A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 16:07:11
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » A-G-Stone [ Alkotás hozzáadása ]

Illangó 2. rész
3.

Felsejlett a hajnal, vörösen izzott az égbolt. A vadász felültette Illangót a lóra, maga pedig gyalogszerrel vezette a paripát. Azon a lápos vidéken, ahol most voltak, mindenképpen vezetni kellett a lovat, nehogy belelépjen olyan zsombékba, ami hirtelen a mélybe rántaná. De még így is megtörténhet a baj. A legveszélyesebb helyzetbe akkor kerültek, mikor váratlanul jobb felől lidércfény lobbant föl a láp fölött. Nem kis erőfeszítésbe került a megrémült lovat megtartani, nehogy ijedtében bevágtasson a mocsárba. Egy óra múlva épségben kijutottak a lápvidékről. A mocsarat sztyeppe váltotta fel. Néhol nem is volt fű, csak kietlen pusztaság.
A tapasztalt Ügek könnyedén tájékozódott a sztyeppén. Rögvest megállapította, hogy északnyugat fele kell menniük, hogy elérjék a Kazár Birodalom határát.
– Hogyan jutunk el ma éjjelig a szabirok földjére? – kérdezte a táltosnő.
– Kétségkívül a legrövidebb utat kell megjárnunk – magyarázta a vadász. – Úgy számolom néhány órai járás után elérjük a folyó menti falvakat. Ha ott szerzünk egy csónakot és biztonsággal lecsurgunk a folyón – amit a kazárok és az alánok Donnak hívnak –, akkor elérhetjük a szabir földet.
Az út további részén nem nagyon szóltak egymáshoz. Gyönyörködtek a szép tájban. Sokan úgy hiszik, a sztyeppe, a puszta unalmas hely, hiszen alig egy-egy fa és kevesen élnek ott. Pedig nincs változatosabb hely a végtelen sztyeppénél. Minden fűcsomó, magányos fa vagy földbucka rejteget valami érdekeset. Ha az ember lába ilyen tájon tapodja a talajt, mindig megáll egy-egy pillanatra. Mintha ősi szellemek figyelnék az itt élő lovas népeket. „Ősapáink és ősanyáink lelke lebeg a pusztaság fölött” – ahogy ők mondogatták.
Úgy félnapnyi járás után végre elérték a folyót. A sztyeppei emberek egyik különlegessége a kiváló hallásuk. A két vándor már jó előre hallotta a folyó zúgását és a belőle szerteágazó patakok csobogását. A sztyeppén messzire viszi a hangot szél.
Ügek hirtelen megtorpant. Szokása szerint ilyenkor hunyorított, orrát kissé felhúzta. A vadász izmai megfeszültek.
– Úgy érzem egy állat közeledik, hallom, ahogy kaptat a pusztán. Egyenesen felénk tart – mondta a horizontot kémlelve.
Egyszer csak – mintha varázsszavakat mormolt volna – egy négylábú állat bukkant fel. Nemsokára már elég közel ért, hogy jobban megszemlélhessék. Egy felkantározott ló volt, ami olyan ritka errefelé, mint a fehér holló. Nem mindennap lát az ember kantárral felszerelt lovat lovas nélkül. Az érdekes viszont az volt benne, hogy úgy tűnt, mintha valamit húzna maga után. Talán zsákot vagy batyut.
– Biztos elkóborolt valahonnan... – gondolkozott hangosan Illangó. – Vagy elhajtották.
– Nem... egy lovat nem hajtanak el és nem kóborol. Egy ló mindig a lovasa alatt van. Szerintem valami történhetett... nekem gyanús ez a paripa.
Mikor a ló melléjük ért, mindketten meglepődtek. Az állat nyakán és oldalán több helyen vérző sebek éktelenkedtek. De nem csak ez okozta a legnagyobb meglepetést. Ugyanis amit maga mögött vonszolt nem zsák volt, hanem a lovasa. Az ember vérbe fagyva feküdt, arccal a földnek, hátából fekete tollú nyílvessző meredt az ég felé. Ez egyet jelentett.
