Bánatos ábrázattal nézte a lábsorok közötti kockakövet. Lemondó
testtartását a többi üldögélő közül néhányan figyelték, de csak a szemük
sarkából és a tekintetüket elkapni készen, ha ő feljebb emelné a
sajátját. Nagy és erős testű ember volt, kopaszra borotvált feje, hurkás
tarkójával összeérő széles válla olyan férfiről árulkodott, akivel nem
kellene összevitatkozni. Főleg, hogy ilyen rosszkedvű!
A pad alól kitipegő pókot figyelte filozofikusan és szomorú gondolatokat
forgatott a fejében. A pók hogy a fenében nem lett még agyontaposva?
Felállt, ügyet sem vetve a többiekre, fensőbbséges erőt sugárzott, még
ha a rosszkedv össze is hajtotta a vállait, még ha darabosabbá is tette
a mozgását, mint azt a nagy teste indokolta volna. A többiek
megszeppenten nézték, amint féltérdre ereszkedve a földig hajtja a fejét
és befújja a pókot a padok alatti viszonylagos biztonságba. A nyolclábú
morzsa méretre gömbölyödve, engedelmesen gurult be a félhomályba.
Ami igaz, az igaz, minden várakozó szomorú volt, de ebbe a jelenetbe egy picit mind belekapaszkodhattak.
Vállt vállnak vetve ültek most már és néhányan egy-egy barátkozó pillantást is megengedtek óriási társuk irányába.
Nem beszélgettek, azt azért nem kockáztatták meg egy ilyen szigorú hivatalban, de a tekintetek játékát senki sem tilthatta.
Mint mentális ping pong mérkőzés; úgy pattogtak a ki nem mondott gondolatok.
"Talán még menthetőek vagyunk! - A legtöbben ezt sugallták reménykedő pillantásaikkal." Félóra
is eltelt, vagy több, amikor megnyílt a helység teteje, és a bíbor
égbolt alól behajolt egy kérlelhetetlenül éhes. Ezüst és lila, arany és
szikrázó sárga pikkelyek borították hatalmas arcát, de azon aztán
semmilyen empátiát nem lehetett felfedezni!
Naná, hogy a pókmentőt nézte ki magának!
Háromujjú kezével be is nyúlt a váróterembe és a többieket (akik
rettegve, de gyakorlott megadással tűrtek) félrepöccintve kiemelte őt.
Amíg a levegőben csüngött, addig még a társaira irányította a
pillantását és a nyelve metszett emberiség búcsúszavával, egy biccentő
és őszinte pillantással köszönt el. Így alulnézetből megvillantak a rongyosra hordott pulóver alá szíjazott termitcellák. A jobb kezével már a zsebébe rejtett kapcsolót markolta és hosszú idő óta először mosolyodott el.
Úgy is lett, ahogyan a karanténben számítottak rá: mielőtt rátették
volna a pácolóüzemi szalagra, az éhesek gondosan becsukták az
előválogató tetejét, ahogyan egy csigát gyűjtögető ember is becsavarná a
kakaósdoboz kupakját, mintha a csiga kiszökkenhetne...
Egy ideig semmi sem történt, ha eddig nagy csendben ültek, most még a
lélegzetük sem hallatszott. Pontosan senki sem tudta, hogy mi zajlik
odafent, de az emberek nem voltak hülyék! Már évtizedek óta tűrtek, mit
tehettek volna mást, mint hogy elképzelik mi történik az elragadott
társaikkal?
A robbanás megrázta a helységet és aki nem dugta be az ujjával a fülét időben, az még sokáig hallhatta a visszhangjait.
És mosolyogtak és egy picit tudtak már örülni. Azok pedig, akik szintén
hordtak magukkal robbanóanyaggal töltött mellényt megmutatták a
társaiknak, hiszen nem tudhatták, hogy még hányszor kell a
kérlelhetetleneket ezen a módon meggyőzni, hogy az ember nem szeretne desszert lenni többé!
Oké, most akkor felbátorítva érzem magam Mindkét módszer tetszik egyébként - a hangsúlyost majd kipróbálom, bár általában jobban szeretem a kacifántos tudományos indoklásokat (már ha értem őket), meg a tutit, de lassan már nem hiszek a tuti létezésében, akkor meg már miért ne működhetne egy egyszerűbb módszer? Vonzatok és egyéb fantasztikumok nélkül! Nimretil... ööö... tulajdonképpen ez se rossz Csak én szeretek az lenni, aki reklamál
Szerintem ne hagyd abba az írásom telespammelését a vesszőmizériáddal Van egy olyan módszer is, hogy kimondod magadban. Amikor felviszed a hangsúlyt, akkor vesszőzöl, egyébként nem... Ehhez mit szólsz?
Ez a cikk tetszik (Mind a négy része.) http://index.hu/kultur/korrektor/vesszo02/ Főleg pedig ez: "Kurtán intézi el az AkH. a mondatrész vagy tagmondat kérdést (243.b): „Sokszor meglehetősen nehéz eldönteni, hogy az és, s, meg, vagy kötőszóval kapcsolt rész önálló tagmondat-e: Bevágta az ajtót, és dühösen elrohant. De: Hirtelen fölugrott és elrohant. Ilyenkor az írásjelhasználat ingadozhat.” Meglehetősen nehéz. Ingadozhat. Kössz." A fenti példák a wikin talált (számomra új) vonzatos szabályokkal éppenséggel klappolnak. Ööö, Andy, szólj, ha hagyjam abba az írásod telespammelését a vesszőmizériámmal
A felsorolás rendben van, a tagmondatokkal van néha bajom. Anno megtanultam egyféleképpen, később kijavítottak, hogy nem jól használom, akkor megtanultam másképp (vagy újból), de most elbizonytalanítottál, úgyhogy megint utánanéztem kicsit. A wikin talált vonzatos szabályokat vettem alapul, azaz van-e vonzata az állítmánynak vagy nincs-e, és közös-e, és hol áll, és különben is... - innen: http://hu.wikipedia.org/wiki/Vessz%C5%91_(%C3%ADr%C3%A1sjel) Most akkor valaki mondja meg a tutit, hogy amiket én javasoltam, azok mind úgy helyesek-e, ha nem, akkor melyik nem, de főleg azt, hogy MIÉRT! Köszi Ja, és az angol nyelvtan is állandóan keresztbe tesz, mert ott persze máshogy működik az egész. *Shaera most megy, és abbahagyja a vinnyogást. De lehet, hogy vessző nélkül.*
Shaera, köszi, hasznosakat mondtál! A vessző az "és" előtt témára sztem az a szabály, hogy ha felsorolást tagol az és, akkor kiváltja a vesszőt, amivel a felsorolt szavakat elkülönítjük, ilyenkor nem kell vessző. Összetett mondatoknál, ahol a tagmondat külön tartalmi egység és a kettő tagmondatot kötjük össze "és"-sel, oda kell, mert fontosabb megjelölni a tartalmi egységeket. Én így tudom, de mondhatjátok Ti is!
Hát igen, a kérlelhetetlenül éhes annyira egyértelműen volt elrontva, hogy az már nem is lehetett hiba (Mondom magamban, ha ez nem oltári nagy elírás, akkor mekkora jó fajnév lehet...) Szerintem nem kell idézőjel, legyen csak az olvasó meghökkentve. Jár az nekünk
Pár nyelvtani észrevétel: Az idézőjelnek, gondolom, a "Talán még menthetőek vagyunk!", nem pedig a "pillantásaikkal" után kellene zárulnia. Az utolsó bekezdés helysége valószínűleg helyiség akar lenni, és én hiányolom a vesszőt pár helyről: "figyelte filozofikusan, és szomorú"; "be is nyúlt a váróterembe és a többieket..."
A következő mondatból ("Amíg a levegőben csüngött...") nekem hiányzik az alany, mert előtte még a kérlelhetetlen nyúlkál. A pillantás kétszer is szerepel ugyanebben a mondatban (és az egész történetben is picit sokszor), illetve szerintem egy vessző ide is kéne - "...a pillantását, és a nyelve metszett..."
Lehet, hogy én vagyok csak a vesszőmániás, de valaki tud mondani nekem nyelvtani szabályt ezekre? (Legalábbis a kevésbé egyértelműekre...) Mert én még ide is tennék vesszőt: "...markolta, és hosszú idő óta..." "mint, hogy elképzelik, mi történik az elragadott társaikkal" "a helyiséget, és aki nem dugta be az ujjával a fülét" "...töltött mellényt, megmutatták"
A végére már a felkiáltójeleket is sokalltam - szerintem azok nélkül is elég drámai a történet. Talán ez a cél, de meseszerűvé, komolytalanabbá vált tőle számomra az egész, pedig maga a sztori és a hangulat nem éppen az.
Jó az úgy, gondolom ennek legelőször szokatlannak KELL tűnnie. Nekem az nem volt tiszta, hogy a nevük ebből a két szóból áll. Pl. máshol simán "kérlelhetetlen"-nek hívják őket. Meg mondjuk elsőre vártam, hogy behajol egy kérlelhetetlenül éhes... valami :D. Egy hosszabb szövegben egyértelműbb, mert többször is előfordul. Amúgy ezért kérdeztem, hogy direkt van-e, ez nem hibajelzés.
Szia, a vesszőt beteszem, de a "kérlelhetetlenül éhes" az direkt volt! Inciting incident - így hívják a filmek kábé tizedik percének struktúra elemét. Ez az a pillanat,amikor a hős már nem fordulhat vissza, vagy amikor a történet olyan fordulatot vesz, amitől már semmi sem maradhat a régiben. Ráadásul egy meghökkentő, figyelmet megragadó kifejezést kerestem ide. Pld Ian M. Banks-nál ennél faramucibb nevei vannak az űrhajóknak, vagy Morgan (valós halál, stb...) is szeret ilyen neveket osztogatni! Köszi!
Ebben a helyzetben teljesen érthető az öngyilkos merénylésre irányuló szándék. Lehet, csak én vagyok fáradt, de pár részt kétszer is el kellett olvasnom, mire felfogtam, miről van szó. Ettől függetlenül jó kis sztori, ha a kérlelhetetlenül éhes nem is, de az olvasó tud empatizálni (van ilyen szó?) a pókos pacákkal. "megnyílt a helység teteje és a bíbor égbolt alól behajolt egy kérlelhetetlenül éhes" - itt lemaradt egy vessző az "és" előtt. A "kérlelhetetlenül éhes"-t biztos így akartad?
Szólj
hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett,
akkor pedig azért...
Csak én szeretek az lenni, aki reklamál 
(Egy ünneplő arcocska Nimretilnek.)