Az alábbi darabot bele akarom tenni az alakulgató "Jelenetek könyvébe", de íme, itt is közzéteszem. Véleményezzétek lécci!
Andy Baron: A 0,07-es ügynök utolsó bevetése
bohózat
Szereplők:
A Don, rettegi az egész város Éber Béla, valóban különleges ügynök Nyikita, bérgyilkosnő Gorgó, verőember Vittorio, a Don jobb keze Nyomozó, a pisztolya nélkül gyáva
A Don elegáns mindig. A Don nézése vérfagyasztó mindig. A Donnal nem ajánlatos packázni soha! A Don telefonál.
Don: Nocsak! Máris eljött az ideje a viszontszívességnek?... Egyet kívánhat államtitkár úr! ...... Igen, tudom, hogy van a belügyminiszter úrnak egy igen együgyű unokaöccse. ...... Hogy ez idáig segédkönyvelő volt a legnagyobb párt közeli cégnél? Szóval Éber Béla az illető úr neve. Miután – ezt a szégyent – a Kajmán-szigetek helyett egy iskola építésre utalt Uniós pénzeket, a miniszternek ki kellett őt tennie a cégtől...... Aha! ...... Hát, nem egy hétköznapi kérés, de nyugalom, megoldjuk ...... Foglalkoztatjuk a fiatalembert, kiszolgáljuk a fura kis igényeit, és ezzel le is tudom a tartozást! És még valami, ha nem tudja garantálni, hogy a főügyész ne zaklasson még egyszer, akkor ne is küldje ide ezt a szerencsétlent, megegyeztünk? ....... Hogy még ma meg is érkezik? Hadd jöjjön, na viszont hallásra! A Don felemeli az asztalról a házi telefont: Don: Gorgó! Gyere be és hozd magaddal Nyikitát is! Belép a félelmetes Gorgó és a ránézésre törékeny külsejű Nyikita. Gorgó: Hívattál főnök! Hoztam egy karmolós cicát is! Nyikita: A te macska anyádat! Don: Na figyeljetek kedveseim! Hamarosan beesik egy fickó, bizonyos Éber Béla. Sajnos bárgyúsága mellett még idióta is, aki ráadásul rengeteg kémregényt olvasott, ezért hírszerzőnek hiszi magát. Még csak a hülyeségére sem lehet figyelmeztetni, még méltatni is kell az istenadtát, hogy milyen csuda nagy kém. A belügyminiszter a nagybátyja, ezért fontos, hogy jól érezze magát minálunk. Én most elmegyek a Keresztapa Konferenciára, nektek kell fogadni és foglalkoztatni ezt az urat! Hagyjátok a félcédulást, hadd találjon bűnjeleket, bizonyítékokat, nyomozzon! Fogadjátok úgy, mint egy új gengszter kollégát! Nyikita: Én mondjuk megölögetni szoktam a kémeket, nem megölelgetni, de ha ez a feladat! Gorgó: Ha nem eszi meg a proteines szendvicseimet, amit anyukám szok' csomagolni, akkor nem lesz baja! Don: A távollétemben Vittorio a főnök! Éppen szép erdei temetést intéz, de utána érkezik. Ha jól számolok, valamikor mostanában fejezheti be a megboldogult a sírja kiásását. Vittoriónak nem is kell tudnia, hogy ki ez az új tag, így kevesebb lesz a gond, csak akkor avassátok be, ha valami zűr lenne! Na viszlát, én megyek! Valóban elhagyja a szobát. Gorgó: Elment a nagyfőnök, végre kipróbálom a fotelét! Aszta, de kényelmes, még az én pöppet méretes termetemnek is! Nyikita: A habtestednek, mi? Még a végén kiszakad a fotel mechanikája, aztán vehetsz egy újat a Donnak. Nehogy azután mérgében velem csináltasson ki! Gorgó: Haha! Veled, engemet? Még