A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-12-16, 11:09:30
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Rozványi [ Alkotás hozzáadása ]

Kávémesék: Az emberi csírák felhasználási módjai

A csíra, egy fiatal női egyed épp vizet húzott a kútból. Elég óvatlanul: egyedül merészkedett ki a faluból éjszaka. Hát ezt elbukta… - néztünk egymásra a barátommal, Uddal.

- Régen volt ilyen szerencsés vadászatunk – válaszolt a pillantásomra.

- Csak az a kérdés, hogy mire? Kaja vagy csíráztatás?

- Hm… - gondolkodott el. – Már öreg, legalább 18 éves. Inkább kaja.

- Rendben. Akkor megfuttatjuk előtte. Nincs jobb, mint a félelem íze a vérben.

- Nézd… - mutatott az ösvény vége felé. – Én elkezdem kergetni, te meg repülj az ösvény végéhez. Aztán elkapjuk és jöhet az uzsi.

Azt szeretem a csírákban, hogy olyan kiszámíthatóak. Ud elé ugrott, mire a nőstény a vödrét eldobva futni kezdett. Egy darabig a csíra felette repültem, élveztem a kétségbeesést az arcán, aztán megelőztem és az ösvény végén leszálltam – pont a karjaimba repült. Aléltan hanyatlott össze, mire én feltéptem a pruszlikját, hogy szabad legyen a nyaka és készültem, hogy beléharapjak…

- Pfuj! – köptem egyet.

- Mi az? – kérdezte Ud, aki épp mellém ért.

- Undorító. Fokhagymát zabált. Hát ezek a csírák nem hallottak semmit sem az egészséges életmódról? Mindig csak zöldséget zabálnak, semmi hús, semmi vérképző vörösbor?

- Semmit. Tudatlan állatok – undorodott Ud. – Hagyjuk itt?

- Ne, ha már ennyit szenvedtünk vele. Különben is, mindjárt reggel lesz. Vigyük magunkkal a bázisra, majd elrakjuk holnap ebédre.

- Rendben – bólintottam. Megfogtuk és felvittük a bázisunkra. A bunkerben kerestünk egy használaton kívüli cellát, bezártuk, majd befeküdtünk a kapszuláinkba egy kis regenerálódásra. Ez a rossz az örök életben: a szabad levegő és a holdfény hatását ellensúlyozandó életünk felét egy kapszulában kell töltenünk. A napról meg jobb, ha nem is beszéltünk.

Ma nappal nem tudtunk nyugodtan aludni. Máskor, ha bespájzolunk egy-két csírát, a sírása és jajongása álomba ringat minket, de ez az egyed egész nap borzalmasan énekelt. Valami olyasmiről, amit a csírák „szerelemnek” neveznek.

Visszataszító, hogy ezek ilyen kezdetleges módon szaporodnak. Nem egészségesebb és fennköltebb a miénk? Egy harapás az ütőérbe, és máris vámpír lesz a csírából!

Ud sem tudott aludni. Ledobta magáról a kapszula tetejét és felkönyökölt.

- Mégse kellett volna magunkkal hozni. Tönkreteszi a pihenést.

- Életerős egyed. Finom lesz – nyugtatgattam.

- Igen, ezen gondolkoztam el én is. Mi lenne, ha inkább mégis csíráztatnánk?

- Öreg. Ismered a szabályt: halhatatlan csak fiatal egyedből lehet. A többi csak kaja. Leszívjuk a vérét és kidobjuk – válaszoltam.

- Gondolkoztál már, hogy miért hozták ezt a szabályt?

- Nem. Elfogadtam, amit tanítottak történelemórán. Ide jöttünk erre a bolygóra, kitenyésztettünk egy olyan fajt, aminek a DNS-e közel áll a miénkhez, a csírákat. Az etika szerint ők még nem számítanak tudattal rendelkező lényeknek, így táplálkozási, szépészeti célokra felhasználhatók. De szaporodásra is, a tiszta életerős egyedek.

