Nyolc éve volt ide utoljára irodalmi tartalom (és egyáltalán; bármilyen tartalom) feltöltve. Amikor ezt a honlapot csináltam, habár tisztában voltam vele, hogy a narancssárga színt az akkor már regnáló kormány a saját design-színének sajátította ki, de nem zavart, mert ezt a színt én mindig is szerettem. Azóta ez a kormányzat annyi mindent kisajátított, hogy ezzel az erővel már semmi, a nemzeti szín, a hazaszeretet, a heteró büszkeség, a családi értékrend - semmi nem lehetne a miénk, ezek már mind az övék. Szóval oldalszín-ügyben nincs lelkifurdalásom. Az más kérdés, hogy az itt sorakozó szórakoztató irodalmi tartalomból mit tudok ennyi év elteltével felvállalni. Itt elsősorban a saját, andybaronos tartalmaimra gondolok, de a többi alkotóéra is, mert őnekik is én adtam a lehetőséget és vállaltam a tartalmaikért a felelősséget.

  Erre a kérdésre meditáltam egyet és úgy döntöttem, nem lesz kukázós rendrakás, minden maradjon. Ha itt tízenéve képi tartalmakat osztottam meg, azokon látható, hogy MI rajzoltatás még sehol sem volt. A szövegek pedig jórészt lelkes amatőrök, félprofik tollából sivárogtak elő; ezek az alkotók részben már befelyezték az irodalmi kacsintgatást, részben profivá lettek - legyen ez nekik is tabló. Mármint a régi bejegyzéseink.

  Ami itt új tartalomként megjelenik, az meg legyen vadiúj, friss, modern, akár AI által illusztrált és szülessen a narancssárga színt is kisajátító állampárt bukása utáni szabadságból! :)