A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-29, 11:56:34
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » damien [ Alkotás hozzáadása ]

Solitudo (Egyedül az állomáson)
R3 szervizállomás, Külső Űr, négyes szektor
Elektronikus naplóbejegyzés-töredék


Régóta nem számolom a napokat. Nincs értelme. A létezés állapotában vagyok. Eszem, alszom, elvégzem a legfontosabb szükségleteimet, és ha kell, dolgozom.
Sokszor felteszem magamnak a kérdést, hogy mi az a konkrét cél, amiért a Mindenható megteremtett, de az igazat megvallva még nem tudtam rá kielégítő választ találni. Lehet, hogy a sorsom semmivel sem magasztosabb, mint amivel régóta foglalkozom: karbantartó technikus vagyok a Külső Űr négyes szektorának egyetlen szervizállomásán – keringési pályán a CJ 276e bolygó egyik halott holdja körül. Ha létezik a „legeldugottabb hely” feliratú pont az Univerzum térképén, akkor az éppen itt van… a nagy semmi közepén.
Amikor ide kerültem… Mikor is? Ha jól emlékszem, úgy harminc-harminckét évvel ezelőtt. Abban az időben az Omega rendszerben található GL 147d jelű földszerű exobolygón (ami két fényév távolságra található innen) még teljes kapacitáson működtek az ércbányák.
A munkám mások szemében elég egyhangúnak tűnhet: általában kisebb javításokat végzek a hajók külső burkolatán, esetleg kicserélem az élettartamuk végén járó berendezések főegységeit. A rám bízott feladatokat mindig lelkiismeretesen végzem, így volt rá példa, hogy visszatérő látogatóim közül sokan csak azért tettek kitérőt ide útban hazafelé, hogy velem nézessenek át bizonyos vélt vagy valós problémákat. Jól esett, hogy hasznosnak éreztem magam, és kimeríthetetlen energiával merültem bele a munkába. Megesett, hogy napi tizenkét-tizennégy órát is dolgoztam.
Akkoriban még máshogy működtek itt a dolgok. Volt olyan időszak, amikor naponta több teherhajó is bedokkolt az állomásra, most pedig már alig vetődik erre valaki. Ahogy beszélek róla, hirtelen emlékek tódulnak az agyamba: megelevenedik előttem az érkezők által gerjesztett nyüzsgés zaja, a gyermekek kacagása, akik a folyosókon fogócskáznak, a kalapács alatt kongó lemezek hangja, ahogy a karosszériát javítom, valahol pedig felmorog a dokkolótól elszakadó űrhajó hajtóműve.
Hiányoznak a beszélgetések. Mióta kevesebben járnak erre, észrevettem, hogy egyre többet beszélek magamban. De már nem zavar… ezt is meg lehet szokni, ha az embernek nincs társasága. Hiszen beszélni kell, mert ez olyan szükséglet, melynek hiányába beleőrülhet az elme.
Nem gondoltam volna, hogy ennyi ideig maradok itt, az ismert világ peremén. Régebben hasonló terveim voltak, mint bármelyik normális embernek: házasság, otthonteremtés és gyermekek – de mostanra teljes mértékben elfogadtam a sorsom. A hosszú évek alatt megtanultam, mit jelent az egyedüllét. Néha évtizedes magányt is jól visel az ember – bár be kell vallanom, nem volt egyszerű hozzászoknom a helyzetemhez.
Az első időszakban (valójában több hónapig, esetleg egy évig is eltartott), amikor végigmentem a folyosón, mindig úgy éreztem, hogy valaki követ. A bakancsom fémpadlón kopogó zajába belevegyült egy idegen, furcsa hang. Mintha mezítlábas lábak csattogását hallottam volna mögöttem. Soha sem néztem hátra; féltem, ha megfordulok, valami olyat látnék, amitől elveszíthetem a józan eszem.
