| A falon egy
öreg kakukkos óra hármat füttyentett. Ebéd után Gábor meséskönyvből olvasott fel
a kislányának.
– A legkisebb királyfi legyőzte a gonosz boszorkányt. A
sötét varázslat szertefoszlott. A szürke felhők felszakadoztak, és a nap
aranyló sugarai hosszú évek után ismét lágyan simogatták az elátkozott erdő
fáinak göcsörtös ágait.
– És ez után mi történt? – a gyerek tágra nyíló szemel
jelezte telhetetlen kíváncsiságát.
– A fák kirügyeztek, kinyíltak a virágok, a nyuszik
előbújtak az odúikból, és vígan ugrándoztak a réten.
– Ez nincs is odaírva. Csak te találtad ki.
– Dehogy is. Itt van a könyv, olvasd el, ha nem hiszed.
A kislány elpirult, nem tudott még olvasni. Szégyenlősen
elfordította a fejét, aztán huncutul elmosolyodott, és állította, hogy valóban
oda van írva.
– Jól van, akkor mostmár aludj. Szép álmokat, Eszter!
Az évek múlásával a lánykából
egyetemista lett, de az idő ellenére kíváncsisága nem enyhült. Többet tanult,
mint amennyit a nanoelektronika és programozás szakon leadtak neki. Nem
elégedett meg a részek irányításával, érteni akarta az egész folyamatot.
Tanulmányai elvégzése után a Globális Nanoled Corporation-hoz ment dolgozni,
ahol a nanoled felhők összehangolt működésének fejlesztőcsoportjába került.
Fél évvel
később megismerkedett Leventével az antipólusos nanonapelemek technikai részlegéről,
akivel kapcsolata viszonylag hamar elmélyült. A cég azonban valamiért ezt nem
nézte jó szemmel, és igyekeztek kapcsolatukat ellehetetleníteni. Mivel
mindketten rendkívüli szakemberek voltak a maguk területén, egyiküket sem
akarták elbocsátani, ezért a vezetőség egy köztes megoldást ötölt ki. Leventének
a nanoelemekre gyakorolt gravitációs hatás volt a fő témája, ezért őt éjszakára
osztották be, hogy kutatásokat végezzen a Hold nanoled felhőkre gyakorolt gravitációs
hatásának kiküszöbölésére.
– Szia, kedvesem. Hogy vagy? Nehéz éjszakád volt? – kérdezte
Eszter a munkából hajnalban hazaérkező Leventétől.
– Igen kicsim, de kialszom magam, és minden rendben lesz.
– Hogy megy a kutatás?
– Sehogy. Azért tettek oda, hogy megoldást találjak a Hold
ledekre gyakorolt gravitációs vonzásának a semlegesítésére. Ezért kell éjszaka
dolgoznom, de eddig minden egyébbel foglalkoztam, csak ezzel a problémával nem.
Amit most csinálok, azt nappal is nyugodtan el tudnám végezni.
– Olyan erősen hat a Hold a felhőkre?
– Igen. Apályhoz és dagályhoz hasonló torzulást hoz létre a
ledmátrixokban, a részecskék koncentrációja megváltozik, és ettől torzul a kép.
Éjszaka ezért hiányoznak a ledfelhők az égről, de én nem is bánom. Elég nappal
hamis képet látni.
– Igen, de nappal muszáj beborítani velük az eget, különben
a kinti sugárzás a Föld gyenge elektromágneses tere miatt átjutna a légkörön,
és az ökoszisztémánk komoly károkat szenvedne.
– Nem tudom, a mérések alapján a mágneses pólusok stabilizálódtak.
Mostanra a bolygó természetes védőpajzsa is elkezdhetett erősödni. Talán már
nincs is szükség a nanoled felhők biztonságára.
– Kicsit merész az a konspiráció, hogy csak a multik nem
akarnak lemondani a reklámfelületükről. Mennem kell, drágám. Nappal én vagyok
soron.
A folytonos
távollét és a munkahelyi nyomás lassan súrlódásokhoz vezetett, és már szakítani
akartak, amikor kiderült, hogy Eszter várandós. Ezt követően Levente úgy
döntött, hogy bármilyen más munkát elvállal, csak végre többet lehessen együtt
családjával, azonban, mielőtt felmondott volna, halálos baleset érte.
Eszterben
valami eltört. Már nem volt az a bájosan kíváncsiskodó jellem, mint korábban.
Munkahelyén mindenkiben ellenségképet látott. Az anyaság magányos terhei azonban
elméjét megőrizték épnek. Kislánya, Réka boldogságáért küszködött nap, mint
nap, és jutott egyre feljebb a ranglétrán. Egyik hétvégén, mikor a gyerek már
nagyobbacska volt, ellátogattak Eszter szüleihez. Gábor kisunokájának
ugyanabból a meséskönyvből olvasott fel, mint annak idején lányának. Réka
boldogan szaladt oda anyukájához, és ugrott az ölébe.
