A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 16:06:10
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » damien [ Alkotás hozzáadása ]

Drezda - 1945

Te is hallod a bombák hangját? A tompa becsapódásokat, melyek furcsa zajjal puffannak a pince feletti világban? Becsukom a szemem, és arra gondolok, hogy ezek csak túlérett almák, melyek ősszel a talajra hullanak, majd szétloccsannak a földön.

Újabb találat.

Valahol a közelben csaphatott le a süvítő halál, mert a lenti kis világ újra beleremeg a detonációba. A vakolat az arcomba hullik, a szemközti asztalra állított gyertya reszketeg fénye pedig vibrálva mozog a szemközti falon.

Az utolsó gyertya. Talán még fél órát, ha kitart.

Két hete vagyok itt, a Wallstrasse végén lévő ház szűk alagsorában, nem messze a hajdani belvárostól. A belvárostól, ami mostanra már biztosan nem létezik. A robbanások valószínűleg elpusztítottak mindent.

Az élelmem és a bérház udvarán lévő kútból kimert víz már az első hét végén elfogyott. Azóta nem eszem, inni pedig a talajból szivárgó sötét folyadékból szoktam. Mond csak, ittál már valaha egy dohos sarokban megbúvó pocsolyából? Gondolom, nem. Elmondok neked egy titkot: nem szabad lehunynod a szemed! Ha esetleg így tennél, érzékeid felerősítenék a poshadt, szúrós ízt, valamint jobban éreznéd a fogad alá préselődő apró homokszemek csikorgását… Néha már úgy érzem, ezt az állapotot is meg lehet szokni. A gyomrom már csak néha kordul meg, és az igazat megvallva nem is figyelek rá igazán. Ugyanúgy részemmé vált, mint a lélegzetvétel vagy a pislogás.

De várj csak egy picit!

Hallod ezt a hangot? Ezt a furcsa neszezést, amit a támadások közt beálló csendben lehet hallani? Talán pincebogarak lehetnek. Esetleg néhány szerencsés egér, amely valamilyen csoda folytán túlélte a szörnyűségeket. Nem tudom. Furcsa dolog bevallani, de volt egy pillanat, amikor azt gondoltam, a hang a fejemből jön. Úgy éreztem, mintha nagyon mélyről indulna… innen, valahonnan a tarkóm belsejéből, a ködös tudatalattimból, a célja pedig az, hogy megbomlassza elmémet.

Nem csodálkoznék azon, ha megőrültem volna.

A legtöbb ember valószínűleg már régen elvesztette volna a józan eszét, ha olyan dolgokat látott volna, mint én.

Bűnös nemzet vagyunk. Le akartuk igázni a világot.

Azt mondták, Isten haragja jött el. Azt mondták, megérdemeljük. De kérdezem én, a gyerekek mit tehetnek az egészről? Nem ők kötötték a megnemtámadási szerződéseket, nem ők deportálták emberek százezreit haláltáborokba, sőt, a katonákat sem ők indították útjukra…

Szegény kis Elza… Még hat éves sem volt! Széttépett teste a hideg az utca közepén, a macskaköveken hevert, szeme élettelenül meredt az égre. Melléfeküdtem, majd átkaroltam törékeny testét, és én is felfelé néztem. Emlékszem, úgy képzeltem, mintha csak kifeküdtünk volna napozni, mint annak idején a nyári szünidő alatt, amikor a nap bársonyos sugarai végigsimították arcunkat, és mindketten nevettünk, ha egy kósza bárányfelhő kúszott be a Nap elé… Az anyja mellette feküdt. A törzse és feje egy törmelékhalmon hevert, amely valaha egy légvédelmi ágyú talapzata lehetett. Nem érintettem meg a testét. Nem tudtam volna a szemébe nézni. Úgy éreztem, én vagyok a hibás, mert nem hallgattam rá. Ő azt mondta, menjünk vidékre, de én nem hittem, hogy mindez megtörténhet… egyszerűen bele sem tudtam gondolni, hogy úgy fognak legyilkolni minket, mint a marhákat.

