Álmosan keringünk egy tóban Piszoár ez, vagy valami ilyesmi Magunkkal vihetjük e szóban, Vagy a banalitás rögtön kikezdi? Azt amikor… és csak úgy jóban - És a panoráma tudom trieszti - Vagyunk magunkkal, s nem csak boltba Visszük szívünk, lelkünk boldogan etetni.
S mi van, ha lehúzzuk a csészét s szembeköpnek a hullámok? Majd talán meglepve állunk és bámuljuk a valóságot, Hogy semmi sem semmi és minden ami az. Ha nézed a habokat, talán megriadsz…
Hisz…
Merő banalitás egy tollban A flaszter magához vonz. Ki kezdi? Majd én fogom! Ez így most jól van. Csatorna mélyét szürkére színezni. És most fel-fel buzog a pórban - A tó színét sajnos nehéz feledni - A víz. ’beér egy kerek ó-ban körbe, és kezdhetjük újra keresni…
