P. Márton vizsgálóbiztos gondterhelt arccal tanulmányozta a jelentéseket. Sosem szerette, ha a honvédelem számára kellett kihallgatásokat levezetnie, és leginkább az efféle Isten háta mögötti helyektől viszolygott. De a „tűzgömb” esete már így is nagy port kavart, a belügyminisztérium hallgatott, a rendőrök tehetetlenek voltak, a sajtó pedig ostoba és riasztó találgatásokba bocsátkozott. Az ügy végére pontot kellett tenni. A hófehérre meszelt tisztaszoba bútorzata egy asztalból és két székből állt. A kihallgatások lebonyolítására használt helyiség egyhangúságán csupán a kamrából kiszűrődő erős pálinkaszag enyhített. P. Márton intett az asszisztensének, hogy szólíthatja az első tanút.
Tanú: Sós Anna
– Mondja el, mi történt tegnapelőtt este! – Hát az úgy vót, hogy hazagyüttünk a Szabó Piroséktól, megfürösztöttem a gyerököt, aztán vacsorát készítettem. Tükörtojás vót, meg túrós palacsinta. Az uram nem szereti a túrós palacsintát, neki lekvárosat adtam. Aztán átjött a szomszédom, az Erzsi, mert megígértem vót neki egy kapát. A gyerök még leckét írt, aztán imádkoztunk, s lefeküdtünk! – Jó, jó, de a tűzgömbről meséljen! – Miféle tűzgömbről? – Hát arról a jelenségről, amit állítólag az erdő fölött láttak. – A Szűz Máriát teccik kérdezni? Hászen azt könnyű elmondani! Éppen miután lefektettem a gyerököt, kimentem az árnyékszékre, amikor egyszer csak megpillantottam azt a csuda nagy fényességet a fák koronája fölött! Asszonyalakja vót, csak úgy tüzelt, aztán arccá alakult, és mozgott a szája, mintha mondani akarna valamit! – Milyen színeket tudott megkülönböztetni? – Hát, nem is tudom… Nagyon fényes vót, ammá’ biztos! – Szólt-e róla valakinek? – Hogyne! Beszaladtam, és mondtam az uramnak, hogy gyüjjön gyorsan, mert megjelent a Babba Mária! – Tehát a férje is látta? – Nem, mert mire kicihelődött, már eltűnt! – Szólt-e másoknak is? – Kihívtam a szomszédbúl a Csiba Ilonát, az még látta! – A szomszédjának vagy a férjének szólt hamarabb? – Ennyire pontosan már nem emlékszem. – Ide figyeljen, a törvény szigorúan bünteti a hatóság félrevezetésére irányuló bárminemű cselekedetet! Tud-e ilyenről? – Ejsze nem. – Büntetendő továbbá, aki anyagi haszon reményében nem valós kijelentéseket állít, és ezeket a média rendelkezésére bocsátja. Ez fennforog-e? – Nem forog fenn – válaszolta határozottan Sós Anna, mert P. Márton szeméből és hangjából úgy következtette, hogy nem-mel kell válaszolnia, egyébként egy szót sem értett a kérdésből.
Tanú: Békés Mihály
– Látta-e a tűzgömböt? – Igen. – Hogy nézett ki? – Gömb alakú vót. – Milyen távolságra állt tőle? – Messze. – Jó, jó, de mégis, körülbelül… Száz méterre? Kétszáz méterre? – Hát, egy olyan jó kőhajításnyira. – Adott-e valamilyen hangot? – Nem. Meg sem mertem szólalni. – Nem maga, hanem a tűzgömb! – Az es néma vót. – Mit tud arról, hogy tyúkok döglöttek meg a jelenség ideje alatt? – Erről nem hallottam. – Haladt-e valamilyen irányba a tűzgömb? – Nem mozdult. – És amikor végre megmozdult, milyen irányba ment? – Hászen azt mán nem tudom. Eluntam a dógot, oszt hazamentem. – Mások is látták? – Látták többen. – Nevezzen meg néhány személyt, aki ott volt! – Nem ösmertem fel senkit. Setét vót. – Az előbb mondta, hogy tűzgömb adott némi fényt, nem igaz? – De… Csakhogy messze vót. – Milyen fényt adott? – Olyan… Olyan seszínűt. Világos vót. – A gömbön kívül vett-e fel a jelenség más alakzatot? – Ilyenre nem emlékszem. – Nem lehet, hogy a diszkó fénye vetült az égre, és azt látták? – Minden mögeshet. P. Márton homlokán kövér izzadtságcseppek kezdtek gyöngyözni. Szeme alatt óriási karikák jelentek meg a fáradtságtól. Intett Békés Mihálynak, hogy elmehet, aztán bement a kamrába, megtalálta a pálinkás butykost, és meghúzta. Az asszisztense közben bevezette a következő tanút.
