Szétszedhetnétek a Lehet vad... c. elbeszélésemet, szívesen fogadok bármilyen észrevételt.
Jelenleg nem írok új novellákat, épp ellenkezőleg, a novellista szűkszavúságról próbálok leszokni - mint reményteljes regényíró -, és alaposan felvezetni a sztorikat. Ha sikeres leszek benne, majd kiteszem őket és dumálunk róla egy jót!
Hogy néz ki ugyanaz a történet novellában, elbeszélésben és egy regény részleteként?

Már láttam a korrektúrát, mielőtt kikerült, és akkor sem kaptam frászt Már megtanultam, hogy az ilyen szétcincálásoknak örülni kell, nem pedig sértődni miattuk, mert csak ezektől lehet fejlődni. Én pedig nagyon szeretnék jobb lenni

...na, Lylia: neked van a legnagyobb mákod, hogy Profu ennyit foglalkozott a noviddal.
Már egy párszor dumáltunk, tudom, hogy jól fogod fogadni a kritikát, mert bízok Benned!
(Ebből a hsz-ból kiderül, hogy egy kicsit fosok attól, hogy az oldalon sértődőzés lesz, de csak olyannál lehet, aki nem fogja fel, hogy az ő érdekében elemzik szanaszét az alkotását. Ráadásul tudom, hogy egy ilyen korrektúra mögött több órás munka van, így aztán jelenleg Profu a legnagyobb barátod... Nem is magyarázkodok tovább, nyomok egy szmájlit, osztjólvan!)

– Ugye nem fog fájni? – kérdezte a szempilláit rebegtetve.
Mintha elment volna a józan eszem. Nem hittem a fülemnek. Csak álltam ott, és néztem ezt felesleges a nyilvánvalóan háborodott elméjű némbert. Ő még közelebb lépett, a kezét a vállamra csúsztatta, és szinte felkínálta a nyakát. Sosem szerettem a könnyű prédát, ez pedig túlment mindenen, amit képes lettem volna elviselni. - Nem értem! Ha nem szeretek könnyű célpontra lőni (sportvadász vagyok), akkor nem tudom elviselni, ha egy őz megáll az autóm előtt, és megzakkanok? Szó nélkül hátat fordítottam neki, és otthagytam. Még az utcán is tisztán hallottam, hogy utánam kiált.
– Hé, várj már!
Hitetlenkedve mentem tovább, és úgy döntöttem, fiatalabb leányt keresek, azokban talán van még egy kis félsz. Nem is kellett sokáig mennem, pár sarokkal odébb, egy emeleti szobából fény szűrődött ki, és a szobában, az ablak előtt elsétált egy gyönyörű emberlány. Illata bekúszott az orromba, Az emeleti szobába nem látok be, vagy csak az utca túloldaláról, akkor viszont hogy érzem meg az illatát. Legalább 10-15 méter van köztük és nem írod, hogy nyitva lenne az ablak. megsokszorozva erőmet, és felmásztam a párkányra. Halkan nyitottam ki az ablak egyik szárnyát, és máris bent álltam a szobában.
A kisasszony egy szál vékony - egy jelzővel erősebb a hangulata, a csajszi védtelensége. A sok jelző ellentétes hatást kelt, ill. kioltja a hatást, mert az olvasónak elemeznie kell. Extrém példa: egy szál piros, vékony, nyakánál kivágott ruhácskában. Ugye, hogy már nem is gondolsz a lány védtelenségére, mert a felesleges infókat elemzi az agyad. ruhácskában ült az ágyon. Jöttömre letette a kezében tartott kis téglalap alakú, fényes tárgyat, és felemelkedett a térdére. Ez a testmozdulat érthetetlen nekem. Feltérdelt az ágyra?

„A szerelmes vámpír története folytatódik” – betűztem ki akadozva a hatalmas betűket. Akkor éppen örültem neki, hogy tudtam tudom olvasni, pedig sosem rajongtam ezért a szórakozásért. Nagyon csúnya mondat, nem is elemzem, hányféle jelentése van.

A végső csattanót érdemes lenne úgy átírni, hogy most sütöd el, hogy a vampit frusztrálja, hogy nem félnek tőle az áldozatok!

