A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-12-18, 03:05:16
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Andy Baron [ Alkotás hozzáadása ]

Átkozottul jómadarak - bohózat a setét középkorbúl

Andy Baron
Átkozottul jómadarak
Bohózat

Szereplők:
Százados  A gúnyneve csak úgy ráragadt valamikor, nem tudna (és nem is akarna) semmilyen katonai századnak parancsolgatni, ehelyett okos (és okoskodó), széplelkű (és szépelgő), régen jobb időket látott vándorköltő. Kényszerből banditának állt.
Nyafi  A gúnynevével ellentétben erős termetű, műveletlen és ettől mamlasznak látszó parasztlegény. A Századoshoz csapódott, felnéz rá, a rablóbandában ők ketten véd-, és dacszövetséget kötöttek.
Kuruzsló  Erdei boszorkány, varázsló, javas asszony. Öreg és rettentőn csúf vasorrú bába, ráadásul embergyűlölő, de a tettei mögött (alig észrevehető mélységben) bölcsesség lakozik.

Erdő, nappal. Százados és Nyafi egy-egy vastag faágról figyeli az erdei utat.
Százados: Pssszt! Nyafikám, maradj már csöndesen!   
Nyafi: De Százados, amikor olyan unalmas ez a lesben állás!   
Százados: Nem is állsz, te haramia csökevény, hanem hasmánt fekszel a faágon, ahogyan én is!
Nyafi: Te mondtad, hogy eztet lesben állásnak kell nevezni...   
Százados: Jó rendben, egyszerre csak egy dolgot próbálj megérteni, legyen lesben állás. Mit látsz onnan, abból a te állásodból?   
Nyafi: Csendes az erdő Százados! Mostan lepkeszárnyak verdesnek, oszt harkály koppant, ippeg madarak fészkelődnek a fészkükben!   
Százados: Na látod, ez már majdnem szép beszéd volt, költői!   
Nyafi: Persze, mert költőmadarak!   
Százados: Nyafikám, tudod is te, mik azok a versek! Az ódák, a poémák…   
Nyafi: Jaj, Százados, már megint ez a nagyzolás, mér kell neked mindég éreztetni, hogy mily nagy uraság voltál rabló uraság korod előtt?   
Százados: Azért lelkem, hogy ragadjon rád valamicske kultúra! Van tebenned fejlesztenivaló! Ha jobban meggondolom, csak az van…   
Nyafi: Felét se értem annak, amit te mondol, de tudom, hogy jót akarsz nekem. A minap is hogy kiálltál érettem a Verebek Uránál!   
Százados: Igen, mert az én szójátékommal vadítottad meg, már csak nekem kellett leállítanom. Mert én azt a rigmust csak neked mondtam, mi a rézfüttyentős bagolyért kellett a vezér jelenlétében is megismételned? Így aztán az a nyakleves jó helyen volt.   
Nyafi: Megérte, mert jófajta beszéd vót, hogy aszondja:   
   Marhára nagy vezér, verebeknek ura,
   Embernek farkasa, vezérnek sem kutya!   
Százados: Nyafi barátom, te nem tudhatod, de a poétákat nem szokás megérteni a maguk korában! Ez egy méltató rímpár volt, metrikus nyomatékkal hangsúlyozandó az asszociációkat. Áh, nem is, inkább állati, de a főnök csak a gúnyt érezte ki belőle. Ha gúnyolni akarnám, akkor másféle verset költenék őróla, ilyet mondjuk:   
   Rettegi csípését az hatalmas határ:   
   Nem is ember emez, egy bazi nagy madár   
   Verebeknek isten, sasoknak kolléga,   
   Nékünk rablóknak meg: röpképtelen szamár!   
Nyafi: Na Százados, asszem tudom, hogy mily szomorú nyaklevest kapnék, ha eztet elmondanám a vezér előtt! Ehhez képest a múltkori pofon csak becézés vót! Még ha megjegyezni is tudnék ilyen hosszú féle verseletet…   
Százados: Látod, kapiskálod a költészet erejét! Ha pedig meg tudnád jegyezni, akkor vissza is mondhatnád és már fel is találtuk volna a diktafont. De csitt, valami motoz odalent, olyan esetlenül, sután...
Nyafi: Nem ismerém ki magamat rajtad, hogy mostan csak szivatol-e, mert az tényleg egy őzsuta. De inkább verselj még, az olyan nekem, mintha valami jót ennék! Olyat, amit én magam nem is főzhetnék ki...
Százados: Na jó, ha szellemi kaja, akkor jöjjön egy kis mentális vadhús:
   Kopogott valaki? Csak a szemem volt!
   De hisz gombát, bogyót ettem, mi hiányzott?
   Beleim korogtak, pocakom vacakolt,
   Egész lényem csak a friss husira vágyott.