Tanú: Hajdú Árpád
– Beszéljen a tűzgömbről! – Tüzesnek tüzes vót, de nem vót gömb. – Akkor mi volt? – Egy röpködő háromszög. Pillanatnyi csend támadt a szobában, csak a széklábak nyikorgását lehetett hallani. P. Márton nagyot nyelt, és folytatta: – Biztos?! Határozottan tudja? – Biztos. Határozottan emlékszem. – Milyen színű volt? – Ződ. – … – Tuggya olyan, mint a patikák éjjeli cégére. Olyan neonyződ. – Milyen távolságra helyezkedett el a tárgytól? – Sze, ott álltam alatta! – Nem érzett valamilyen egészségre károsító hatást? Nem fájt semmije? – Nagyon nyomott a bütyköm. – De én úgy értettem, hogy a tárgytól! – Nem a! – Mozgást észlelt-e? – Abbiza úgy cikázott, mint a csík! – Látott rajta bármi furcsát: ajtókat, ablakokat, kiszögelléseket? – Nem tudom. Nem figyeltem. – Mire figyelt? – A bütykömre, instállom. – Hangot adott ki a tárgy? – Úgy lehet, zümmögött. – Volt-e más zajforrás a környéken? – Nem a, csak ebben az egyben forrott a zaj! – Kik láthatták még? – A Szabó Piros, a Békés Mihály, a Csiba Ilona, meg a Horváth Jani. – Mondták-e az asszonyok, hogy valamilyen más alakra hasonlít? – Hán, azoknak ne higgye a szavát, mer’ mindenben Babba Máriát látnak! – Maga vallásos? – Mikó’ hogy. – Nem lehet, hogy mindannyian a diszkó fényét látták? – Ki van zárva. A diszkót egész héten tatarozták, zárva vót.
Tanú: Horváth János
– Látta a tűzgömböt? – Meglehet. – Igen, vagy nem? – Úgy lehet, igen. – Mondja el, mire emlékszik? – Fényes vót. – Ezenkívül. – Az asszonyok imádkoztak. – Miért? – Ők tuggyák. Tán asszitték, itt a világvége. – Meséljen a tűzgömbről. Milyen színű volt? – Sárga és piros. Néha kékbe váltott. – Gömb alakja volt? – Inkább korong. – Milyen messze állt tőle? – Nagyon messze. – És nem ment közelebb, hogy megnézze? – Nem. – Miért nem? – Nem jó annyit tudni. – Mit figyelt még meg? – Másra nem emlékszem. – Arról mit tud, hogy a Csiba Ilona két tyúkját dögölve, kivéreztetve találták az úton? Összefüggésben áll-e a tárggyal? – Fityfenét! A Rácz Gazsi lopta el a tyúkokat. Le is ütöttem, hogy móresre tanítsam!
Tanú: Csiba Ilona
– Meséljen a tűzgömbről! – Nagy vót, és tüzes! Az Isten orcája, a Babba Mária jelent meg benne! – Látta, ahogy alakot váltott? – Én ugyan nem. – Akkor honnan tudja? – Úgy mondták. – Ki mondta? – A Sós Anna, meg a pap. – Akkor maga nem is látott semmit? – Mán mire én kimentem, az Úr elvonult, csak egy nagy pirosság látszott utána az ég alján. – A pap mondta, hogy isteni jelenés? – Nem jelentette ki így áperté, csak úgy sejtetni engedte. – Érezte-e valami hatását a jelenségnek magára nézve? – Csak úgy vert a szívem, majd kiugrott a helyibűl! – Kik voltak még ott, akik láthatták? – Nem emlékszem pontosan. Talán a Békés Mihály, meg a Horváth Jani. De azok nem beszámíthatók, mer’ a kocsmábúl jöttek, és tök részegek voltak!
