1. találkozás
A fiatalember kinyitotta az ajtót
és belépett a lakásába. Egy öregember ült a díványon. Felállt és udvariasan
bemutatkozott:
- Jó estét kívánok, X. Y. vagyok.
- Minő érdekes véletlen! Én is
X.Y. vagyok.
- Nem véletlen. Én maga vagyok,
csak kicsit öregebben. Egész pontosan: olyan öreg vagyok, hogy csak pár percem
van hátra az életből.
- Tessék? Lehetne egy kicsit
bővebben?
- Természetesen, de sietnem kell,
mert mindjárt lejár az időm. Szóval leéltem az egész
életemet, tisztességesen, becsületesen. Tegnap este megjelent nálam a Halál
Angyala és közölte, hogy egy nap múlva értem jön, de mert olyan jó ember
voltam, még itt az életben teljesíti egy kívánságomat.
- És azt kérte, hogy
találkozhasson velem, bocsánat, saját fiatalkori önmagával?
- Igen. Tudja elgondolkoztam.
Egész életemben jó voltam, becsületes, soha nem csináltam semmi rosszat, még a
villamoson sem blicceltem… És rájöttem, hogy milyen unalmas volt az egész.
Mintha nem is éltem volna.
- Nem hiszek magának.
- Ha szabad kérnem, tegeződjünk.
Végtére is, elég közel állunk egymáshoz.
- Rendben. Akkor nem hiszek
neked.
- Számítottam erre. Kérlek, nyúlj
be a kabátzsebedbe. Egy füves cigi van benne. A barátaidtól kaptad, nem akartad
meggyújtani, azt tervezted, hogy majd itthon kidobod, és azt mondod nekik, hogy
elszívtad, de nem jött be. Első lépésnek megteszi, ha elszívod. Aztán majd
jöhetnek az egyéb gazemberségek.
- Egy csudát! Azt akarod, hogy
rontsam el az életemet, adjam fel az erkölcsi elveimet, csak azért, hogy elégedettebb
legyél életednek az utolsó napján?
- Leköteleznél. Tudod milyen
rossz úgy meghalni, hogy előtte nem is éltél?
- A francokat! Nézzd! – és
megfogta a füves cigit és lehúzta a WC-ben. – Most mit lépsz?
- Nem baj, van más lehetőség is…
Ott van a mennyasszonyod… Nem unalmas, hogy elveszed és hűségesen leéled
mellette az életed?
- Szeretem és így fogok tenni.
- Semmi megcsalás, lemondanál a
gruppen és a swinger édes ízéről?
- Le! És ha még sokat piszkálsz,
megígérem, hogy ezentúl csak magyar művészfilmeket nézek meg a moziban!
- Jaj ne! Ennyire nem lehetsz
gonosz! Képes lennél lemondani az élet megannyi apró öröméről, csak azért, hogy
ellentmondjál egy öregembernek!?
- Természetesen! Csak azért, mert
öregebb vagy és én, nem fogsz parancsolni nekem!
- Pedig annyi szép dolog várna
még az életben! Gondolj az ellopott bankjegyek édes susogására, a felszarvazott
férjek mulya pillantására, a kidobott szeretők csalódott arcára, a gyilkolás
édes örömére…
- Most aztán tűnés! Ha egy perc
múlva is itt leszel, nem állok jót magamért…
- Egy kis verés? Nem olyan nagy
bűn, de azért…
- Vedd tudomásul, hogy mentateát
főzök magunknak!
- Jaj, ne! Ennyire nem lehetsz
önző! Legalább azt ígérd meg, hogy ha a feleséged elutazik az anyósodhoz, majd
belepillantasz a pornócsatornába!
- TŰNÉS!
2. találkozás
Az öregember kinyitotta az ajtót
és belépett a lakásába. Egy zavart fiatalember várta.
- Bocsásson meg, talán emlékszik
rám, tegnap este már voltam itt… a Halál Angyala vagyok.
- Persze, Isten hozta.
- Köszönöm. Tudja valami végzetes
félreértés történt. – elővett egy dossziét és idegesen lapozgatta. – Higgye el,
évezredek óta vagyok a szakmában, de még ilyen nem történt velem.
- Csak nem rossz dossziét hozott
magával?
- Hát… nagyon úgy tűnik. Tegnap
még az állt a dossziéjában, hogy ön nagyon rossz és önző életet élt,
sikkasztás, házasságtörés, promiszkuitás, verekedés, alkohol, kábítószer…
Egyértelműen a pokol. De mert azért néha csinált egy kis jót is, úgy döntöttek
odafent – áhítattal a plafon felé nézett –, hogy egy kívánságát még
teljesítjük.
- Igen és azt kértem, hogy még
egyszer beszélhessek ifjúkori önmagammal.
- Ma, amikor meg visszaindultam,
láttam, hogy Ön szinte szent életet élt… Így természetesen, ma a Mennybe
indulunk. És még egyszer elnézését kérem az okozott kellemetlenségért.
- Semmi baj. A fő, hogy rájöttek
a tévedésre. Emberek vagyunk. Óh, bocsánat… Akartam mondani, mindenki tévedhet.
- Engedje meg, hogy kezet
csókoljak Önnek. Ritka az olyan alázat, hogy valaki zokszó nélkül tudomásul
veszi az igazságtalan ítéletet, nem kezd el kiabálni, ellenkezni.
- Igazán felesleges. Csak azt
tettem egész életemben, amit kell. Indulás előtt esetleg kér egy csésze
mentateát? Vagy időre várnak minket?
Forrás: |