Zsemlefalvi: Jöjjön, Kiflivári barátom, éppen időben jön, ahogy megbeszéltük.

Kiflivári: De hiszen nem is beszéltük meg. Csak jöttem erre, a parkon keresztül, mint szeptemberben minden nap.

Zsemlefalvi: Most október van.

Kiflivári: Épp ezért mondom: ahogy szeptemberben minden nap, úgy jöttem most októberben, ezen a napon.

Zsemlefalvi: Csillagászatilag korrekt lenne, ha ilyenkor a Földet emlegetné, hogy azon jön-megy, nem a Napon. Csúnyán megégetheti a lábát, akár pszichésen is.

Kiflivári: Képzelje, valóban voltam a pszichiátrián.

Zsemlefalvi: A parkban szeptembert képzelgő kórtörténetével? Ezzel volt a pszichiátrián, Kiflivári?

Kiflivári: Nem, Zsemlefalvi, én már novemberben voltam ott. Idén novemberben.

Zsemlefalvi: Egy kicsit csúszkál az időben, barátom. November még csak most jön.

Kiflivári: Ajaj! Enyhe novemberofóbiám is van.

Zsemlefalvi: Minden évben bejelentik a naptárkészítők, hogy eljön, hát muszáj neki. Nem azt mondta, hogy pszichiáteriofóbiája is van? Mi volt a pszichiátrián?

Kiflivári: Szóval én protekcióval mentem. Az anyósom kapcsolata segített oda. Anyuka legutóbb túrós pitét horgolt fonalból, ezzel kezelték. Végül, sok Dopaminnal sikerült a kötött barátfülére vissza pozicionálni, az sokkal finomabb. Főleg, ha piros moherfonalból kötik. Így kerültem én is Kátránycsövi professzor osztályára. Ezt az időben való megtévedésemet kezdte volna kezelni a professzor úr. Csakhogy, mivel azt hittem, hogy egy héttel később van, lekéstem a kúrámról. A professzor pedig, hiszen, hogy a betegnek mindig igaza van, rám hagyta az ökörségem.

Zsemlefalvi: Az örökséget ritkán hagyatékolják élő emberek, Kiflivárikám, ezért a többi örökössel feltétlenül egyeztessen!

Kiflivári: A Kátránycsövi kitalált, külön, csak nekem egy betegséget. Ortohisteria, ez a neve.

Zsemlefalvi: Kinek?

Kiflivári: Mi „kinek”? Ki „kinek”?

Zsemlefalvi: Szóval többen is vannak? Ez a Miki, meg a Kiki. Ezek a maga képzelt barátai?

Kiflivári: Erre ráhibázott, Zsemlefalvi, mert most is itt vannak, velem a parkban. De ne lovagoljunk a témán!

Zsemlefalvi: És egy Téma nevű lovacska is galoppoz a fantáziájában, hümmm.

Kiflivári: Szóval, az a bajom, hogy nem hiszek az igazságban. Ezt a professzor be is bizonyította. Mutatott egy képet, amin egy igazi angyal volt, egy igazi szépség. A professzor megkérdezte, elhiszem-e, hogy a képen látható szárnyas nő Kővágótöttös versmondó bajnoka! Mondtam, hogy nem, mert nem is létezik. Akkor a professzor lecsapott, hogy mivel elutasítom a létezését, így Kővágótöttös község létezését is tagadom, ez pedig súlyos asszidelimancia. Mondtam, hogy nem tagadom. Azt mondta, hogy nem is illik, mert ő rendes akadémiai tag, ha ő ad valakinek kórismét, azt nem illik tagadni.

Zsemlefalvi: Szegény Kiflivárikám, jól bevásárolt ezzel a professzorral.

Kiflivári: Dehogyis, Zsemlefalvi, vásárolni nem volt időnk, máris megkezdte a terápiát!

Zsemlefalvi: Csupa fül vagyok, de közben a Téma nevű képzeletbeli lovacskáját is meg kellene etetni, érzem, hogy megcsippenti a kabátom ujját.

Kiflivári: Ez a maga ideája, Zsemlefalvi, talán nem is én találtam ki ezeket, hanem maga. Én mindenesetre elmesélem, hogy miből állt a kezelés. A professzor hirtelen negyvenszer az arcomba tolt különböző fényképeket Kővágótöttös községről. Volt közöttük házakat ábrázoló és többségében tarlót és buckát bemutató fotó. Túl gyorsan történt, egyet sem láttam tisztán, eléggé piszkos nyomatok voltak. A Kátránycsövi professzor ezzel bizonyította, hogy észre sem veszem a valóságot. Na, ezt elhittem, ne tűnjek már olyan hitetlennek.

Zsemlefalvi: Kitalálom! Ezután, meg az volt a pszichiáter baja, hogy minek hisz el mindent, miközben semmit se.

Kiflivári: Maga egy zseni, Zsemlefalvi! Mondanám, hogy maga egy zsemle, Zsenifalvi, de ez már-már a humor kategóriája lenne, amihez túl komoly úriember vagyok. Szóval, miután a képek mutogatásával nem jutottunk messzire, jött a hideg-melegvizes kúra és az elektrosokk. Azután, már épp a lobotómiához készítettek elő, amikor megérkezett a TEK és elvitték a professzort. Állítólag megőrült és betegek tucatjait küldte a másvilágra.

Zsemlefalvi: Ez igen! Magával mindig, mindenféle történik! Olyan sokféle mindenféle, hogy csak pislogok.