A látszat ellenére kevés baj van a noviddal. Sok a jelző, de ne nem túlzottan. Sok esetben pont a felesleges jelzők okozzák a zavart: tiszta ruha, ideiglenes börtön stb.

Elnézést a rengeteg okoskodásért, alkati adottságom. Lezárásként megjegyzem, hogy én is túl sok jelzőt használok és kapok is érte eleget.

Üdv a pályán és hajrá!

Azaz csak szerettem volna kipattanni vagy kipattantam volna, ugyanis sokkal lassabb lassúbb voltam, mint gondoltam. Nem hiába éreztem már évtizedek óta azt a kínzó szomjúságot, ami egyre összébb húzta gyomromat, és emésztette erőmet. – a nem hiába rettenetesen zavarossá teszi a mondatot, ráadásul nem is az, az értelme, ami ide kell. Javaslatom: Az évszázadnyi szomjúság összehúzta gyomromat elemésztette az erőmet. Mégis fellelkesített a gondolat, hogy hamarosan ínyencségekkel csillapíthatom szomjamat. Minden tartalékomat tartalékolt erőmet vagy megmaradt erőmet. A minden tartalékomat azt sugallja, hogy a tartalék ruhákat, tartalék konzervemet, tartalék mentális energiámat, vagyis nemcsak az erőmet összeszedve megszabadultam a láncaimtól, és elhagytam az ősi temetőt. A ruháim cafatokban lógtak rajtam, de szerencsére csak az idő rágta meg őket, a férgek messzire elkerülik a magamfajtát. Miután az éj sötétjében Mutatós kifejezés, de indokolatlan a használata, egyébként sem az éj sötétjében nézett szét, hanem a temetőben óvatosan ha van valamilyen sérülése akkor indokolt az óvatos mosdás, de általában óvatos, akkor ez így nem OK. Javaslatom: Miután óvatosan szétnéztem, megmosakodtam, és tiszta nagy valószínűséggel leütött valakit és lehúzta a ruháját, tehát a tiszta szó nem valós. Lehetne ragozni, de a történet szempontjából közömbös, javaslom: törüld! ruhát is szereztem magamnak, - ha már emberről húzta le a ruhát, fölvetődik a kérdés, vajon miért nem ivott a véréből. Itt is lehetne magyarázkodni, hogy egy fonnyadt vénségről húzta le a ruhát és nem kívánta meg a vérét, de a két évszázados rabság nem indokolja a finnyáskodást. Javaslom, hagy a csudába a ruha dolgot, egyszerűen ne írj róla.megfelelő alanyt kerestem első szabad estém kiélvezéséhez.
Hamarosan észrevettem egy csinos, fiatal hölgyet. Bár meglepett, mennyire kevés ruhát visel, de a csábító illat felülírt minden egyéb elmélkedést. - Nem értem a mondatot! Elriasztja a vérszívástól, mert kevés a ruha, szexelni akar vele, mert kevés a ruha, de első a vérivás.

Hazáig követtem őt, majd besurrantam a nyitva felejtett honnan tudja, hogy nyitva felejtették? Honnan tudja, hogy be akarták zárni, hisz ismeretlen neki a világ? kapun. A zárt ajtó szerencsére nem okozzon gondot. Hanem amikor meglátott… Sikítás vagy félelem helyett félrehajtott fejjel, kritikus pillantással mért végig. Tudom, hogy ünneprontó vagyok, de ha egy nőhöz (bármilyen rutinos kurva), aki bezárkózott, bemegy valaki, akkor olyat sikít, hogy felriad a város. Nyíltan kellene megközelítenie nyilvános helyen, ahol egy férfi odamehet egy nőhöz.
– Nem vagy valami jó bőrben – szólalt meg halkan, mintha régi ismerősök lennénk.
„Talán csak összetéveszt valakivel” – gondoltam, és a nyomaték kedvéért engedtem az ösztöneimnek - ronda képzavar, írd másként vagy az „engedtem ösztöneimnek”-et vagy a „nyomaték kedvéért”-et hagyd ki. Együtt nagyon suta. : hagytam enyhén megnyúlni a szemfogaimat, láthassa nyilvánvalóan, mi is vagyok. Erre közelebb jött, és lassan megnyalta az ajkát. Kezdtem összezavarodni.

