A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2017-11-24, 00:07:08
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Lehel [ Alkotás hozzáadása ]

A kóbor herceg legendája

Magdi anyus épp egészséges adag zsírt piszkált ki Feri bátyó füléből varázsfőzetéhez. Nem, mintha a hallójáratokból származó váladéknak bármi hatása lett volna, mindössze a babonás vevők hiedelmeinek kielégítése végett szerepelt a csodaszer receptjében az undormány. Akár az aloe vera, vagy a bifidus essensis, ez a zöld termék is, mely természetes bio-forrásból származott, mindössze marketing fogásnak számított az egyre növekvőbb ingerküszöbbel rendelkező vásárlók számára. Így aztán a főzetbe került Feri bátyó mosatlan hónaljszőrzetéből is egy jól látható adag, mely az üvegcsében ázalogva a termék eredetiségét hivatott igazolni. Ha a szőröcskék egyenletesen oszlottak el a folyadékban, és minden harmadik balra kunkorodott, az olyan volt, mint az Adidasnak a három csík, vagy a baseball sapka simléderén a nyolc varrás.

– Ej, azok a régi szép idők – sóhajtozott Magdi anyus – amikor még csak egy kis tücsökhere és pedikűrözött csirkeláb elég volt a bódító kábítóhoz. Mára pedig te lettél a legfontosabb nyersanyagforrásom – jelentette ki Feri bátyónak megvetően.

– Pedig anyád fiatal koromban meg akart főzni egyben. Milyen jó, hogy nem hagytad. Mindketten így jártunk a legkedvezőbben. Nekem semmi dolgom, csak gyűjtögetem neked a masszát, és te el tudod adni a kotyvalékaidat.

– Feri bátyó, asszed, hogy nincs nálad undorítóbb alak, akiből tízszer annyit tudnék kinyerni, mint belőled? Ha hallgattam volna anyámra, és az üstbe rakunk, akkor még lett volna esélyem a Büdös Zsigánál, akinek már akkor is olyan irigylésre méltó fekélyei nőttek az arcán, amilyeneket te sosem leszel képes érlelni.

– Drága Magdikám! Ne hőzöngj, ő nem a te eseted. Csak azért irigykedsz a keléseire, mert a Rozi mamát vette el feleségül. Kislány korodban is mindig a barátnőd seprűjével akartál játszani.

– Ez szemen szedett rágalom. Én csak az eladási rátára vagyok tekintettel. Tudod te, hogy a Rozi mamának miért megy jobban az üzlet? Mert minőségibb alapanyagból dolgozik. A Zsiga gennyéből hamarabb tudja megfőzni az elixírt, ráadásul gyorsabban is termelődik újra. Te meg arra sem vagy képes, hogy két naponta produkálj egy rendes adagot.

– Magdikám! Én mindent megteszek. Már hetek óta nem fürödtem. De ne vágd olyan rövidre a hónom alatt, mert már nagyon csiklandoz.

– Na, tessék! Erről beszéltem. Mindig csak a kifogás. Hát hogy éljen meg így a kisvállalkozó? A konkurencia eltapos.

– Kedvesem! Túl sokat dolgozol. Teljesen profitorientálttá váltál.

– Kedvesem? Tudsz még ilyen szépeket mondani?

– Hát hogyne, drágám? Te vagy a legszebb boszorka a városban.

– Micsoda inzultus! Bezzeg Rozi mama csak szépeket hall a Zsigától. Az ám a férfi. Ő tudja, hogyan kell bókolni egy boszorkánynak, nem, mint te. Csak olyanokat mond, hogy te randa vén szipirtyó, büdös banya.

– Mit mondhatnék erre? Ő csak egy tuskó, nem herceg, mint én. Neked kellett királyfi, és nem nekem boszorkány. Megetettél anyád bódító mágiamicsodájával, és azóta te vagy a legszebb.

– De én nem szép akarok lenni, hanem visszataszító!

– Megöregedtél, Magdi! Már nem ápolod a seprűd. Megfésülhetnéd az ágait, bepácolhatnád a nyelét, mert már nagyon korhadt. A szú is kikezdte. Olyan régóta rá se néztél, hogy magától kezdett el söprögetni. Ha nem figyelsz oda rá, bánatában tűzbe veti magát. Volt már ilyen, az anyádé éppen így végzett magával. Mondjuk, csodálkozom, hogy az övé nem tette ezt meg hamarabb. Azt a bestiát még hét mérföldről is nehéz volt elviselni.

