Valahányszor a sorsom cirkuszba vezényel, és végre eljön a bohóc tréfa ideje, elgondolkodom azon, mennyivel érdekesebb lenne a műsorszám komolyabb dialógusokkal. A két bohóc mondjuk, torta hajítgatás előtt, és közben intelligens módra beszélgetne, vagy legalább kerek, jelentéssel teli, egész mondatokat váltana. Egy ilyen jelenetben a bohócok választékosan fogalmazva, művelt, reneszánsz emberhez méltó módra kifejtenék és gazdagon indokolnák álláspontjaikat. A közönség hálatelt szívvel távozna a cirkuszból, ahol őneki ennyi művészeti élményt és szellemi tartást adtak.  

A most következő jelenet előadójaként a Nemzet Színészei közül javaslom a legrátermettebbeket. A jelenet nagyszerűsége a többi cirkuszi produkciót, az artista és zsonglőr számokat is okafogyottá teheti, bevezetésként csupán egy labdával játszó fókát javaslok, aki fel is konferálhatja a bohóc tréfát.

Íme:

Üres fejű vagy, Csimszi bohóc, annyira kong a fejed, III. Kallixtus pápa a te fejeddel való harangozást rendelte el a híveinek.

Ezt a három kaktusz pápát megkérnéd, hogy ne szarakodjon az én fejemmel? Csicseró bohóc, ha adok pénzt, vagy színes üveggyöngyöket, akkor kinevezel egy rövid időre okosnak?

Csimszikém, ez nem így működik. Aki buta, az nem lesz holmi feldicséréstől okos. Ha megemeljük egy celeb IQ-ját, attól még nem lesz őneki semmilyen kultúrkincse. Ha egy terméketlen férfit felmagasztalunk zászlóvivőnek, attól még nem lesz hirtelen sok gyermeke.

És mi van akkor, Csicseró mester, ha a mondat mögött, amit épp mondok, gondolat is van?

Kizárt, a te esetedben minden egyes bit és bájt a véletlen műve. A génjeidben hordod a csacsiságot.

Nehéz ezt tudomásul venni, hogy ostoba vagyok. Azt is elhittem a primitív népeknek, hogy azzá válok, amit megeszek, ezért ettem oroszlánherét. Most lottyadt és ráncos vagyok. A butaságomat, immár kész ténynek vehetem?

Ha én mondom, akkor tény. Én a leghatalmasabb mértékben okos vagyok. Diktátora lehetnék a szellem embereinek, mint legokosabb emberi lény. A bohóc szakszervezetben külön székem van, lefűrészeltem a többi szék lábát, hogy az enyém jelképezze nagyságomat.

A naprendszerben, a galaxisban te vagy a legokosabb? A Tejútban?

A Hattyú-csillagképben, a Lófej-ködben, az egész világegyetemben.

És, ha belevágom a képedbe ezt a véletlenül magammal hozott tortát, arra is ilyen empirikusan, okosan fogsz reagálni, Csicseró?

Csimszi bohóc, drágaságom, ez nem lenne okos dolog, de bizonyára úgy reagálnék, ahogyan az ész emberétől elvárható. A nézők fejében is megfogant a kérdés, ugyanaz, ami engem is nagy mértékben foglalkoztat: miért tennél ilyet?

Mert buta vagyok és ösztönből cselekszem, azért. Meg, hát a bohóc becsület is ezt kívánja. Nesze!

Aztahétszentségit, mindjárt felrobbanok! Beleverek a fejedbe Csimszi!

Ez okos döntés lenne? Én visszaütök, te nekem újra vissza és máris kész a nyolc napon túl gyógyuló duhajkodás. Így, fejembe verés nélkül kicsit ugyan tortás az arcod, de legalább nem visznek el garázdaság miatt a rendőrök.

Igazad van, Csimszikém, ez logikailag megalapozott álláspont. Ez esetben én is belevágom a te arcodba ezt a tortát, amit végig a hátam mögé dugva tartottam. Placcs!

Ez nagyon finom, egy oroszkrémes puncs-vanília-Eszterházi-diókrém-nemzettortája, némi gyümölcsös hatással az ízcsúcson! Honnan szerezted ezt az ízbombát?

Ezt itt fogtam a hátam mögött. Na, gyere, te tortaarcú!

Jövök, Csicseró! Nincs harag?

Harag? Az nincs, az nem lenne okos, ugyebár…