Az első hónapokban keveset és nyugtalanul aludtam. Furcsa zajok (melyeknek legtöbbje kongás és csörömpölés volt) töltötték be álmaimat. Néha, amikor felriadtam, azt sem tudtam eldönteni, hogy valóban hallottam-e valamit, vagy csak a fantáziám játszott velem. Olyanra is volt példa, hogy a fürdőszoba lefolyójából szűrődtek ki emberi beszédre emlékeztető suttogó hangok. Aztán egy idő után, mikor semmi konkrét nem történt, betudtam az egészet a csőrendszer és fémillesztések holtjátékának, melyet felerősítenek a széles kábelcsatornák, alagutak és folyosók. Nem tehettem mást, hisz itt kellett élnem. Az ember vagy megbékél a kísérteteivel, vagy beleőrül egy olyan dologba, ami valószínűleg nem is létezik.
A bázis nagysága szintén riasztólag hatott rám. A nagy, monumentális dolgokkal az a probléma, hogy ez ember kicsinek és jelentéktelennek érzi magát a környezetükben. Amikor a szobámban vagyok és végigfekszem a szűk, kemény priccsen, jelentősen csökken a szorongás. Mintha az a néhány négyzetméter, amely fizikailag belátható, olyan megfogható valóságot generálna számomra, mely kizárja a képzelgést a tudatomból – de legalább is töredékére csökkenti annak hatását.
A mai napig minden egyes alkalommal, amikor belépek a tágas alkatrészraktárba (ahol a polcok a tízméteres mennyezetet súrolják), hangosan azt mondom: halló! Tudom, hogy nehéz elhinni, de mindig arra várok, hogy valaki visszaköszönjön. Mondhatnám azt is, ez már egyfajta ösztönös rituálé, amely hozzátartozik ittlétem szabályrendszeréhez.
Egy dolog biztos: nem én voltam az első lakó, de arról nincs pontos információ, kik éltek itt előttem. Ha jól tudom, az állomást nem mindig szervizelésre használták. Az átutazók történetei alapján, régen a bázis átmeneti lakóhelyként szolgált az Omega szektorba készülő telepeseknek. Akár több tízezer ember is megfordulhatott ezek között a falak között az utóbbi kétszáz évben. A hátsó lakórészen, ami elhagyatva áll már ki tudja, mióta (már akkor sem használták, mikor ide kerültem), kétszázhetven fekhely, vizesblokkok és egyéb kiszolgálóegységek találhatók. Az igazat megvallva nem szeretek oda menni, így csak az éves kötelező ellenőrzés alkalmával látogatom meg a helyet. Az évtizedes por, ami ilyenkor nagy mennyiségben jut be az orrjáratomba, és hosszú órákra telepszik meg ott, száraz köhögésre ingerel.
Az egyik alkalommal, talán két-három évvel ezelőtt, mintha gyermeki kacagást hallottam volna az egyik szűk folyosó irányából. Ami abban a pillanatban élesnek és valósnak tűnt, aztán az évek múlásával mind fakóbb és misztikusabb lett. Ma már abban sem vagyok biztos, hogy egyáltalán megtörtént. Az utóbbi években nem tapasztaltam semmi furcsát. Talán megszokták jelenlétemet az állomást uraló erők – persze az is lehet, hogy a történések nem voltak valóságosak, és csak a képzeletem játszott velem hosszú időn keresztül.
Már hetek óta nem járt senki erre. Reggel megnéztem az előjegyzési listát, ami nem tartalmazott előre jelzett dokkolást a következő hetekre sem. Csak egy üzenet kaptam a cégtől: fél év múlva véglegesen megszüntetik a Külső Űr Omega szektorába tartó utakat. Az LG 147d-n lévő bányákat lezárják, és csak az egyéb rendszerek felé átutazó egységek fogják keresztezni a bázis útvonalát. Ez félévente maximum egy-két hajót jelent – ha erre vetődik egyáltalán valaki. A levél második részében feletteseim megköszönték a több évtizedes munkámat (kiemelve, hogy a leghosszabb ideje náluk dolgozó munkatársuk vagyok), majd felvázolták a jövőt. A leírás szerint az állomás alapellátását a legújabb verziójú robotokkal is el tudják majd végezni, emberi segítség nélkül. Megjegyezik, hogy ez elég sok pénzbe kerülne, és finoman rákérdeznek, hogy maradnék-e továbbra is itt. Számításaik szerint az állomás burkolatának állapota megfelelő (belekalkulálva a szektor aprórészecske-áramlásait – itt egy grafikont is csatoltak), a rendszer stabil működése még legalább száz évig biztosított, és a készletek feltöltése nélkül is ellátható a szerviztevékenység a következő tíz évben. Végül hozzáteszik, hogy addigra két évvel fogom túllépni a nyugdíjkorhatárt, de maradhatok utána is alkalmazásban, mint nyugdíjas dolgozó.