   Az Úr kegye küldött egy vadmalackát
   Sonkáin ringatott temérdek tepertőt!
   Meg kellett szépen kérnem, halja meg magát,
   Mert a rohadék nyílhoz nem hoztam vesszőt!

   Nem ért egyet, azt mondta, most elsiet
   Túlélése vágya bíztatta a bestét,
   Erre elszavaltam legszebb verseimet.
   Ettől ő meghalt és megettük a testét!
Nyafi: Haha! Már megint nem emlékszem az elejére, de ez bazi jó vót! Én is kitalálék egyet, figyejjé!
A nagy vadat megtalálom, nem evém meg, csak ha látom! Milyen?
Százados: Alakul Nyafikám, mint mikor a kecske rí, mekk! Verseljünk akkor most már az erdő egyszerűségében is páratlan vadjáról: rólad!
   Van itt ez a haramia
   Ember borja, anyja fia;
   Egyetlen névvel bír: Nyafi,
   Kinek fog majd hiányzani?
   Túlvilágról el nem késik,
   Én öröklöm meg a késit…
Nyafi: Jól beszélsz barátom, nem is adnám oda másnak ezt a szép bökőt, csak teneked! Bizony, jó ez a költészet! De majd száraz helyen tartsad és ne fend csutorára, jó?
Százados: Én az elmémet fenem Nyafikám, és az attól csak egyre dagad, már szinte a fülemen csöpög az eszem.
Nyafi: De jól vagy azért? Nem látok a füledből semmit se kifolyni!
Százados: A te áradó figyelmességed kiváló alapanyaga az én lírámnak! Már ámulhatsz is az erre a percre rendelt versemtől!
   Nyafi, ha az árnyékában állok…
   Vagyis fekszek emez ótvar ágon.
   Azon vagyok: sehogy le ne essek,
   Nincs is két ily’ fafej e világon!
Nyafi: Aztat kérded, hogy mit is csinálunk itt? Hát figyeljük az utat, amin a Kuruzsló szok járni, elkapjuk és visszük a Verebek Urához, mert azt mondta, hogy eztet csináljuk!
Százados: Az bizony tény, hogy azt mondta és mivelhogy ez nem egy kirablás, hanem elrablás, ezért szépen fogunk a kuruzslóval bánni, akármire is kell a verebesnek, mert azt nem kötötte az orrunkra.
Nyafi: Na, aztat már hétszentség, hogy meg ne próbáljon a nyakleves után még valamit az orromra is rákötözni!
Százados: Ez egy elképzelnivaló volt, te mamlasz, azt jelenti, nem mondta meg a lényeget!
Nyafi: Mondjuk nekem megmondta, hogy ne engedjük beszélni a vénasszonyt, mert még meg is átkoz!
Százados: És te nem félsz, hogy a kuruzsló úgyis mindenképp megátkoz?
Nyafi: Ha megátkoz, akkor annak köll lenni! Mondjuk félni félek, csak az eccerű arcomon nem láccik. De  hallga, valaki gyün erre, eléggé nagy zajjal!
Százados: Na, ezt már én is hallom! És nézd csak barátom, mintha az emlegetéssel ide is csaltuk volna, maga a kuruzsló az! Most már csak halkan! Azt a szakadt kézi kordét húzza, aminek a műanyag változatát sokszáz év múlva nyugdíjaskamionként fogják említeni. Ha elment az águnk alatt, akkor leugrunk és úgy kapjuk el, hogy amelyikünk közelebb kerül, az rögvest be is tapasztja a száját, rendben?
Nyafi: Rendben, mivel én még ahhó is csekély értelmű vagyok, hogy olyan úriemberesen féljek, mint te, én fogom be a száját, te meg kötözzed ösznye, oszt felrakjuk a saját kocsijára! Ez életem első haditerve!
Százados: Azért ne szálljon fejedbe a dicsőség, mert ez még olyan messze van a haditervtől, mint a bevásárló lista az Aranybullától! De igazad van: esélye sincs a banyának… Psszt! Most ér alánk...
Nyafi: Anyám! Pont felfele néz a rémség! Ez engem bámul!
Kuruzsló: Gyertek le latrok! Tudom hogy ott vagytok, az egész erdő hangos tőletek!
