A MEZTELEN ÜGYNÖK Szórakoztató Irodalmi Magazin alkotóinak törzshelye...

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Aardvark
Aardvark irodalmi alkotásai
Alfredo Sagittarius
Alfredo Sagittarius irodalmi alkotásai
AlieNeetah
Alie irodalmi alkotásai
Andy Baron
Andy Baron irodalmi és grafikai alkotásai
Ardens
Ardens irodalmi alkotásai
A-G-Stone
A-G-Stone irodalmi alkotásai
Bori
Bori irodalmi alkotásai
Craz
Craz irodalmi alkotásai
damien
Damien irodalmi alkotásai
darklight
Darklight képzőművészeti témájú alkotásai
De_Profundis_Clamavi
Profundis irodalmi alkotásai
Dworks
Dworks grafikai alkotásai
Freeb
Freeb irodalmi alkotásai
Ili
Ili irodalmi alkotásai
kampeter
Kampeter írásos (prózai és verses) alkotásai
Krakatit
Krakatit rajzos alkotásai
Lehel
Lehel irodalmi alkotásai
LisaBlake
Lisa irodalmi alkotásai
Lylia
Lylia Bloom irodalmi alkotásai
Mab Tee
Mab Tee irodalmi alkotásai
maggoth
Maggoth irodalmi írásai
MasonMurray
MasonMurray irodalmi alkotásai
memphisraz
Memphisraz komoly és humoros írásai
menma
Menma irodalmi alkotásai
Mickey
Mickey Long irodalmi alkotásai
Mookus
Mookus irodalmi alkotásai
Ndy
Ndy irodalmi alkotásai
newenglandi87
Newenglandi87 irodalmi alkotásai
Nimretil
Nimretil irodalmi alkotásai
ordassykaroly
Miszter Ordassy irodalmi remekei. Abszurd és humor, elgondolkodtató és csak úgy...
pintyő
Pintyő irodalmi alkotásai
randolph
Randolph irodalmi alkotásai
Remete
Remete irodalmi alkotásai
Rozványi
Rozványi irodalmi alkotásai
Shaera
Shaera irodalmi alkotásai
szujonor
Szujó N. irodalmi alkotásai
Tejlor
Leslie Tejlor főképp rajzos alkotásai
Torkin
Torkin irodalmi és népszerűsítő tudományos írásai
tyllforest
tyllforest irodalmi alkotásai.
vilmosgal
Vilmosgal prózai alkotásai
Zora
Zora irodalmi alkotásai
MŰKEDVELŐ ALKOTÁS
FELHASZNÁLÓK által feltöltött alkotások
ITT IS FELTÖLTHETED ALKOTÁSODAT!
Ha nem találsz megfelelő kategóriát, töltsd fel ide és mi majd rendszerezzük! Ide azok is feltölthetnek, akik még nem regisztráltak...
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG



Online összesen: 1
Vendégek: 1
Felhasználók: 0

      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Tegyük-e az alkotásokhoz egyenként a rádióműsorba készített, onnan kiollózott hangoskönyveket?
Összes válasz: 31
      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


      REGISZTRÁCIÓS
      LEHETŐSÉG


Belépési neved: Vendég · Felhasználói csoportod: "Vendégek"  Jó szórakozást, Vendég! · RSS 2024-03-28, 10:58:39
NYITÓLAP » ALKOTÁSOK TARTALMI LEÍRÁSSAL » » Ili [ Alkotás hozzáadása ]

Beavatás

 Beavatás 

– Hej! Te Marikate! Figyejjé má’!

A borízű bariton végigsüvített az asztalok felett, körbetáncolta a teremben kókadozókat, aztán elhalt valahol a söntéspult előtt. Legalábbis így lehetett, mert a megviselt pultos lány még csak fel se nézett. Lögybölte tovább a söröskorsókat. Persze azok ettől nem lettek tisztábbak, de ez senkit sem érdekelt. Látszott a nőn, hogy talán nem is tudja, mit csinál. A keze tette a dolgát; egyikkel fogta a poharat, csuklójának laza mozdulataival megforgatta a hidegvizes csap alatt, míg a másik kezében tartott, sokat látott csutakkal körbetörölte az edény száját. A tisztákat a csöpögtető rácsra tette, és nyúlt a következőért. Úgy mozgott, mint egy automata, milliméterekre azonos mozdulatokkal, ahogy naponta több százszor tette, ki tudja hány éve már. Arcáról eközben sem tűnt el a rádermedt műmosoly, mellyel a piacszéli kiskocsma közönségéből remélt némi borravalót kicsikarni. Nem sok sikerrel. Festett szőke, középkorú nő volt. Miniszoknyája és mélyen kivágott blúza még fiatalosnak mutatta, de az arcán a múló évek és a sok átvirrasztott éjszaka már otthagyta a nyomait.