Tanú: Balogh Ferenc, plébános
– Jelen volt-e, amikor a tűzgömb felbukkant? – Igen. – Adjon pontos leírást: hogy nézett ki? – Az alakját nem tudom meghatározni, de a színe az fehér volt, mint ennek a szobának a fala. – Adott-e valamilyen hangot? – Halkan búgott, mint a porszívó. – Haladt-e valamilyen irányba? – Nem tudom, mert megijedtem, és beszaladtam a templomba. Mire újra kijöttem, már eltűnt. – Mondta-e az embereknek, hogy Istentől ered a jelenség? – Ilyet nem mondtam. – Akkor miért hiszik az asszonyok, hogy Szűz Máriát látták? – Aznap Nagyboldogasszony ünnepe volt, talán azért. – Maga szerint mi volt ez a jelenség? – Repülő csészealj, mi más? – Úgy érti, földönkívüli eredetű? – Pontosan úgy értem! – A maga szemszögéből hogyan fér ez össze a vallással, az egyházzal? – Isten hatalmas és végtelen. Megeshet, hogy rajtunk kívül másokat is teremtett. Ezt már a Vatikán is hivatalosan kijelentette. Nem szabad szűk látókörűnek lennünk! – Nem lehet, hogy a diszkó fényeit látták? – Nem, az egész héten be volt zárva.
Tanú: Rácz Gáspár
– Mesélje el, mit látott a tegnapelőtt este! – Jaj, naccságos uram, nem láttam én semmit, nem tudok semmit! – Pedig többen is azt állították, hogy maga is ott volt, és látta a tűzgömböt! – Á, hát arról teccik érdeklődni? Láttam, hogyne láttam vóna! Olyan fényes vót, hogy majd megvakultam belé! S olyan dörgő hangot adott, mint az istennyila! – Milyen színű volt? – Aranyos napsárga, úgy szikrázott, mint a karácsonyfa! – Érzett-e valamit? – Hát hogyne! Megsuhintotta a szele a tarkómat, és elájultam. Mire magamhó’ jöttem, már eltűnt! – Mit kerestek magánál azok a tyúkok? – Énnálam? Hán, csak ott kaparásztak az árokban, erőst meg vótak ijedve, oszt felvettem, hogy megvigasztaljam űket! – Tudja-e, hogy a lopás mindennemű formáját szigorúan bünteti a törvény? – Én? Hogy én loptam? Süljön ki a szemem, ha nem az igazat beszéltem! – Nevezzen meg másokat, akik ott voltak és látták! – A lopást? – Nem, a tűzgömböt! – Nem találkoztam senkivel, egyedül vótam. – Maga vágta el a tyúkok torkát? – Száradjon le a kezem, ha hozzányúltam azokhoz az ártatlan kis állatokhoz! Már elmondtam: mikó’ magamhoz tértem, mán úgy leltem őket! Meghóttak mind! – Maga szerint mi lehetett ez a jelenség? – Hát, én sokat nem tudok, de azt hiszem, az vót, ami rúzveltben is: metrológiai balony!
P. Márton vizsgálóbiztos csüggedten meredt maga elé. Forgatta, tette-vette a vallomásokat, káromkodott egy sort, majd jelentésének végére egy mondatban odabiggyesztette a végkövetkeztetést: „A szemtanúk elmondása szerint megállapítható, hogy a fent nevezett jelenség egy gömb, korong, avagy háromszög alakú, mindenféle színekben játszó, hangtalan, illetve búgó, zümmögő és dörgő hangot adó meteorológiai balon volt, amely leginkább Szűz Máriára hasonlított.”
Forrás:
Csoport:
Bori |
Hozzáadta:
Bori
(2012-04-21)
|
Szerző: EW
Megtekintések
száma: 879
|
Hozzászólások:
5
|
Tag-ek(kulcsszavak):
|
