Vidám Történelem Mindenkinek XXXIII. évfolyam, 537. adás:

Rézmáli Zénó ragyadörtölei krónikája

Riporter: Egy ásatáson kezdődött, míg a régésztanonc az ásításával küszködött, hogy Rézmáli Zénó történetírásának lapjait fordította ki a homokozólapát a díszes oroszlánköpők köpületébe kövült kopók kopottas csontjai közül! Mondhatni: nahát! A történelem egyik, méltatlanul feledett epizódja került napvilágra a ragyadörtölei ásatás leletei sorából! Napvilágra jutott, majd egy taligára, mígnem a tudósok munkaasztalán, hanyatt vágva került mind e-tudás szabadlábra! A tudás mindig azé, ki megműveli, de addig még kéreti magát és kevély, mondta Pofaszakáll professzor, a legmagasabb tudományos személy! Végül megfejtették a középkori nyelvezetet, amely, minő meglepetés, azóta szintén elfeledtetett. A magas tudomány mindent leporolt, betűről betűre átnyálazott, majd megfejtve hagyta itt ezt a nyálas kupacot! A jegyzeteket ezután feldolgozta és mai nyelvre átiratolta a történelem jeles tudója: Hantai Sarolta! Publikus lett a kézirat egyből, Sarolta ezt kirázta mellényzsebből! És milyen jó a tudósasszony melle…, mellett lenni, amikor a törtémellet, izé; történelmet felemelge…, felemlegeti!

Sarolta: Az elbeszélés tartalmazza, hogy ama már feledett két uradalom miként birkózott, hiszen mindent elfeledtek mára a hálátlan utódok! Az uradalmak és uraik mind összes tetteit, hogy kivel és hányszor háltak első éjszakát, használtak-e angol vécét, processzort, avagy villanyborotvát! Hogy nyúzták-e a jobbágyokat, netán csak húzták vele a társadalmat, mintha nyúznák a népet, de közben a jólétre tettek fel minden tétet? Nem vennék erre mérget, hiszen a kéziratból kiderül, középkor szerte nem láttak még ily két férget! E két elnyomó uraság, az emberi jogokra nagy ívben tojtak! Bizonyos Levesháti és ellenpárja Bástyaházi, nos, ezek nagy versengésben voltak! Mindkettő mögött a gyengén teljesítő gazdaság azt indokolta, hogy zöldebb és gazdagabb, ha egy vezetés alatt válna eggyé a két porta!

Riporter: Értem kedves Sarolta, és, ahogy a tényeket sorolta! Maga nagyon szép, a riport után fogadja majd a flörtömet, kérem, de most ötszáz évvel ezelőtti sztorikról kérdem! Tehát a két hadúr külpolitikája bekebelező volt? Avagy a belpolitikájuk különlegesen követelőző, mondhatni önző?

Sarolta: Ha maga így írja körbe a háborút, szíve joga, kérem! Szofisztikált látenciákkal priorizált retorika, értem! A két földesúrnál annyi történt, elgurult a gyógyszerük és egymásnak estek! Besorozták városaik minden polgárát és háborúzni kezdtek! Csakhogy nem értettek a hadviseléshez, addig csak bort vedeltek és népnyúztak, abban bizonyultak úrnak. Szereti maga, kedves riporterem a költészetet?

Riporter: Megtisztelő, hogy lekedvesez engemet! De, hogyan jön ide a líra? Ha verselni kezd, a szerkesztőm, azt is bírja!

Sarolat: Nem fogok szavalni semmit, csakhogy ez áll a kéziratban: Levesháti összeszedte a költőket és írókat, volt belőlük hatvan! És velük néhány értelmiségi és réveteg tudor, a bősz parancsnok pedig egy vén, részeges doktor. Bástyaházi sem volt tétlen kiküldött a várból egy hasonló sereget, amit egy híres, néma dalnok, Hangtalan Títusz vezetett! Ez a dalnok, míg hangja volt, királyokat szórakoztatott, de egyet sértett és választhatott: fejét, vagy a nyelvét hagyja ott!

Riporter: De izgalmas, szinte még a mellet nézni, vagyis a meleget elnézni is tudom, amíg ezt a csodás történetet hallgatom! Szóval költők és csepűrágok rontottak egymásra a harcmezőn? Szavaltak is borverseket, vagy csak néztek megvetőn?