– Na, látod! Tudszt te szépen is beszélni, ahogy azt egy boszorkány elvárja.

– Nem nehéz, hisz anyád nem itatott meg szerelmi bájitallal.

– Ó, bárcsak visszacsinálhatnám ezt az egészet.

– Hogy a fene vinné el!

– Most meg mi van, Feri bátyó!

– Találkoztam a jó tündérrel.

– És? – Magdi anyusban hirtelen felszökött az adrenalin. – Mondd, hogy több fülzsírt kívántál tőle! Az most nagyon jól jönne.

– Azt kértem, hogy mikor legközelebb kívánsz valamit, az váljon valóra. Te pedig erre fel a legrosszabbat kívánod, amitől egy szerelmi bájitallal elvarázsolt férfi retteghet.

A szabadban a semmiből forgószél támadt, az ég elsötétült, villámok csaptak szerteszét, a Hold visszafelé kezdett úszni az égen, majd egy nagy, áthatoló villanást követően minden visszafordult abba a pontba, ahol a kapcsolat elkezdődött. Magduska, a fiatal kisboszorka, az ifjú Ferenc herceg lovát bűvölte, hogy a mén megvadulva a szakadék felé vágtázzon vele, és a bajbajutott daliát némi ellenszolgáltatás fejében megmentse, mely nem volt egyéb, mint egy csel a feneséges szívének boszorkányos megszerzésére. Ferenc paripája megiramodott, és a szirt felé vette az irányt. A lovasnak annyi ideje maradt, hogy a meredély előtt kiugorjon a nyeregből, de a lendülettől a mélység felé bukfencezett, és lezuhant, ámde az életét egy fa megmentette, melyen fennakadt. Ferkó két napig fészkelt étlen, szomjan az ágak között, mire Magduska, mint a remény, lenézett rá a hasadék pereméről.

– Hahó! – kiáltott a fán akadt legény.

– Hahó! – válaszolt le a tiniboszi.

– Viszhangzik.

– Nem viszhangzik.

– Felesel.

– Tökfej.

– Van ott valaki.

– Á, dehogy. Csak a viszhang – válaszolta gúnyos csalódotsággal Magdika.

– Akkor jó. Már azt hittem, hogy egyedül vagyok.

– Hát, ritka szép vagy, de lagalább annyira buta is.

– Nem vagyok kevésbé butább nálad.

– Mond csak, királyfi! Leérettségiztél te?

– Hogyne, kétszer is. Egyszer az iskolában és egyszer a palotában. Másodjára királyi kegyelemből átmentem kitűnővel.

– Na, és jól üldögélsz ott?

– Szép a kilátás, de zavaróan fúj a szél? Nem tudnál felhúzni?

– Ahh, végre. Már azt hittem, hogy sosem akarsz felmászni. De előtte meg kell tenned valamit.

– Autógrammot kérsz? Sajnos most nincs nálam fénykép. De van egy használt buszjegyem. A hátán aláírom.

– Utazhatok majd vele ingyen a buszon?

– Mondom, hogy már használt. Mégis hogy utazhatnál?

– Te vagy a király fia. Gondltam, hogy a kézjegyed csak jó valamire.

– Hát, ha ragaszkodsz hozzá. Mehetsz vele gyalog az utcán.

– Kössz, nem kell. Más szállítóeszközt használok. Egy szerelmes csókot kérek tőled csérébe a segítségemért.

– Dobj le egy kötelet, és aztán megcsókollak.

– Mégis mi okod lenne betartani az ígéreted, ha már nem szorulsz a segítségemre?

– Erre nem is gondoltam. De, ha nem dobsz le nekem egy kötelet, akkor hogy fogok felmászni, hogy megcsókolhassalak.

– Várj csak, én majd lerepülök hozzád a seprűmön. Itt is vagyok.

– Jaj, de csúnya vagy. Még jó, hogy nem dobtál le nekem kötelet. Kár lett volna felmászni, mert utána inkább visszaugrottam volna.

– Ha tudnád, hogy milyen szép nekem, amiket mondasz.

– De hát épp megsértettelek.

– Csakhogy én boszorka vagyok. És, ha egy boszi csúnya, akkor szép, mert nálunk a ronda a divat.