a lábujjaim közötti zokni szöszre nézve sem vagy veszélyes! Bimbammol a kapucsengő. Nyikita: Ha már ott trollkodsz, vagyis trónolsz, nézd meg, hogy ki jött! Ne kapkodd fel az összes telefont, csak a kapubeszélő jelez! Gorgó: Halló? Gyüjjön, már vártuk! Nyikita: Na, erre aztán kíváncsi vagyok, ki az a hülye, aki gengszterest akar játszani. Inkább örülne, hogy jelenleg még csak a gyári lukak vannak a testén! Majd kívülről is megfigyeljük, a lesállásból, hadd szórakozzunk kicsit! Nyikita a falon függő kép felé mutat, mert ez egy megfigyelő ablakot takar. Kopogtatnak, majd az ajtón kissé bátortalanul, de keménynek szánt arccal belép Éber Béla. Sápadt, csenevész fiatalember. A mellső zsebébe egy nagyméretű golyóstoll van tűzve, ezt igazgatja folyamatosan, úgy, hogy a nyilvánvalóan kamerát tartalmazó szerkezet mindent jól vehessen. Béla: Helló! Éber, izé, Vérember vagyok, igen: Vérember, az új tag! Gorgó: Milyen tag? Hímtag? Nyikita: Persze, persze Vérember! Rettentően hangzik, ugye Gorgókám? Béla: Aki az asztal mögött ül, az nyilván a főnök, eddig minden főnököm így fogadott, kivéve, amelyik már a belépésem pillanatában ki akart rúgni. Csak aztán csöngött a telefonja, utána meg kedves volt! De végül kirúgott, mert megolajoztam a foteljének a kerekeit, amelyikbe úgy szerette lendületből belevetni magát. Hogy ne nyikorogjanak, azért, de ettől elgurult, a szobából kigurult, és közben mégis begurult. De miket is beszélek itt össze, valójában én magam is egy rettentő nagy bűnöző vagyok, ugyebár! Mint a nevem is sugallja, a vér nekem a munkám mellékterméke, egyszerűen literszámra ontom én azt, de csakis munka közben. Ne is tessenek félni tőlem, így kollégák között egy milliliter sem fog elcsöppenni, mármint a vérből! Készen állok a próbatételre, kit kínozzak meg? Na, most tessék csak nézni, hogy milyen félelmetes lettem, amikor, így a munkára készen állok! Ezt az arcot látják utoljára, akik pacáznak! A két gengszter megjátszott döbbenettel nézi a fickót. Gorgó: Packáznak, nem? Béla: Én, kérem irodában is dolgoztam és határozottan állítom, hogy a pacázással nagyon fel lehet idegesíteni engemet! Nyikita: Rögtön be is tojok! És te is ugye, hogy meg vagy rettenve főnök? Gorgó: Persze, világos hogy én vagyok a főnök, egész nap itt főnökösödök ám! Itt, így jobbra kihajolok, itten van a szemetes kosár, tele van a főnöki szemetemmel, iratok, szerződések, semmiség! Balra, ha fordítom a főnöki fejemet, akkor meg itt vannak a főnöki irataim, feketelisták, meg összeesküvés elméletek, megint csak semmiség! Ezek annyira bizonyítják a főnökségemet, hogy senki se nyúljon hozzájuk, világos? Egy főszabály van fiacskám, a teakonyhában vannak a kislepkés szalvétába csomagolt szendvicseim, azokhoz nem nyúlsz, világos? Béla: Gyufásdobozt gyűjtök kérem, a szalvéta az nekem nem az ideám! Na, de a skatulya! Mert az, kérem mindig szögletes, abban meg lehet bízni... Gorgó: Kisebb bérgyilkosságokkal fogod kezdeni! Béla: Nem lehetne