– Besenyők! – kiáltotta a vadász. – Valószínű, hogy az a kis csapat is ezekhez tartozott, ami a hegy lábánál portyázott. Ha jól számítom ez a besenyőhorda sokkal nagyobb lehet. Sőt! Akár ötvenen is megülhetik a lovukat benne! Bizonyára megtámadták a falut... csak Égiúr tudhatja átjutunk-e élve!
Illangó egy vonásnyit sem törődött a veszéllyel.
– Menjünk!
Miközben tovább baktattak a pusztán a falu felé, mindketten egyetértettek abban, hogy úgy, ahogy vannak nem sétálhatnak le a folyóhoz. Tehát valami cselre volna szükség. Ügek hozakodott először elő valami jó ötlettel.
– Mi lenne, ha álruhát öltenénk, mintha a falu lakói lennénk, vagy elcsenjük pár megboldogult besenyő bőrpáncélját!
A táltosnő némán bólintott. A terv készen állt. Már csak kivitelezni kellett valahogy. Illangó tudta, hogy a táltosköpenye túl feltűnő, ezért valahogy el kéne tüntetni. Lehúzni nem húzhatta, hiszen erre a túlparton nagy szükség lesz.
A faluszélen éppen nem voltak besenyők, ott nyugodtan ruházkodhattak. A vadász gyakorlatiasan körülnézett az egyik viskóban. Kisvártatva mosolyogva jött ki onnan, kezében néhány irhát szorongatott. Mindketten magukra kanyarintották a ruhákat. Ügek még arra is gondolt, hogy kölcsönvegye egy halott besenyő feketetollas süvegét.
– No, mit mondtam! Hehehe, így még Öregisten sem ismer rám! – kuncogott a vadász.
Úgy örült a nagy eszének, hogy madarat lehetett volna fogatni vele. Az új maskarában valóban úgy néztek ki, mint az igazi besenyők.
A lovat elhajtották, maguk pedig a folyó felé indultak. Váratlanul hatalmas csattanás hallatszott. Nem messze a tőlük összedőlt egy égő kunyhó. A távolból kürt hangja hasította a párás levegőt. Ahogy kifordultak a házak mögül megpillantották a Dont, de ugyanekkor szörnyű látvány tárult a szemük elé. A szélrózsa minden irányában holtak feküdtek. Parasztok, katonák, lovak, marhák. Vad kiáltások közepette lovasok vágtattak keresztül a falun. Aranyveretes páncéljukon fogócskát játszottak Szemes sugarai. Illangóék elbújtak a lugasban. A lovasok idegen nyelven beszéltek. Ügek értette a beszédüket.
– Keressétek a kangárok... besenyőket – vagy mik ezek –, ti, mihasznák! – ordította túl a kürtöt a vezér – Nem éri meg egyik se a delet! Öregisten rúgja meg!
– Majd leverjük őket, mint vak a köcsögöt! – kiáltotta az alvezér.
Ekkor előbukkantak a besenyők is, de még hogy! Íjuk idegén tüzes vesszőket tartottak. Lőttek. Az ég elsötétült.... A vezér lefordult a lováról.
– Haj-rájuk! – ordított elkeseredetten az alvezér, mire bőszen megindult az aranypáncélos kazár sereg.
– Nincs sok időnk! Most vagy soha! – mondta Ügek. – Vagy átverekedjük magunkat a lovak között vagy itt pusztulunk!