Nem gondolkodtam sokáig; már el is küldtem a választ. Maradok. Nem lenne értelme elmennem. Közel hatvan éves fejjel nem tudnék visszailleszkedni a társadalomba. Valójában azt sem tudom, mi történt arrafelé az utóbbi években. Hallottam ezt-azt az idelátogatóktól, de nem alakult ki egységes kép a fejemben. Abban biztos vagyok, hogy a Föld nélkülem is forog tovább – itt viszont szükség van rám. Igaz, hogy egyre ritkábban, de itt megbecsülnek. Akiken segítettem, tudják, mire vagyok képes – és nekem csak ez számít. Még van mit tennem.
Ha kinézek a központi irányító vastag ablakain, csak a távoli csillagok fel-fellobbanó fényét látom. Régen sokat gondolkodtam azon, hogy többségük már rég megszűnt létezni, és amit látok, az olyan távoli múlt, amelyet nem is érdemes számokban kifejezni.
Ember vagyok. A végtelen érzése számomra ugyanolyan felfoghatatlan, mint fajtársaimé. Véges létezéssel nem érthetjük meg, hogy a dolgok tértől és időtől függetlenek. Régen szerettem volna befogadni a gondolatot, de rájöttem, egyszerűen nem vagyok rá képes – és ezt elfogadtam. Ettől függetlenül a kérdés újra és újra beférkőzik a fejembe. Kezdem érteni, hogy én is része vagyok az Univerzumnak (még ha csak kicsi és elhanyagolható darabja is), a létezésem és tetteim is befolyásolják a jövőt.
Még nincs meg minden válasz… valami még hiányzik. Tudom, furcsán hangzik, de arra a megállapításra jutottam, hogy néha a megfelelő válaszokat azért nehéz megtalálni, mert magát a kérdést sem ismerjük, és először azt kellene megkeresni.
Öregségemre felvérteződtem azzal az élettapasztalattal, ami hozzásegít, hogy olyan apró rezdüléseket is észrevehessek, melyeknek létezéséről régen nem is tudtam. A sok apró elem, amivel életem során találkoztam, időnként összeáll teljes képpé, és ilyenkor a kirakótábla egy újabb elemét illesztem be képzeletbeli helyére. Még nem végeztem. Most, hogy kevesebb a munka, sokkal több időm lesz elmélkedni. Talán megtalálom a megfelelő kérdéseket, hogy válaszolhassak rájuk… ha pedig nem, bízom benne, hogy lesz majd rá lehetőségem egy másik életben…

Bejegyzés vége

Forrás:

Csoport: damien | Hozzáadta: damien (2011-09-15) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 784 | Hozzászólások: 6 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 5
0   Spam
5 Comenius   (2011-10-04 04:00:57) [Anyag]
damien!
"Az miaz a...?" - ezt a fiadtól loptad! :)

0   Spam
4 AndyBaron   (2011-09-16 19:21:48) [Anyag]
Ebben nem találtam hibát, mondhatnám azt is, hogy nyomdakész.
happy

0   Spam
3 damien   (2011-09-16 16:57:14) [Anyag]
Az miaz a 42? wink

0   Spam
2 Craz   (2011-09-16 16:18:44) [Anyag]
42 wink

0   Spam
1 damien   (2011-09-15 16:21:17) [Anyag]
A novella tavaly nyáron második lett (háromszáz egynéhány novellából) a Fiction Kult és a Galaktika magazin közös pályázatán.
Azért most már biztosan máshogy írnám meg (talán jobban is), de ez is része az életemnek, igazán a benne rejlő gondolatokra vagyok büszke.





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...