bérszámfejtéssel? Vagy például kutatnám a konkurrenciát! A piaci mutatókat, mert az a vérontás még ráér egy kicsit, ugyebár? Gorgó: Na, aztat a "pacimutatókat" nem tudom, hogy mifélék, viszont negyvennyolcas a bicepszem! Nyikita: Az ám, Gorgó a nagy gengszterfőnök is rettentő ám! Mindenféle rendőröket eszik uzsira, ami jelentős létszám csökkenést okoz, mert háromszor uzsonnázik legalább, és az csak a délelőtti uzsonnája! Veszélyesebb, mint egy megvadult fagylaltos kocsi! Ha szól, akkor merevedjél vigyázzba, mert a tiszteletet azt megköveteli. Főnök, kijönnél egy percre? Tudod, a sok gengsztermunkát kellene megbeszélnünk! Gyere már! Mikor Gorgó megszólalna Béla vigyázzba vágja magát. Gorgó meghökken, de azért mondja. Gorgó: Hát ilyen barátságosan gengszterkedünk mink itten, kedves Vérember! Megyek már kis alkalmazottam, megyek! Manapság milyen nehéz jó személyzetet találni! Feláll a fotelből és Nyikita után kimegy az ajtón. Kis idő múlva az említett falikép elmozdul, Béla nem veszi észre, leköti a figyelmét az íróasztalon maradt papírok olvasgatása. Elővesz a zsebéből egy golyóstollat. Béla: Ezeket lemásolom egy üres papírra! De az túl hosszú ideig tartana, és milyen buta is vagyok, hiszen ez a kamera toll fényképezni is tud! Folyamatosan rögzít, de ha ezt a picuri gombot nyomom, akkor közben még fényképez is! Keresi a toll megfelelő gombjait, de csak ki-bekattintgatni tudja a golyóstollat, más gombot nem lel rajta. Visszateszi a zsebébe. Béla: Hát ez nem működik! Vagyis működik, mint toll, de nem, mint kamera. Ja, persze, hiszen itt van a kamerás toll, ez végig itt volt a zakómból kukucskál előre! Túl sok dolgot kellett a kiképzésen megtanulnom. Na, most csinálok ezekről egy képet, biztosan nagyon fontos és korrupt szerződések. Így, a szemetesről is, meg a fiókok tartalmáról, ez az!
Most körülnézek a szobában, lefotózom az egészet. Ejnye, de ferde ez a kép! Béla akkurátusan kiegyenesíti a képet, majd hátat fordít neki, hogy úgy készítsen egy fotót. A kép újra elferdül, hogy a fal mögötti leselkedők kiláthassanak. Béla eltávolodik a faltól és egy újabb fotó kedvéért a kép fele fordul. Béla: Ejnye, pedig kiegyenesítettem! Ezeknél még egy hülye festmény sem tud nyugton maradni. Ne törvénytelenkedjél velem még te is, te kép! Visszaigazítja a festményt és meg is fenyegeti az ujjával. Újra az asztalhoz lép és elkezd olvasgatni egy papírt. Majd a zakója oldalsó zsebéből ismételten kihúzott tollal kezdi lapozni, ahogyan a filmekben is látható, hogy ne hagyjon rajta ujjlenyomatot. A kép a falon megint elferdül. Béla: Így semmi nyoma nem marad a kutakodásomnak! Milyen jó, hogy Ernő bácsi személyesen tanított a titkos ügynöki fogásokra! Le is fotózom minden oldalát ennek a dokumentumnak. Ide az van írva, hogy „Robinó fej és kézillatosító pompás keveréke flakonban – vevőtájékoztató”. Atyagatya! Robbanófejes népirtó bombák bevetése alattomban! Kiképzésemnek hála, egyből megfejtem az ilyen vacak kódolást! És még a nemzetközi fegyverpiac