Nagyon alaposan szétszedtem Lylia novelláját és az engedélyével kiteszem ide is az elemzésemet. Olyan szinten kötekedtem benne, mely meghaladja az átlagos elvárást. A véleményem az, hogy ez a fajta, kritikus írásmód, nem nagy ügy, különösebb nehézség nélkül elsajátítható, bár beletelik némi időbe. Nem vagyok oda a nyali-fali típusú oldalakért, király lenne, ha itt, ezen az oldalon kialakulna egy őszinte, segítőkész kritikus szellem, mely segítené írói pályafutásunkat. Mindent, amit írok igaznak hiszem és Isten őrizzen, hogy bárkit is megbántsak, ezért a magam részéről messzemenőleg kerülöm a személyeskedő megjegyzéseket. Abban hiszek, hogy a bírált írás a szerző tulajdona, és csak neki van joga azon változtatni. Ha tehát nem kell egyetértenie a kritikával, érvelnie sem kell írása mellett, mert Ő AZ ÍRÓ! Viszont, ha esze van, de nagyon érzékeny, akkor azért, legalábbis a későbbiekben megfogadja a tanácsokat. Elismernie azok igazát, szükségtelen, elég, ha megfogadja!

Íme a kritika:

Normál betű: idézet

Félkövér betű: amit kritizálok

Dőlt betű: a véleményem

[/b]Félkövér dőlt betű: javasolt módosítás

Piros betűszín: törüld, nem kell

Ez borzasztó! Mivé lett a világ kétszáz év alatt? Sehol egy rémülettől tágra nyílt szemű szűzleány, sehol egy visongva menekülő nemesasszony… Kihagyni, mert lelövi a csattanót!

Azt már régóta tudom, hogy nem a legkellemesebb dolog hosszú évtizedeken keresztül egy lezárt koporsóban, céltalanul fonnyadni. – ez a párosítás azért gáz, mert emelkedett célokért sem kellemes fonnyadni.

Azt már régóta tudom, hogy nem a legkellemesebb dolog hosszú évtizedeken keresztül egy lezárt koporsóban, céltalanul fonnyadni. Két évszázad alatt bőven volt időm átgondolni mindent. – Bocs, de ez annyira nyilvánvaló, hogy felesleges leírni. Az még vele a gond, hogy semmiféle érzelmet nem ébreszt bennem, illetve kételkedem a vámpír épelméjűségében. Tudom, hogy ez könnyed vidám írás (ja, a szatírát sem szeretem), de ha ennyire súlytalan minden, akkor ez kihat a műre is, ami szintén súlytalanná válik. Gondolj bele, ha félvállról kezeli kétszáz év bezártságot, akkor nem bosszankodhat a félelem hiányán, legalábbis számomra nem hihető a bosszúsága. Magyarul, javaslom az eleje kihúzását, vagy írd át úgy, hogy tetszhalálban töltötte el a 200 évet.

Azt is sejtettem, hogy minden más lesz, mikor végre kikerülök ideiglenes - felesleges jelző, ráadásul ügyetlen párosítás a 200 év és az ideiglenes szó. börtönömből.
Mégis megdöbbent megdöbbentett - nem OK a jelen idejű döbbenet.
Azt is sejtettem, hogy minden más lesz, mikor végre kikerülök ideiglenes börtönömből. Mégis megdöbbent az a hatalmas változás, ami végbement a környezetemben, szinte felfoghatatlan. - megint egy önmagáért való gondolat: evidens, hogy 200 év alatt sok változás megy végbe. Az ilyen mondatok nagyon lelassítják a cselekményt, és (bocs) unalmassá tehetik az írást.
- Másik észrevételem: túl hosszan magyarázod, így erőtlené válik. Én ilyesmit írtam volna: Az eszem tudta, hogy kétszáz év alatt minden meg fog változni, mégis megdöbbentően idegen volt ez a világ.
- Harmadik észrevétel: a mondat lóg a levegőben, mert írod ugyan, hogy rengeteg a változás, de egyáltalán nem fejted ki. Pár mondat elférne, mi az új, mi idegesíti, mi nem tetszik neki.

