Izom a mellkason, háton, és sajnos óhatatlanul felkúszó zsírpárnák a hason, derékon. Ambivalenciák, de egy középkorú férfit még ebben a vegyes kombinációban is jobban díszítenek, mint, ha csak zsiradék és hozzá elnézést kérő mosoly jellemezné a megjelenését. Meg aztán, annyira stresszes volt az élete. Az ő kurva élete. Néha úgy érezte, hogy ezt a fizikumot fenntartani kétszer-háromszor nehezebb ilyen gondos-bajos életvitellel, mint amilyen az övé. A fiatalok szart sem tudnak erről, manapság ezerszer jobb fiatalnak lenni, ezt vallotta. Ha csak az ő nagy gyerekeit veszi, nekik is milyen jó! Semmi gondjuk, amíg pénzeli a végeláthatatlan iskolájukat. Pont letojják, hogy a szüleik már csak kényszerből toporognak kihűlt házasságukban, a kurva kölkök élik világukat. Na, mindegy...

   Az edzőteremben kedvesen köszönt mindenkinek, de soha nem közösködött, senkivel. Nem élt edzőtermi szociális életet, nem azért járt oda, ha megengedhette volna anyagilag, inkább berendezett volna egy konditermet a házában, de basszus, még egy nyamvadt garázsa sem volt, nem, hogy edzőszoba! Jó, hogy zeneterem, meg billiárdszoba nem kellene. A vadászterem mellett, balra, mi? Végezte magányos farkas módra az edzéseit, ha olykor valaki, az erejét rosszul mérve fel nagyobb súlyt ejteni készült önmagára, akkor azért odament segíteni. Szerencsére és főleg délelőtt, este, ide hasonló céltudatos pasik és csajok jártak. Bizonyos napszakokban, például délután, viszont feltorlódtak a gyurmagyurkák és zsírtalan, tetovált testükkel csoportosan rohantak be, hogy különösebb bemelegítés nélkül essenek a súlyoknak és gépeknek. Ő tudta, hogy ez nagy hülyeség, harminc évesen ki is csinálta az ilyen hebehurgya módszerekkel a derekát, ami azóta is kíméletre szorult, de persze nem szólt az ifjú titánoknak, hadd roppanjanak meg, ha akarnak! A saját tapasztalatnál nincs erősebb oldószer.

   Az egyik napon sajnos csak egy ilyen délutáni csúcsidőben ért rá edzeni. Átöltözött, köszönt az ismerős arcoknak és csinálta a programját. Mindig egy héttel előre ókumlálta ki az edzéstervet, megvolt fejben, csak végre kellett hajtani, és éppen ezen ügyködött. Közben a döcögő vállalkozásra, a családi ügyekre gondolt, mi volt tegnap, mi lesz holnap. Ez nem jó! Nem gondolkodni a sok szarságon, csak figyelni az izmok munkáját, ez a helyes, tehát félresöpörte gondolatait és folytatta. Egy fiatal harcos épp mellette foglalta el a fekvenyomó padot. Látta már a srácot máskor is, nem foglalkozott vele. Az két sorozat között megkérte, hogy segítsen neki. Persze! Fölé állt és segített az utolsó, nehézkes kinyomásoknál felhúzni és a villába visszarakni a súlyzó rudat, a fiatalember jól meghajtotta magát. Aztán beszélgettek, semmit mondó dolgokról, ő annak tudatában, hogy hamar vége lesz ennek a felesleges locsogásnak, azután csinálták is tovább a saját tempójuknak megfelelő dolgaikat. Az öltözőben szekrényszomszédok voltak és egy időben mentek öltözködni.

   A zuhanyzóba is nagyjából egyszerre érkeztek. A fiatal még csak nem is sejtette, hogy hősünk majd' ötven éves, együtt edzettek, minden olyan ifjonti és happy volt, úgyis mindig, minden olyan. Egy ifjú embernek az ötven év, legalábbis emberévben olyan, mintha egy harmadik típusú találkozás. A zuhanyzóban aztán a fiatal elkövette azt a hibát (hiszen honnan tudta, hogy kritikusnak lenni csak vak süketnémákkal szemben elnézhető), hogy beszólt hősünknek. Azt mondta, jó fizikai állapotú, tulajdonképp, de miért engedi meg, hogy ennyire meghízzon deréktájt, sőt, már a derekán frankón egy övtáskát hord. Így mondta, hogy övtáskát. Emberünk nem tudta, mi történik vele. Lement az adrenalinból szőtt lila függöny, ami előtt viszont hatalmas arcú szörnyeteg jelent meg és vicsorgott. Tanítsd meg! – sziszegte a szörny, naná, hogy a saját belső démonja, ki más?

