A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-11-24, 00:07:57
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Rozványi [ Alkotás hozzáadása ]

Kávémesék: az elkerülhetetlen szerelem és más háborúk

A klubban hajnaltájt, minden igyekezetünk ellenére kissé leült a hangulat: hiába rendeltünk újabb és újabb italokat, csak nem jutott eszünkbe semmilyen értelmes téma. Ilyenkor nincs más megoldás, valami erőset kell rendelni és a sarokban szundikáló Tanácsos úr orra alá tartani. A Tanácsos úr (valójában Péter, de elég sznob volt ahhoz, hogy a címén szólíttassa magát) álmában elfintorgott, még csukott szemmel a pohár után nyúlt és lehajtotta, majd teljesen józannak tűnve körbenézett a társaságon:

- Csak nem valamely történetemmel szeretnék fényesíteni elméjüket az urak?

Miután nem szóbeli jelzéseinket igenként értelmezte, mesélni kezdett:

- Úgy vélem, még nem meséltem a 43-as koloniális háború történetéről…

- De 43-ban nem is volt koloniális háború… - vetette ellen egy ifjú hallgatója, akit okvetlenkedése miatt italozó társai jogos haragja sújtott. Miután ezen harag fizikai kifejezése elhallgattatta, a Tanácsos úr, válaszra sem méltatva, folytatta a történetet.

- Mint tudják az urak, ezen időszakban már a tanácsosi címet viseltem, így bejáratos voltam a föderáció elnökéhez… Igencsak érdekes történet lenne, hogyan kaptam meg a Tanácsosi címet, de sajnos ezt kétszáz évre titkosították, így nem áll módomban beszámolni róla. No, de ott tartottam, hogy az Elnök úr hivatott magához…

 

Az elnök rendszere tökéletes volt, s így mindig tökéletesen is döntött, mert a föderáció minden polgára hinni akarta, hogy tévedhetetlen. Azonban saját tökéletességének súlya időnként nyomasztotta, ilyenkor hívatta Pétert, az egyetlen embert, aki egyszerre hitt benne, és mert ellentmondani. Most pedig, a kolóniák lázadása olyan döntésre kényszerítette, amit nagyon nem érzett helyesnek, pedig tudta, nincs más választás, mint a háború. A kolóniák megunták, hogy állandóan rajtuk keresztül induljanak meg a hadműveletek, ezért tárgyalásokat kezdtek az ellenséggel, hogy elismerjék semleges státusukat. Az elnök valahol megértette ezt, de azt is tudta, hogy ha engedi, a dominóhatás elérné a földet is, s ott állna védtelenül a háborúban, hiszen a kolóniák erőforrásai nélkül csak egy életképtelen, túlzsúfolt és szennyezett bolygó lenne. Nincs más hátra, mint az, hogy a flotta engedelmességre kényszerítse a lázadó kolóniát - először harcolna ember ember ellen, amióta az idegenek feltűntek. Tudta, hogy nincs más választása, mint a háború, de szerette volna, ha valaki, akiben megbízik, igazolja a döntését.

- Nos, Péter, azt hiszem, elkerülhetetlen a háború… De nem tudom, hogy milyen árat kell majd fizetnünk ezért.

- Elnök Úr, tudja, hogy az a meggyőződésem, a háborúk nem oldanak meg semmit sem. Mindegy, hogy győztesek, vagy vesztesek, a végeredmény ugyanaz, legfeljebb pár évtizeddel később. A történelemnek meg van a maga logikája, amit háborúkkal nem lehet befolyásolni. A háborút mindig a gyengülő hatalmak indítják, mert úgy gondolják, hogy így el tudják nyomni az erősödőket, akik a helyükre pályáznak. De végül is, mindegy hogy ki győz és ki veszít, mert amelyik hatalom növekedési pályán van, az a veszteséget követően talpra áll, de a gyengülőt a győzelme csak tovább lendíti a lejtőn, mert erőforrásait a háborúra és nem a gazdaságra és a demográfiára fordította.

- Szóval, azt mondod, mindegy, hogy hogyan döntök, amit a történelem logikája már meghatározott, úgysem tudom befolyásolni?

- Dehogynem számít! Igaz, a végeredmény ugyanaz, de pár millió halott a differencia.

- Mondjunk le önként a kolóniákról?

- Ha gyengék vagyunk megtartani, jobb, ha egy kompromisszummal megtartjuk, amit lehet, mint egy háborúval elveszíteni mindent. Erőszakot csak a gyengék alkalmaznak. Olyan, mint a párkapcsolat: ha már vége a szeretetnek, hiába zsarolja az egyik fél a másikat, úgy sem fogja tudni megtartani. De az igazi szerelem, legalábbis a költők és a női magazinok szerint, legyőzhetetlen.

- Ha ez a történelem logikája… - gondolkodott el az elnök. - De mi van, ha a történelem logikája azt mondja, hogy a kolóniáknak hozzánk kell tartoznia? És azzal, hogy önként lemondunk róla, ezzel megyünk szembe?