És akkor hirtelen megszólaltak a szirénák.

Amikor szeretteimet halva láttam, arra gondoltam büntessenek meg engem is – habár én csak egy egyszerű ács vagyok, sohasem harcoltam, még a pártba sem léptem be – de aztán valahogy mégis idemenekültem, mint a gyáva patkány, aki üldözői elől az üregbe rejtőzik. Elfutottam a térről, aztán élelmet és vizet vettem magamhoz, majd lejöttem ide, a mélybe.

Gondolom, felmerül benned a kérdés, hogy miért fontos még számomra a nyomorult életem? Hát nem látod? Én is ugyanolyan gyarló ember vagyok akárcsak te! Ugyanolyan megalkuvó, fájdalmát elfojtó ösztönlény. Csak egy ember.

Most újabb robbanás rázza meg a helyiséget. Ez most sokkal nagyobb, mint az eddigiek. A szoba megrázkódik, majd felülről egymásra hulló téglák zaja hallatszik hosszú másodperceken keresztül.

Aztán néma csend.

A plafonon lévő csapóajtó résein szürke por száll be a szobába, én pedig biztos vagyok benne, hogy az épületet megsemmisítő találat érte. Immár fogoly vagyok.

Látod, gyávaságomért mégis elnyerem a büntetésem! Egyedül halok meg. Élve eltemetve egy olyan helyen, ahol már csak a pincebogarak és az egerek neszeznek. Nem leszek hős, csak egy test, amelyet talán majd megtalál valaki.

Akkor és ott kellett volna vége lennie. Az utcán, ahol őket hagytam… így lett volna nemes. Igen, azt hiszem, ez a megfelelő szó: nemes. Egyszer hallottam valahol, hogy a mártírhalál szép. De ennek semmi értelme sincs, mert a halálban nincsen semmi szépség.

A gyertya egy utolsó lobban, majd elborít a sötétség.

Azt hiszem, lefekszem. Leheveredek a sarokba, és megpróbálok aludni. Talán úgy könnyebb lesz minden. Megszűnik a pince, a világ… és az emlékek is.



Forrás:

Csoport: damien | Hozzáadta: damien (2011-08-01) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 919 | Hozzászólások: 9 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 7
0   Spam
7 Remete   (2011-09-02 22:39:53) [Anyag]
Tudod, örülök, ha egy írás sugall nekem valamit. Ha több dolgot sugall, akkor sokkal jobban örülök. A Drezda bizony több dolgot is sugall, és ez az igazi.

0   Spam
6 damien   (2011-09-02 21:23:00) [Anyag]
Remete!
Örülök, hogy idetaláltál.
Azt hiszem, kétféleképpen tudnám jellemezni az írásaimat. A rövideket ösztön, érzések és intuíciók jellemzik, a hosszabbaknál pedig megpróbálom a kipattant gondolatot hosszabban, filózófikusabban és akciódúsabban az olvasó elé tárni. Tudod, a kőben már ott van a szobor, csak a felesleget kell lefejteni róla. wink
A konkrét sztori egy munkába menet, reggel, vezetés közben jutott eszembe. Általában vannak pillanataim, amikor néhány másodperc alatt magam előtt látom a magot, amit néhány részlettel egészítek ki. Maga a téma, a férfi szenvedése, ahogy te is elmondtad, egy passzív bűnbeesés eredménye, amikor becsukja a szemét, és kívülállónak képzeli magát. De ez sajnos nem így van. Azért, mert te nem ölsz, de elnézed, hogy mások ölnek, ugyanolyan hibás vagy. Valahol neki is rá kell jönnie - azt hiszem a magány és az elzártság sokat segít ebben -, a vele és családjával történt események nem a véletlen műve. A másik oldal viszont, hogy ő is csak egy ember, befolyásolható, gyarló és főleg: halandó.
Persze nehéz elképzelni, mit érezhet egy ilyen ember, de a jó író sajátja a szereplőbe történő belebújás és "beleérzés".
Kösz, hogy elolvastad.