vevőit is tájékoztatják! Hű de korrekt, mondhatom! Én ezeket jól lefotózom, nesztek gazemberek! Béla egyik kezében a lapozáshoz használt golyóstoll, a másikban a kémtoll. Éppen fotózna, amikor nyílik az ajtó és látszólagos nemtörődömséggel belép Nyikita. Béla megretten, kapkodva akarja eltenni a tollakat, de már nem emlékszik, hogy melyik golyóstoll a sima és melyik a kamerás. Majdnem sírva fakad az erőfeszítéstől, hogy megfejtse, hol az egyiket akarja kapkodva a zakó külső zsebébe tenni, hol a másikat , miközben idegesen szemmel tartja Nyikitát is, így teljesen összekeveri a két eszközt. Végül az egyiket a külső zsebbe teszi a tűzőkéjével kifele, a másikat az oldalsó zsebébe dugja. Nyikita ezalatt telefonjával babrál, direkt nem veszi észre a bénázást. Amikor Béla befejezi a tollakkal való töketlenkedését, akkor zavartan a ferde képhez sétál és kiegyenesíti. Nyikita: Á, maga itt van, majdnem el is felejtettem! Nagy feladatot bízott magára a főnök úr: hamarosan megérkezik a kápó, bizonyos Vittorio, aki a keresztapák tanácsa szerint rendőrspicli! Béla még mindig zavart, nem néz a nőre, Nyikita pedig majdnem elvihogja magát. A festmény újra elferdül és a nő afelé vigyorog. Sőt, még a halántékához böködő mutatóujjával jelzi is a leselkedő Gorgó számára, hogy most megvezeti ezt a hülyét. Béla: Mocskos zsaru! Borzasztó, hogy milyen komisz alakok vannak, teljesen elrontják az ember napját! De én, én kinyírom a disznót, a vérét ontom! Nyikita: Nem, azt nem lehet, több okból sem! Az egyik, hogy Vittorio a főnök bizalmi embere, a leleplezéshez, ahhoz bizonyíték kell! A másik ok megértéséhez pedig össze kell szednie magát, mert amit mondok, az kemény lesz! Béla: Nos, ööö... Nyikita: Nem Vittorio a tégla, hanem én! Béla: De jó! De maga mondjon csak csempét, vagy cserepet, a tégla az nem illik magácskához... Nyikita: Maga, új fiú, még semmi rosszat nem csinált, így amikor lecsukom ezt a bandát, maga megúszhatja! Béla: Tudja, az igazság az, hogy én is a jófiúkkal vagyok! Éber Béla speciális titkos ügynök, szolgálatára! Nyikita: Nahát, ez aztán a meglepetés! Maga olyan jóképű, hogy sejtettem is az igazságot! Akkor mostantól együtt dolgozunk! Béla: Mi az igazi neve? Persze, nem mondom majd el senkinek! Nyikita: Az igazi? Nyikita nevet keresgél magának, ránéz Béla öltönyzsebből előtűnő tollára. Nyikita: Golyóstoll, vagyis egy golyóstól kaptam ilyen toldalékot, mert az apám totál golyós volt, jól eltolta a név választást, így lettem Toll Ella! Rendőr, izé: százados. A fal mögül Gorgó felhördülő röhögését halljuk. Béla: Milyen vidámak a gengszter uraságok, de nem fognak majd mulatozni, ha kiderül a titkuk, amibe most beavatom magát is, hogy tudni illik: atombomba! Nyikita: Nem mondja komolyan? Tudtam én, hogy valamire készülnek, de kellett egy ilyen jóképű ügynök, mint maga! Miből jött rá? Béla: Tele van itt minden rejt írásos dokumentumokkal! De már átlátok rajtuk. Hála a kiképzésemnek! Csörög a telefon az íróasztalon. Nyikita