Nekiiramodtak. Nem könnyű feladat egy csata kellős közepén átrohanni, de a két vándornak sikerült. Talán Égiúr mosolygott rájuk odafentről. Azonban néhány kazár észrevette a besenyőruhába bújt menekülőket. S rögvest utánuk vetették magukat. Mikor a parthoz értek, több csónak árválkodott a nádasban. A vadász villámgyorsan megragadta az egyik vízi alkalmatosságot és ugyanazzal a lendülettel belelökte a fodrozódó vízre. Közben a kazárok is elérték a partot. Ketten íjat feszítettek, hatan a csónakkal bajlódtak. Illangóék hamar beugrottak a csónakba. Ügek evezőt ragadott, s igyekeztek lőtávolon kívülre érni. Időközben a kazárok kiszabadították az iszapos homok csapdájából a másik csónakot és teljes erőből üldözőbe vették a menekülőket. A két íjász állva célzott, a társaik térdelve eveztek, ahogy karjuk bírta. Az íjászok lőttek. Nyílvesszők csapódtak a Illangóék csónakjába. Egy-egy vessző a vízbe hullott. A felfröccsenő víz a csónakban ülők nyakába zúdult. Ekkor hirtelen imbolyogni kezdett valami a ladikban egy rossz pokróccal letakart zsákok között. Ügek lerántotta a leplet, mire egy alacsony, kucsmás emberkével találta szembe magát. A kucsmás alán volt, aki biztosan a besenyők elől bújt meg a csónakban. Az alán annyira megrémült, hogy alig bírt megszólalni, csak hebegett-habogott. Ügek megragadta a karját és felráncigálta, majd a kezébe nyomott egy másik evezőt.
– Evezz, vagy meghalsz!
– Mi már is meghalni... – makogott az alán.
– Csináld, amit mondtam, vagy én öllek meg, itt helyben!
Erre az alán buzgón evezni kezdett. Szinte röpült a csónak. Mögöttük a kazárok kicsit lemaradtak, de tartották a tempójukat. A Don gyors folyásának köszönhetően lassan a határhoz értek. A kazárok jól tudták, ha a szökevények átlépik a határt, már a szabirok rendelkeznek fölöttük. Mindent megtettek, hogy még idő előtt elkapják a csónak utasait. Illangó és az alán erőfeszítésének ellenére a távolság egyre csökkent a két ladik között. A kazárok ismét céloztak, s néhány szívdobbanásnyi idő múlva lőttek. Surrogva röpültek a vesszők. Az egyik átütötte a Illangó derekát. A táltosnő felsikoltott a fájdalomtól. Ügek hátrafordult és rálőtt a kazárokra. Az egyik íjász hanyatt vágódott a csónakban. Társai kénytelenek voltak a vízbe lökni, hogy minél kisebb legyen a súly. Kisvártatva még egy kazár kísérte az örök vadászmezőkre a halott társát. Már csak alig húsz könyök volt a két csónak között. A kazárok ekkor mással próbálkoztak. Parittyákat húztak elő, s kövekkel kezdték dobálni a szökevényeket. Illangó érezte, amint az oldalába nyilalló fájdalom átjárja a testét. Kezei kezdtek megbénulni. Képtelen volt evezni. Az egyik repülő kődarab levitte a kucsmát az alán fejéről, aki elkezdett keservesen ordítozni. Öregistenéhez imádkozott. Ügek látta, hogy nem tehetnek semmit, a kazárok alig fél vonás múlva utolérik őket. Semmi esélyük. Gyorsan Illangóhoz fordult.
– Tégy valamit!
A két csónak már fej fej mellett haladt. Ügek ijedten nézett a táltosnőre. Tekintetében a halál édeskeserű mosolya villant fel. A vadász jól tudta, ezek az utolsó lélegzetvételei. Illangó ajkai alig láthatóan szavakat formáltak. Elsötétült az ég... A kazárok rémülten forgolódtak a csónakjukban. Majd nagy fehérség lepte el a folyót. Minden eltűnt. Fátyolos köd ereszkedett a vidékre. Ügek az orráig sem látott. Az alán még mindig rimánkodott Öregistenhez. A vadász előrehajolt, s befogta a száját, nehogy a kazárok meghallják. Aztán váratlanul fény tört elő a semmiből. Tündöklő sólyom szállt a csónak orrára. A Turul emberi hangon szólt.
– Kísérlek utadon, vadász! Erős fejedelmek...
Ekkor fülsiketítő robaj hallatszott. A csónak kettétört...

