Belém szorult valami fényes.
Kényes komolysággal érlelt férfivé,
vagy valami mássá.
Ködös szobában a cigaretta füsttől,
S nehéz párlattal az asztalon,
Nézhetem életed magomlását.
A férfinek apja kell, hogy legyen
S ez az apa ölje, majd ölelje.
Az apának fiú kell, hidegen,
alkohol mámorban törje fel a szeget.
Gondos karnisok alatt elrendezett
cserép virág, Anya a sárga árnyék
Tod’ fakón világítja be a gyászos szobát
Megsimítja kezed, s keserű csókot ád.
A fiúból férfi kell legyen a vak ablakon át.