Nyafi: Majd később, még itt van egy kis dolgunk!
Kuruzsló: Na, hulljatok le, falevélkéim!
Nyafi: Izé, fog…
Kuruzsló: Átkozni? Fogok! De akkor is megátkozlak, ha nem jöttök le és akkor mellékhatásként még le is estek! Jól van, már másztok is. Nyugi, rondább vagyok, mint ahogyan kinézek!
Nyafi: Na itten vagyunk! A barátom tud ám szép verseket mondani!
Százados: Óh, igen, a szép tölgy, vagyis hölgy gyönyörűségére, íme egy méltató versike:
   Váratlanul egy csodaszép asszony
   Pottyant elénk az életnek útján,
   Óh, a bája könnyet ne fakasszon
   Ácsingózunk a szépsége kútján!
A banya vészt jósló nézésétől a Százados elbizonytalanodva szaval még két sor hülyeséget:
   Avagy mi pottyantunk és nem is ő?
   Az élmény mindenképp felemelő
Kuruzsló: Gyenge próbálkozás fiacskám, jobban levennél a lábamról, ha megmasszíroznád a bibircsókomat!
Százados (Most már szánalmas, elgyengült hangon):
   Szemölcsödet, melyiket is?
   Az orrodon van vagy három,
   Hagyjunk melót Nyafinak is,
   Csinálja csak, én nem bánom!
Nyafi megbabonázva nézi a szemölcsöket, a kezével bizonytalan mozdulatokat tesz, talán a bibircsók masszírozás mozdulatait próbálgatja.
Kuruzsló: Szóval te vagy az a híres rablók költője! Itten meg a nagydarab bélgép, aki mindig mellette tátja a száját, mi? Nálatok rablóknál valami szakmai ártalom, hogy az egyszerű közszolgáltatót is el kell rabolnotok? Ahelyett, hogy dobnátok egy sms-t postagalambon. Tudom én, hogy a verebes díszhuszártól úgyse lenne nyugtom, amíg nem látogatok el hozzá, úgyhogy akár itt meg is várhattok, amíg elmegyek megtudni, hogy mi a fészkes rossebet akar már megint!
Százados: Nagyságos asszonyom, megvallom, hogy egyszerű társammal együtt mi töretlenül bíztunk a te nagy kegyelmedben, vagyis, hogy nem használod a varázserődet holmi átkok szórására! Nem csak gyönyörű vagy, hanem mindjárt nagylelkű is, zengek is néked egy hálaverset…
Kuruzsló: Pofa alapállásba te zsivány! Jó, hogy figyelmeztetsz, mert majdnem elfelejtettem az átkot!
Százados: De hát én nem is mondtam semmit, csak hogy szép időnk van, nemde Nyafikám?
Nyafi: Amikor annyit beszélsz, hogy meg sem tudom jegyezni...
Százados: Ezt mondja ő is: a nagyon jó időről értekeztünk csak…
Kuruzsló: Nem kell úgy betojni, jó kis személyre szabott átok lesz! Ne bámulj, nem lesz hozzá tűzijáték, a tűz- és balesetvédelmi előírásokat betartatja ám a kamara! Na, jön a csiribácsiribú (csiribácsi, a Csiri az Irén beceneve, akkor hogy lehetne az már Csiri bácsi, ezt a hülyeséget, meg, hogy csiribú, na, erre már nem is mondok semmit): legyetek enyhe mértékben megátkozva az alábbiak szerint. Te költőkém ne tudjál megszólalni, csak egyszerű tőmondatokkal, te pedig, nem túl komplikált gyermek, mostantól versekben beszéljél, ha akarsz, ha nem! A kockázatokról és mellékhatásokról kérdezze gyógyszerészét és kezelőorvosát, a szerződés visszavonásig érvényes, olvassa az apróbetűs részt, joga van hallgatni és a többi! Na, itt megvárhattok, megyek a nagyeszű vezéretekhez, majd jövök. Jó szórakozást!
Százados és Nyafi fellélegezve egymásra néz.
Százados: Ide egy vers köll. Francba! Nem jut eszembe!
Nyafi:
   Jaj, de éled tompa elmém.
   Mit hordok itt össze-vissza?
   Verselek, bár hogy is tenném,
   Saját fülem szavam issza!

