Szilke a háztetőn sétált, és az utcát kémlelte. A nap már régen lebukott, szürke fátyol borult a nagyváradi háztetőkre. A csípős szél megrebbentette a villanyoszlopok között feszülő drótokat. Esőre állt. – Idén hamar beköszönt az ősz – gondolta Szilke, miközben hosszú, vékony lábain hintázva jött-ment a cserepeken, és fázósan összébb húzta magán a kendőt. Két varkocsba fonott haja izgágán ficánkolt a szélben, az arca kipirosodott, és fitos orrával többször beleszagolt a víz-illatú levegőbe. Amikor pillantása a közeledő alakra esett, elmosolyodott. Apó a városközpont felől jött a Körös partján. Bottal araszolt előre, törődött testét nehézkesen vonszolta. Végül megállt a ház előtt és belökte a kiskaput.
(Pályázati elbírálás miatt átmenetileg nem elérhető).
Forrás:
Csoport:
Bori |
Hozzáadta:
Bori
(2011-07-15)
|
Szerző: EW
Megtekintések
száma: 843
|
Hozzászólások:
4
|
Tag-ek(kulcsszavak):
|
Igen, már hiányzott a mesélés, az igazi, jó régi fajta! Most aztán belendülök, ez a sztori teljes terjedelmével itt fog szerepelni, füzetben már készen van, csak be kell pötyögnöm! hihihi