az ujját a szájára teszi, ezzel jelezve, hogy tartsák a titkukat! Béla lelkesen mutatja, hogy az ő szája még be is van cipzározva. Nyikita: Halló! Az ügyészi hivatal? ....... A Don nincs itt és nem is várható! ...... Vagyis megint beidézték? ....... Várjon, ezt felírom! Béla adjon egy tollat! Béla a zakója oldalzsebében levő tollért nyúl, majd egy csöppnyi töprengés után odaadja Nyikitának. Az valamit lejegyzetel és a tollat az asztalra teszi. Béla helytelenítve igazítja meg a festményt, közben el is felejti a tollat. Nyikita: Átadom, viszont hallásra! Na, kedves kolléga úr, nem tudom pontosan, hogy mit jelent ez az üzenet, de itt hagyom az asztalon. Kimegyek kávézni, jön maga is? Béla: Persze, nem mintha nem lennék eléggé éber a koffein nélkül is, hiszen láthatja, egy félóra alatt megoldottam az évszázad bűnügyét. Már csak a maga rendőr kollégái kellenek, hogy lecsapjanak, de akkor ugyebár én a háttérből fogok megfigyelni, ezt előre megmondom, a kitűnő megfigyelő tehetségem... Kimennek, egy darabig még hallatszik Béla távolodó csacsogása. Egy kis ideig nincs is senki a szobában, de aztán Vittorio, a kápó, vagyis a banda második embere érkezik. Ledobja magát a Don székébe. Vittorio: Rohadt nehéz egy meló ez! Kettős életet élni, az előbb még gyilkoltam és bevallom ismét élveztem, azután meg adhatom a jófiút a kollégáknak. Mi van itt az asztalon? Egy friss üzenet. A főügyész megint rászállt, ezek szerint tudták használni a mai névtelen tippeket, amiket nagy gonddal bejelentettem! Most el kell eresztenem egy telefont! Halló, Kapitány úr!... Most már nem húzza a Don sokáig! Az utolsó tételből, amit elloptam ezektől, az előre megbeszélt részletet elutalom magának, aztán holnap csendben felszívódok... Emlékezzen arra a rengeteg csodálatos kegyetlenkedésre, amit itt elkövettem, és mondja meg, mit tennék magával, ha kiadna! Mondja csak a bankszámla számot! Itt egy toll, írom!... Vittorio az asztalról felvett tollal jegyzetel. A tollat utána sem teszi vissza, a kezében tartja, a telefont köszönés nélkül leteszi, aztán szórakozottan piszkálja a fogait a csillogó fém tükrében. Mindvégig szórakozottan az arca előtt tartja, amíg elégedetten monologizál. Vittorio: Kellemesen sunyi trükk: az erdőben használt töltényhüvelyeket beteszem a Don fiókjába. Egy kis ajándék az ügyész úrnak! Végül is az öreg maffiózó egyetlen gyilkosságot sem követett el. Ha jobban meggondolom minden gyilkosságot én terveltem ki és én hajtottam végre! Megpróbáltam összeugrasztani a bandákat, ezért gyilkolásztam minden felhatalmazás nélkül és mily meghatóan könyörögtek az életükért mind: a zálogtulajdonos Zsíros úr, az uzsorás Tonio, az autókereskedő, aztán a Pritamin-lányok! Az autókereskedőt és a lányokat még meg is erőszakoltam, mielőtt végeztem velük, nyamm-nyamm! Aztán a dílerek, ó, hogy égett a házuk! Egy kis pirított mogyoró a környék mókusainak... A tollat leteszi az asztalra, a jegyzetpapírt zsebre vágja és lendületesen kimegy a szobából.