A közeli asztalnál ülő kamasz fiú megbűvölten bámulta. Belefeledkezett a profi mozdulatok látványába, mint aki még sosem látott ilyet. A srácon látszott, hogy nem ide tartozik. Tiszta pólójával, egyszerű nadrágjában, elegáns sportcipőjével kirítt a kocsma vendégei közül. Finom, fehér bőrével és lófarokba kötött göndör, szőke hajával feltűnőbb már nem is lehetett volna ezen a helyen. A haja olyan volt, amelyért a nők fele éveket adott volna az életéből, ha az övé lenne, a másik fele meg azért, hogy beletúrhasson. Még a törzsvendégeket szórakoztató félhivatásos lányok is tátott szájjal csodálták, addig, amíg egyikük sértődött gavallérja egy figyelemfelkeltő taslival észhez nem térítette szívszerelmét. A csattanásra aztán a többiek is észbe kaptak, és hamarosan a szokásos, kedélyes zsongás hallatszott megint. Csak az egyik népes társasághoz tartozó, maszatos kislány állt még mindig megbűvölten a fiú előtt, hatalmasra nyitott szemét le sem véve róla. Aztán a bátorságát összeszedve, lassan közelebb sündörgött, kivette a szájából a hüvelykujját, és egy hirtelen mozdulattal megmarkolta az idegen gyűrűgöndör haját. A fiú meglepetésében meg se tudott mukkanni, csak bámult a gyerekre, miközben a kicsi angyalka odaszökdécselt a családjához, és éles hangon visítozta: – Mama! Igazi! Mama! Neki mér’ ilyen a haja? Én is ilyet akarok! – A rózsás ruhás, első fiatalságán rég túljutott asszonyság megcsörgette ezernyi, csingilingiző ékszerét – Eszmeraldácska ne ordíj má’! Majd anyád elvisz a borbélyhoz, osztán olyanra csináltassa, csak csenbelegyé’ má’! – ezzel visszafordult az asztaltársaság felé, akik egymást túlkiabálva éppen azon vitatkoztak, melyikük volt ügyesebb, és ki szerzett mostanában több lóvét.

A helyiség borgőzös közönségét ezután már nem különösebben érdekelte a dolog. Az idegen fiú is tovább nézelődött, bár azért egy halvány mosoly ott maradt az arcán. A pultos közben befejezte a mosogatást, fogott egy másik, semmivel sem tisztább törlőruhát, és elindult összeszedni a poharakat. Jelképesen végigsimította rongyával az asztalokat is, amik talán még piszkosabbak lettek a törléstől. Arra azonban ügyelt közben, hogy a mély dekoltázsából majdnem kibukó melle eszébe juttassa a kapatos vendégeknek: nem csak az ivás lehet élvezet. Ez a legtöbbször újabb rendeléseket és némi borravalót jelentett. A pincérnő nagyon is jól tudta, mi kell a férfiaknak, így aztán csak tessék-lássék hárítgatta el az utána tapogatózó kezeket.

Az üres poharak összeszedése során eljutott a magányos fiúhoz is, akitől a szokásosnál őszintébb mosollyal érdeklődött, kér-e valamit. Letörölte az asztalt, miközben elkalandozó gondolataiban felmerült saját gyereke képe. Vajon hol lehet most? Talán valamelyik parkban szipuzik a haverjaival. Jaj, csak nehogy megint bevigyék a rendőrök, mert akkor már nem ússza meg a javítót. Miért nem lehet az ő gyereke is ilyen? Mit rontott el? Riadtan nézett fel a fiú hangjára – Majd az apám rendel – intett a zenegépnél álldogáló társaság felé.