– A nagypapa olvasott nekem egy mesét.
– Igen? És mi volt a címe? – kérdezte Eszter.
– Az elátkozott erdő.
– És miről szólt?
– Hát arról, hogy volt egy gonosz boszorkány, aki eltakarta
a napot, és mindig esett az eső, de a királyfi legyőzte, és újra kisütött a
nap.
– Tetszett a történet?
– Jó volt, de anya… Nálunk miért nem esik soha az eső?
– Tudod kislányom, ezt a mesét még akkor írták, amikor a
természet volt a világon az úr, és nem az ember.
– És az mikor volt?
– Sok száz évvel ezelőtt.
– És mennyi az a sok száz?
Gábor felnevetett – Rád emlékeztet, valamikor te is ilyen
kíváncsi voltál.
A kérdés azonban több volt, mint egy gyerek kíváncsisága.
Ellenállás volt arra a természetellenességre, amit az egész társadalom érzett a
virtuális ég nyújtotta biztonságban. Emberöltők óta nano méretű ledek felhője
borította az eget, ami megvédte a Földet a Nap káros sugaraitól. Amikor a
bolygó mágneses pólusai, az északi és déli elkezdtek felcserélődni, a planétát
körbevevő elektromágneses tér gyengülni kezdett, ami így már nem nyújtott
védelmet a káros hullámok ellen. Mikor a sarki fény az egyenlítőnél is
színpompával kezdte elárasztani az eget, feltaláltak egy mesterséges védőpajzsot.
Ez volt a nanoled, melyeket nagy mennyiségben lőttek a magas légkörbe, ami
útját állta a káros sugárzásnak, és egyben a Nap járását is képes volt imitálni
az égen. Az évek alatt történő fejlesztések során sikerült egyre jobb képet
előállítani, míg végül a Napot teljes mértékben helyettesítették a parányi
nanoeszközök. Éjszaka viszont a Hold vonzása a részecskék rendezettségi fokát
megváltoztatta, és így se képet, sem védelmet nem tudott biztosítani a
technológia. Azonban, a Föld éjjeli oldala felől nem érkezett halálos sugárzás,
így este nem volt szükség a nanoledfelhőkre. Az illúziót nyújtó égi vásznon
hamarosan reklámfeliratok, klipek jelentek meg. A rádiózás új dimenzióba
lépett, és az égre kivetülő képsorokkal egybekötött műsorokat adtak. A televízió
által nyújtott szórakozás a népszerűségi skálán sokáig esett, majd
megállapodott egy minimumon. A szilveszteri tűzijátékok pedig elkezdték
mellőzni a pirotechnikát. Az időjárás azonban nem kedvezett az eredetileg
életet óvó technológiának. A felhők, viharok, szelek, csapadék és villámok
ellehetetlenítették a nanoledek alkalmazását. Eme veszélyfaktorok
kiküszöbölésére mobilis hidrofób és hidrofil zónákat hoztak létre a levegőben
és a talajon egyaránt, hogy befolyásolni tudják a természet erőit. Az életet a
továbbiakban mesterségesen, pontosabban öntözéssel tartották fent. Az óceánok
és tengerek áramlatait óriásturbinákkal és tenger alatti vulkánok
befolyásolásával keltették életre. Az ember idővel totális ura lett a
bolygójának és a természetnek.
Eszter
azonban túl sokat tudott ahhoz, hogy ezek az információk és a hagyományos
természet utáni ösztönös vágyakozása, férjének elvesztése és a mesekönyv több
száz éves történetének napi aktualitás koktélja józanul hagyja elméjét. Otthon
beleásott Levente szakterületébe, utánaolvasott a geológiának és visszament az
alapokig. Találkozott a csillagászattal, és a rég elfeledett tudás nagyra nőtt
halmazát összevetette eddigi munkásságával. Kiszámolta, hogy a ledek megosztott
programozása, azoknak a Föld gravitációjának ellenszegülése, nanopropellereik
ereje és a hátukon található napelemből származó energia csak abban az esetben
elég, ehhez a működésszinthez, ha a Holdnak egyáltalán nincs hatása a felhőkre.
A Földet kísérő égitest azonban egy gravitációs keverő, ami mozgásban tartja a
bolygón az életet, és hatása nem csak éjszaka, hanem nappal is érzékelhető. A
ciklusa nem felel meg az iskolában tanultaknak. Eszter egyre jobban kezdte
érezni, hogy valami nagyon nincs rendjén.