Kis idő múlva beóvakodik Béla. Laptop van a hóna alatt. Nagyon óvatosan körbeles, majd leteszi a laptopot az asztalra és a zakója zsebéből elővett tollat szeretné csatlakoztatni hozzá egy USB kábellel. Béla: Mi a fene, valaki leragasztotta a csatlakozót? De hát ez egy sima golyóstoll, a francba, elvesztettem a drága kémfelszerelést, a bácsikám dühös lesz rám! Ez a toll itt az asztalon ugyanolyan, talán a rendőrnő hagyta itt a Donnak! Az a nagydarab főnök is rendőr lenne? Vagy a kolléganő saját zsebre zsarolja, merthogy tud az atomról? Vagy legalábbis sejtheti, hacsak egy-két protont is.. Jobb, ha belenézek ebbe... Kicsit beletekerek...azta!...ez a fickó éppen beismerő vallomást tesz. Most a fogait mutatja: hű, az a jobb felső három-négy igen szuvas! Töltényhüvelyek? Itt vannak a fiókban, ezeket magamhoz veszem, mint bizonyítékot! Leejtettem, most hajolhatok le érte... Kintről dulakodás és egy-két lövés hallatszik. Béla az asztal alatt keresi a töltényhüvelyt. Egy igazi nyomozó ront be pisztollyal a szobába, aztán elkiáltja magát. Nyomozó: Tiszta! Béla előbújik, de a nyomozó nem veszi észre, mert már az ajtóban, a nézőknek háttal állva a kinti eseményeket figyeli, majd ki is lép a szobából. Béla: Persze, hogy tiszta! Majd én megmondom ezeknek a takarítóknak... Na, most biztosan a porszívóért megy, hogy még tisztább legyen minden! Addig is: mit rejt az asztal legalsó fiókja? Szivarok és egy öngyújtó pisztoly, gyerekkorom óta szeretnék egy ilyet! Ha ezt eltenném, a főnök észre se venné, végül is csak a lepkés szalvétába csomagolt szendvicseit félti... Béla az öngyújtó pisztolyt csattogtatja elégedetten, amikor kivágódik az ajtó és az előbbi nyomozó lép be, de már fegyver nincs a kezében. Becsukja az ajtót, ekkor meglátja Bélát, aki éppen felé tartja az öngyújtó pisztolyt. Nyomozó: Francba! Béla: Nem vagyok francia, bár így egészen jól hangzik: mössziő vérember. Ja igen, maga a takarító! Becsülöm, hogy csak úgy benéz és megállapítja, hogy tiszta! Nyomozó: Kérem, ne lőjön! Béla: Hah, jó vicc! A zakóján, oldalt megindult a cérna! Vessen magára, minek jön zakóban takarítani! Hadd nézzem, emelje csak a kezeit! A nyomozó azonnal felemeli a kezét. Nyomozó: Nekem gyerekeim vannak! Béla: Van néhány kisautóm, cserélgethetnénk a srácokkal! Ebben a pillanatban kint újabb lövések, kiabálás, majd beront a szobába a Don, Nyikita és Gorgó, fegyverrel a kézben. Don: Régen a konferencián kellene elnökölnöm, erre itt kommandózok! Gyönyörű! Nyikita: Főnök, nézd! A vérember belejött! Elkapott egy zsarut, ha nem jövünk ki is végzi! Don: Legfeljebb felgyújtja az öngyújtómmal! Add csak ide fiam! Béla: De hát ez a főnöké! Gorgónak akarja odaadni, de elbizonytalanodik az igazi Don szigorú pillantásától. Ami azt illeti, a szobában mindenki megretten ettől a nézéstől. Gorgó: Csak szórakoztunk öcsi sajt, nem én vagyok a főnök, én csak egy pofozógép vagyok. Na add oda azt az öngyuszit a Donnak! Don: Te pedig, te rendőr, mesélj csak, mit kerestetek itt? Béla: Ez a takarító! Elszakadt a zakója, ha valakinél van egy varrókészlet esetleg... Mindenki úgy néz Bélára, hogy attól azon nyomban befogja a száját. Nyomozó: Beszélek, csak ne öljenek meg! Az ügyész küldött, tippet kaptunk, miszerint a városszéli erdőben egy halottat találhatunk. Találtunk