Három férfi állt ott, első pillantásra mind egyformának tűntek. Tagbaszakadt, széles vállú, kigyúrt fickók, ujjatlan trikóban, nem csak a meleg nyári nap miatt, hanem, hogy kirakatban legyenek a karjukat, vállukat ékesítő tetoválások. A színes és indigókék rajzokon látszott, hogy nem egy divatos belvárosi tetováló szalonban készültek. Kézzel metszett, korommal, írótintával színezett börtöntetkók voltak. Az egyik szerint „Bűn az élet”, a másikon nyíllal átdöfött szív alatt sorakozó női nevek bizonyították, hogy a rajz tulajdonosa hatalmas rendet vágott a lányszívekben. A vállával a zenegépet támasztó, negyvenes férfi csak látszólag hasonlított a többiekhez. Tiszta ruhája, borotvált arca mellett neki csak az alkarján látszott tenyérnyi rajz; pár idegen jel, és egy dátum. Rezzenéstelen tekintettel fürkészte a vele szemben álldogálókat, bár rajta is látszott, hogy már a sokadik sörét kortyolgatja.

– Várjál, öcsém, ne mondd meg! – bikanyakú, tatárbajszú vagány magyarázott lelkesen a borotváltnak. – Nekem olyan agyam van, hogy csak na! Úgyis kitalálom! Biztos, hogy nem Újhelyben ültünk együtt? Tudod, hogy ott mindig jó srácok vannak. Nem a Bajszinak voltál a cellatársa? Ne mondd má’! Kiköpött úgy nézel ki – a nagy gondolkozástól még a szemöldökét is összeráncolta, aztán, hogy nem sikerült emlékeznie, inkább a sörösüvege aljában kereste a választ.

– Pedig én is tudom, hogy ismerlek? – kontrázott a másik, akinek a nyakában ujjnyi vastag láncon akkora kereszt lógott, hogy a pocakját verte az alja. – Én meg asszondom, hogy a Csillagban voltunk együtt! Ne mondd, hogy nem! Voltál a Csillagban, igaz-e? – amíg várta a választ, intett a kocsmárosnőnek, hogy jöhetne még egy kör.

– Hát, végül is… igen, voltam a Csillagban.– ismerte el a másik, és csak magában tette hozzá: látogatni. Valamikori gyerekkori cimborája küldött neki meghívást évekkel ezelőtt. Érdekes tapasztalat volt. Főleg, hogy végiggondolta, mennyire csak egy hajszál választotta el őt, az utca- nevelte, kakaskodó, minden buliban verekedő egykori bokszolót attól, hogy a másik oldalról lássa a börtön világát. Amikor még a haverokkal csavarogtak a Főutcán, sokszor előfordult, hogy azok is előre köszöntek neki, akik nem is ismerték. Elég volt, hogy a szemébe néztek, és jobbnak látták kitérni az útjából. Régi szép idők; övék volt az összes lány a környéken, és alig telt el nap bunyó nélkül. Csoda, hogy nagyobb bajba nem keveredett, nem úgy, mint sokan a régi csapatból. A haverok nem csak látogatóba jártak a börtönben, akadt jó néhány bentlakó is közöttük. De ez már a múlt. A jelen: szép család, munka, nyugalom. Néha kicsit túl csöndes is az élete. Ez hozta ide most is, azt keresi. A régi életét, vagy valami hasonlót…

– Tudtam én, barátom! – örvendezett nagy hangon az aranyláncos. – Marika! Még egy kört az én kótercimborám tiszteletére! – és látszott az arcán a büszkeség, hogy, íme, neki micsoda haverja van, egyenest a legkeményebb börtönből!

Ekkor jelent meg az ivó kitárt ajtajánál egy legényke. Tizennégy év körülinek látszott, koszos rövidnadrágban, félmeztelenül volt, kacska lábán ócska tornacipő. Látszott, hogy otthon érzi magát; ide köszönt, oda intett, mindenkit ismert és őt is mindenki ismerte. Rögtön neki is állt összeszedni az üres söröspoharakat – közben persze az aljukon meggyűlt maradék egy-két kortyocskát is kihörpintette; ez volt a fizetsége a segítségért.

Az idegen fiú asztalához érve ő is megbámulta, aztán elvette előle a majdnem üres poharat. Fintorogva szagolt bele: – Pfuj, ez szódavíz ! – A másik srác megfogta a kezét, és visszahúzta a poharat az asztalra. – Hagyd csak ott! Ezt még nem kell elvinni!