- Akkor visszatérnek. Nincs örök időkre szóló döntés a történelemben. Azt javaslom, hogy a peremvidéknek engedélyezzük a semleges státuszt, a kolónia központi részeit meg tartsuk meg. A leszakadó részekben csökkenni fog az életszínvonal, hiszen kimaradnak a földi kereskedelemből, előbb-utóbb újra kérni fogják felvételüket a föderációba.

- És mi van, ha az idegenek megpróbálnak mintaállamot fabrikálni belőlük? Ha nem sajnálják az erőforrásokat arra, hogy életben tartsák és felfejlesszék?

- Rá fognak jönni, hogy ez drága mulatság… Nem éri meg.

- Az előbb azt mondtad, hogy a birodalmak történelmét a szerelemmel lehet modellezni.

- Igen… - mondta érezhetően bizonytalanodva Péter.

- Tudod, volt egy régi szerelmem… Azt hittük, hogy egymásnak rendelt minket a sors. De aztán másképpen alakult, ne kérdezd meg, miért. Azon gondolkoztam, hogy ha igaz, amit a történelem logikájáról mondtál, lehet, hogy ez igaz lenne az egyéni sorsokban is.  - romantikázott az Elnök.

- Lehetséges…

- Szóval, ha igaz, amit mondtál a történelmi meghatározottságról, akkor ezzel a nővel is össze kell, hogy jöjjünk, mindegy, hogy korábban milyen döntéseket hoztunk. Szóval: nem tudom, hogy elindítsuk-e a háborút, vagy sem. Feldobhatnék egy érmét is, vagy megkérdezhetném az elnöki tanácsot is, de egyszerűbb, ha megkérdezem őt, hogy van-e kedvem találkozni. Ha igent mond, akkor elismerem, hogy létezik az előre meghatározottság a sorsokban, és nem érdemes elindítanom a flottát, ha meg nemet, akkor az akarat az erősebb és legyen háború.

- Elnök úr, ez hazárdjáték. Nem dönthet egyetlen nőnek a pillanatnyi szeszélye a föderáció sorsáról, a politikusok bölcsessége helyett.

- Látom, keveset ismersz közülük… - mosolyodott el az elnök. - Állítom neked, hogy nincs az a hisztis liba, aki ne lenne filozófiaprofesszor hozzájuk képest.

- Akkor felhívja?

- Nem, arra nincs idő. Egy üzenetet küldök, s ha válaszol öt percen belül, akkor nem indítom el a háborút.

- Ez őrültség - állapította meg Péter.

- Nem te mondod mindig, hogy a háború mindig őrültség? - vágott vissza az elnök. - Lehet még jobban fokozni? - majd választ sem várva írt pár sort és elküldte.

Péter számított arra, hogy ez lesz élete leghosszabb öt perce, de szerencsére nem kellett ennyit várnia. Három perc múlva egy halk pittyegés jelezte, hogy megérkezett a válasz, s az elnök arcán látszódott, hogy pozitív.

- Akkor eldőlt a kérdés… Felkínáljuk nekik a semleges státuszt, de a mi feltételeinkkel. Gratulálok, Péter, győztél.

- Én? Én itt sem voltam, elnök Úr…

 

- Nos, tisztelt Uraim, ez a története a 43-as koloniális háborúnak. A történelemfilozófia diadalmaskodott a nyers, durva erőszakon. A folytatást mindannyian tudják: a függetlenedő kolóniák csődbe mentek és húsz éven belül kérték újra a csatlakozásukat a föderációhoz.

A korábbi ifjú hallgatót azonban nem hagyta nyugodni a történet:

- Hihetetlen belegondolni, hogy egy nő pillanatnyi hangulatán múlott annyi bolygó és több millió ember élete…

- Ezt ki mondta? - háborodott fel a Tanácsos úr - Ebben nem volt semmi véletlen.

- Hogyhogy? - kérdezték egyszerre többen.

- Kérem, nagyon egyszerű. Ha az elnök valóban el akarta volna indítani a háborút, nem engem hívat, a hivatásos defetistát. Már döntött, csak egy utolsó lökés kellett neki.

- De akkor is… Ha az a bizonyos hölgyismerőse éppen nem ér rá… Vagy ha nem jut eszébe a régi szerelme.

- Ha nem hozom szóba, biztos nem jut az eszébe. De szóba hoztam - mosolyodott el a Tanácsos úr.

- Akkor is…  - kötekedett tovább valaki - mondhatta volna, hogy nem ér rá.

- Mondhatta volna… De amikor hivatott az elnök, volt egy olyan érzésem, hogy fel fogja tenni neki ezt a kérdést. Ezért küldtem neki egy üzenetet, hogy hamarosan beszélni akar vele az elnök, egy visszautasíthatatlan ajánlattal. És tudtam, hogy a női hiúság és kíváncsiság igent fog mondatni vele. Mert higgyék el, Uraim - emelte fel a poharát - az emberi gyengeség nagyobb erő, mint az atombomba. De ezt legalább néha jóra is lehet használni. Igyunk erre!



Forrás:

Csoport: Rozványi | Hozzáadta: Rozványi (2016-08-23) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 206 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...