Felébredt a
férje elvesztése óta benne szunnyadó üldözési mánia. Arra kezdett gondolni,
hogy nem baleset, hanem merénylet áldozatává vált. A nanoled felhők több, mint illúzió, egy másod fokú derivált, egy álom
mely hamis ismeretekre épül, és elfedi azt a valóságot, amit nem is ismerünk. A
számítások alapján a Holdnak nem kéne léteznie, de vannak róla filmek, könyvek.
Léteznie kell, vagy valaha létezett. Mi értelme egy ekkora hazugságnak?
Titokban kutatott a ledek programjai között, melyek
nanomechanikus egységeinek tömeges rendszerben való működése ellentmondott a
fizika törvényeinek a Hold létezésének feltétele esetében. Eszternek eszébe
jutott, hogy talán azért szabotálták mindvégig kapcsolatát Leventével, mert
kettejük együttes tudása már veszélyesnek bizonyulhatott, és feltételezték,
hogy képesek lesznek kérdéseket megfogalmazni a kialakult világrend ellenében.
A kép Eszter fejében eléggé összeállt ahhoz, hogy tudja,
több van a függöny mögött, mint ami sejthető. Programozói képességeit
felhasználva azon kezdett el dolgozni, hogy kikapcsolja a ledeket. Eszter
szorgoskodása azonban nem maradt észrevétlen a ledfelhőket irányító cég titkos
ügynökei előtt. Ezzel azonban ő is tisztában volt. Tudta, hogy mélyre ásott, és
ezt már nem bocsátják meg neki. Túl akart járni az eszükön, de végül elbukott.
– Fejezd be, Eszter! Tudjuk, hogy miben sántikálsz. Itt a
vége, ne nehezítsd a helyzeted. – A titkosszolgálat berontott a szobába, és
körbevették Esztert, amint a szerverteremben le akarta kapcsolni a ledek
hálózatát.
– A világnak meg kell tudnia az igazságot.
– Hiszen még te sem ismered, hogy mi az igazság. Miből
gondolod, hogy a társadalom felkészült arra, hogy megismerje a valóságot?
– Nem érdekel! Tudom, hogy ti öltétek meg Leventét. Miért
tettétek?
– Mert ketten együtt képesek lettetek volna rájönni, hogy nem
a ledek virtualitása az igazi illúzió. Téged is meg kellett volna ölnünk, de
sokáig vártunk, és megszületett a kislányod.
– Ő már egy valódi világban fog felnőni. Nem érdekel, ha
megöltök.
– Ne legyél meggondolatlan. Réka inná meg a levét. Veled
mindenképpen végeznünk kell, de a lányodnak nem kell belekeverednie. Most éli
legszebb éveit. Igazán kár lenne érte.
– Ne bántsátok. Rendben, nem teszem meg.
– Gyere velünk. Nem te vagy az első, akinek sikerült többet
megtudnia a kelleténél, de az sem leszel, aki leránthatja a leplet a vízióról.
– Mielőtt meghalok, eláruljátok, hogy mi ez az egész? A Föld
elektromágneses tere már régen visszaállt. Akkor minek?
– Mert a Hold elpusztult. A felhők nem bírták a
marcangolását, és csak így lehetett kiküszöbölni a problémát. A Holdat már
régen felrobbantották, hogy a felhők zavartalanul óvhassák az emberiséget a
pusztító sugarakkal szemben.
– És ezt miért kell eltitkolni?
Eszter utolsó kérdésére már nem kapott választ. Lelőtték,
hagytak egy levelet, mely Eszter öngyilkosságát igazolja a civilek számára. Tíz
évvel később Réka csomagot kapott, benne egy kis távirányítóval és egy
levéllel.
Kedves Lányom, Réka!
Sajnálom, hogy magadra
hagytalak. Életemet egy titoknak áldoztam, melyet én már nem fogok megismerni,
de te láthatod a valódi világot a napfényt eltakaró ledek nélkül, és ha szerencséd
lesz, talán még esni is fog. Arra kérlek, hogy menj ki a házból, nyomd meg a
távirányító gombját, és nézz az égre. Ha hiszel a mesékben, akkor most te
lehetsz a királyfi, aki ismét elhozza a fényt erre az átkozott világra.
Szeretettel csókollak!
Édesanyád, Eszter
Réka a szavaktól felkavarva kiment az udvarra, és megnyomta
a távirányító gombját. A ledfelhők fényei kialudtak, szürke porcsíkokká
foszladoztak, és előbukkant a valódi égbolt. A horizonton egy zöldes nap
készült lenyugodni. Néhány perc múlva az éjszakában kirajzolódott a Göncölszekér,
de fejjel lefelé állt az égen, a Hold pedig nem látszott többé. A ledek hajdani
képei egy másik bolygó virtuális valóságát vetítették az emberek elé, mely
Eszter áldozata után tíz évvel örökre szertefoszlott.
Forrás: |