0   Spam
5 Remete   (2011-09-01 21:32:37) [Anyag]
Nagyon megfogott. Te sem ítélkezel, csak kérdezel. Arra késztetsz, keressem meg a választ, és közben arra is ráveszel, hogy hozzak ítéletet. Ravasz fogás. A szembenézés meg a magányosan várt halál véletlenül egybevág azzal, amiről én írtam. Sok minden különbözik a körülményekben, de az jutott az eszembe, hogy tényleg független-e az előéletünktől az a pillanat, amikor utoljára tekintünk szét a környezetünkben? Persze, hogy nem független. Még az sem mondhatja nyugodt lélekkel, hogy mosom kezeimet, aki nem lépett be a pártba. Láttam egyszer egy nagyon érdekes filmet Marlene Dietrichről, és abban láttam azt, ahogyan az édesanyját kapacitálta, hogy hagyja el a nácivá lett Németországot. Az anyja nem állt kötélnek, és már ezzel a kevéssel is vállalta a közösséget, ám vigyáznunk kell az elmarasztalással, mert mindenki nem mehet el, és a maradás még nem helyeslés. Az egyetlen megoldás az, ha folyamatosan gondolkodunk, és keressük az utat. Nem könnyű.
No, ez a hozzászólás nem méltó az írásodhoz, ami sokkal tömörebb ennél. Nagyon bőbeszédű voltam, és talán semmi lényegest nem mondtam.
Olvasok még mást is Tőled. Tetszik, ahogy írsz!

0   Spam
4 Comenius   (2011-08-11 04:21:23) [Anyag]
A Drezda az egyik kedvencem damien írásaiból.

Ezt csak Andynak súgom, damien tudja...

0   Spam
3 damien   (2011-08-02 19:10:25) [Anyag]
Hehe. És akkor azt a kritikát kaptam a Ghoul a padláson-ra, hogy túlirt (A SF magnak és az LFG.hu-nak küldtem el.
Bár erről még nem írtál véleményt wink
Amúgy kereshetsz példát, kíváncsian várom...
Ja, és most dolgozom két művön - az egyik hosszabb novella, a másik kisregény (Teremtés és Patkány evolúció a címük) szóval ha kész van, és van energiád, az elkészülésük után elküldöm neked privátban.
A másik, amit nem érzek annyira alulírtnak, az Árnyéktörés című regényem, ami szintén elérhető a Szesat Elektronkikus Könyvtárban...

0   Spam
2 AndyBaron   (2011-08-02 08:29:57) [Anyag]
Gondolkoztam még éjjel is az általam olvasott írásaidon, arra jutottam, hogy néha furcsán alulírod a dolgokat. Van ugye a túlírás, a szószaporítós fajta stílushiba, Te viszont, szerintem annyira nem akarsz ebbe a hibába beleesni, hogy inkább visszamész a mondataidra, és talán, ami eredetileg jobb lett volna, azt is e szerint átfésülöd. Ha nem érzed, hogy igazam lenne, akkor megpróbálhatok példát keresni, nekiálljak?
Amit mondok, az mit sem von le a gondolataid értékéből, sőt néha gyönyörű, tökéletesre csiszolt mondatokat látok Nálad, épp ezért üt akkorát egy-egy ilyen, általam alulírtnak mondott egység, mert nagy köztük a kontraszt.

0   Spam
1 damien   (2011-08-01 19:58:25) [Anyag]
Köszi. Még tavaly novemberben írtam. Akkoriban még voltak ilyen "feeling"-ből született írásaim, mostanában inkább hosszabban kifejtett, komolyabb témákban utazom.

Köszi az ötöst. wink





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...