– Nem lesz ez így jó – sóhajtotta, miközben mereven bámult egy pontra.

– Szerintem nincs itt semmi gond.

– Igenis van. De ezt te úgysem értheted.

– Már miért ne érteném? Én sem vagyok vak.

– Az nem, de pasiból vagy. És ez így akkor sem jó.

– Akkor oldd meg!

– De egyedül nem megy – emelte meg a hangját kétségbeesetten. – Nem érem el.

– Továbbra sem értem, mi a bajod vele.

– A rózsaszín és a piros nem lehet egymás mellett.

– Már miért ne lehetne?

– Mondom, hogy ezt te sosem fogod felfogni. A rózsaszín és a piros egész egyszerűen nem mutat jól egymás mellett.

– Senkinek nem fog feltűnni.

– És ha mégis? Inkább cseréld meg a pirosat a zölddel, máris jobb lesz.

– Most megint másszak fel a székre?

– Nem lesz tőle semmi bajod.

– Már rég készen kellene lennünk.

– És készen is lennénk, ha lenne némi szépérzéked.

– Az igenis van.

– Nem sok.

– Pedig a legszebb lányt választottam – mosolygott hamiskásan, tudta, hogy ezzel leveszi a lábáról kedvesét.

– Oké, akkor valamennyi tényleg lehet – nevetett fel a lány. – De most cseréld ki őket!

A fiú beletörődő sóhajjal lépett fel a székre, és megcserélte a két színes italosüveget. A lány elégedetten bólintott, majd szélesre tárta az ajtót, és kitette a „Megnyitottunk!” táblát első közös vállalkozásuk, a barátságos kis söröző elé.