   Ilyen furcsa honnan is gyütt?
   Egy fül iszik – ezt akarom?
   Farvakarás és ez együtt?
   Kisebb fajta forradalom!

   Ahogy a sok szép gondolat
   Kitermelte verset nyomom,
   Színesedik a nagyvilág,
   Szarul festesz Századosom!
Százados: Ja. Ügyes vagy. Én is ügyes voltam.
Nyafi:
   Szegény fickó, magasból hulltál le!
   Velem meg csoda lett, felébredtem,
   És ne fessek szavakkal mindent le?
   És ne legyen mindenemből versem?

   Szóvirágot fantáziám keze
   Szócsokrokba kötöz nagy serényen,
   Nem is tudtam, hogy miről csúsztam le,
   Századoskám, sápadt vagy egészen!
Százados (Csapott vállal, szomorúan a fák takarásába kullog a dolgát végezni.): Elmegyek! Vizelni! 
Nyafi (kibeszél, a közönséghez):
   Most, hogy kiment ez a legény,
   A barátom, nos: egy hólyag,
   Tessék, tőlem egy vélemény:
   Amit éppen most csavar ki
   Olyan ő maga is, jó nagy!

   Nem úgy kéne villantani
   Ha már okosabb őkelme,
   Lépten-nyomon csillantani
   Lesajnálni a butuskát.
   De tanítsa, fölemelje!

   Én, hogy bölcset mondjak, bizony
   A fát magad alatt ne vágd!
   Már így fordult ez a viszony
   Még ha igen: élvezem is,
   Tanulunk belőle, meglásd!

A Százados szomorúan tér vissza.
Százados: Pisiltem. Nincs róla versem. Neked van?
Nyafi:
   Olyan már nincs is, hogy vers nincsen,
   Egyre jobbak jönnek, ne is parázz!
   Pissantáshoz tanácsolok ingyen,
   Egyet, hogy a bánattól ne hibázz!

   Hogy miként engedd ki a málnásban,
   A sárgát, na ahhoz is kell tudás!
   Mert, ha mackót hergeltél álmában,
   Ha lebrunzoltad őkelmét, futás!
Százados:  Vicces! Tudtam én is. Verselni. Kurvaélet!
Nyafi:
   Figyelj koma, változtatom,
   A soroknak szótag számát
   Ugyanakkor el nem tudom
   Cseszni kettőnk barátságát!