***

A jurtában két férfi ült. Mindketten fehér, rovásokkal díszített köpenyt viseltek. Halkan beszélgettek, szinte suttogva.
– A táltosnő meghalt, az Ég rendelése szerint. A Felső Világ kiválasztotta... – mondta az egyik, miközben egy aranyvesszőt vizsgált, melyre egyetlen mondatot róttak.
– Mi van a pálcán? – kérdezte csendesen a másik férfi.
– Turul fia Álmos.
– Mit jelent ez?
– Nem tudom... az idő majd felfedi előttünk. A szellemek hallgatnak.
– Az üzenetet titokban kell tartani. Senki nem tudhat róla.
– Mi is hallgatunk.


***

Ügek izgatottan félrerántotta a jurtája pónyáját. Bent néhány asszony volt és Ügek felesége, Emese, aki éppen gyermeket szült.
– Fiad született, vadász! – mondta örömmel az egyik asszony.
– Fiam! – kiáltotta boldogan Ügek. – Mi legyen a neve? – kérdezte Emesét.
– Te álmot láttál a hegyekben, én álmot láttam a jurtában. Legyen Álmos.
Ügek kezébe vette a csecsemőt. Gyengéden megsimogatta a fejét.
– Álmos... – ismételte halkan a fia nevét.


Forrás:

Csoport: A-G-Stone | Hozzáadta: A-G-Stone (2012-02-14) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 1016 | Hozzászólások: 6 | Tag-ek(kulcsszavak): novella, titok, Illangó, táltos, történelem |
Összes hozzászólás: 6
0   Spam
6 A-G-Stone   (2012-02-17 20:14:20) [Anyag]
Andy: Köszönöm szépen! Szerinted érdemes lenne beküldeni valamilyen pályázatra? Bár nem hinném, hogy díjat nyerne, manapság sajnos nem sok embert érdekel az ősmagyarok világa.

Remete: Nagyon hálás vagyok a jó tanácsokért! Most úgy érzem egyszeriben még jobban kedvet kaptam az írásra! Köszönöm! Igyekszem gyakorolni, írogatni, hosszú időre vendégül látni az ihletet és az ötleteket. Arra is gondoltam, hogy több műfajban (pl: sci-fi, egyperces, fantasy) kipróbálhatnám magam. A regény ötletén is gondolkozom.

0   Spam
5 Remete   (2012-02-15 22:10:28) [Anyag]
Kedves Stone!
A végén kezdem. Jó a vége, ha itt vágod el, de én azt hittem, hogy itt kezdődik a regény. Nem kell megijedni a hosszabb terjedelemtől! A jó történet megírja magát, és tőled elképzelem, hogy ez is megírná magát.
A jelenlegi állapotában a befejezés tényleg novellához való, de ha regényt írsz belőle (akár kicsit, akár nem kicsit) a befejezést jobban ki kell dolgozni, mert akkor már nem egy rövid csattanó a szerepe. Valahol leírtam, hogy a regény lényegében nem egyéb, mint egymáshoz fűzött novellák sora, amelyek egyetlen témát dolgoznak fel, tehát csak folytatni kell a következő novellával.
Az ihlet meg a történet kitalálása két dolog. Jó történetet kitalálni tényleg nem könnyű, de ezt is lehet gyakorolni. Amikor buszon ülsz, vagy úszol, tornázol - tehát magadban vagy, képzelje el új történeteket! Ne törődj azzal, hogy jók-e vagy sem. Előbb utóbb ráérzel arra, hogy miképpen legyenek jobbak. Dolgozd ki a történeteket részletesen, és sűrűn írd is meg, amit kitaláltál. Ez csak technika, ami javul. Ha rossznak ítéled, akkor süllyeszd el, de ha jó, akkor ne rejtegesd. Gyakran megesik az emberrel, hogy lát valami olyant, amit a visszájára lehet fordítani. Ne hagyd elszaladni az ötletet, hanem forgasd ki alaposan. Egyszerű dolgokat is ki lehet csavarni. Nem biztos, hogy jók lesznek, de gyakorlatnak megteszik. Összepasszítasz két egymáshoz nem tartozó dolgot, és már kész is a furcsaság, a szokatlanság. Novellát lehet írni egy fagylaltról, meg a focilabdáról, vagy laptopról is. Mit lehet kihozni egy laptopból meg egy focilabdából? Két perc után ki tudsz találni valamit. Próbáld összeházasítani a körömollót a Loch Nessi Szörnnyel vagy a Hétfejű sárkánnyal! Az űrhajót a lovaskocsival vagy a lekvárfőző fakanállal! Dolgozz!
Sok sikert!

0   Spam
4 AndyBaron   (2012-02-15 22:00:26) [Anyag]
Szerintem ebben a mondakörben lehet több történet, de ez így jó, ahogy van! Ha egy olyan pályázatra adod be, ahol amatőrök indulnak, nagyon is esélyes valamilyen díjra!
Én örülök, hogy itt vagy, egyrészt, mert mindenkit szeretettel látok, másrészt, mert a tehetségeseket a szereteten kívül még külön lelkesedéssel is fogadom!
happy

0   Spam
3 A-G-Stone   (2012-02-15 20:02:25) [Anyag]
Kedves Remete és Andy!

Köszönöm szépen a segítséget! Javítottam a hibákat, amennyire tudtam. Ezt a részét valóban kissé sietve írtam meg, ugyanis a sulim pályázatára készítettem és szorított a határidő. De sikerült még időben beküldenem. Ez a résszel zárul Illangó története is. Mi a véleményetek a befejezésről?