Kiflivári: És akkor hogy fog pislogni, Zsemlefalvi, ha elmondom, hogy engem is bevittek a keretlegények.

Zsemlefalvi: De hát miféle szadista képkeretező szögelne körbe élő embereket?

Kiflivári: Bevittek és rögtön a miniszterelnök előtt találtam magam. Tanácsokat kellett adnom, az ügyben, hogy ő is megtanulhassa, amit én tudok.

Zsemlefalvi: Hogy képzeletbeli lovacskákon ügessen ide-oda? Amiket ráadásul én képzelek, maga helyett.

Kiflivári: Azt, hogy ne kelljen észrevennie az igazságot! Én mondtam neki, hogy, hiszen már régóta ezt csinálják, ő és a kormánya. Azt mondta, hogy még mindig zavarják őket a propagandájukon átszivárgó igazságmorzsák.

Zsemlefalvi: Igen-igen, az igazság: az kemény. És jól meg is van sülve, mint a pirítós. Mert nem sületlenség az igazság. Ha nem figyelünk, még a fogunk is beletörik. Meg morzsálódik is. A jó pirítós kenyér ilyen. Kedvem kerekedett egy finom bacon szalonnához, jó tükörtojáshoz, ha lenne otthon kenyér, ha valaki hozna tojást. Újhagymával, Kiflivári, modern újhagymával.

Kiflivári: Hát, itt az idő, hogy megkérdjem, mi van magával.

Zsemlefalvi: Én is ezt kérdezem! Hogy mi van velem! Jó kérdés, barátom. Hát mi van velem?

Kiflivári: Magával mindig történik valami. Maga egy kalandor. Egy kedves hóhányó.

Zsemlefalvi: Ez eléggé gusztustalanul hangzik, mert minek is ennék havat, ha úgyis kihányom. Majd decemberben, meglátjuk. Szeretem a tükörtojást. Bacon szalonnával. És pirítóssal.

Kiflivári: Valamit nem akar nekem elmondani, Zsemlefalvi barátom.

Zsemlefalvi: Szép ez a park. Kopasz fák tingli-tangliznak itt jobbra-balra. Meg kopasz járókelők, és persze hajasak is, gyökerek verik fel a csalitosban csaholó ebeket…

Kiflivári: Ki vele! Mert mire vannak a jóbarátok?

Zsemlefalvi: Hát, kölcsönök adásához, meg lelki szemetesládának, azt hiszem. Jó, elmondom, de nem fog neki örülni! A Misztikus Titkosszolgálat, a MITI beszervezett. Nekik kell jelentenem. Sajnos, magáról is.

Kiflivári: Minek utána most hallok először e-szervezetről, nem esem kétségbe. Eléggé halvérű is vagyok egy tökös kétségbeeséshez. Ez persze képletes, a hal vére nem tudna annyi oxygént szállítani, ami nekem kell. Eléggé sok oxygént égetek, már csak a kiváló gondolkodásommal is. Mi ez a MITU-TI-izé?

Zsemlefalvi: MITI. Egy árnyékkormány-féleség. A démonok, meg mindenféle félvilági lények szervezete. Nagyon eltökélt a vezérkara, mert az igazgatott misztikus elemek léte nincs bizonyítva. Eléggé kevés tagdíjjal kell gazdálkodniuk, de néhány gazdag ember pénzeli az ügyet. Mindenhol vannak ügynökeik.

Kiflivári: Nahát, ennél azért okosabbnak gondoltam, Zsemlefalvi!

Zsemlefalvi: Csak pénzért csinálom. De ettől még jelentenem kell. Magáról külön adatokat kértek. Hogy milyen misztikus lényekkel tartja a kapcsolatot.

Kiflivári: Az anyósomat tudnám megnevezni, első körben. Röptében is tud csörögefánkot készíteni. Az öregasszonyt beleírhatja a jelentésébe. De minek is kellene diktálnom, hiszen már kitalált nekem képzeletbeli barátokat, írja meg azokat.

Zsemlefalvi: Jó. Kiszínezhetem? Lehet még néhány vámpír, meg troll.

Kiflivári: Foteltroll. Olyat ismerek, jó sokat. Különben, pedig nem is kellett volna szégyellnie ezt a misztikus marhaságot. Úgysem fogadom el, hogy ez az igazság. Tudja: az orthohisteria. Éppenséggel nem hisztériázom, csak nem hiszem el egy szavát sem. Mit is várhatnánk tőlem, még ezt a parkot, még magát sem hiszem el. Az én állapotomban?

Zsemlefalvi: Jaj, de jó, Kiflivári! Akkor írhatok fénylényeket, akik maga körül repkedve settenkednek? Meg unikornist, akinek a szarvára akasztja a kalapját, ha vécére megy? Mármint, a nevében is benne van, hogy egyszer volt nagydolga az egy-szar-vúnak, magára gondoltam, hogy megy.

Kiflivári: Bármit, Zsemlefalvi, hiszen, akiknek a jelentését írja, azok bármit elhisznek. De, ha ez az igazság, én ezt sem hihetem el, hogy ezek meg elhiszik, amit én nem. Nem hiszik, hogy én nem hiszem, de én sem hiszem, hogy nem hiszik, hogy nem hiszem. Bonyolult egy ügy ez. Na, megyek. Gyertek; Miki, Kiki és Téma lovacskám!

Zsemlefalvi: Köszönöm, meg vagyok mentve! Még egy jelentést sem tudtam írni senkiről, most meg egy egész misztikus jegyzőkönyvet összehozok. Hé, hova vitte a képzelt lovacskámat?