– Jajaj, kicsavarta a kezemet, jajaj, Laji bátyám, ajjaj, bántott ez a köcsög! – kiabált a kölyök, odarohanva a zenegépnél beszélgetőkhöz. A szőke fiú csodálkozva nézett rá, majd félhangosan odaszólt az apjának. – Nem igaz, Apu! Hozzá se értem! Csak nem engedtem elvinni a poharamat.

– Édes cimborám, hát ez a te fiad? Tetszik nekem a burája, frankó csávó, én mondom! Ez meg itt az én hülye öcsém. Mindig kötözködik mindenkivel! Majd adok én neked, az én legjobb börtöncimborám fiával szemtelenkedni, te…– és visszakézből úgy szájon vágta a kis szerencsétlent, hogy majdnem felborította a szomszéd asztalt. A kölyök értetlen arccal tápászkodott fel a méltatlankodó vendégek közül, sírni nem mert, csak a szeme sarkában morzsolt el lopva egy könnycseppet. Nem értette szegény, mi történhetett az ő nagy testvérével, aki őt eddig megvédte mindenkitől. Nála jobban már csak szőke fiú lepődött meg. Önkéntelenül mozdult, hogy felsegítse a másikat, aztán csak állt, és tanácstalanul nézett a férfiről a gyerekre. Várt kis ideig, aztán látva, hogy a jelenlévők láthatóan semmi furcsát nem találtak a történtekben, megfordult, és szó nélkül kiment a kocsmából. Az ajtón kívül, a járda szélén ülve várt, amíg az apja kijött, és elindultak haza. Szó nélkül ballagtak egymás mellett, vissza se pillantva a kocsmaajtóból még utánuk kiabáló vagányokra.

Hazaérve a fiú felvonult a szobájába számítógépezni. Apja egy hideg sörrel a kezében letelepedett a konyhaasztal mellé, elgondolkozva bámulta a kockás terítőt, majd ingerülten rácsapott.

– A fenébe! Reméltem, hogy belekötnek a gyerekbe. Nem ártott volna neki egy kis lecke. Meg én se bunyóztam egy jót már vagy tizenöt éve! És legalább látta volna, milyen az igazi élet…

 

 

 

 

 

 



Forrás:

Csoport: Ili | Hozzáadta: Ili (2013-05-03) | Szerző: E W

Megtekintések száma: 1086 | Hozzászólások: 3 | Tag-ek(kulcsszavak): |
Összes hozzászólás: 3
0   Spam
3 AndyBaron   (2013-05-04 18:22:37) [Anyag]
...az igaz, ha ez egy elbeszélés, akkor a többi karakter is nagyobb szerephez juthat, akkor nem kell csak a csattanóra kihegyezni, mint a novellínót!
yes