Sarolta: Jól látja a helyzetet, nem volt az egy szokvány csata! Nem porzott a véres homokból sarat dagasztva a csataparipa pata! Megálltak a ragyadörtölei csatamezőn egymással szembe, és – a történelemből hasonló sem jut eszembe –, bekiáltottak egy koreszménynek megfelelő témát, hogy abból faragjon az ellen lírai teorémát! Rézmáli Zénó lejegyzett néhányat, hogy aszondja’, idézem: „a szeretet, avagy a szerelem a legnagyobb érdem?”

Riporter: Én a szerelemre szavaznék, ha ott lennék és persze magával, csakis! Már, ha lenne időgépem, de nincsen, így jelentem: van a sarkon egy cukrászda, jó lesz az is, itt és most, a jelenben!

Sarolta: Nem jó ötlet, hogy ott akarna lenni, mint a többi szerencsétlen! A kézirat bőven kitér arra, mennyi, és milyen versek születtek az enyészetnek, akkor éppen! Persze szépek és műveltek voltak amazon sorok, trocheákban írodtak a jórészt liturgikus rigmusok! Ámde az uraságok a várból szemlélve, nem találván elég véresnek az ütközetet, megorrolni ebben találtak okot! Hátulról íjaztatták le a sok ártatlan dalnokot! Az íjászok dupla adag bort kaptak, ha költőt épp úgy tollhegyre tűztek, mint amazok a szavakat!

Riporter: Hát ez borzasztó és undorító, hogy lehetett ez a két úr ilyen kegyetlen? Miért nem volt elég nekik az a sok luxus, meg ingyen szerelem? Mert gondolom, hogy ágyasokat is tartottak és nem is egyet, miért nem csak prütykölgettek, miért a költőket kettyintették ily' csúnyán meg? És halottá is! Ráadásul az ilyesféle sose bánja meg, ilyenről már hallottam is!

Sarolta: A szeretők felemlegetésével beletrafált a lényegbe! Mert a kéjnők, a fejőnők és az özvegyek mentek a következő ütközetbe!

Riporter: Az özvegyek? Csatavérben fürdeni? Miért kellett őket is kiküldeni?

Sarolta: Ez a kiküldetés azért lett az osztályrészük, mert nem szólt értük senki, hiszen nem volt férjük!

Riporter: Félek megkérdeni, a háború kimenetelét, ők vajon eldöntötték? A szépnem vesszőmágusainak volt annyi ereje? Avagy inkább az íjászok őket is feldöntötték, vesszejüket távolból merítve az asszonyi testekbe bele?

Sarolta: Bizony, a vérgőzös uraknak semmi sem volt elég! Az asszonyok után kiment az összes cseléd! Azokat is lelövették, amiért nem harcoltak bátran. Persze közben egyre kevesebb élőerő maradt a két várban!

Riporter: Kíváncsi vagyok, kit küldtek még e reménytelen ütközetbe ezek az erkölcsi mételyek! Gondolom a parasztokat, mert azokat nem gyötörték kételyek!

Sarolta: Persze, azok is mentek, a hullák halmain az aratásról és vetésről értekeztek, és persze jött nekik is a nyílzápor! Aztán gondoskodtak a kézművesek és egyéb polgárok sorsáról!

Riporter: Szorult volna annyi ösztön legalább a polgárokba, rejtőztek volna el a várárokba! Egészen lelombozódtam! Nem volt még ilyen szomorú a Vidám Történelem, amióta műsoron van!

Sarolta: Majd az uraságok az orvlövészeket küldték mészárszékre, na, de őket már okosan! Azok sohasem készek nyílt terepen lőni, mert úgy őket is meglőhetik biztosan! Ezért hátraarcot parancsoltak őnekik a várkapuban állva, és így meneteltek, hátrafele, és halálra válva. Anélkül, hogy előrefele meghátráltak volna, vonultak egymás felé hátrálva és egyre közelebb jutva! Amikor a két csapat egymás lihegését is hallotta valahára, már csak megfordultak egy gyilkos kézitusára. Mondjuk, ezek gyilkosok voltak mind, ők talán kiérdemelték mindazt a kínt, amit meg is kaptak. Az urak persze már nem mulattak. Lóra kapott mindkettő, hogy befejezzék egymással ezt a ronda ügyet, arra éreztek vágyat! Két zsíros, randa disznó, ahogy a vérmezőn egymás felé üget, vágtat!

