Fél év. Ennyi kellett, hogy tovább menjek. Azonban bennem maradt ez a konstans félelem, amiről nem tudom, hogy melyik fiókba pakoljam. Te pedig felcimkéződtél és próbállak mélyre tuszkolni. Szörnyűek és szörnyek voltunk egymással és egymásnak. Talán féltünk a jól megérdemelt csalódástól, amiről tudtuk, hogy maximum csak várat magára és még nem kopogtat, de már a küszöbön toporog és pont ezért gyötörtünk egy kihűlt tetemet. Most pedig nagyképűen, sőt fölényesen grasszálva e lelki lounge-ba a céltalanság kesernyés ízével a számban kell küzdenem az állandó hányinger ellen, mikor erre az egészre gondolok. Szemem elé raktál egy szép jövőt, azonban még az utolsó rúgásoknál is gondosan ügyelve, hogy kinyújtott vézna karom ne érinthesse. Ez az állandó akarat a végére szinte megnyomorította gerincem, majd a földre tepert és csak, hogy a fölényét éreztesse nyakamra lépett, majd kéjesen suttogta, hogy „elb…tad.” Miután végre magamhoz tértem a megalázottság érzéséből rá kellett jönnöm, hogy egy olcsó kurva vagyok, aki néhány szeretet morzsáért mindent megtesz. (jobban belegondolva mélyrehatóan megismerkedtem a szakma rejtelmeivel) Az állandó jövés-menés epicentrumában talán neked is ez állt, hisz tudtad, hogy van egy kéz amit bármikor megfoghatsz (ha épp nincs más). Az előbbi indok miatt egy jó darabig... (Négy hónap) egyikünk se mert fát dönteni. „Aztán megtörtént az esemény és én már alig-alig érzem.” Talán csak a fakó kéj érzése maradt meg a gerincem mentén ilyen távból és ha újra kezdhetném egy percig sem haboznék nemet mondani, hisz tudom, hogy alattomban tudatmódosít(-asz). Lehet, hogy ez keserű, de sajnos így van. Sikerült mélyre hatolnom minden értelembe és hála neked megismerkedhettem azzal az érzéssel, hogy milyen az, amikor az ember elveszti a teljes önképét, majd kétségbeesésében az első tükörbe belemerül, hogy tanulmányozhassa magát. Tanulságos volt. A fejlődés talán soha nem állhat meg. Vagyis DE! Ha meghalunk és szénből összetákolt porhüvelyünk a földbe mered. De addig is ugye a közhely, hogy ami nem öl meg megerősít. (Vagy nem) Én nem tudom még saját magamon sem látok át. Mindenesetre négy év sok idő és kívánok minden jót. Remélem csak egy rossz emlék leszek szemedben s múltunk és jövőnk messze nem kerül egy sínpárra, de azért szerettelek.
