– Várj csak, Halál! Itt állok a híd korlátján, és te nyilván miattam jöttél! Nem viszel magaddal?
– Most még nem! Épp, csak rádnéztem, rendben mennek-e a dolgaid! Ez ilyen partiarc dolog, az ember beugrik, körbenéz, azt’ lelép! Halál, jobbra el! Hehe!
– De, hiszen most öngyilkolom meg magamat! Az elhatározásom szilárd, a kivitelezés merész! A legjobb lenne, ha már itt, fent elkaszálnál!
– Ez nem fog sikerülni!
– Kérlek, mester! A halálvágy, meg minden…
– Én vagyok a vágyad trágya? Hehe! Figyu csak, óra egy svájci ügyfelemtől; világidő szerverhez kapcsolódik, ETA szerkezet, titánium óratok, szépecske, nem? Nézzük csak; na, jó, maradhatok egy kicsit dumálni, de aztán sok a meló! A túlnépesedés miatt huszonnégy per huszonnégyben nyomom! A Mikulásnak, bezzeg csak évente egyszer kell lefutnia a köreit, én meg nonstop!
– Mester, mond; nem lehetne, hogy megcsinálom az öngyilkot, aztán, majd amikor viszel, akkor dumcsizunk? Eléggé be vagyok tojva, a fulladás állítólag fájdalmas!
– Értsd meg, hogy nem fogod a vízben feldobni a bakancsodat! Hehe! A vízben feldobni a bakancsod, ez mekkora hülyeség! Alámerülni és ott, a hideg, sebesen áramló folyóban játékosan cipőkkel dobálózni! Hehehe! Már megint megnevettettem magamat!
– Örülök, hogy jól szórakozol, mester, de egy pillanatig sem képzeltem, hogy búvárjátékokkal fogom odalent eltölteni azt a néhány másodpercet!
– Naná, hogy nem szórakoznál! Meg, aztán miből veszed, hogy másodpercek alatt meglennél? A játszadozás, az kilőve, mert az ösztönös fuldoklási reakció alatt az ember teste függőleges, nem rugdos a lábával, pláne nem, mondjuk korallokat nézeget! A keze sem jár a víz felett, mint a filmekben, és, ami a legszarabb, hogy amikor telemegy a tüdő vízzel, az nagyon szokott fájni! Mintha az egész ember egy nagy légembólia lenne! Volt már embóliád?
– Dehogyis! Makkegészséges vagyok!
– Akkor miért akarod elszúrni a napodat? Mássz le és menj haza, szerintem!
– Nem lehet! Egzisztenciálisan nulla vagyok, és nem csak onnan tudom, hogy mondták! Elhagyott a menyasszonyom!
– Ja, ja, tudom, fiacskám! Így ránézésre tényleg gázos vagy, papucscipő, márványkoptatott farmer. Elhagyott a csajszi, na és? Úgysem lett volna hosszú a kapcsi, mert a nő benne van a jövő havi munkatervemben. Ez az egész lári-fári, pipafüst! Majd ha ezek miatt az életkedved is elhagy, na, az lesz a valami!
– Én nem értelek, mester! Itt billegek a korláton, ugrani készülök, nem látod, hogy egy csöpp életkedvem sincs már? Miért vagy velem kapcsolatban ilyen optimista?
– Optimista? De jó fej vagy! Megihatnánk egy sört is, valahol! Habár a kaszámmal ki szoktak nézni jobb helyekről, amikor Ariadnét ki tudom rángatni a kézműves szakkőrből, bulizni! Csináltattam egy ilyen rugósat, teleszkópos nyéllel, nézd, de frankó! Kiugrik, tök automata!
– Nahát, mester, ez tényleg jópofa: rugós kasza! És velem mi a szitu?
– Az van, hogy cirka trilliárd esetben találkoztam ilyen végső elkeseredettségű, de mégiscsak megvirgoncodó figurákkal! Most mindegyikre nem emlékszek, de Unga-bunga, a snájdig homo erectus beugrott: kőbunkóval akarta agyonverni magát a törzsfő lánya miatt. Tisztáztuk a dolgokat, aztán mentem a törzsfőért, inkább azt csapta kupán, az őscsaj meg az övé! Meg a fele királyság, vagy mi! Az a lényeg, hogy a legvertebb helyzetből lesznek a legjobb dolgok!
– Ebben sok filozófia van! De még nem győztél meg teljesen, mester!
