az egyik előtt hosszan álltak. A pantallós ember volt.

Nem tudták, milyen hitben élt, de saját sírt adtak neki a temetőben, fejfát állítottak neki, hiszen volt földje, volt háza a faluban: közéjük való volt. Néma volt a temetés, a kántor sem énekelt, csak a hideg téli szél süvített és egy kislány zokogott; aki annak idején kicsúfolta, amikor az ár elvitte a házát.

És amikor újra megáradt a folyó, a falusiak nem törődtek a hivatalos pecséttel az ajtón, feltörték, kimenekítettek mindent, s amikor elvonult a víz, az asszonyok kitakarították a házat és a férfiak mindent visszavittek, ahogyan volt annak előtte.

 

Nemsokára beköszöntött a béke, új egyenruhások jöttek, új pecsétekkel, új törvényekkel. És az új törvények nevében rámutattak egy-egy családra, hogy menniük kell. Nem mondták hova, csak azt, hogy 25 vagy 50 kilónyit vihetnek-e magukkal. Hajnalban, amikor az egyik család útra kelt, az apa csak ennyit mondott: „Most minket úsztat a víz…”



Forrás:

Csoport: Rozványi | Hozzáadta: Rozványi (2016-05-23) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 219 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...