Riporter: Minden egyes szavából csak úgy áramlik a történelmi tudás, tud róla? Várjon, itt most egy bújtatott reklám jön, amíg iszok! Jé mi ez: egy Kupa Kóla?! Őseink ha Kupa Kólát ihattak volna nem ontottak volna vért, sem trónért, sem hatalomért, talán csak pont ezért! Mehetünk tovább, egy kevés időnk van még! Mit tett egymással ez a két népirtó balfék?

Sarolta: Mire a csatatérre értek, mert el volt puhulva mindkettő féreg, kifáradtak, de tényleg! Lekecmeregtek a hátasokról és máris a hullák között állva méregette egymást ez a két gyáva. Ja, és fegyvert sem hoztak, mert a fegyvernökeiket már jóval előbb lelőtte az orvlövész osztag. Akik már szintén nem éltek! Már, hogy az orvlövészek! És ekkor lovagolt arra a vitéz krónikás, a nagy író, ki más, mint Rézmáli Zénó? Mivel agyafúrtságban sem lelte a párját, a mi Zénónk felmérte a pályát. Rájött, hogy ki a hunyó, hogy ki miatt válik e vidék néptelenné majd sokáig!

Riporter: Kedves Sarolta, mondja! Nem fura, hogy a krónikás pont ekkor ért oda? Pirosat kapott, dugóba került, vagy fájt a lova feje? Honnan tudta, hogy mibe is mászott bele? Ráadásul ily’ pontosan leírta az eseményt? Ilyen városokról a ragyadörtölei síkon senki fel nem jegyzett! Óvatosan mondom, talán Zénó megvezetett!

Sarolta: Hát, a korvizsgálat a kéziratot igazolja szépen! Ötszáz éves és két napos éppen! Az igaz, hogy Rézmáli nagy mókamester volt a költők között, lódításban minden tréfamestert lekörözött! Egyszer pedig eladott egy várúrnak földeket, talán pont az Óperenciás tenger partján. Azután, visszavette tőle féláron ez a mihaszna, hogy az nehogy odautazzon, és még így is maradt rajta szépe haszna.

Riporter: Akkor, ez az egész csak móka? Zénó pedig nem mondja, hogy sorry? Miként fejeződik be a tanulságos sztori?

Sarolta: A történet valóban fejezéssel fejeződik le, vagyis be, mert a krónikás lecsapja mindkettőt, mondhatni; izibe! Csókban ragad a két bűnös feje, ahogy az üstökük összekoccan! És Zénó tanulságot is mond legottan. A halottak fölött gyönyörű tort ül, és elmondja az utókornak végül, hogy a hatalom úgyis hátba támad! Ha már mindent kihajtott, kirúgja a lábad, hidd az istent, de légy résen és ne fordíts neki hátat!

Riporter: Tudja, Sarolta, akár kamu a sztori, akár vérigaz, nem tudom megszokni, hogy a történelemben nincs vigasz! Ez a Rézmáli Zénó, kinek tényleg a fontos dolgokra irányult figyelme, korát meghazudtoló elme! Köszönöm a figyelmüket! A „Vidám Történelem Mindenkinek” ma kicsit túl időszerűre sikeredett! Nem is volt vidám, engem teljesen letört, de az vessen követ rám, aki ettől le nem cövekelt egy percre, gondolatban persze!

Sarolta: És a cukrászdában, most, hogy így a dekoltázsomba látsz, vajon foglalják még azt a két fős asztalkát? A krémes kávéval kezdésnek jó lesz, de van még a tarsolyomban neked valami szenvedélyes szex! Remélem, ki vannak kapcsolva a mikrofonok, mert éppen kitárulkozok!

Riporter: Azt hiszem, hogy kikapcsoltam, meg ne bántódj, de annyira letörtem ettől az adástól, most megyek és egyedül meditálok, mentesen minden külső behatástól! Elvégre fel kell készülnöm a holnapi vidám műsoromra!

Sarolta: Mindig ez van, én meg várhatok a soromra! :( :( :( !!!