is, még frissen, ropogósan. A következő tipp szerint pedig ebben az íróasztalban vannak a gyilkos fegyverből kilőtt töltények hüvelyei. Ilyen bizonyítékokkal már lecsukhattuk volna magát! Don: Ha így van, akkor valaki idetette! Hozzátok ide a rendőr urat! Melyik fiókban? Nyomozó: A legfelsőben! Don: Hát itt nincs! Nézze meg maga is jól! Az idiótát pedig motozzátok meg, nehogy legyen nála egy igazi fegyver is, még a végén tökön lövi magát... Nyikita megmotozza. Kiveszi a két töltényhüvelyt Béla zsebéből. Don: Nocsak! A kis tégla! Éppen beletenni készültél ezeket a fiókba igaz? A belügyminiszter tehát egy követ fúj a főügyésszel! Gorgó, egy kicsit ütheted, van telefonkönyv, vagy szatyor narancs, amelyikkel jólesik! Gorgó feltűri az ingujját, ámde Bélának nem esik le rögtön, hogy mi következik. Béla: A narancsot szeretem, viszont én a tudakozót használom! A telefonkönyv már olyan elavult! Egy csomó fát kivágnak miatta. Most meg akarnak verni? Gorgó: Csak egy picit, amíg el nem csipogsz mindent! Az ajtón ártatlan pofával belép Vittorio. Vittorio: Mi ez a felfordulás? Don, maga nem utazott el? Don: Végre, hogy méltóztattál benézni! A belügyminiszter egy szép sztorival idekönyörögte az unokaöccsét, hogy besározzanak. Vittorio: Én mindig is mondtam, hogy nem bízhatunk egyikben sem! Lelőjem? Nyikita: Előbb még énekelni fog! Béla: Énekből nem vagyok túl jó, de egy verset mondhatok! Gorgó: Úgy nézünk mi itten ki, mint akik versekre vágynak? Béla: Svéd gyermekverseket? Vittorió: Felesleges összevérezni a szőnyeget, beteszem az autóba és irány a kiserdő! Don: Azért csak jó lenne daloltatni, hátha közelebb kerülünk a tippadóhoz, az eredeti téglához... Nyikita: Itt van ez a laptop, majd a zsarunk szépen ide csücsül és belép a jelszavával. A nyomozati anyagban mindig van utalás a beépített emberre! Béla kacsintgat Nyikitára, majd sziszeg is neki. Aztán pisszegve akar jelezni. Egy atomrobbanást is el akar elmutogatni, de nagyon ügyetlenül csinálja, ráadásul mindenki őt nézi. Gorgó: Bombanő, mi? Ez fel akar szedni téged? Ne kacsintgass, mert kinyomom a szemedet! Béla: Csak belement valami. Meg az ujjaim közé is, de nem ugyanaz, ami a szemembe. Két különböző atom ment a szemembe, meg az ujjaim közé is ment egy ilyen atom. Így, mintha robbanna, le akarom ezeket rázni. Ezeket az atomokat... Nyikita: Ez atomhülye! Azzal szívattam, hogy zsaru vagyok. Most mit néztek? Hogy lennék már zsaru, és mikor? Állandóan itt lógok kis ribizli korom óta! Vittorio: Pedig ez mindent megmagyarázna! Álljál csak oda a falhoz, te kis téglanő! Oda az atomanti mellé! Béla: Jaj, bocsánat kollegina, majd megszökünk, lepedőkből fonok magunknak kötelet! Hacsak nem a földszintről szökünk, de akkor is fonhatok. A rabság órái alatt piros pacsizhatunk, persze, ha nem kötik hátra a kezünket. Úgyis milyen izgalmas lenne megpróbálni! Nyikita: Fogd már be! Don, ugye nem hiszi, hogy csótány vagyok? Don: Kiderítjük, de addig állj csak hátrább és tedd a földre a fegyveredet! Nyikita leteszi a pisztolyát a földre. Béla: Ha pedig pincében tartanának fogva, akkor fonok létrát, az fölfele még jobb is... Gorgó: Most már tényleg fogd be! Don: Üljön oda rendőr úr és lépjen be a nyomozati anyagba! A nyomozó engedelmeskedik, odaül és felébreszti a laptopot. Csak