Mondanék pár dolgot! Inkább beszélni, mint súlyos könyveket pakolni, mert az nehéz szellemi munka.

Le is ülök erre a tizennegyedik Lajos kori székre, már alig-alig férne el itten több sorszámú Lajosos, talán huszonkettőig elmehetnénk, de csak egymásba függőlegesen helyezett székek esetében.  A XIII. Lajos korabeli szék meg a legtetején egy rézfáról szalajtotta bagollyal, ott huhogenotta.

Ha meglépek az Örökalkony Oviból és imbecile beszélek, ami magyarul hülye urbánus szócséplést jelent és elmesélem a velem történt legelképesztőbb eseteket, Neked a megfelelő ingerszelektált odafigyelést kell tanúsítanod, különben a rézfüttyentős bagoly téged... Hagyjuk!

Még nem is utaltál a kajmáni bankomba, nézem a számlakivonatot, ennél kevesebbért is elvisz a mérges fagylaltos ember!

Vagy, ami temérdekebb baj, rád küldöm Igor Dardalovszki idegenlégióst, vlágyivosztoki uránbányászok sarjadékát. Engem csak a pénz érdekel meg a seksz!

Igorról megannyit meséltem már, ő az, akit vérgőzös oligarchák küldenek a nyomomba mint az igazi, a magam árnyékát és ellenfényben is ugyanarra vetül. Előre!

Én viszont ráengedtem az Igor Dardakovszkijra Lengaléci Ludmillát, hogy megbízásból nyalja-falja! Ezer hála neki és kézpénz!

Az Igor másfél mázsájából egyet elvesztett a szerelem miatt, ez így igazságos!

Most a nagy, de csökkenő tendenciájú orosz fiú woodoo babát készített énrólam és azt üldözi a szobában. Eldobja, utána fut és ezt sokszor, vagyis üldözi.

Néha döfődi tűvel. Jajdulok, ha az a tű hegyes, visszarándulok, ha éppen horgolótű és azzal ránt az Igor. Túl méretes is vagyok már az óvodában a fakockákhoz és plusz vissza-visszarándulok, ez irreveláns.

Az óvó néni ezt el is mondta, de pedagógiailag, hogy rosszgyerek és felfele sandított, hogy ne üssem pofon, de az Alkony Oviban az őszinteségért – nem tudom, miért – leállatoznak. Azt mondják: sirály! Nem tudom milyen állat. Mire megfigyelhettem volna, hogy ez egy sirály, addigra elrepült. Ez egy levegőben közlekedő gerinces állat, a héliumos lufinál gyorsabb, de a gepárdnál lassabb!

Az én voodoo-babám elektromos és öntanuló. Magát kínozza, és csak azokon a testrészein, amelyeken eredményeket ért már el. Az Igor babájával ezt kicserélem és akkor is tudok visszarándulni, ha az orosz fiú alszik.

A saját nevemben jelzem, hogy igazuk van, én tényleg egy "te!". Mi is így hívtunk, amikor még közénk tartoztam.

Egy alkalommal lejöttem mihozzánk a nagy termetemmel, az ajtón alig fértem be, mindannyian éreztük, hogy a puszta jelenlétem fenyegető ránk nézve. Rendőrért, vagy legalább egy szabadnapos krokodilért kiáltottunk, csak az mire megjött magamagamnak már hűlt helye, erre minket állítottak elő.

Most meg ezt a szimpatikus Igort zrikálom? Én mocsok!

A többiek nagy műveltségű embernek mondják, bizonyára küzdősportot és susogós Adidast hord, én meg bántanám? Tetűfedő egy bolhacirkuszban!

Na ez a fenyegetés! Nem sárpiszok. Vagy mit hiszek? Zsemlét esztek, kifliket, de ki fizet?

– Na jó - mondja az Igor –, most nem zavarom magukat, elmegyek tenni a napi teendőimet, pénzbehajtás, lődözés, badibilding, de estére visszajönnék. Elhozom néhány nagydarab barátomat, ők is tanulni szeretnének, elég elszántak, de azért megvan bennük a kitartás. Az egyik egészen sokáig kitartott az emeletről egy adóst. De az nem maradt az adósa, elengedte a bánatát. A kollégám meg az adóst. A múltkor például két órán keresztül értelmeztünk egy viccet, azt mondták alternatív vicc volt, nekünk meg csak értelmetlen. A vége az lett, hogy felismertük magunkban a vágyat a tudásra, amit hol másutt is kaphatnánk meg, mint ezen a helyen, ahol mindenkit jól megleckéztetnek éppen, itt a Kárpát-medencében.

– Mert én már – folytatja a percenként egy kiló tiszta izmot felszedő Igor – tudok főzni: kemény tojást, spárgaféléket, babkonzervet.

Csak is valami rébusz lehet. Segítsenek, hogy ez mit jelent, és ebből mit is tanulhatok?