Nosztalgiával emlékszem vissza a lelakatolásom - furcsa, stílusidegen, szlenges szó (a tanyabetörőt lakatolják le), nem idevaló, sztem használj más szót. előtti legutolsó vacsorámra. A fiatal nemes leány tágra nyílt szemmel, elfehéredett arccal meredt rám. Fiatal, nemes, tágra nyílt, elfehéredett. Négy jelző egy mondatban, sok! Sikolyát torkára forrasztotta rettegése. Vérét a megszokottnál is édesebbé varázsolta a félelem, mely átjárta testét. A gondolatra a nyál összefut a számban, de ami ma történt, megkeseríti az édes emléket. Nem egészen logikus, hogy miért keseríti meg az emléket? Így azt sugallod, ha tegnap jólesett a paprikás csirke és a mai adagomra nem kaptam paprikát, akkor a tegnapi csirke emléke megkeseredik. Esetleg épp az ellenkezője történik: még édesebb az emlék, mert manapság már nem kaphatom meg az oly édes rettegést.

Szia!
Nagyon köszönöm az észrevételeket.
Nem tűnt erőltetettnek, amikor írtam, de tény, hogy bennem volt a "fülem tele van a sok vámpíros sztorival" érzés. Épp ezért nem vettem komolyra a vámpírt magát.
Egy szétcincálásnak nagyon örülnék, abból lehet a legjobban tanulni. És jól fogadom a kritikát Azt hiszem, megjelenik a mailcímem, ha nem, akkor szólj, és leírom
Köszi

Szia!
Előrebocsátom: nem szeretem a sci-fit, se a fantasyt, a vámpír téma pedig annyira idegen nekem, hogy megkérdőjelezném a létjogosultságát is, ha egyáltalán valaki megkérdezné a véleményemet ez ügyben. Nincs ilyen felkérésem, tehát abbahagyom a nyávogást, egóm ápolását és elmondom a véleményem művedről.
Összességében kellemes olvasnivaló, de nekem az jön át, hogy sokkal jobban írsz, mint ez az alkotás. Pontosítva: érződik a rutinos mondatszerkesztés, gördülékeny vagy, de ez az munkád amolyan: „írni kéne erre a pályázatra is” típus. Ismerős érzés, én emiatt nem nagyon pályázok (csak nekem kedves témáról tudok elviselhetően írni).
Hibaként felhoznám írásodra, hogy a novella, szinte legfontosabb eleme a végső csattanó, azaz, hogy vamp élvezi a rémületet, de mostanság nem kapja meg. Ezt írtad az első mondatban, és ezzel lelőtted a csattanót. Jóval nagyobbat ütne, ha mindezt a végére hagynád.
Sok apróság van, amit lehetne javítani, de túl kukacoskodó vagyok. Ha kéred, elemezem a novidat, vagy ami egészségesebb, privátban elküldöm.
Sok sikert a pályán!

Sziasztok!

Lehel: Köszönöm Ez jól esett
Kijavítgatom a javaslataidat. Hiába olvastam át legalább 16x, az ilyen dolgok benne maradnak...
Én pedig köszönöm, hogy olvastad, és véleményezted

Craz: Köszi

Szia! Ami engem illet, szerintem nem maradhatott volna ki ebből a pályázatból egy ilyen történet
Ha nem haragszol, tennék egy-két száraz javaslatot.
- A fiatal nemes leány tágra nyílt szemmel, elfehéredett arccal meredt rám. - az első sorban már megjelent a tágra nyílt szem, ezért zavaró. Elég lenne annyi is, hogy elfehéredett arccal. A szöveg gördülékenyebb lenne, én legalább is nem állnék meg gondolkozni azon, hogy néhány sorral ezelőtt ugyanezt olvastam.
Továbbá a -némber- szó is annyiszor fordul elő a szövegben, hogy kizökkent az olvasásból. Valamelyiket kicserélhetnéd mondjuk perszónára.
- betűztem ki akadozva a hatalmas betűket - betűztem ki akadozva a hatalmas plakátot/szöveget/képet. Ez egy erős szóismétlés, amit nem árt orvosolni.
Nekem is tetszett a humorod, a novi sajnos rövid, van ebben a storyban több is. Sikerült a magaménak éreznem a történetet.
Köszönöm, hogy olvashattam.

