|
Rendelhető szemmelverés, démonvarázs féláron,
Szinte ingyen sötét rontás, bájital és rémálom!
Ezt pingálta táblára erdőmélye boszorkánya,
Sűrű erdőnél is sűrűbb vén banya gonoszsága!
Vaksin hunyorgott, de csak úgy látszatból, sasnak szemét
Varázslattal lopta el szegény madártól a szemét!
Meg is látott fák alatt tévelygő kis malacokat:
Apránként szimatoltak, tölgytől bükkig óvakodtak.
Majd kijött a moslékleves, hátul a szegénykékből,
Mert a boszi rikoltozva lépett ki üzletéből:
¬- Gyertek röfik, varázsboltom éjjel-nappal nyitva áll,
Nyugdíjasra és diákra kedvezmények sora vár!
Bár malacban nem vagyok én valami nagy szakértő,
Gyanítom, ti ifjak vagytok; sonkátok mily megnyerő! –
Közben persze nagyokat nyelt a goromba bestia,
Malacsültre, és pénzükre is fájt az a pár foga!
- Mit akartok vásárolni? Mit adhatok tinektek?
Megfáztok még odakint, idebent melegedjetek! -
A malackák összenéztek, tudták, követniük kell,
Vásárolni jöttek ide, nem adhatták máris fel!
Bent a boltban a legbátrabb rózsaszínű Jánoska
(Mindőjük rózsaszín volt, kék disznó lenne a csoda)
Vékonyka hangon mondta: - Ritka varázslat kellene,
Farkas ellen vásárolnánk: tükörvarázs a neve.
- Tükörvarázs, persze, hogy van! Mindjárt elő is szedem,
Hideg van még ajtót zárok és be is reteszelem.
Így ni! Most a szabályt mondom, a vásárlás szabályát!
Míg ki nem fizettétek a nevezett árú árát,
Enyémek vagytok, hi-hi! Győzelem a rossz jutalma! –
(Jánoséknak drámából sajna kijut, minden napra.)
A boszorkány kedvetlenül annyit mégis csak megtett,
Már az esze máshol járt, de a polcról előszedett,
Átnyújtott egy dobozkát, méd in kínai terméket
(Benne apró betűs két hét jótállási melléklet.)
Tök egyszerűen, a fóliából sem kell kivenni,
Elem tartozékként van már benne, fogni kell, ennyi!
A gazdájára ferdén lesnek, rosszat ha gondolnak:
Úgy azt már valóságként küldi vissza az ártónak!
A rút farkassal volt pár bokszmeccsük a malackáknak,
Prospektusból nézték ki, szenvedjen a gonosz állat!
Egyikük sem gondolta, hogy ily hamar kipróbálják.
Trükkösen az egyik sertés, a banyához közel állt,
Gyorsabb volt a boszorkánál és az mire pislantott
Egyetlen lyukas garast a kötényébe pottyantott.
Meseföldön közismert, ha varázseszközt kifizetsz,
Mindegy mennyit adtál érte, onnantól már a tied!
Jaj, a banya nem számolt a malac úrfik trükkjével,
Varázsszikra, varázsvillám kíséretében tűnt el,
Bár rögvest előbukkant titkos erők hálájából,
De már mint sült malacka alma lógott a szájából.
Ifiurak nem tudván, hogy meddig tart-e varázslat
Kinyitották az ajtót és futottak nagyvilágnak.
Elől a dobozzal János, mögötte testvérei,
Elnyelte őket a rengeteg s csak messzi köpte ki.
Vége lehetne, mágia köde szűnne, oszolna,
Dühétől fuldokolna, ám túlélné a boszorka.
Mily kegyetlen, mesékben is gyilkos a sors fintora:
A farkas is közeledett – régi vevő – a boltba.
A malacok miatt ezerrel forrt a kobakja már,
Három kis sonkás, hogy az ő nagy eszén rendre túljár.
- Veszek egy teleportot, ráijesztek a banyára,
Ingyen adja és bejutok malacok kunyhójába! -
Keményen lépkedve és ragadózó fölénnyel jött.
Kiskirály volt errefelé, nem bujkált a fák között.
Be is nyitott erősen, elmondani, mit akarna,
Meg is szédítette nyomban a malacsült illata!
Falni kezdett; nem verseljük el minden kis részletét,
Hogyan evett mohón combot, csülköt, vesepecsenyét.
Mivel pedig nem vagyunk oly' jártasak a horrorban,
Tanulságot vonhatunk le, azt is csupán egy pontban:
Nagy disznóság, hogy ezúttal emberséges egészen
A farkas sem lehet, főképp nem ebben a mesében!
Forrás: |
|
Jó kis írás, sokat mosolyogtam rajta. Tetszik a stílusa és ez a versbe szedett forma. És tanulságos.