   Egy dolog a verselmélet
   (Nem is tudtam erről eddig)
   Régibb dolog: ez az élet
   A barátság meg még régibb!

   Fura, de nem mondhatok mást,
   Megbízok a csúf banyában.
   Míg nem értjük a tanítást,
   Addig leszünk a markában!
Százados: Jó! Tudom. Magamnak akartam. A dicsőség miatt. Pedig nem vagyok különb. Szépen beszélni tanulható! A szépség belül van. Mondja ezt egy rabló!
Kicsit felélénkül.
Százados: Tanulható, mondja rabló. Ez egy rím!  Akkor tudok újra! Nem vagyok különb, csak rabló ruháján a gomb. Nem tudok…
A háttérben (ezúttal csendesen) feltűnik a banya.
Kuruzsló: Lesz ott még több rím is, ahol egy van!
Nyafi:
   Mily hamar, hogy itt vagy újra néném,
   Talán még örülnöm is kell neked,
   De inkább félek, a darab végén,
   Hogy ezt, aki lettem visszaveszed!

Kuruzsló: Hát ezek őszinte szavak, úgy látom tanultál ezt-azt a verselésen kívül is. És te?
Százados (durcásan): Ja!
Kuruzsló: Hol van már a régi, veretes beszéded? „Ja”, azt mondja! Ne idegeskedj, tudom, hogy okultál te is! Na mit gondoltok, mit akart az a verebes idióta? Volt egy beteg galamb a sátrában, hogy aszondja, gyógyítsam meg! Én megkezeltem a szárnyast, mire az kireppent, ott fogta meg az ölyv a szemünk láttára. A nagy vezér, a verebek ura úgy maradt ott, ahogy maradt, megütötte őt a guta!
Százados: Ez is vers vót!
Kuruzsló: Tudom fiam, tudom! Na, kéritek vissza az eredeti állapototokat, vagy valamit finomítsunk rajta? Mondjuk te nagydarab, megtartod a képességedet és folyamatosan fejleszted, te pedig költőkém visszakapod és nem élsz vele vissza. Tudod melák, hogy engem a vesébe látónak is hívnak? Na a barátodnak a versébe látok az elejétől! Szóval te véknya, amit mostantól megint tudsz, a tehetséged szerint megosztod, oszt minden lájkolónak megköszönöd!
Nyafi:
   Mire lesz ez jó, nemtom, de köszi a leckét!
   A Százados pedig törje, de ne ki a nyelvét…
Százados:
   No várjál csak jóemberem
   Inkább legyen papír, tinta!
   Arra várhatsz, hogy kitörjem
   A nyelvem, helyette még ma
   Írni foglak megtanítni!
Kuruzsló: Egyébként krónikásoknak hirdettek állást a királyi udvarnál, olyan versmondóknak, akik józan éleslátással tudnak fogalmazni, és ilyen, ugyebár nem sok akad. Erkölcsi bizonyítvány sem kötelező, nem mintha bárki is látott volna olyat. Próbaidő egy hónap, aztán szolgálati ló, hivatali ágyas (ízlés szerint apród, avagy fehérnép), tizenharmadik havi fizu és bármelyik vendégfogadóban és rablótanyán beváltható melegétkeztetési utalvány. Na elregéltem, amit akartam, szerencsétlenkéim, sok szerencsét! (Ez is mekkora hülyeség, bár lehet, hogy csak eddig számítottak szerencsétleneknek, most meg szárnyalni fognak, mint az a gyógyult galamb, bár az nem olyan sokáig repkedett…)
Mormogva távozik a színről.
Százados:
   Maradjunk egy kicsit, pardon,
   Hé, a lúdtollat ne úgy tartsd!
Nyafi:
   Akarattal bénán tartom,
   Eme végén jobban csikland!
Vidáman csiklandozzák és gyepálják egymást.

Függöny lemegy!



 



Forrás:

Csoport: Andy Baron | Hozzáadta: AndyBaron (2014-03-01) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 517 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...