a film felvétel hangját halljuk, amin Vittorió fogpiszkálás közben mindent bevall. Mindenki hitetlenkedő arccal nézi. Béla kihasználva, hogy nem figyelik, megpróbál az ajtó fele oldalazni. Megbotlik Nyikita pisztolyában, de nem esik el, ehelyett felkapja a pisztolyt és esetlen mozdulattal a szintén az ajtó felé tartó Vittorióra fogja. Vittorio: Nincs is kibiztosítva! Don: Ez viszont, amit a fejedhez tartok ki van biztosítva! Gorgó, inkább őt kapod meg játszani, úgy is több rajta a felület! Nyikita, te vedd vissza a pisztolyodat! Vigyétek ki ezt a szemetet innen! Nyomozó, maga is tűnjön el és vigye az embereit a kertemből, hacsak nem akarnak maradni füvet nyírni! Béla: Miért akar valaki egy pisztolyt biztosítani? Nagyon értékes? Don: Hülye vagy fiam, mint a túlkoros ebihal, de kezdelek kedvelni! Ha kiment mindenki, csukd be az ajtót! Hé! Maradj bent, úgy értettem! Most, hogy tudod, hogy tudja már mindenki, ki fia, borja vagy, akarsz még nekem dolgozni? Béla: Ó, hát örömmel! Remélem, hogy az extra képességeimnek megfelelő munkát tud adni, mert a fűnyírásra nem vagyok kitanítva. Esetleg beépülnék a rendőrséghez! Don: Később fiatalúr, talán később, ha meszet ettem! Meg ne kérdezd, miért akarok meszet enni, mert nem akarok! Béla: Az jó, mert nem hiszem, hogy tápláló lenne... Don: Van egy új üzletágunk, nem kell tudnod az egész sztorit! Viszont kellene egy nem túl tehetséges könyvelő, aki olyan átláthatatlanná teszi a pénz útját, hogy még önmaga sem tudja követni! Minél több pénzt eltüntetsz, annál nagyobb becsben fogunk tartani! Béla: Hát, rengeteg felkérésem nincs, talán nem ismerték fel a képességeimet, nem úgy, mint ön! Tudja, embert sem akarok ölni, mert nem bírom a vért. Talán méreggel, de az meg nem biztonságos, még meg is betegedhet valaki. Elfogadom! És még egy feltételem is lenne! Don: Mindjárt feltételeztem! Béla: Az atombombát, azt ne vessék be! Tudok az egész nukleáris, atyagatya tervről! Don: Te vagy itt az atomtudós, Gorgóhoz képest biztosan! Megígérem és talán még jobb is, hogy gőzöm nincs, miről beszélsz. Ha kitalálsz egyedül a házból, akkor menj közöld a nagybátyáddal, hogy a kis Béla aranyat ér! Béla: Hű, hát tud az aranyeremről? Don: Inkább ne mondj semmit, majd felhívom én! Most mehetsz, holnap reggel kezdesz, mint pénzügyis! Béla boldogan kimegy. Don: Ez lesz az igazi pénzmosoda, ha valaki, akkor ez eltünteti a pénzt! Most pedig elmegyek arra a keresztapa találkozóra, az esti párnacsatára talán odaérek, de, ha rendesek, akkor a „Ki nevet a végén” társasjátékkal is megvárnak az öregfiúk!
Nekem bejöttek a poénok, ha érdekel, meg lesz még egy kis időm, akkor ki is idézhetem a kedvenceket. Ebben a formában egyébként abszolút színpadon tudnám elképzelni, gondolom eleve ez is volt a szándékod.
James Bond: igazból csak a Skyfall-hoz volt szerencsém, tehát ha csak azok számítanak, amiket láttam, akkor az.
Ez nagyon nagy, a humoros kategóriában nálam a topp az írásaid közül. Most már csak megfilmesítened kéne. Egyébként alig egy hete néztem meg az új James Bond filmet (bár ez túlzás, egyrészt annyira nem új, másrészt a végén a lövöldözős verekedős részhez már nem volt türelmem), jól jött hozzá így hirtelen egy élvezhető 007-es story.
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
