A gyarmatosítók megérkezéséig ez a világ is olyan volt, mint az összes többi: dús vegetáció, sajátos ökoszisztéma, a ragadozók és növényevők törékeny egyensúlya.

A gyarmatosítók, katonák és kalandorok vegyesen, miután kompjaikkal földet értek, megállapították, hogy ez a territórium céljaiknak tökéletesen megfelel, ideális a mezőgazdasági termelésre. Igaz, hogy az állatvilágban voltak humanoid egyedek is, de ezek szellemi képességeik alapján nem sorolandók a védendő, értelmes fajok közé. Néhány egyedet betanítottak, hogy a bázis körül elvégezzék az egyszerűbb munkákat, a többire meg kiadták a vadászati engedélyt; végtére is, a civilizációtól távol más szórakozás úgy sem adódik.

Sajnálatos módon, a központból akadozott az ellátmány, így a tűzerővel csínján kellett bánniuk, de találékonyságuk átsegítette őket ezen a nehézségen is. A fiatal vadak mellső végtagjait egyszerűen eltávolították, így a törzs idősebb tagjai arra kényszerültek, hogy kevéske táplálékukat megosszák velük, így szerencsésebb esetben az egész törzs éhen halt, külön költség nélkül.

Ezekkel a korszerű és racionális eszközökkel a kezdeti, több tízmilliós egyedszámot kezelhető mértékűre csökkentették és megkezdhették a földformázást. Az őserdőket kiirtották, helyükbe ültetvényeket telepítettek, hogy a központ által meghatározott, stratégiai nyersanyag termelését megkezdhessék.

Az ültetvényesek után néhány évvel a kereskedők is megjelentek, kialakították a gyorsabb és gazdaságosabb szállítási útvonalakat, a központban pedig egész gyártelepek épültek fel a gyarmatról származó nyersanyagok feldolgozására.

A civilizáció diadalt aratott a vadak fölött.

És valahányszor megkóstolunk egy darabka belga csokoládét, élvezhetjük ennek a civilizációnak az áldásait.

****

„A Kongó-medence feltárását II. Lipót belga király támogatta, aki személyesen bízta meg Henry Morton Stanley amerikai újságírót és Afrika-kutatót a térség feltérképezésével. Az 1885-ös berlini konferencia Lipót magántulajdonába juttatta a térséget, ahol megalakult a Kongói Szabadállam. A gyarmati adminisztráció kiépítése és a terület nyersanyagainak (elsősorban nyersgumi és elefántcsont) kiaknázása rendkívül kegyetlen módszerekkel történt, mindennapos volt a bennszülöttek kínzása, megcsonkítása, a beszolgáltatási kvótát nem teljesítő falvak felgyújtása. A kegyetlenségek, az éhínség és a trópusi járványok következtében több millióan haltak meg (különféle források 3 és 30 millió közé teszik az áldozatok számát).” - Wikipedia