– Megpróbálom – így Igor Dardalovszki –, mindezt felmásolni a vágólapra, de csak ezt a régi konyhai vágódeszkát találtam, valahogy erre át kellene hórukk-ráncigálni. Velem nem bírnak, én százhatvan kilát nyomok fekve, közben IQ tesztet töltök ki a lábam tintába mártott kisujjával. Na most akkó itt maradok, iccaka esni fog az eső, mindenki mennyen födött hejjre! Csak mert aggódozok, egy tányér meleg leves is jó vóna. Ha minden okés, nem kapnak fejenként egy fenékbe beleruggást, avagy fenekenként egyet fejbe!

Az Igor nagyon is belelendült ebbe a népművelésbe, ezért most magára hagyom őt, mert erről szól minden: gyakran vicsorítok és grimaszkodok, másokat utánozok, a nyálam foly, magatartásom bolondos és szeleburdi.

És nem győzök csapongni, nem vagyok egy kimondottan katatón...

 ***

Hogy mi volt a szomszéd néninél? Miként figyelt fel önmérsékeltségemben is diszkrét meztelen tótágosamra a parkbéli játszótéren, ahol ő meddő asszonyként véletlenül szemrevételezett? Hogy mikor és miként kerültem az ő csuhédombi házacskájába? Hogy, míg Brit-Kolumbiában a saját devizának és a gyengülő árfolyamnak köszönhetően  megannyi gazdasági feszültséget sikerült levezetni, addig ő a feszülő idomaival éppen hogy felhalmozta a feszkót! A szexualitását megélni indult ki a parkban és engem talált mezítelen, na piha!

Aztán meg az történt a szomszéd néninél, hogy végignézte az ablakából: vittem neki egy csokor snidlinget a nyelvemmel. A csuhédombi házikó látott-e már ilyet: ö meg extrapolarizált a szájával. Ezután elővett a szekrénykéjéből egy nagy alakú gumibotot, azt hiszem az lehetett, mert fekete volt, az oldalára meg rá volt írva, hogy BLACK JOE, biztosan egy bácsi.

Ahogy nézelődtem, hát egy bekeretezett fényképen akadt meg a szemem, ami egy másik izmos bácsit ábrázolt bokszkesztyűk nélkül, a fényképre meg rá volt írva tollal, hogy az én kis fehérmájú cicámnak, ha megcsalsz kinyírlak. Miközben azon járt az eszem, hogy miért akar ez a bácsi egy beteg macskát megölni, a csuhédombi szomszéd néni meg rám ült. Pont így üldögéltünk, mikor nyílt az ajtó és az előszoba tükörből megláttuk a macskagyilkos bácsit hazajönni. Éppúgy nem volt sovány, mint a fényképen. Amíg levette a kabátját, a néni engem kizárt a franciaerkélyre, a ruháimat sem adta oda, mert azokat berugdosta az ágy alá a zörgő csontvázak közé.

Mivel a Csuhédomb egy sűrűn lakott szegmens, szemben egy meleg bár van, ahol egymást szerető bácsik nem fukarkodnak jól érezni magukat - bár ez pontosan nem tudom mit jelent- ezért ezek egy létrával lehoztak onnan. Na, hamarosan megmagyarázták, hogy engem eddig teljesen félrekezelt a szomszéd néni, aki – mint mondták – sokkal több szomszédot tudhat magáénak, mint egy sima sorházi néni, tulajdonképp az egész város férfilakosságának egy kicsit ő a szomszéd nénije. Csak az egymást szerető uraknak nem, mert, ahogy mondták, az injekcíjót is a fenekébe kapja az ember, tehát a kezelést is hátulról kell végezni, de a többit majd holnap mesélem, amikor aludni fogok, vagyis nem, vagyis csak hazudom, hogy elmesélem, szégyenféle miatt.

Akkor – alig láttam az afroamerikai szenesemberek táncától – az Igor is térült és fordult abban a bárban, ezért már nem félek tőle. Csimm-bumm!

Most azt hiszem visszasomfordálok az Örökalkony Óvodába, ahol majd vidáman szakkörözünk, a hónap dolgozóját fogjuk kitömni, vagyis preparáljuk azt az óvó nénit, akit az igazgató bácsi a borzas maki mellett akar tárolni a második polcon, balra fent. Föl, föl a magasba!

Az Örökalkony oviban egyébiránt folyamatos növekedését várják az elkövetkezendő években a megkeseredett szülők által ottfelejtett felnőtt gyermekek létszámának.

Türelmüket vesztett jóemberek ezek, akik már fölnőtt gyermeküket hordták a világra, egy devianciáról plusz egy fájdalmas élettapasztalatról mesélnek ezek mind: amikor felnőtt szül egy másikat – ez ide vezet, hogy a szülő eltaszítja magától azt, aki ennyi fájdalmat okozott. Az egyik az  öröklét értelmét, míg a másik a ökör fél élelmét keresi. Az utóbbinak vesznie kell és behozzák!

Az Örökalkony oviban a házi orosz rulett viadalok pedig a divergens kihalási események melegágyaként a szelekciót szolgálják, hogy mindig legyen üres hely. Én sem tudnék ennél otthonosabb helyet a kihaláshoz!