– Nem értem. Akkor mégis miért akarod, hogy megcsókoljalak?

– Mert beleborzongok abba, ahogy undorodsz tőlem. Mi banyák, erre gerjedünk. Azt mondják, hogy a koromhoz képest elég fejlettnek számítok.

– Az meg mit jelent.

– Hogy olyan visszataszító vagyok, mint egy kilencven éves nyanya.

– Százhúsz.

– Micsoda?

– Nem kilencven, hanem százhúsz éves. Egyszer láttam a kriptában a halott üknagyanyámat. Körülbelül annyi idős lehetett, őrá hasonlítasz. És nem foglak megcsókolni. Inkább megvárom, míg lesoványodom, és a bővé vált ingembe belekap majd a szél, hogy elszáljak innen.

– Ez nem lehet igaz. Miért nem működik a bájital?

– Miféle bájital?

– Amit a kulacsodba tettem.

– A kulacsomból utoljára a lovam ivott, aztán pegazusnak képzelte magát, és a szakadék felé vágtatott. De azóta azt hiszem, hogy már nem siet sehova.

– Ó, a fenébe. Nekem miért nem sikerül soha semmi? Jól jegyezd meg minden szavam! Bosszúból megbüntetlek, és olyat teszek veled, aminek nem tudsz ellenállni. Undorodni fogsz, ahogy akartam, csak nem tőlem, de a híúságod rá fog kényszerítni arra, hogy megtedd. Elviszlek a békává változtatott király lányához. Ha valaki megcsókolná, akkor csodaszép modellé változna, de eddig még senki sem akadt, aki le bírta volna győzni az undort vele szemben. Viszont tudom, hogy te vagy a leghíjúbb metroszexuális, aki valaha élt ezen a bolygón, és ki fogom élvezni a pillanatot, mielőtt az áhított szépségkirálynővé változtatnád áldozatoddal.

Magdus boszi belekezdett a varázsigébe: Lepke guánóval beszórt hátú csirke lábú szárnyas disznó, repíts el minket a plexihegyen túlra, oda hol a kurtafarku apád túrta, fúrta, s a leveli, kecske, nyílméreg, varangyosbéka királysága brekegő, kuruttyuló, vartyogó zsongó zsibalya zengedez.

Békaszemmel nézve csodálatos mocsárvidékre érkeztek.

– Na, legalább lekerültem a fáról, és semmit sem kellett tennem érte – jegyezte meg Ferenc herceg elégedetten. Egyszer csak bugyborékoló hortyogásra lett figyelmes. Megfordult, és a háta mögött egy ember nagyságú varangy ült a sárban, fején egy csinos aranykoronával. Gülü szemével felváltva pislogott, még véletlenül sem tudta egyszerre szinkronizálni két szemhéjának mozgását. A bőrét beterítő ragadós nyálkába ágacskák, falevelek, rovarok, apróbb madarak és pockok rakadtak. A béka királylány gésa maszkra festett arca rezzenéstelenül bámúlta a herceget, majd szája hirtelen nagyra nyílt, a ráragadt élelmet egyetlen nyelvmozdulattal besöpörte, és egyúttal friss nyálka réteggel kente be habzó testét a friss zsákmány reményében.

– Hú, te még undorítóbb vagy, mint a kis boszi.

– Brekk.

– Én ugyan meg nem csókollak.

– Na várj csak ijfú herceg, amíg megmutatom neked az emberi arcát. – Magdi kezével legyintett a varangy feje előtt, és megmutatkozott annak emberi alakja egy pillanatra. Ferenc csak ámult, bámult, és az álla majdnem sáros lett, amikor leesett a csodálkozástól. – A feleséged lesz, ha képes vagy felül kerekedni az undorodon, és megteszed férfíjúi kötelességed. És cserébe kapsz még egy királyságot is.

– Legyen. – A herceg túráztatta magát, hogy megpróbálkozzon azzal, ami eddig még senkinek sem sikerült. Megfogta a béka fejét.

– Brek.

– Akkor most meg foglak csókolni.

– Brek, brek.

– Egy, kettő, hááárom.

–Brek, brek, brek, brek, brek.

Cupp.

A varangyból csodaszép királykisasszony lett, de valami nem stimmelt vele, mert azonnal lekevert egy pofont a hercegnek.