Kedves Attila!
Nagyon köszönöm! Örülök, hogy tetszett! Igyekszem majd próbálgatni magam ezen a humoros területen is.
Én alapból kedvelem a vámpíros történeteket, de az utóbbi időben tényleg nagyon sok van belőlük, és amikor megláttam a pályázat kiírását, azonnal egy ilyesmi kifordított dolog jutott eszembe

Nekem ez is tetszett. Azt hiszem, hogy kicsit távoliak tőlem az igazi vámpíros történetek, pedig egyszer magam is elkövettem egyet. Ez a távolság okozza azt, hogy igazából a kifordított novellákat értékelem ebből a zsánerből. Ami képes kicsit komolytalanul venni saját magát. Ezért tetszett Hédi írása is - no meg persze azért, mert jól megírta.
Lilya! Szerintem te jóban vagy a humorral, és a humor is kedvel téged. Barátkozz vele jobban össze!
Üdv!
Attila

Szia Haidey!
Semmi gond.
Pedig magamhoz képest nagyon laza voltam, legalábbis igyekeztem. Még tanulnom kell (nem csak) ezt a műfajt.
Köszi

Lylia! Bocs...bocs...
tudod, hogy tudom

Szia Lydia!

Nagyon jó volt az ötlet. Nekem néha körülményesen, szájbarágósan fogalmaztál. Én valahogy lazábbra vettem volna a figurát. A végét szerintem elnagyoltad. Hiányoltam a feszültségkeltést. De amúgy tetszett.

Haidey

Sziasztok!

Andy:
Ez volt életem első ilyen humoros jellegű szösszenetem, próbáltam kitörni a "rózsaszínből", amiket általában írni szoktam.
Pont nemrég fejeztem be egy hosszabb novellát (kicsit nyomozósnak mondható), az egy másik pályázatra készült, ha az lezárult, felteszem majd ide is. Sci-fit sztem képtelen lennék írni, nagyon nem áll hozzám közel. De már gondolkozom következőkön
Köszönöm a tanácsokat!

Zsuzsi:
Igen, többen mondták már, hogy jobban áll nekem az E/3, de amikor megláttam a kiírást, azonnal ez a történetecske ugrott be, ebben a formában. Tulajdonképpen nem magán röhög, hanem a képtelenségeken, amit egy Alkonyat-szerű filmben lát, de lehet, hogy jobban ki kellett volna fejtenem. Nem mosolyogtál? Hüpp... Na, ha lesz időm megpróbálom E/3-ban, és kicsit kidolgozottabban.
Neked is köszönöm!

Nekem tetszik az ötlet, és számomra új, de végig úgy éreztem, hogy a hangulata erőltetett, talán azért, mert sztoriként nincs kiélezve eléggé. A jelen idejű keret tompította számomra a történetet; miközben olvastam, olyan íze volt, mint egy rövid helyzetjelentésnek. Az is furcsa volt nekem, hogy miközben közeli és bizalmas E/1, mégis túl távoli marad. A távolsággal még nem is lenne gond, mivel humoros jelleggel bír, (ilyenkor ezért ajánlottabb az E/3 - úgy tudom) de az, hogy a végén maga a főszereplő úgymond röhög a sorsán, mármint a többieken az nekem kinyírt mindent, ami esetleg mégis szórakoztatott volna. Nekem kellett volna nevetnem, vagy legalább mosolyognom. Megéri még próbálkozni vele, átírni így is, úgy is, mert a szöveg amúgy gördülékeny, olvasmányos.

Nekem nem ez lett a kedvenc írásom a pályázatok között, viszont mégiscsak közelebb áll az én cinikus-humoros világomhoz, mint a (pályázati értékelőben is említett) 13 mű mögött elmaradt írások egyike-másika. Azok között sok volt a tini, emlékkönyves, formailag gáz cucc, azoktól persze sokkal jobb.
Kapsz egy házi feladatot: írjál egy sci-fi, vagy kalandos novit (persze, ha akad egy kis időd), ami kicsit komplikáltabb, hosszabb, amiben van párbeszéd, mert sztem tudsz Te jobbat!
Tulkép az volt vele a bajom, hogy rengeteg hasonlót olvastam, ez egyfajta görbe tükör, de nem eléggé kidolgozva. Vázlatos.
A többiek vitatkozzanak!