– Akar a faxom, téged meggyőzni! Nekem halálmindegy, mi van veled! „Halálmindegy”, érted! Hehe! Van itt még valami: te kiváló úszó vagy, nem emlékszel? Habár, a hideg víz tényleg megölne. Egy kísérletet megérne a dolog, lehetne fogadni is, Beliállal szoktunk!
– Basszus! Tényleg, hiszen Cuncikámmal is az usziban ismerkedtünk meg! Atyavilág, most esett le! Hogy a Cunci rajta van a listádon!
– Ja, van egy ilyen pótlistám, akik azon vannak, azokat még sztornózhatom!
– És mit kell ahhoz tennem, hogy lekerüljön a halállistáról? Ha nem ugrok, akkor lehúzod, ó mester?
– Te alapvető tévedésben vagy, cuncifiú! Én nem a lelkisegély vagyok, nézz már rám! Ha levenném a csuklyámat, már a szörnyű látványomtól is szörnyethalnál, de ha meglátnád az arcomat, akkor amúgy is meg kellene, hogy öljelek. Ez egy magas matematikai paradigma, Kháronnal évezredek óta vitázunk a levezetésén!
– Igaz, igaz, eléggé félelmetes vagy, csak hát én azt hittem, hogy már csak ettől az utolsó ugrástól van nekem félnivalóm! De, mester, amióta említetted a Cuncikámat fenyegető veszélyt, én visszatértem! Élni akarok, megtenni mindent, hogy ne lássam őt sírni!
– Na, most meg te is jössz ezekkel a logikai csűrcsavarokkal! Tiszta Philip K. Dick! Időparadoxon, meg minden! Ha most elhaláloznál, akkor se láttad volna Cuncilányt sírni, de még vigyorgálni sem! Amúgy sincs felírva a listámra az a kurva ká betű, a nevéhez!
– Ő nem egy olyan!
– A bötűre értettem, nem rá! Mert nekem sem kellemes, ha ott van a „ká”! A kínhalál rövidítése. Nem élvezem a szenvedést, elvégre én is csak emberből lennék! Hehehe!
– Ó, legalább nem kell szenvednie, köszönöm! De én szeretném őt maximálisan megmenteni! Ha letérdelnék?
– Te valami vén buzgánynak nézel? Hát, nem vetettem meg az ilyesmit, de már túl vagyok két kapuzárási pánikon is, az elsőt Kerberosznak köszönhetem, mert poénból becsapta az orrom előtt a pokol kapuját, a másodikat meg a hanyatló szexusomnak! De, amiért eszembe juttattad az állhatatosságot, lerántom a csajszit a listáról! Mielőtt te rántanál le engem, hehehe!
– Köszönöm, ó mesterem!
– Folyton nyomod ezt a „mesterem” dumát? Vigyázz, a halálkultusz nem divat manapság, ezzel nehezen szerezheted vissza a becsületedet! Bár mindegy is, mert van egy rossz hírem!
– Mi lehet, ezután rossz hír! Máris telve vagyok tervekkel; visszahódítom a Cuncit, elfogadom azt a nem túl jó állást az áramcsapás tesztelőben!
– Na, te szegény! Sajna, ha valakinek a kedvéért kiradírozok egy nevet, akkor a kérvényező ugrik a helyébe, ez kőbe van vésve! Na, jó, kőbe nem, de megvan valamelyik pendrájvomon!
– Lehervadt a mosolyom, de a Cunciért mindent! Akkor nem tervezek, de legalább a hátralevő hónapomat szenvedélyesen fogom élni! Előveszem a bakancslistámat!
– Az anubiszfáját, már megint a bakancs, te kölyök! Előbb dobálnád a víz alatt, aztán meg listát vezetsz, hogy hova vigyen el ő, mármint a bakancs? Jópofa vagy, izé, voltál! Bocsesz, de most lelöklek, zsupszi!
– ÁÁÁááá!!! Ploccs, glu-glu!
– Csak semmi pluszmunka, csináljuk itt és most! In minimis iudicetis – bár a latinból nem vagyok jó, öreg voltam már, amikor divatba jött! A kínlódásukat nem szeretem nézni, várok, mielőtt leugrok érte! Hopszi! Viszont, ha a Cuncikánál nem volt beütemezve kínhalál, akkor ennek a jópofa kölöknek sem kellett volna így járnia, basszuskulcs! Bocsesz, apóca! Mindegy, csak az hibázik, aki dolgozik, elvégre én is csak emberből vagyok! Hihihi!