Egyébként gondoltam lehet, hogy érdemes lenne később feldolgozni ezt a történetet hosszabb, mondjuk kisregény nagyságú terjedelemben. Bár nem tudom jó öltet-e. Mivel sajnos nem sokszor van ihletem, ritkán tudok kitalálni jó történetet.

Még egyszer köszönöm a bátorítást és a sok jót, amit írtatok. Egyáltalán nem ilyen fogadtatásra számítottam.

0   Spam
2 AndyBaron   (2012-02-15 00:02:41) [Anyag]
Remete, ez szép hozzászólás volt! happy
Én is több szóism-t, az írás hevében elkapkodott ezt-azt vettem észre, az első összeszedettebb volt, viszont itt meg a kirobbanó mesélőkedv, a kalandos cselekmény bőven kárpótolt ezekért!
Újfent gratula! clap

0   Spam
1 Remete   (2012-02-14 19:52:20) [Anyag]
Kedves Stone!
Nekem tetszik a munkád! Hogy ne hidd azt, tévedésből írtam le, még egyszer ide másolom. Nekem tetszik a munkád!
Izgalmas, fordulatos, érdekes, jók a leírásaid. Mi kell még? Jó sok figyelem a nyelvhasználatra. Szépen írsz, írj még szebben!
Néhány a hibáidból:
"Nemsokára már elég közel volt, hogy jobban megszemlélhessék. Egy felkantározott ló volt, ami olyan ritka errefelé, mint a fehér holló." Utálom, ha valaki a lényeg helyett olyan formaságokra fecsérli az időt, mint a "volt"- ok számolása. Ez nem jelenti azt, hogy aki nagyon jól akar írni, annak a munkájából ne lehetne kigyomlálni. Legalább akkor, ha így egymás nyakán vannak.
Elárulok egy technikát. Amíg írsz, ne törődj ezekkel a kifogásokkal. A történettel kell foglalkozni. Rengeteg gondot ad az írónak, és te nagyon jól oldod meg ezeket. Aztán, amikor végeztél, minden a helyén, beírod a keresőbe a gyanús szavakat (volt, már, egy, csak, is, azért még ... stb) és szépen sorjában mindre rákeresel. A Wordnek van keresője. Egy idő után le sem írod majd ezeket a szavakat. Meglátod, hogy mennyivel jobb, tömörebb lesz az amúgy is jó történet.
Nem tenném szóvá ezt, ha nem lennél elég jó ahhoz, hogy ezekre a piszlicsáré dolgokra is figyelj. Mert ez semmiség ahhoz képest, hogy milyen mesét teszel elénk.
"Nem egy könnyű feladat egy csata kellős közepén átrohanni" Az előző résznél is szóvá tettem az "egy" határozatlan névelő felesleges alkalmazását. Ezt is ki lehet irtani. Az első "egy" tökéletesen felesleges, a második is elhagyható, cserélhető határozott névelőre.
"A felfröccsenő víz a csónakban ülők nyakában landolt." A "landolt" is említettem. Nyakban nem is lehet landolni, csak a földön. Ez szó szerint földet érést jelent.
"Már csak alig öt méter volt a két csónak között." Itt is elfeledkeztél a mértékegységről. Nem használnék métert. Alig százötven éves a drága jó méter. Írj helyette két hajóhosszt vagy tíz ölt húsz könyököt!
Van még máshol is apróság, bizonyára a többiek is találnak szemezgetni valót az írásodban, de a munkád jó. Érdemes foglalkoznod az ilyen apróságok kiszedésével <i> mielőtt fdeltöltöd</i>, ne csúfitsd el a szép eredményt, és ne adj lehetőséget azoknak, akik a lényegre nem figyelve, csak a Voltmétert figyelik!
Továbbra is azt látom, hogy szépen veszed a kanyarokat a régi történetben, és a hozzátartozó kellékek között. Nem könnyű munka, sok figyelmet és találékonyságot igényel. Legyél még jobb!
Jó munkát kívnok!





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...