Csatt.

– Áu. Ha ezt azért kaptam, mert randa varangy állapotodban csúfabbnak neveztelek, mint ezt a százhúsz évesnek kinéző tiniboszit, akkor sajnálom.

– Mondtam, hogy csak meg ne csókolj – heveskedett a szépség.

– Mikor? – kérdezte Ferenc, Magdi pedig e közben elfojtva kuncogott a bajusza alatt.

– Amikor brek, brek, brek, brek, brek, brekkeltem.

– Nem tudok brekegni, honnan érthettem volna?

– Elég hangosan kuruttyoltam. Mégis mit gndoltál, hogy mit jelent?

– A boszi mondta, hogy téged még senki nem, szóval gondoltam, hogy ez az első csókod, és e miatt ez a nagy izgatott vartyogás. De, ha nem akartad, akkor miért nem ugrottál el?

– Mert beragadtam a sárba, te tökfej! Nem is tetszel. Most a hátralevő életemet emberként tölthetem le veled.

–Tehát a boszi nem hazudott. Mégis mi a bajod velem?

– Az, hogy nem vagy béka.

– Ha szeretnéd, átváltoztathatom – élcelődött Magdi.

– Mi az, hogy nem vagyok béka?

– A  békákat szeretem, nem a daliákat.

– De hát olyan szép vagy. Talán még kicsivel szebb is, mint én.

– Ó, te piperkőc. Miattad vagyok ilyen. Az apám volt ember, őt változtatták varanggyá, és nem engem. Én ebihalként jöttem a világra. A kétéltűek közé tartozom. Egy béka szépen tud kuruttyolni, csdálatosan ugrik, és látványosan csobban a vízbe. Te meg csak a fecsegéshez értesz.

– Akkor mégis hogy változtál át?

– Örököltem, te tökfej – a békakirálylány sírva fakadt. Ámbár már nem vartyogott, apja még így is felismerte gyermekének keserű hangját. Nagy plattyogás hallatszott, a nedves föld, a sár, a mocsár iszapja szanaszét fröcskölt, és megjelent varangyszolgájával és békakíséretével a valaha emberként élő, immáron nyálkás bőrbe bújt uralkodó.

– Ki merte megríkatni a lányomat? – hartyogta bőszen az elefánt méretű brekeke. A boszi sandítva a hercegre muttott.

– Na, majd adok én neked! – Ferenc két lépést tett hátra. – Gyere harcolni, vagy gyáva vagy?

A herceg visszaemlékezett a boszi fenyegetőzésére, hogy jegyezzen meg mindent, amit mond. Ajaj, ezt hogy fogom megúszni? Szóval ennél a boszinál minden fordítva volt. A csúnya neki szép, a gorombaság kedvességnek minősül nála. Talán beválik az inverz válasz. Na, most figyelj, hős békuci király!

– Bevallom, de egy nyámnyila merné-e vállalni félszegségét?

– Idegesítesz.

– Csak az általad feltett interrogációra válaszolok. Ha nem akarsz feszült lenni, akkor kerüld az olyan kérdéseket, amik miatt felkaphatod a vizet.

– Mit hablatyolsz?

– Hogy te idegesíted magadat. És, ha már itt tartunk, csak a félősek támadnak kérdéssel a másiknak.

– Főnök, – szólt közbe a varangyszolga – ez azt mondja, hogy gyáva vagy, és olyan hülye, hogy magadat idegesíted.

– Én mindjárt megőrülök. Felfallak, mint egy szúnyoglárvát.

– Ne bántsd őt, atyám – kérlelte a  királylány.

Hát mégis csak szeret – gondolta Ferkó.

– Ez a tökfej semmiről sem tehet.

– Már megint tökfej? – vágott vissza a herceg, de senki sem figyelt rá.

– Az a boszi csalta őt tőrbe.

– Ti boszorkányok, nem tudjátok békénhagyni a családomat? Kapjátok el – adta ki a király a parancsot. Magdi nagyon megijedt, és felpattant seprűjére, de mindenünnen varangyok ugráltak a nyakába, és nem tudott elszökni. Ekkor elhókuszpókuszolt egy segélykérő varázsigét, és hirtelen suhogás támadt a fák ágai között. Torokból feltörő éles kacaj hasított a levegőbe, és a megidézett boszorkányhadsereg egykettőre csartarendbe állt.