0   Spam
2 De_Profundis_Clamavi   (2013-05-04 07:50:56) [Anyag]
Az írás a novella és az elbeszélés között ingadozik, bár inkább az második.
Kimondottan tetszik a felvezetés, kellően megalapozza a... és itt kezdődnek a gondok. Ez, akár egy regény bevezetője is lehetne, de mindenképpen nagyobb lélegzetű műé. Él és jó a felszolgálónő, a gyerek, a kocsmaközönség és a "menők" csoportja. Felajzva várjuk a történést, és nagyon kevés, amit kapunk. Irodalomórán megtanulhattuk: bevezetés, tárgyalás, befejezés. Egy megszokott felépítésű, tízezer karakteres írás esetében arányos (saccolok): 300-800 kari bevezetés, 200-400 befejezés, a többi maga a történet (vagy a poén felépítése), úgy 8-9000 karakterben. Ettől el lehet térni, de az arány nagyjából reális. (Természetesen egy írásmű szinte bármilyen tagozódású lehet, de ez a klasszikus) Ili írása: bevezető: 7000 kari, ekkor lép be a kacska kölyök, a befejezés (kilépnek a kocsmából): szűk 400 karakter, a tárgyalás, a történet: 2000 karakter.
Magyarul aránytalan az írás, valószínűleg ez zavarta az elbírálót. Nagyon alaposan felépítés, nagyon-nagyon szűkre szabott cselekmény, nem igazán kifejtett csattanó - nem szisszenünk föl, nem lepődünk meg, nem vág mellbe, csak mosolygunk egy halványat.
Kétféle megoldást látok, az egyszerűbb: alaposan megvágni a bevezetőt, éppen csak hogy éreztetni a kocsmahangulatot, mondjuk ezer karakterben. Véleményem szerint így az írást műfajilag rendbe tettük, de nem született mellbevágó alkotás. Novellává varázsoltuk az írást, viszont ennél a műfajnál nagyobb csattanót várható el, hisz pontosan azért vágunk ki belőle mindent, ami nem létfontosságú. Esetleg ha ütősebb lenne a befejező poén, javulhatna a hatás, de emlékezetes munka nem születne (bocsi). Természetesen ez csak az én véleményem, és korántsem biztos, hogy igazam van: csak motyogok valamit!
A másik, szerintem jobb megoldás: a jóval komolyabb kifejtés, cselekmény. Az írás legnagyobb erénye a valóban kimagasló szereplőrajz, az erős felvezetés. Hangulata, ereje van, bűn lenne megvágni. A cselekményt sem szabad bővíteni, mert akkor valóban szétfolyik, hisz a cselekménynek az elbeszélésben is valahová kell vezetnie, minden és mindenki indokoltan van jelen. A kocsma leírása jó, az iszogatók, a közönség rendben vannak. Kell és elég a maszatos kislány, az anyja. Elegendő a kigyúrt csapat leírása. Érezzük őket, hosszabb kifejtés zavaró lenne. Viszont!
A pultos csaj erős szereplő, de nincs szerepe a történetben, jobban bele kellene vonni, meg kellene indokolni létét (meg lehetne vágni, de kár érte, túl erős, túl jellemző a helyre, csonkulna a mű). A megoldás, szerintem: kapjon nagyobb „szerepet”, szóljon bele a vitába (de úgy, hogy szükségesnek érezzük a létét), indokolt legyen az anyasága, keserűsége, a gyerekének a léte. Nagyon komolyan hiányoznak a szőke kölyök gondolatai, monológja. A történet elején, a huzakodás közben, és amikor elhagyja a kocsmát. Enélkül féloldalas az elbeszélés. Ugyanez, de még fokozottabban vonatkozik az apára. Tudom, hogy most erőszakosan előírom (szinte) mit kellene írni, de nem vagyok képzett kritikus, csak azt tudom megírni, én mit tennék. Szóval az apa legyen kaján az elején, várja a „balhét”, legyenek gondolatai. Beszélgetés közben figyelnie kellene a fiát, esetleg méregethetné a pultoscsajt, netán sajnálkozhatna a „lehetőség” kihagyásán. Nosztalgiázni jött, és valamikor is ezt a forgatókönyvek követte. Amikor alakul a konfliktus, legyenek gondolatai, elvárása, csalódása vagy öröme. Sugallni kellene a lezárást (de nem elárulni), hogy amikor a csattanó elhangzik, az olvasó a fejéhez kapjon, villámgyorsan kiegészítse ezeket a gondolatokat, így a részesévé vált az alkotó folyamatnak, jobban hat az írás. Kint az utcán is ejthetnének pár szót, reagálhatnának az eseményekre.
Odahaza monologizálnia lehetne az apának, jó hosszasan, emlékeznie a hajdanvolt sztorikra, amikor ő odatette magát, ezzel is felvezetve a gondolatot, amikor is vigyorogva beismerhetné magának, beavatni vitte a fiát. Ja, és meg kellene változtatni a címet is, mert így túl korán asszociálhat az olvasó, nem fog meglepődni.
 Teljesen tiszta nekem, hogy eltúloztam a beleszólást, BOCS!
Beleéltem magam, én így írnám meg, vedd egyfajta hangsúlytalan ötletelésnek.

0   Spam
1 AndyBaron   (2013-05-03 21:54:18) [Anyag]
"...voltam a Csillagban.– ismerte el a másik," itt nem kellene a pont!
"...kótercimborám tiszteletére! – és látszott " Ide meg nagybetű kellene a g.jel után. Utána van még egy ilyen g.jel, aztán "és...".
Jó kis életkép, frankón láttattad a kocsmát, fiatal koromból jól ismerem én is ezt a világot. Kicsit neobarokkosak a figurák, meg harsányak a képek, de illik ehhez a témához, gratula!
wink





Szólj hozzá, ha tetszett! Ha nem tetszett, akkor pedig azért...