   – Mi van? Mi van? – lihegte és eljárt a keze. Beugrottak harcművészeti tudásának aktivizálható ismeretmorzsái, és (ismét ambivalencia, sőt inkább képzavar) morzsából kaláccsá, lángossá növekedtek. A lángos, az ugye egy saller-fajta, járatlanok számára pedig; a saller az kurva nagy képen vágás, mit is magyarázzam? A fiatal elterült a zuhanyzó kövén. Hősünk (már ha hősies dolognak tekinthető földön fekvő emberbe rúgni) rugdosta. A fiatal beverte a fejét és nem bírt mozdulni. Az idősebbet ez még jobban felbosszantotta, miért nem védekezik? Bezzeg beszólni, azt tud! Befejezte a lábmunkát, zihálva fölé hajolt és oktatta: – Ezúton üzenem minden rátarti köcsögnek, hogy ekkora, hozzám hasonló barom lehet egy csontkollekció kisfiúból. Dögöljön meg minden genyó tornatanár, aki a soványakat és a ducikat lenézi és csak az élsportoló gyerekeket támogatja. Az összes ilyen szarházit megkeresném legszívesebben, hogy őket is szarrá rugdossam! Tudod, hány éves vagyok? Majdnem ötven! Te mennyi vagy szarjankó? Huszonöt? Majd huszonöt év múlva, amikor ennyi leszel, mint én, akkor nézzél tükörbe, hogy mekkorára híztál! Akkor, ha már túl vagy váláson, barátok, rokonok halálán, kamasz gyerekeid lázadásán, ja, meg rendszerváltáson és világválságon is, na akkor majd találkozunk, köcsög! Én szikár és fitt idős úr leszek, edzett és nem fogok ám kinézni hetvenötnek, de te ötvennél is többnek fogsz látszani, a büdös kurva életbe!

   Otthagyta, hogy majd felkel, ha akar. Le sem zuhanyozott emiatt, felöltözött úgy, ahogy volt, büdösen. A recepción szólt, hogy a zuhanyzóban egy srác elesett, mert azt látta, hogy még nem jött ki. Pihenjen csak, köcsög! Hazament.

   Két órán belül csöngettek a rendőrök. Bilincsben vitték el, előzetesbe. Sok baromságot csinált már, verekedett is élete során, de azért inkább értelmiségi embernek gondolta magát. Mások a tüske frizurája és (fentebb már bemutatott) erős testalkata miatt inkább amolyan erősködő arcnak nézték. Az érte érkező rendőrök is. Amellett a fiatal tisztek nem sokra tartottak valakit, aki megnyomorít egy fiatalabbat és még ott is hagyja, egy zuhanyzó kövén. Hősünk (ejnye, most már igazán nem nevezhető hősnek) ekkor értette meg, hogy mit is tett az igazságtudat ővele. Szabadlábon várhatta ki a tárgyalás végét, azután börtönbe ment. Hat évre, az ügyész mindenféle súlyosbító körülményeket talált a vádhoz, az ügyvédje meg (régi jó barát) kiderült, hogy töketlen. Szóval sittre ment.

   A börtönben sokat edzett. Verekedni is kellett, de csak párszor, itt legalább tisztelték a korát. Azt mondták: vén fasz. De nagyon nem piszkálták, mert éveken belül szikár és fitt idős úr lett belőle. Sokkal korábban, mint ahogy megjósolta. És közben már nem is volt középkorú.

  – Rohadt igazságtudat – mondta, amikor kilépett a fegyintézetből és az arcába vágott a napfény. Nem volt hova mennie. Egy csomó fiatalember jött-ment az utcán. Semmi gondjuk. Köcsögök!

Forrás: