Hosszasan, elgondolkodva néztem a műanyag pohár tartalmát. A számhoz emeltem, de elfintorodtam a kiérzett whisky szagától – kevésbé nyomta el a kóla, mint reméltem. Felpillantottam a szoba másik végébe, a lámpák villogásában észrevétlenül vághattam keserű arcot a látvány miatt, majd egyszerre megittam az alkoholt. Elhúztam a számat, de felálltam, és ismét megcéloztam az üvegekkel teli hűtőszekrényt. Elvégre szilveszterkor az ember nem búslakodik egyedül, hanem bulizik, megünnepli a következő évet.

Csakhogy én nem találtam semmi okot a szórakozásra. Amikor elhaladtam mellettük, összeakadt egy másodpercre a tekintetünk, majd továbbfurakodtam a célom felé. Épp eleget gondolkodtam, és gyötörtem magam az érzéseim miatt. Nem tehettem róla, ezzel nyugtattam magamat mindig, és Daniel is folyton ezt mondogatta. Hogyan is irányíthatnánk a szívünket? – sóhajtottam fel. Hiába vívott vele csatákat az elmém, akkor sem nyerte meg a háborút. Pedig örültem volna neki, hisz nem akartam fájdalmat okozni a legjobb barátnőmnek. A bűntudat újult erővel száguldott végig testemen maga után hagyva a szégyen és a gyalázat érzését. Utáltam magam a titkolózásért, de legjobban a gyávaságomért. Ha lenne elég merszem, rögtön odamennék hozzá, és elmondanék mindent erről a hónapról. Kitálalnék a szerelemről, mely lassanként kezdte velem elfeledtetni Oliviához fűzött barátságom kötelékét. A fejembe szállt az alkohol, s egyre összefüggéstelenebbül törtek felszínre a különféle gondolatok, érzések egyvelege. Nem akartam elveszíteni a barátnőmet, már általános iskola óta ismertük egymást; ott kezdődött a barátságunk. Most egy fiú miatt dobjam ezt el? – tettem fel magamban a kérdést, miközben lábam önkéntelenül indult meg vissza az előbbi ülőhelyemre. Nem néztem fel a poharamból, az alkoholba akartam fojtani a bánatom. Tudtam, nem megoldás a problémára, de pillanatnyilag ez is elegendőnek tűnt. Hirtelen kapta el a karomat, és húzni kezdett a másik irányba. A lélegzetem elakadt, amikor a villogásban felismertem Daniel szőkésbarna haját, és ujjaim közül kiejtettem a műanyag poharat. Hagytam, hogy vezessen, nem is igazán akartam ellenkezni. A zene a fülemben dübörgött, ritmusára vonaglottak az egymáshoz simuló testek, s csapódtak hozzám a részegség bizonytalan lábán. A szívem vadul dübörgött a mellkasomban, az erős érintés a karomról lejjebb csúszott, majd összekulcsolta kezünket. Apró, tüzes szikrák szaladtak végig a testemben, végül áramütésszerűen még gyorsabb ütemre ösztökélték szívem tempóját. Mintha minden előbbi kétségem, zavaró háborgásom egy szempillantás alatt párolgott volna el, s már csak a szárnyalás maradt meg, mely egészen a mennyországig repített. Daniel behúzott egy ajtó mögé, és ránk csukta azt, teljes sötétségbe burkolva minket. Azt sem tudtam eldönteni, milyen helyiségben tartózkodtunk, de nem is érdekelt. Itt állt velem szemben, csupán pár centire tőlem. Meresztettem a szemem, hogy hozzászokjak a sötétséghez, és ki tudjam venni arcának körvonalát. Látni szerettem volna smaragd tekintetét szerelemmel teli csillogásával, ehelyett csak a képzelőerőmre támaszkodhattam.

– Daniel? – suttogtam nevét. Annyira szerettem volna látni most! Tenyerével végigsimítva karomat felcsúsztatta az arcomra.

– Szeretlek – cirógatott meg ujjbegyével, s tőlem csak egy halk sóhajra futotta. Ki ne szeretné ezt hallani? Hisz érzéseim viszonzásra találtak. Daniel magához vont, s lassan közelebb hajolt hozzám, forró lehelete bizsergette bőrömet, orromat eltelítette fűszeres parfümjének illata. Teljesen elkábultam, mire ajkai az enyémekhez értek. Csókjának ízében édes és keserű keveredett az alkoholtól, s én beleremegtem az ölelésébe. Abban a pillanatban úgy éreztem, csak ő létezik és én, a világ a feje tetejére állhatott körülöttem, az sem érdekelt. Minden gondolat kiszállt a fejemből, csak a gyomromban szállingózó pillangókra tudtam figyelni. Szabadon, örömittasan verdestek, míg agyamig el nem jutott ennek jelentősége. Azonnal befurakodott elmémbe árulásom vétsége, és megszakítottam csókunkat. Még a sötétben is lesütöttem szememet, mintha láthatná tekintetemben a bűnt.

– Mi a baj? – kérdezte halkan.

– Nem tehetem ezt Oliviával – motyogtam.

– Tudom, hidd el, én sem akarom megbántani. Mégsem vagyok képes távol maradni tőled – mondta. Őszintének tűnt.

– Pedig ez így nem mehet tovább – jelentettem ki, de nem éreztem annyira határozottnak magamat, mint reméltem. Daniel lélegzete elakadt.

– Ha elveszítelek, abba beleőrülök. – Megremegtem, amikor körülfonta derekam, és magához húzott. Mellkasára fektettem tenyerem, ujjam a pólója nyakánál játszadozott.

– Aljasak vagyunk. A háta mögött…

– Szerettünk egymásba? – vágott a szavamba. – Hogyan tehetnénk erről, Lucy? Ez nem bűn!

– De az igen, hogy átverjük! – Erre már nem tudott mit mondani, és hallgatását belegyezésnek vettem. Nem akarta elismerni, de tudtam, igazat adott nekem. – Abba kéne hagynunk, mielőtt még megtudná – mondtam ki halkan a szavakat, s szívem megrepedezett a fájdalomtól azzal fenyegetve, menten kettéhasad. Vágytam Daniel csókjára, szerelmére, de a barátság fontosabb egy múló szerelemnél. Legalábbis próbáltam ezt hinni.

– Kérlek, Lucy! Mondjunk el neki mindent kettőnkről. Ha fontos vagy neki, akkor megérti – hajolt a nyakamhoz a fülembe suttogva a szavakat, majd a hajamba fúrta arcát. Megpróbáltam figyelmen kívül hagyni közelségét, és elgondolkodni kérésén. Ha Olivia valóban a legjobb barátnőm, akkor meg kell értenie, nem irányíthatom a szívemet, kibe szeressen bele. Nem az elmém vezérli az érzéseim… De megéri kockáztatni a több éves barátságot a szerelmedért? Mi lesz, ha úgy véli, nem érdemlem meg őt, mert elkövettem a legnagyobb hibát? Beleszerettem a barátjába.

– Nincs merszem – nyögtem ki. Túlságosan rettegtem barátnőm elutasításától, ha megszakít velem minden kapcsolatot, elvesztem örökre.

– Együtt mondjuk el. Fogadd meg éjfélkor, hogy ketten elmondjuk az igazságot – kérlelt. Együtt. A szó jelentése új erőt adott a folytatáshoz, és a megpróbáltatások legyűréséhez. Talán, ha ott áll mellettem Daniel, több bátorságom lesz mindent bevallani Oliviának.

– Fogadd meg! – ismételtem, Daniel válasza egy gyengéd csókban nyilvánult meg. Többet nem ellenkeztem, hagytam, hogy újból átjárjon a repdeső pillangók hatása.

Éjfél előtt egy perccel a fények lassabb ütemre váltottak, mindenki egy pohár pezsgőt tartva a kezében hangosan, egyszerre kezdett bele a visszaszámolásba. Nagy levegőt vettem, tekintetem összekapcsolódott a smaragd szem alkoholtól mámoros pillantásával. Szinte egyszerre kezdtük el újévi fogadalmunkat kimondani. Nem féltem a lebukástól, a zaj olyan erőteljes lett, hogy elnyomott minden mást. Kintről petárdák csattanása hallatszott a közelből, és felzendült a tűzijáték mennydörgésszerű hangja. A pezsgőbe kortyolva néztem, ahogy a legjobb barátnőm megcsókolja a szerelmemet. A szívem őrülten lázongott a fájdalmas kép megszüntetése érdekében, így egy másodpercre, de lehunytam szemem, és elfordítottam fejem.

Fájdalmas emlékként gondoltam vissza a szilveszteri éjszakára. Már egy hónap telt el, és semmi sem változott, egy dolgot kivéve: Daniel szakított Oliviával. Azonban a mi kis titkunk nem derült ki, még mindig a legjobb barátnőjének tartott – talán egyszer majd meggyónom neki bűnömet –, én pedig bolondnak éreztem magam egy igaznak hitt szerelemtől.