Lábatlan vitéz története.  /Bóka rabló meséje a Nemtelen nemesekből./

– Akkoriban még rendes, magyar királyok uralták a népeket, nem ilyen jöttmentek, mint mostanába’. Megbecsűték a vitézeket, együtt harcótak velük a csatákban is, meg iszogattak is utána derekasan, ahogy az illik. Becsületes küzdelembe’ nem is bírt velük az ellenség, mer’ hogy halomba vágtak mindenkit, hiába szaladoztak ide-oda. Eccer azonban nagyon kimelegedtek verekedés közbe, oszt annyit ittak, hogy berúgtak, mint a szamár! Így eshetett meg az a csúfság, hogy az ellenség megfogta kettőjüket: a királyt, meg a legkeményebb vitézit. Közös láncra verték őket, mintha bivalyok lennének, mert igen-igen félték a vitézségüket. Inni se kaptak mást, mint vizet, mer’ tutták, hogy a magyar ember a bortól olyan erőre kap, hogy leszaggat magáról minden láncot. Egy ideig békiben üldögéltek és beszégettek, deja király retteneten megszomjazott, meg aztán nyughatatlan természet is volt, haza akart menni. Egyedű’ vót otthon az asszonya, ügyes-bajos intéznivalója is akadt vón sok – az iváson kívül –, de összeláncolva bajos ám a szökdösés. Ezért aztán a vitéz nagyhirtelen levágta a lábát a bicskájával, hogy a király mehessen a dolgára. A’ meg hazaszalatt, gyorsan elintézte az asszonyt, meg amit kellett az ország háza körül, oszt visszatért kiszabadítni a vitézt. Jól berúgtak együtt, deja vitéz csak sajnálta a lábát, ezért a király nekiatta ezt a falut, és az összes menyecskét berendelte a környékről, hogy megvigasztalják a komát. Csaptak is akkora vígasságot, hogy a vitéznek eszébe se jutott számógatni, hány lába maratt! 

„Lábatlan nevének eredetét számos monda próbálja bizonyítani, ezek közül egyik az, amely szerint egy magyar királyt fogságba ejtett az ellenség, majd összebilincselték egyik hű katonájával. A katona levágta saját lábát, hogy a király el tudjon menekülni. A király katonájának a Lábatlan nevet adományozta, s mellé azokat a földeket, amelyen Lábatlan község kialakult.” /Wikipedia/