– Azonnal eresszétek el – szólt a boszorkányok vajdaasszonya, merthogy a vasorrú bábáknak is kellett egy közös vezető, és ezt ők vajdának hívták. – Te vagy az, te? – ismerte meg a békakirályt.

– Én vagyok a boszorkányüldöző Archembald. Azaz voltam, míg kétéltűvé nem változtattál.

– Te öregasszony verő pernahajder, adok én neked, meg a békahuligánjaidnak. Azonnal eresszétekl el a kis csoroszját.

– Méghogy öregasszonyverők? Hiszen ez nem is öreg, csak egy kellemetlenkedő tinédzser, akit móresre kell tanítanunk a hiányos neveléseteknek köszönhetően.

– Mostmár öregasszonyok helyett gyerekeket bántotok? Mégrosszabb, ti mocskos disznók!

– Békák mama, békák.

– Disznó békák.

A boszik egy kép erejére összeverődtek, hogy megörökítsék a csata előtti pillanatot az utókornak, illetve maguknak, hogy tudják igazolni tettüket, mert köztudott, hogy a fajtájuk előszeretettel füllent, és már egymásnak sem hisznek. Toprongyos, koszos, foltozott ruháikkal menetelő pózt vettek fel a dinamikus hatás elérése végett, majd a seprűiket csatarendbe állították, és alaposan felkavarták az állóvizet. A boszi-varangy háború három órát tartott, mire Ferenc herceg elkiáltotta magát, hogy meg akarja kérni a királytól az immáron csodaszéppé változott lányát. Mivel a metamorfózist kiváltotta, ahogy az a mesékben szokás, automatikusan jogot formált a megmentett, ám de azt nem óhajtó hölgy kezére, és a béka birodalom felére. Mit volt, mit tenni, ki kellett adni a jussát, és ő a királyság azon felét választotta, melyen az ellenfelek éppen egymással néztek szembe. Mivel saját birodalma lett, és otthon atyja lévén rokoni szálak fűzték a hazai királysághoz, segítséget kért szülőországától, akik a rovarölő szer iparban mamutszerepet töltöttek be, és küldtek neki némi yupac bután szúnyogsprayt, amivel kíűzte uradalmából a szállingózó nyanyákat, ezzel boszorkánymentes övezetté téve az egész országot. Sajnos a mellékhatások miatt minden rovar elpusztult, így a békák is kihaltak a vidékről. Igazi környezeti katasztrófa ment végbe. Végül kiderült, hogy a terület alatt gázlelőhely található, és lecsapolták az egész mocsarat, hogy megkezdhessék a feltárást.

Negyven évvel később Ferenc király már nem tudott örülni a szerencséjének. Elvált tőle az asszony, és az ügyvédek mindamellet, hogy megfosztották őt kiérdemelt jutalmától, még környezetkárosítás miatt és személy ellen elkövetett beleegyezés nélküli átokmegtörésért is beperelték. A sokat megélt Ferenc bátyó már csak a csendnek tudott örülni, miközben legatyásodva lábát áztatta a tóban, amikor a zsineg megfeszült. Kapása volt, és kifogta az aranyhalat.

– Visszadoblak, ha teljesíted egy kívánságomat – kezdett alkudozni.

– Hát nem tudod, hogy itt nem szokás a halakat hazavinni? Vissza kell dobnod, benne van a sporthorgászok kódexében, amit ennek a tónak a tulajdonosa adott ki.

– Ó, az asszony, már a saját tavamban sem érezhetem jól magam?

– Tudod, mit? Teljesítem egy kívánságod, csak nehogy elkezdj nekem sírni, mert édesvízi hal vagyok, és nem bírom a sós könnyeket.

– Változtass vissza mindent addig a pontig, ahol a sorsom ebbe az irányba terelődött.

– Tökfej.

– Már megint?

– Egy embernek nem lehet kétszer ugyanazt a kívánságot teljesíteni.

– Tehát már kértem ilyet egyszer? – szomorúan sóhajtott, és végül kibökte – Akkor nem lehetnék csak egy egyszerű molnárlegény?

 

Itt a vége, fuss el véle.



Forrás:

Csoport: Lehel | Hozzáadta: Lehel (2014-05-25) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 404 | Hozzászólások: 0 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 0




Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...