- Miért csak a fiatalok? Végtére is, amint halhatatlanná válnak, a vérük megkeseredik, a húsuk hirtelen felhagy az életfunkciókkal, azaz olyanok lesznek, mintha hagynánk megöregedni őket. Hideg. Nincs semmi olyan biológiai változás, mi indokolná a tilalmat, hogy idősebbeket is csíráztassunk… - kötötte az ebet a karóhoz Ud.

- Mit tudom én! Kérdezd meg tőle.

- Rendben. Ha már úgy sem hagy aludni… - kászálódott ki a kapszulából Ud.

 

A nőnemű csíra abbahagyta az éneklést, amikor kinyitottuk a cellája ajtaját. Szemtelenül a szemünkbe nézett?

- Most mit akarnak tenni nagyjóuramék?

Bevallom, mindenre számítottam, de erre a kérdésre nem.

- Gondoltuk, ebéd előtt egy kicsit beszélgethetnénk…

- Csak nem engem akartak felszolgálni főfogásként? – kérdezte a csíra. Miért olyan vidám a hangja? Általában félni szoktak, mind a haláltól, mind az átalakítástól. Ez is mutatja, milyen alacsonyabb rendű lények: egyformán félnek attól, hogy nyúlfarknyi létezésük véget ér, de attól is, hogy átlépjenek egy magasabb létezési formába, az örökkévalóságba.

- Tökéletesen látja a kérdést, kisasszony – válaszolta Ud udvariasan. Végtére is, nekünk halhatatlanoknak tudnunk kell viselkedni, még egy csírával is.

- Hát, ebben az esetben van egy rossz hírem, nagyjóuraimnak… Én már nem vagyok szűz.

- Tessék? – csodálkoztam. Olyan furcsa szavakat használnak ezek a teremtmények.

- Már szaporodott – magyarázta meg Ud.

- Akkor valóban nem ideális étkezési célokra sem – állapítottam meg szörnyülködve. – El kell engednünk. Ha besötétedett, kidobjuk a bázisról.

- Esetleg… - gondolkodott el Ud hangosan, de azon a frekvencián, amit a csíra már nem hallhatott.

- Esetleg? Ennyire éhes vagy? – kérdeztem türelmetlenül.

- Kicsíráztathatnánk. Lehet, hogy már öreg, de szemmel láthatóan életrevaló egyed. Jó vámpír lenne belőle.

- Akkor is, ha már szaporodott?

- Akkor is. Mi bajunk lehetne belőle? A Mesternek nem kell mindenről tudnia. Nem ártana egy kis vérfrissítés, höhöhö – kacagott a saját viccén.

- Tőlem... De te viszed el a balhét.

- Nem lesz balhé. Ismered az alaptörvényt.

- Titokban maradni – válaszoltam gépiesen.

- Pontosan. Mi csak betartjuk a törvényt és még a Mesternek sem szólunk.

- Intézed?

- Igen. Csak a Sötétség tudja, mikor csináltam csírából vámpírt utoljára. – Majd átváltott a csíra által is érthető hangfrekvenciára: - Hölgyem, önt kiszemeltük arra, hogy részese legyen a halhatatlanságnak. Kérem, készítse elő a nyakát.

- A csudát – válaszolta a csíra és valamit elővett a zsebéből és beleharapott. Egy fokhagyma volt. Mindketten kihátráltunk a cellából, elviselhetetlen volt a bűz.  

- Pfuj! – kiáltott fel Ud. – Ezeknek semmi sem szent? Még a szaporodás sem? Miért félnek ezek a csírák a halhatatlanságtól? – Idegességében a csírák által is hallható frekvenciát használta a kommunikációra.

- Mert nem akarok meghalni!

- De kisasszony! Mi az örök életet kínáljuk önnek!

- Talán az örök szenvedést! – vágott vissza a csíra.

- Dehogyis! Kegyed nagyon félreérti a vámpírok nemes céljait. Többet nem kell félnie, robotolnia a szaporodással, tud majd repülni, a falon mászni, lesz ideje mindenre. Még pihenni is a saját kapszulájában. Csak a napfényről kell lemondania, de hát nem vagyunk mi zöldségek, hogy állandóan napoznunk kelljen! Höhöhö – nevetett Ud újra a saját viccén. Én igazán kedvelem Udot, de az öröklétben a legszörnyűbb naponta az ő vicceit hallgatni… Ilyenkor arra gondolok, hogy egyszer saját kezűleg verem be a szívébe azt a bizonyos karót.

- Szóval… - kezdett megnyugodni a nőstény. – Ha hagyom, hogy megharapjanak, nem szerelmeskedhetem többet, kihűl a testem és egész nap egy kapszulában feküdhetek?

- Igen! – vágtam rá. Talán mégiscsak képes a logikus gondolkodásra… Jó vámpír lesz belőle.

- Akkor csak egy kérdésem van.

- Mi az?

- Ha egész nap kihűlt testtel kell feküdnöm egy koporsóban, nem ölelhetek többet az örömömre, akkor ez nem olyan, mint az a pokol, amiről a tisztelendő úr prédikál vasárnaponta a templomban?

- Távozz tőlem Isten! – kiáltottunk fel Uddal, ilyen káromlást hallva.

- Ha ez az úgynevezett örök élet, akkor inkább hadd menjek vissza a falumba, vagy ha ezt nem lehet, inkább egy gyors halált kérnék.

- Te kis szerencsétlen csíra! – fakadtam ki. – Nem érted, hogy milyen nagyszerű dolgot kínálunk fel neked? Egy magasabb rendű életet!

- Mit tehetnek meg nagyjóuramék, amit én nem?

- Például… - kezdte magyarázni Ud, de elakadt a gondolata. 

- Például gondolkozni lehet az élet nagy kérdésein – siettem a segítségére.

- Nekem az élet nagy kérdései: mit eszek ebédre, mikor fekszem le aludni, kivel szerelmeskedjek, milyen ruhát vegyek fel…

- Na látja! Ezektől mind megszabadul és ráér az igazán fontos kérdésekkel foglalkozni! Például a végtelen idő görbületével.

- Nem értem…- búslakodott a nőstény, minden vigasztalásunk ellenére. – Azért legyek halhatatlan, hogy gondolkodni tudjak azokon a problémákon, amiket nem is ismernék, ha halandó maradnék?

- Ostoba nőstény! – fakadt ki Ud, de szerencsére már azon a frekvencián, amit csak mi hallunk. – Igaza volt a Mesternek, csak olyan csírát szabad vámpírrá tennünk, aki még nem szaporodott. Enni, pihenni, szerelmeskedni – tette hozzá undorral. – Állatok.

- Förtelmes arra gondolni, hogy egyszer mi is ilyenek voltunk. Akkor fogyasszuk el a nőstényt? – kérdeztem.

- Á, dehogy. Már elment az étvágyam mára. Különben is, mi abban az élvezet, hogy elővesszük a dobozból? – mutatott Ud a nőstény cellájára. – Engedjük el, majd este elindulunk vadászni. Az az igazi nemes élvezet, látni a rettegést a vadak szemében, a félelem íze a vérükben bódító. Mit tudnak ezek a magasabb tudatállapotról? – nézett sajnálkozólag a nőstényre.

 

Este a csírát elengedtük, boldogan rohant lefele az ösvényen, a falu felé. Vissza a halandó élete felé, amit valami miatt mégis annyira szeret.

Közben azon gondolkoztam, hogy talán mégis igaza van: mi halhatatlanok élvezzük mások halálát, de pont azért, mert halhatatlanok vagyunk, nincsenek is igazin céljaink, hiszen mindent elértünk. De a csírák, az emberek, ahogy magukat nevezik, talán nem is a halálhoz ragaszkodnak, hanem ahhoz, hogy előtte legyen értelme az életüknek.

 



Forrás:

Csoport: Rozványi | Hozzáadta: Rozványi (2014-06-19) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 420 | Hozzászólások: 2 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 2
+1   Spam
2 Rozványi   (2014-07-13 17:41:35)
Köszönöm! Ennél többet nem is várhatok wink (bocs a lassú reakcióidőért, a gépem vacakol....)

0  
1 AndyBaron   (2014-06-29 20:04:39)
Felolvastam a sztorit a 2. Sci-fi felolvasó esten! Megbeszéltük, hogy egy ujjgyakorlatnak kiváló!
wink





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...